Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-06 / 130. szám

2002. június 6., csütörtök HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Évadzáró A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház június 6-án zárja az éva­dot. Az évadzáró gálán felavatják Bozóky István emléktábláját, átadják a Nívó-dija­kat és bemutatják a színház új honlapját. 0 Ügyfélszolgálat A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Területi Államháztartási Hi­vatal családtámogatási ügyekben június 6-án 9-től 12 óráig kihelyezett ügyfélszol­gálatot tart a Vásárosnamény Polgármes­teri Hivatalban. 0 Véradás A Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete véradást tart június 6-án 8-tól 12 óráig Magy művelődési házában, 14-től 17 őrág a nyírpazonyi általános iskolában. NÉZŐPONT Vágyak szárnyakon Nyéki Zsolt M inden jel arra vall, nehéz ügy ve­lünk, magyarokkal üzletet kötni, ha egy­más tenyerébe nem igazi üzletemberek, hanem közéleti szereplők, politikusok csapnak. Vennénk például az országnak vadászrepülőket, mert a magyar légierő lassan egy rossz szándékkal bóklászó postagalambot sem lesz képes elkapni (nem a pilóták hibájából!). Meg is kezdő­dött a mustra, de a szakértők egyébként sem könnyű dolgát már-már lehetetlenné tette a politikai körök állandó vitája. Ami­kor az előző kormány a döntés kapujá­hoz ért, előre támadta az ellenzék, mond­ván: a parlamenti egyeztetés csupán lát­szat, mert eldőlt, az amerikai ajánlat lesz a befutó. Aztán nyertek a svédek, de akkor meg az volt a baj. Nemrégiben a volt ellenzék kezébe került a (bot-)kormány és ezzel az új döntések joga, de a gépvásárlás és az azzal járó gazdasági program továbbra sem nyer lendületet, s ez utóbbi az igazi baj. Szegény ország a miénk, nem tudunk ütőképes légierőt felállítani, de katonai szövetség tagjaként nincs is erre szükség. Ugyanakkor ez a néhány svéd gép be­szerzése is akkora pénzeket mozgat meg, hogy az már jótékonyan éreztetheti hatá­sát új munkahelyek teremtésében, lesza­kadt térségek felzárkóztatásában. M integy 34 milliárd forint értékű svéd befektetésre számíthat az ország az ellen­tételezési program keretében, ha végre el­csitulna a csatazaj. Itt, Szabolcs-Szatmár- Beregben az embereket valójában nem az érdekli F-16 vagy Gripen, hanem az, hogy a szállítással járó kötelező befekte­tésekből mennyi jut a térségbe. A kor­mányváltással számon kérhető helyzet állt elő: akik pár hónapja még jogos heves­séggel harcoltak a gépekkel érkező tőke megyénkbe irányításáért, azok mára dön­téshozói pozícióba jutottak. Egyelőre a szerződések felülvizsgálata köti le az energiákat, de remélhetőleg mindenki tudja: a kedélyeket az csillapítja majd le, ha végre az üzleti tárgyalások megkezdé­séről érkeznek majd hírek. Abszolút fafej Ferter János rajza Ónálló utakon A nyíregyházi vadaspark mini autóverseny-pályáján nyugodt tempóban gya­korolhatják a fiatalok, milyen is lesz majd egy igazival Racskó Tibor felvétele Rágcsálók nélkül, de még egérfogóban Tiszta szerencse, hogy a tűzfal nem befelé, hanem kifelé dől Szőke Judit Kemecse (KM) - Vannak emberek, akiket ha bánat, szomorúság, szerencsétlenség ér, befelé fordulnak, elnyom­ják az érzést, nem veszik jónéven a nyilvánosságot. Lehet, hogy Tünde már túlvan ezen a stádiumon, meg nincs is túl sok vesztenivalója, ezért jóle­sik neki, ha kipanaszkodhatja magát. Legutóbbi levelében az a mondat is szerepel: „nehéz, Mi- J hály”. | Minden jót kívánok - szerepel még a borítékon is... Mert szó- S kott a kollégámnak néha szívhez < szóló leveleket írni, csak úgy, ba- rátilag, mert kinek is önthetné ki másnak a