Kelet-Magyarország, 2002. június (62. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-19 / 141. szám

2002. június 19., szerda HÁTTÉR / 3 HÍREK 0 Gyermektábor A nyíregyházi Kender- kóc Alapítvány napközis tábort szervez június 24-től két turnusban a sóstói Park Szálló területén. Érdeklődés Ágoston Il­dikónál a 06-20-3261015-ös telefonon. 0 Üdülés Gyulán Szeptember 9-15. kö­zött újra pihenhetnek nyugdíjasok Gyu­lán a Megyei Nyugdíjas Szövetség jó­voltából. Jelentkezni június 27-én 10-12 óra között lehet a szervezet irodájában (Hősök tere 9. fsz. 5, 42/414-146). 0 Templomkoncert A Nyíregyháza-Sóstó Milleniumi Református Templomban jú­nius 22-én, szombaton 18 órától a deb­receni Liszt Ferenc Művészeti Főiskola hallgatói adnak koncertet. nézőpont Színt váltani emberi dolog? CSERVENYÁK KATALIN Tisztelem azokat, akik belátják, ha té­vedtek, akiket érvekkel meg lehet győzni, akik hajlandók megváltoztatni korábbi vé­leményüket. Persze úgy, hogy attól még nem adták fel önmagukat, elveiket. Nem sokra tartom viszont azokat, akik olyan játszi könnyedséggel váltogatják poltikai nézeteiket, mint utcalány a part­nereit. Persze, mint ahogy az örömlány, a hit(el)ét vesztett politikus sem ingyen adja fel korábbi nézeteit, amelyekhez amúgy korábban sziklaszilárdan ragaszkodni lát­szott. Valamit mindig kér érte, az ár leg­inkább attól függ, mennyire fontos a sza­vazata, avagy nem szavazata. Lehet, csak egy icipici bizottsági tagság lesz belőle, jobb esetben „kipöröghet" komoly vezetői poszt. A közelmúltban egy megyénkbeli po­litikus (aki már nem az első színeváltozá­sán esett át) épp egy igazgatói széket sze­melt ki magának. Az sem zavarta, hogy a hely éppen foglalt. Úgy vélte: egy szék nemcsak arravaló, hogy beleüljenek, fel is lehet abból állni. Bár nem sokon múlott, mégsem sikerült a székfoglaló. Valószínű­leg vagy annyira nem volt fontos maga a figura, vagy túl nagy lett volna a por, amit felkavar. Az illető, amikor megkér­dezték, vajon mi okozta nézeteinek újabb, „homlokegyenest történő fordu- latját", cirkalmas, filozofikus mondatokkal indokolt, lényege viszont az volt: megvi­lágosodott. Nocsak! En meg azt várom, hogy végre ránk virradjon. Nem tudom miért, de azt re­mélem, csak eljön az idő, amikor az előmenetelben az számít majd, ki meny­nyire érti, műveli a szakmáját, s nem az, mennyire ügyesen tudja meglovagolni az uralkodó szélirányt. Még akkor is re­ménykedem, ha tudom, sokkal könnyeb­ben kezelhető, formálható a puhább „csontozató", mint az egyenes gerincű ember, aki nem átallja a rációt előtérbe helyezni. Előbbit csak jól meg kell fizetni, míg utóbbinak nem tudsz annyi pénzt ad­ni, hogy ne figyelmeztessen, ha butaságot csinálsz... Féltékenység Rajz: Ferter János Kakasok helyett kormoránok ébresztettek Karbidágyúval és motorcsónakkal riogatják a védett, ám kárt okozó kárókatonákat Örökké eszik, elnyel minden halat, ami lefér a torkán Fotó: internet Ladányi Tóth Lajos Nagykálló (KM) - Lövések dörrentek a harangodi haj­nalban. Szívesen fordultak volna a másik oldalukra az addig békésen szunyókáló ott lakók, de az ütemes kar- bidágyúzás kiverte az álmot a szemükből. Ez derült ki a harangodi víz­tározó közelében élő Márton Ti­bor panaszából, akiből dőlt a szó:- Három héten keresztül erre keltünk nap mint nap hajnali öt­kor! A halastótól közel kétszáz méterre vannak a lakóházak, és becsléseim szerint két-háromezer ember nyugalmát zavarta az au­tomatára állított karbidágyú za­ja. Ez az állapot tarthatatlan! Mi­ért kell ezt a durranássorozatot egész nap hallgatnunk? - kérdez­te dohogva a nagykállói lakos, aki megemlítette, hogy felhábo­rodásuknak írásos nyomot hagy­va aláírásokat gyűjtöttek. Világméretű probléma- Tudunk a problémáról, már csak azért is, mert lakóként