Kelet-Magyarország, 2002. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-28 / 200. szám

Rajz: Ferter János 2002. augusztus 28., szerda HÁTTÉR / 3 HÍREK E" Véradás. Kislétán a Gyermekotthon­ban 8-11, Nyírbátorban a Tószegi Transz-nál 13,30-16, Szabolcsbákán a Faluházban 8-13, Hermánszegen a mű­velődési házban 8-12 óra között várják azokat, akik véradással is szeretnének segíteni embertársaiknak. Támogatás. A Területi Államháztartá­si Hivatal családtámogatási ügyekben szerdán 9-14 óra között Mátészalkán, a művelődési központban várja az érdek­lődőket. NÉZŐPONT A méltóság tekintélye Marik Sándor Közéletünk új dimenzióba érkezett: rövid időn belül immár másodszor került politikai vita középpontjába az ország első embere, a köztársasági elnök, ami semmiképpen sem tekinthető jónak. Emlékezetes, a szavazatok újraszám- lásának követelése, a hídblokád idején hallgatása miatt érte szó: miért nem veti latba államfői tekintélyét a bizonytalanság megszüntetése érdekében. Végül, sokad- szori sürgetésre, talán a szerencsésnél későbben megszületett a nyilatkozat. (Bár ismert a mondás: kétszer ad, aki gyorsan ad.) El nem tudom képzelni, miért kellett annyit készülődni, hiszen nem új állás- foglalást várt el a társadalom nagy része. Az államfő a parlament alakuló ülésén már kifejtette: elismerés és köszönet illet mindenkit, aki törvényes és hivatali tiszté­nél fogva, vagy önkéntesen közreműkö­dött a választások lebonyolításában. Ha csupán ezt ismétli meg időben, sokat segít a megoldásban. N4ost az állambiztonsági múltat vizs­gáló parlamenti vizsgálóbizottsággal ke­rült konfliktusba az államfő. Akkor adott ki nyilatkozatot, amikor a bizottságok szinte már be is fejezték a munkájukat: „fontosnak tartja a múlt feltárását és nem vitatja, hogy egy törvényes keretek között működő vizsgálóbizottság minden bi­zonnyal hozzájárulna a cél eléréséhez." Kétségtelen, magas labdát adott fel a köztársasági elnök úr, mert a rendszervál­tás utáni kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottság létrehozását a parlament - az ellenzékkel együtt - sza­vazta meg. Pontosan meghatározta fel­adatát, és a testület az országgyűlés által meghatározott keretek között mozgott. így aztán valóban meglepetés, ha a munka legérzékenyebb szakaszában az állam­főtől azt hallhatta az ország: a bizottság nem törvényes keretek között működik. Miért, mi történt közben? S mit szóljon mindehhez a nagypoliti­ka játszmáit csak messziről szemügyre vevő választó? Sokan úgy vélekednek: nemigen van az jól, hogy az ország há­rom legfőbb közjogi méltósága közül ket­tő tekintélye szenved csorbát - immár nem először. Mikor foglalkozhatnak már valóban az ország boldogulásával? Mert ezt várjuk sokan. Harapófogóban az agrártermelők Tartozni kell valahová - mondja a 150 hektáron gazdálkodó buji mezőgazdasági vállalkozó A még el sem vetett biozöldség piacáról már jó előre gondoskodik a növényház tulajdonosa, Kotesz Gyula, aki Dobál Andrásné kereskedő­vel dönti el, mit is termeljen Fotó: a szerző Galambos Béla Búj (KM) - A családinál épp hogy nagyobb, viszont a nagyok között kicsinek szá­mít az a mezőgazdasági vál­lalkozás, amelyet Bujon a második legnagyobb foglal­koztatóként tartanak szá­mon, az átutazók pedig az út mentén megcsillanó halastó és a partján épült növényház gazdájaként azonosíthatnak.- Nincs helyére téve még a magyar mezőgazdaság - vág a dolgok közepébe már az ismer­kedésünket követő ötödik mon­datában Kotesz Gyula az általa nyolc éve alapított egyéni cég: a Kotesz-Coop vezetője. - Itt nem lehet biztosra menni, de nem csupán az időjárás kiszámítha­tatlansága miatt. Amikor ugyanis elkezdték a beruházásokat, még a munka­helyteremtést támogatták ki­emelten. Időközben a családi gaz­daságok támogatása került elő­térbe, amelynek extra kedvezmé­nyeiből azért maradtak ki, mert három alkalmazottal többen van­nak mint a „családi” minősítés­hez kellene. Sok munka, kevés pénz- Kiszámíthatatlan a jövőnk. Ez a legnagyobb bajunk. Amikor elkezdtük, a minimálbér 22 és fél ezer forint volt - dohog a vál­lalkozó. - Azóta annyit emelke­dett, hogy ma azt mondom, job­ban jártam volna, ha nem mun­kahelyteremtő támogatást ve­szek föl, hanem hitelt. A Kotesz-Coop egyéni cég 150 hektáron gazdálkodik Bujon, évi 50 milliós forgalmat lebonyolít-» va. A gazdaság lelke a 60 hektár­nyi almát, körtét, meggyet, cse­resznyét, köszmétét és ribizlit tartalmazó gyümölcsös, amely folyamatosan szüretelhető, a mé­retek pedig már akkorák, hogy a szezonon kívül is munkát ad a foglalkoztatott embereknek.