szívét, mint egy megértő idegennek. Huszonhét évesen, három gye­rekkel, Kemecse legszélén nincs neki túl sok öröme. Amikor fel­kerestem, épp meszelt. De vajon mi az az ösztön, ami hajt egy asszonyt, hogy egy olyan falat fessen patyolatfehérre, ami a ki­dőlés határán van? Mindenütt az öt éve folyama­tos építkezés maradványai, csak a gyerekek parányi szobája ren­des, hiszen tanulni kell. No meg számukra a higiénia élet­bevágóan fontos. Fontosabb, mint bárki másnak, mert az egyik gyerek, aki kilencéves, fej­lődési rendellenesség folytán ve­sebeteg, a másik, a 11 esztendős, epilepsziától szenved, s ezzel kapcsolatosak állítólag szívpana­szai is. A legkisebb (6 éves) sze­rencsére egészséges, ő a szülők között alszik, mert van ugyan még szobájuk, de lakhatatlan. A konyha van a legjobb álla­potban, mert Tünde úgy érzi, ez a helyiség a legfontosabb a csa­ládi élet szempontjából. Iparko­dik, hogy a körülményekhez ké­pest legalább ez a lehető legna­gyobb rendben és tisztaságban legyen. Vajon mi az oka a nem túl ró­zsás lakhatási körülményeiknek? A ház öt éve épült egy helyi vál­lalkozó kivitelezésében, s csak olyan, mi több, még olyanabb, mint az úgynevezett szocpolosok. A kezdetektől toldozgatni-foldoz- gatni kell, ami nem volt feltétle­nül szükséges, azt a „szakember” nem építette be. Az ablakok - új­nak voltak titulálva - még a lai­kusnak is feltűnik, hogy bontot­tak - s nem épp a javából. Még a régi ütött-kopott festékréteget sem szedte le róla a vállalkozó, s nem vette a fáradtságot arra sem, hogy a korhadást beta­passza. Nemrég került a helyé­re új nyílászáró, kigazdálkodták valahogy. S hogy akkor miért költöztek be a nyilván lakhatási enge­déllyel rendelkező, ugyanakkor lakhatatlan házba? Mert ez palo­ta a százéves parasztház egyet­len szobájához képest, ahol az al­bérleti egyetlen szobában éjsza­ka úgy kellett a gyerekek mel­lől a futkosó egereket elkerget­ni. Itt legalább rágcsálók nincse­nek, csak penész és omló, repe­dező falak, és szerintem kifeje­zetten életveszélyes födém, belül­ről megtámasztott tűzfal. Tiszta szerencse, hogy kifelé dől... Tünde nem jár dolgozni a gye­rekek betegsége miatt. Ráadásul egy számomra nehezen kibogoz­ható családi konfliktusból kelet­kező bírósági ügy miatt havon­ta 65 ezer forint hitelt kell fizet­niük. Hogy ezt a családi pótlék, az emelt gyes, családfenntartói rokkantnyugdíj mellett hogy le­het kitermelni, talány. Az önkor­mányzat adott háromezer forin­tot a cementre - egy jobb család gyerekének ez zsebpénz, nekik éppen elég volt anyagra. A férj dolgozgat is, mindent el­követ, hogy a családját eltartsa, még a frissen kapott kisebb agy­vérzése és a 200-as vérnyomása mellett is. Járják a kórházakat, hol vele, hol a gyerekekkel. Linóleum, szőnyegféle kéne, csupasz az aljzatbeton, tartoznak a boltban, van részletelmaradá­suk, kifizetetlen több számla... Soroljam? Eladnák ők a házat és men­nének valamerre, ahol lehet él­ni, de a pereskedés röghöz köti a családot. Mit tehetünk, hová menjünk? - teszi fel Tünde a két­ségkívül nehezen megválaszolha­tó kérdést. Ő különben segítene, dolgozna bárkinek, csak rendben lenne az otthonuk. Közben kész az ebéd, egy kis kertben termett zöldségből ké­szült híg leves, csőtészta, pör­költ, csirke far-hátból.