én is személyesen érintett vagyok - je­gyezte meg Boros Zsolt önkor­mányzati ügyintéző. - Aláírás- gyűjtő ív nem érkezett hozzánk, viszont utánanéztünk a jogsza­bályoknak, és felvettük a kapcso­latot az illetékesekkel. Az egyértelmű, hogy szabálysértési eljárást nem indíthatunk, mivel a csendháborítás ellen csak a bel­területen lehet fellépni, és az em­lített tó a külterülethez tartozik. Az „össztűz” alatt álló állóvíz a Szabolcsi Halászati Kft. keze­lésében van, ahol úgy tartják: őket is meg kell érteni, hiszen a halállományukat igencsak meg­ritkítják a kárókatonák, és ezt nem nézhetik ölbe tett kezekkel.- Probán-bután gázzal működő gázriasztó-készülékkel próbáltuk elhessegetni a madarakat, akik lakmároznak a kétnyaras pon­tyainkból. Egy hete felfüggesztet­tük ezt a fajta riasztást, azóta motorcsónakkal zavarjuk el a kormoránokat. Öt órától sötéte­désig mindez sok pénzt emészt fel. Patthelyzetről van szó, hi­szen a madár védett, viszont ne­künk komoly kárt okoz - bizony­gatta Radóczi János ügyvezető. Gazdasági érdeket sért A probléma korántsem a harangodi víztározó sajátja. Rá­adásul nem csak országos mére­teket öltött, hanem nemzetközi konferenciákat is rendeztek a kormoránokkal szembeni haté­kony fellépés reményében.- A két-három évtizede még veszélyeztetett fajnál látványo­san megnövekedett az állomány, főleg Skandináviában és Észak- Amerikában jöttek létre nagy te­lepek. Tudomásom szerint, ahol gazdasági érdekeket sért a kor­moránok jelenléte, halfogyasztá­sa, a megfelelő engedély birtoká­ban lőhetők a kárt okozó mada­rak - említette dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Főiskola környezet- tudományi tanszékének főiskolai tanára. A nyomozás szálai a terület természetvédelmi felügyelőjéhez, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz vezettek, ahol megerősítették a „lőhetőség” tényét.- Esetileg vizsgáljuk a hoz­zánk írásban eljuttatott kérelme­ket. Amennyiben a felvetés meg­alapozott, kedvezően bíráljuk el. A riasztáshoz és a gyérítéshez egyaránt engedélyt kell kérni tőlünk, a gyérítést csakis hiva­tásos vadászokkal lehet elvégez­tetni, ehhez pedig a területileg illetékes FM-hivatal jóváhagyá­sa is szükséges - ecsetelte Haj- duné Víg Katalin hatósági osztá­lyvezető, akinek a szavait kiegé­szítette munkatársa, Borbély Péter halászati, vadászati fel­ügyelő:- A 13/2001-es KÖM-rendelet 6. számú mellékletében szerepel az a kitétel, hogy többek között a kárókatonát is védett fajként kell kezelni. Indokolt alkalom­mal viszont a gyérítés, a lőfegy­verrel történő riasztás, kilövés engedélyezhető. A szóban forgó faj hasonlít a kiskárókatonára, amelyet a kihalás veszélyeztet, a különbséget csakis képzett szak­emberek veszik észre. A hajsza folytatódik Karbidágyú, motorcsónak, gázriasztó-készülék... A kormo­ránok elleni hajsza folytatódik, a különböző aspektusból megszó­lalók szavaiból kitűnik, hogy va­lakinek mindenképpen sérül az érdeke, csakis kellő körültekin­téssel lehet megtalálni a megol­dást. Még mielőtt a kárókatonák hadserege „bekeményítene”... Kárókatona, ^íkormorán A gödényalkatúak rendjé­nek kárókatonafélék családjá­ba tartozó madárnem.(Pha- lacrocorax carbo) Nálunk leg­inkább előforduló faja a récé­nél nagyobb, hosszú nyakú és csőrű madár. Tollazata fekete, kitartóan úszik és bukik. Ki­zárólag halakkal táplálkozik, napi fogyasztása egy kiló kö­rül van. Halgazdasági szem­pontból rendkívül káros vonu­ló madár. Meszes ürülékével egész erdőket képes kiirtani. (Forrás: Új Magyar Lexikon.) A tollas szörny vizeink sáskája A téma aktualitását jelzi, hogy a Sporthorgász májusi számában kétoldalas cikk fog­lalkozik „vizeink sáskájával”. A szerző (Sz. Z.) bevezetőjé­ben megjegyzi: A ránk közös ügyekben annyira jellemző nemtörődömség