Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-26 / 147. szám
2002. június 26., szerda HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Szombaton zárva A Vásárosnaményi Városi Könyvtár július 1.-augusztus 31. között szombati napokon zárva tart, a hét többi napján rendes nyitvatartás szerint várja az olvasókat. 0 Botrágyi-kiállítás A sóstói Szivárvány Idősek Otthonában Botrágyi Károly grafikusművész munkáiból rendeznek kiállítást, amely június 27-én délután háromkor nyílik. 0 Elköltöztek Új helyre, a Damjanich utca 4-5. szám alá (volt OTP) költözött az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság Nyíregyházán. Telefonszámai változatlanok: 402-115 és 509-115. NÉZŐPONT Hinta a piacon Nyéki Zsolt e-mail: nyeki@inform.hu I lyen kor, meggyszedésre készülődve minden évben fellángol nálunk a családi vita. Az ellentétes vélemények az árak fölött ütköznek, s a szerkesztőségbe érkező levelek igazolják, másutt is vitatéma ez. Idén is kevesli a gazda az átvételi árat és nagyot néz, amikor mondjuk Budapest piacain meglátja: a négyszeresét kérik (és kapják!) a vevőktől a kereskedők. A termelő úgy érzi, az ő verejtékén más szedi a hasznot, de fáradtságtól és idegességtől elhomályosult tekintete nem látja a megoldást. Azt, hogy ahol a magántulajdon tiszteletét nem csorbította rossz ideológiára építő rendszer, ott a gazdák nagyon ügyesen megszervezték at értékesítést. Egyszer Németországban, Köln mellett megnézhettem a német gazdák értékesítő szövetkezetét. Ők megfordították a Magyarországon követett gyakorlatot: egy helyre gyűjtötték a termést, és meghívták a nagy felvásárlók, feldolgozók képviselőit. Közülük az vitte el a neki szükséges mennyiséget, aki a legtöbbet fizette érte. A sajátos árveréshez kitalálták az agrárbörzét. Nálunk tizenkét évvel a rendszerváltás után még mindig arról kell győzködni a termelőket: szövetkezzenek, koncentrálják az árualapot, rendezkedjenek be a tárolásra, hogy ne legyenek kényszerhelyzetben, ha eladásról tárgyalnak. S akkor még nem beszéltünk a piac kereséséről, amely nélkül minden év nagy bizonytalansággal és fohásszal indul, hogy fagyjon le a németek és a lengyelek meggye... Jó kezdeményezéssel már találkozhatunk, de van egy újabb probléma is. Az elmúlt években már több meggyet telepítettek megyénkben a gazdák, mint almát, de a T5 hektárba sok-sok milliót (állami támogatással!) ölő termelő megvonta a vállát, amikor megkérdezték: ... és hol fogja eladni a termést? Majd lesz valahogy - jött a válasz. Amíg ez a gyakorlat, nagy hinta a termelő sorsa: egyszer fent, egyszer lent. Ha jó év van, csöndben örül, ha meg rossz, hangosan kér segítséget. Lubickolás Rajz: Ferter János A varrodát lassan beszövik a pókok A tulajdonosokat megzsarolták, hogy végkielégítést nem kapnak, de a részüket megveszik Akármilyen meglepő, ezek a romániai (domokosi) asszonyok magyar piacra dolgoznak Illusztráció: Cservenyák Katalin CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - Már írtunk arról, hogy korábbi tulajdonosai eladták Nyírség Ruházati Kft.-t. A hajdan szebb napokat látott cég sorsa továbbra is foglalkoztatja az ott dolgozókat, akik levélben vagy személyesen fordulnak lapunkhoz észrevételeikkel, kérésükkel. Valamennyien nevük elhallgatását kérik, vagy nem is írják alá a levelet. Alábbiakban egy Nyíregyházán keltezett levélből idézünk, illetve a szerkesztőségünkben járt tiszateleki asszonyok aggodalmát tesszük közzé. Megvették az adósságot „A 2002. június 4-én Eladták a Nyírség Ruházati Kft.