- Az emberségemet nem felej­tem, kifelé a keserűséget nem mutatom, még akkor sem, ha tu­dom, hogy más ebben az életkor­ban a második diplomán is túl­van és meg tudja venni a leg­szebb ruhákat, és nem is ismeri az egereket egészen közelről... Vőlegényfogó Nyírmeggyes (Molnár Károly) - Sajnos kevés felnőtt színjátszócsoport működik a községekben napjainkban. Nyírmegy- gyes a kevés kivételek egyike. A Kör-Szinkör azokat a művészetkedvelő falubelie­ket tömöríti, akik készség­gel vállalják, hogy szabad idejüket feláldozva szóra­koztatják az érdeklődőket. Pár éve zenés darabbal mu­tatkoztak be helyben, s más településeken. A közelmúltban Adácson bizonyítottak a meggyesiek. „Vőlegényfogó” című bemu­tatójuk kivívta a zsűri elis­merését is. Ez a népi hang­vételű komédia a szereplők illetve a nézők rokonszen- vét egyaránt elnyerte. So­kat jelent, hogy az iskola igazgatója és helyettese sze­mélyesen részesei a munká­nak, de ott vannak a fiata­lok képviselői is. A komé­diának 12 szereplője van. Természetesen szívesen lát­nak újabb szereplőket is. Dolgozó emberek, egykori diákok, szülők, pedagógu­sok vesznek részt a Szín­körben, s az elfoglaltságok különbözősége okán jobb lenne, ha több szereplővel lehetne számolni. A nyírmeggyest művelődési ház A szerző felvétele A vezetői feladatokat Ambrus Nándomé látja el. A falu a vidám témát ked­veli. Az Országos Falusi Színjátszó Találkozó sikere is azt erősítette meg, hogy ezen az úton kell járni. Ha­táron túli területekről is ér­keztek csoportok. Az ope­rettől a drámáig széles volt a bemutatott művek skálá­ja. A meggyesiek minősítést is kértek, és országos érvé­nyű ezüstöt nyertek el. Az iskola és a művelődési ház adja a helyet. Pályázatokkal igyekeznek biztosítani az anyagiak egy részét. Az uta­zásban az önkormányzat mellett helyi vállalkozók, közösségek is segítettek MEGKÉRDEZTÜK: ÖNNEK MIT JELENT AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT? N em egészen ismerem a könyvheti progra­mot, az ez alkalomra megjelent könyvekről már többet tudok. Törté­nelem szakos tanárként a legjobban Rákosi Má­tyás önéletrajzi kötete érdekel. Ha lesz rá ele­gendő pénzem, megvásá­rolom. Az ember szíve fáj a sok szép könyv lát­tán, amelyekre mindhiá­ba vágyakozik. Sajnos, a gyerekek a könyvet a számítógéppel cserél­ték fel. Deme Katalin, pedagógus A mikor tizenkét évvel ezelőtt nyugdíjba mentem, azt hittem, mindenre jut időm, főleg az olvasásra. Ez nem így alakult, de a köny­vekhez nem maradtam teljesen hűtlen, szeretek olvasni. Sok könyvünk van, nekem az értéket még mindig Mikszáth, Jókai, Móricz jelentik és a klasszikus magyar köl­tők. Hiába, a maiakkal nem tudok mit kezdeni, még Závada: Jadviga párnájával sem. Somogyi Istvánné, nyugdíjas M ost a vizsgaidőszak kellős közepén va­gyunk a Nyíregyházi Fő­iskolán, emiatt nincs idő a könyvheti események­kel foglalkozni. Bőven elegendőek a főiskolás jegyzetek és a kötelező elolvasásra szánt köny­vek. Vizsgaidőszakon kí­vül szívesen olvasok szé­pirodalmat, főként a ro­mantikus regényeket sze­retem. A könyvet nem pótolja semmi, még a be­lőle legjobban elkészített film sem. Benkő Edina, főiskolás N em hallottam róla még sosem, hogy ilyen létezik: ünnepi könyvhét. Hogy mindig június első hetében van? No, mindegy, olvasni vi­szont szeretek. Főleg a történelmi témájú köny­veket kedvelem, azok olyan olvasmányosak. Szóval lekötnek. Nem sű­rűn veszek könyvet, legutóbb egy Black Sab­bath könyvvel leptem meg magam, kedvelem ezt az együttest. Könyvet inkább kölcsönbe kérek. Höss Imre, operátor S zámomra a könyvhét ünnepet, az olvasás ünnepét jelenti. Persze, ha a legszürkébbnek tet­sző hétköznapon is egy jó könyv kerül a kezem­be, az hasonlóan ünne­pet teremt az emberben. Ettől igazán szépek és jók a könyvek, az olva­sás. A nyíregyházi Zrí­nyi Ilona Gimnázium tanulója vagyok, most van az évvégi hajtás, de a könyvtárlátogatásra azért maradt időm. Szakítottam rá! Pálffy Zsuzsa, gimnazista

Next

/
Oldalképek
Tartalom