miatt ez a tol­las szörny nyugodtan lepusz­títhatja vizeinket, senki nem tesz ellene semmit. A káróka­tona örökké eszik, elnyel min­den halat, ami lefér a torkán. Képes vizeket üresre enni. Horgas csőrével rengeteg ha­lat megsebez, melyek nagy ré­sze később elpusztul. A fiatal, 1-4 éves egyedek tö­meges felfalásával elöregíti a halállományt, így az képte­len reprodukálni önmagát, és egyszerűen kihalnak a vízből. Egy kormorán évente 300 kiló halat fogyaszt el, melynek értéke 60-100 ezer forint. Bővülő személyforgalom a magyar-ukrán határszakaszon Nyíregyháza (KSH-Szabó Sándorné) - Szabolcs-Szatmár- Bereg megye határátkelőhelyei 2002 első negyedévében egy mil­lió 660 ezer fős személyforgalmat bonyolítottak le, az előző év azo­nos időszakánál 6 százalékkal többet. A román szakaszon 18 száza­lékkal visszaesett, az ukrán ha­társzakaszon - ahol a forgalom 83 százaléka realizálódott - több mint 13 százalékkal bővült a for­galom. A külföldi személyforga­lom az egy évvel korábbinál egy százalékkal (mintegy 18 ezerrel) kevesebb, a belföldi 59 százalék­kal (118 ezerrel) több volt. A me­gyei határátkelőhelyek utasfor­galmának 81 százaléka a külföl­diek be- és kilépéseiből adódott. Az öt legforgalmasabb átkelő­hely közül forgalomélénkülést a záhonyi (39 ezer fős), a barabási (25 ezer fős) és a beregsurányi (134 ezer fős) átkelőhelyeken re­gisztráltak. A csengersimai és a tiszabecsi átkelőhelyeken csök­kent a forgalom. Említésre érdemes, hogy Nyír­egyháza légikikötője az előző év azonos időszakához képest meg­kétszerezte személyforgalmát. A légi határátkelőhelyet igénybe vevő 64 fő egy kivételével külföl­di állampolgár volt. ÉLETKÉPEK A kalász hatalma Törő István Vilmos bámulja a sárgu­ló árpatáblát. A selymesen hul­lámzó kalászok, ahogy megle- gyinti őket a szél felemelked­nek, s szinte egyenként mutat­koznak be. Kicsit ványadtak, némelyiket a gaz is túlnövi, mégis nagy szeretettel gondol rájuk. A nagy focimeccsek szüneté­ben, amikor sört iszik eszébe sem jut az árpa, melyből készí­tik. Inkább a gyerekkori nya­rak, aratások, cséplések, s az iskolaudvar, ahol rongylabdá­val, majd pöttyös gumilabdá­val, végül fűzős bőrfocival ütötték el a szünidőt. Vilmos készül az aratásra. Ez a tábla csak négy hektár, mégis tudja milyen sok gondot jelent. A szélein lévő gazokat már leka­szálta, teljes virágzásban a pi­pacsot, közészúrkált az aszat- nak, a kék búzavirág, a rózsa­szín konkoly meg hadd virít­son. Vilmos mindig az új kalász­nak hisz, az biztosítja a kenye­ret, belőle lesz takarmány, s vetőmag az élet megindításá­hoz. Mennyi nehéz napot élt meg, amíg Péter-Pálhoz elju­tott. A száraz őszön nehéz ke­lést, kemény téli fagyokat, esőtlen, szelektől harsogó ta­vaszt. Most íme, itt van, erre kell építeni. A kalász hatalma mindenha­tó. Azon szurkol, hogy el ne verje a jég, ledöntse a vihar, s mielőbb magtárba kerüljön. Hogy onnan hova, azt jó len­ne tudni. ígéretek vannak fel­vásárlásra, szállításra. De ígé­ret már annyi volt, s ő bizal­mat szavazott mindig. Vilmos begyalogol a térdig érő táblába, lecsíp néhány ka­lászt, s viszi haza, hogy majd a focimeccs alatt elmorzsolgat- ja. Sopánkodik, hogy e nagy világeseménytől mily messze vagyunk, pedig valamikor hogy megmutattuk az egész vi­lágnak... Ő most is megmutat­ja, ahogy tudja, ezekkel a ka­lászokkal. Mert elszállnak a percek, lejátsszák az összes meccset, bajnokot is avatnak. Mint ahogy ő is avat felnevelt reménységével, a kalászokkal. A kalász hatalma mindenha­tó, s talán a legnagyobb. Ötven éve együtt A na­pokban ünnepelték aranyla­kodalmukat Nyírtelek-Beleg- rádon Treszkai Ferenc és ne­je, Tóth Mária. A házaspárt a neves évforduló alkalmából családtagok és rokonok kö­szöntötték Fotó: amatőr

Next

/
Oldalképek
Tartalom