-t címmel megjelent cikkhez szeretnék adatokat szolgáltatni. A leírtak a valóságnak mindenben megfelelnek. Azért ragadok tollat, hogy fény derüljön arra, ahogy ezt a nagymúltú céget „lerendezték”. A tulajdonosokat (legnagyobb részben 7 fő) szabályszerűen megzsarolták azzal, hogy vég- kielégítést nem kapnak, de részüket megveszik. Az igazság, hogy a Szabolcstakaréknak a Nyírség tartozott 40 millió forinttal, amiért a 7 fő készfizető kezességet vállalt. Ezt az adósságot a vevő megvette és ezzel zsarolta a tagokat. A kényszer alatt aláírt szerződés után az elnököt kitiltották a területről, május 31- én 10 órakor biztonsági őrök szállták meg a telepet. A dolgozóknak egyben alá kellett írni a közös megegyezéssel való felmondást, vagy még fizetést sem kapnak. Felháborítóan ér véget ennek a cégnek a sorsa, sok jó szakember most a munkanélküliek kenyerét eszi ezután. Kérem, járják körbe ezt a dolgot! Egy ott dolgozó olvasójuk” Négy évvel ezelőtt nyitott varrodát Tiszateleken az akkor még Nyírség Ruházati Szövetkezet. Nagy dolog volt ez, hiszen a környéken nem dúskáltak a munka- lehetőségekben, most viszont tizenöt asszony helyben álláshoz jutott. A szövetkezet bérleti szerződést kötött a polgármesteri hivatallal az önkormányzati tulajdonú helyiséget tíz évre ingyen kapja használatba, az állag- megőrzés mellett azzal a feltétellel, hogy elsősorban helybélieket foglalkoztat - tudtuk meg Tompa József polgármestertől. A feltételeknek a szövetkezet eleget is tett, ám a megváltozott helyzetben az asszonyok sorsa meglehetősen bizonytalan. Valamennyiük nevében hárman - nevezzük őket Ilonának, Teklának és Zsuzsának - kerestek meg bennünket. Minimálbér alatt Elmondták: igaz, minimálbér alatt kerestek, de legalább volt munkájuk. Teljesítményes órabérben dolgoztak, megállapították számukra a mennyiséget, amelyet adott idő alatt teljesíteniük kellett a minimálbérért. A „plafont” azonban olyan magasan állapították meg, hogy teljesíteni sosem, vagy csak elvétve tudták, így napi 10-12 órás munkáért 13, 18, az utóbbi időben a legjobban keresők 27 ezer forintot vittek haza. Többször szóltak, tiltakoztak, de akkor mindig ki-, jött valaki a szövetkezetből, aki kérlelte őket, ígért magasabb bért, csak még ezt a munkát végezzék el... Azután persze nem változott semmi, de legalább volt állásuk, ha alacsony is, keresetük. A tulajdonosváltáskor a helyi üzem- és szalagvezetőnek felmondtak, mindkettőjüknek kifizették az üzletrészüket.- Az új tulajdonossal azóta sem találkoztunk - magyarázzák az asszonyok, akiket elbocsátott üzemvezetőjük május végén azzal nyugtatott: tovább foglalkoztatják őket, lesz munkájuk. - Május 30-án kivetettek velünk egy nap szabadságot, kérték, szombat este érdeklődjünk, lesz- e munka hétfőn. Aztán szerdán kellett érdeklődnünk, majd megtudtuk: be kellene mennünk a céghez, beadni a felmondásunkat. Néhány telefon után végül kihozták az asszonyok fizetését Ti- szatelekre, de csak azzal a feltétellel kapták volna meg, ha felmondanak. Erre azonban egyikük sem volt hajlandó, helyette a polgármesteri hivatalhoz fordultak segítségért, így kapták meg végül bérüket.- Ha mi mondunk fel, a munkaügyi központba sem mehetünk, nem kapunk járadékot - folytatják az asszonyok -, s lemondunk a végkielégítésről is. Tétlenségre ítélve Most már negyedik hete minden reggel bejönnek az üzembe, aláírják a jelenléti ívet és várják, hogy hozzák nekik a munkadarabokat - mindhiába. Any- nyit megtudtak a központban, hogy közös megegyezéssel beadhatnák a felmondásukat, de csak május 31-ével. Ajánlott levélben kérték az új tulajdonost, vegye fel velük a kapcsolatot, szeretnének végre tisztában lenni azzal: munkaviszonyban vannak-e, vagy sem. Mert amíg ez a tisztázatlan helyzet folytatódik, se munkájuk, se járadékuk nincs, új munkahelyet sem kereshetnek - egyszerűen lógnak a levegőben. Tétlenségre ítélve ülik végig a munkaidőt, közben elmehetnének - de nem mernek - napszámba, hogy legalább keressenek valamit, tudjanak enni adni a gyerekeknek.