- Szükségünk lenne kertész szakmunkásokra - mondja a tu­laj -, ám manapság ez nem von­zó terület a fiatalok számára. Mi­ért is lenne csábító? Kemény fi­zikai munkával kevés pénzt le­het keresni. Nyilván többen jön­nének, ha többet tudnánk fizet­ni. A mezőgazdasági termelő ha­rapófogóban van, derül ki ebből a beszélgetésből is. Beszállítói - vetőmag, műtrágya, növényvédő szer előállító, gépgyártó cégek - kérdezés nélkül emelik az árai­kat. De akiknek ő szállít - feldol­gozók, fogyasztók - azoknál nem tud termelői áremelést elismer­tetni, mert a lakosság fizetőké­pes kereslete erősen korlátozott.- Jártam tanulmányúton Né­metországban, Hollandiában. Azt tapasztaltam, hogy a stabilitás - árakat, termelők helyzetét te­kintve egyaránt - megoldható. Pénz kérdése az egész! - állítja a 48 éves agrárvállalkozó. Kidobott támogatások- Nálunk viszont... Pár éve jelentősen támogatta az állam az intenzív uborkatermesztés kiala­kítását. Az árak stabilitásáról vi­szont nem gondoskodtak. Ezért aztán a drága pénzen létrehozott ültetvényekben most egyre más­ra hagynak föl az uborkater­mesztéssel. Nálunk például az idén már egyértelműen vesztesé­ges, jövőre le is felezzük a terü­letét. Pedig a korábbi terveink szerint ennek az 5-6 hektárnak naponta húsz ember számára kellene éveken át munkale­hetőséget nyújtania. Látva a hagyományos kerté­szeti termelés, jövedelmezőségé­nek bizonytalanságát, a Kotesz- Coop néhány éve új irányba in­dult. Megkezdte 35 hektár foko­zatost átállítását biotermesztés­re. Az idén először már valódi bioparadicsomot, -pritaminpap- rikát, -céklát és bioburgonyát ér­tékesíthetnek a kereskedelem­nek.- Persze nem szállíthatunk közvetlenül a hipermarketnek. Csak a beszállító partnerén ke­resztül lehetünk jelen a polcokon- világít rá vállalkozó, hogy azért a jóval stabilabb biopiacon sem kolbászból fonják a kerítést. Legalábbis Magyarországon.- Sokan mondják, jövője van a biotermesztésnek. Ám sajnos nálunk még az is előfordulhat, hogy egy ilyen jövő is csupán egy évig tart - teszi hozzá fa­nyarul. Jövőre már 4,5 hektár almás­kert terem bioalmát. A gyümöl­csösöknél is szükséges 3-4 év az átállására, és a piacra kerülésre. Kell az átmeneti idő az újabb já­rulékos beruházásokra. Például az áru előkészítésére - váloga­tására, csomagolására - egy spe­ciális épületre lenne szükség a Kotesz Coop-nál. Előre menekülve Az állandó fejlesztés kénysze­rében a közelmúltban történt meg a műszaki átadása annak a francia rendszerű növényház­nak, amely a tavaly elkészült ha­lastó partján kétezer négyzetmé­ter fedett területen teszi lehető­vé már az idei ősztől primőr bio­zöldségek termesztését. Hogy mégis milyen zöldséget nevelésé­be kezdjenek a -10 fokot kivéde­ni képes kettős fóliatakaró alatt, Kotesz Gyula nem bízza a vak véletlenre. Ottjártamkor éppen egy bioter­mékkereskedőnek mutatta meg növényházat, s vette végül az ígé­retét: ha azt termelik benne, amit a Biorama ügyvezetője Dobai Andrásné a kereslet alapos ismeretében ajánl, akkor annak mind egy szálig lesz is piaca. Egyedül a munka sem megy Nincs megállás egy agrár vállalkozás számára sem. Leg­feljebb lassítani lehet (vagy kell?) az előre menekülés üte­mén.- Ennek a növényháznak is már látom a problémáját: ami benne megterem, belföldre sok, exportra meg kevés. Persze csak akkor, ha a magányos termelésben gondolkodik az ember - teszi hozzá a 48 éve­sen már ifjú nagyapává böl­csült egykori téesz mellék­üzemág-vezető.- Tartozni kell valahová, hi­ába nem vagyunk tűi kicsik. Ám külkereskedői szemmel még sem komoly mennyiség az, amit egy-egy gyümölcs- féléből ki tudok állítani. Ezért léptem be a Szema-ba, a nyu­gat-európai mintára megyénk­ben Termék Értékesítő Szövet­kezetként létesült gyümölcs­zöldség árubörzébe. ÉLETKÉPEK Fergeteges hangulat, csodá­latos dallamok, remek zené­szek - így sommázható a Bé­csi Strauss Fesztiválzenekar nyíregyházi fellépése. A mű­sorba belefért az is, hogy a so­kadik ráadás dallamára Peter Guth karmester polkát járt a tolmáccsal, majd zenekara fe­lével egyszerűen otthagyta a pódiumot, a maga helyére ál­lította a kisiskolás Kellner Dá- A zenekar soraiban egy nyíregy- vidot, miközben ők körbejár- házi házaspár ták a nézőteret. A karnaggyal az élen - a közönség között , Bécsi varázs A fúvósok soraiban magyarok Pihen a nagydob A zenekar mókamestere Fotók: Elek Emii

Next

/
Oldalképek
Tartalom