- Nem tudunk lépni semerre se, várjuk a telefont, kérjük, segítsenek, hátha az újságban olvassák gondunkat az új tulajdonosok - mondták végül az elkeseredett asszonyok. Tiszatelek polgármesterétől azóta megtudtuk azt is: a képviselő-testület nevében írásban kérte a jelenlegi tulajdonosokat, közöljék, mi a szándékuk a varrodát illetően. (Korábban felvettük a kapcsolatot a cég új tulajdonosaival, akiktől ígéretet kaptunk, ha majd információik lesznek olvasóink számára, keresik szerkesztőségünket. - a szerk.) ÉH 1PWÉWIF nlil« 1 KbP&K A holtág törpeharcsái Törő István A holtág a kertek alján tekereg, néhány falut megkerülve, gátak és zsilipek fogságában. Nyaranta járok ide, átvágva a csalitoson, bukdácsolva szederindákban, égigérő bojtorján, foltos bürök, med- vetalpfű között. A csúszós parton egyszerre megdöbbent a mélyben nyugodtan alvó felszínt mutató víz. Lenyűgöz a sás összefüggő mezője, a zsom- békok gyékénybuzogányai, a vizen kvártélyt talált fűlencse, a hínár között parádés szirombontogató táncot mutat be a vízitök, s az illatos bolhavirág, a holtág lebegő tündérrózsája. Valamikor legendás halakat lehetett fogni, a kárászok összes skáláját, sügért, csukát, néha egy-egy nyurga pontyot is. És persze keszeg töménytelen mennyiségben, s törpeharcsát, olykor méreteset. Csalikészletem minden darabjából teszek a horgokra, s megszórom pár méterre a nyugvó felszínt. Ahogy a szúnyogok elkezdenek injekciózni, megindul a horgok tánca. Mindegyik halnak sajátos pedzési módszere van. Az egyiket már viszi is. Mire kitekerem, már a másikat is. Szerencsére csak kóstolgatja, hagyom. Az előzőn nagypofájú törpeharcsa. Kicsiny, de rettentően erős, alig tudom a horogról levágni, mert szinte farka tövéig nyeli. Csak úgy félredobom, mert a kóstolgató visszatér s már borít is. Ez biztos kárász, döntésre akarja vinni. Tévedek, ez is csak egy fekete gyászhuszár, a vizek réme, horgom ínyencségére pályázik. Otthagyom a horgon, mert már a harmadikat is húzza. Csak úgy bevágok neki, s kipenderítem. Dögész az is, fennakad az ágakon horgostul, zsinórostul. Jó helyen van ott, hadd egerésszen. Méghogy nem ad ez a víz?! Ezért mosolyogtak rajtam az itteniek, amikor fenemód hősködéssel mondtam nekik: „Majd meglátjátok!” Megszámlálhatatlan szúnyogcsípéssel most már én is tudom. Azért a törpék bányászá- sának szünetében bent lévő horgom öles vágtázásba kezd. De addig tökölök, míg elvétem. Ez bizony nagy volt, éreztem a boton, a zsinóron, ahogy pendült. Életem nagy hala volt. Vajon ki látta? Kivel is beszéltem meg? Talán a récékkel, a nyivákoló bölömbikával, vagy a vijjogó vércsével? Igen, a róka látta, ha nem kapták puskavégre. Tavaly még itt csörtetett, kivárta mit hagyok neki. Leke- nyerezem én, itt hagyom neki a törpéket! Helyi járat Nyírbátorban Nyírbátor (KM - K. É.) - A kérdés eldőlt, a szerződést megkötötték, így nincs akadálya annak, hogy július 1- től kísérleti jelleggel megindul Nyírbátorban a helyi járatú buszközlekedés. A város területére korlátozódó személyforgalom az önkormányzat, illetve egy miskolci magáncég által közösen létrehozott Bátorbusz Kft. üzemeltetésében zajlik majd, és elsősorban a diákok számára létesített iskolabérlet, valamint a nyugdíjasok számára adott kedvezmények segítségével vehető majd igénybe. A helyi buszközlekedést bevezető kampánymunka igencsak jól sikerült, hiszen eddig közel háromezer körüli, - elsősorban iskolai bérletet vásároltak meg és osztottak ki. A Bátorbusz járatainak sikere, illetve a városlakók életének könnyítése érdekében az önkormányzat módosította a helyi szociális rendeletét is, ezáltal lehetővé téve, hogy a tanulóknak és diákoknak utazási kedvezményt adhasson. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a testület teljes mértékben magára vállalja a bérletek költségeit, az érintettek tehát ingyen utazhatnak. Otven éve együtt A napokban ünnepelte házasságkötésük fél évszázados évfordulóját Csengerújfaluban Tamás András és felesége. A jeles esemény alkalmából a házaspárt gyermekei és unokái köszöntötték Fotó: amatőr
