Kelet-Magyarország, 2002. május (62. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-30 / 124. szám

2002. május 30., csütörtök HÁTTÉR /3 0 Könyvheti kóstoló A nagykállói Műve­lődési Központ Könyvheti Kóstolóra - az Irodalmi presszó következő összejövete­lére - várja az érdeklődőket június 3-án 17 órától. Vendég: Vraunkóné Lukács Ilona, a megyei könyvtár munkatársa. 0 A jó hallás A hallássérültek megyei érdekvédelmi szervezete (SINOSZ) június 14-én 10 órától a Jó hallás napját tart­ja Kisvárdán, a Művészetek Házában (Flórián tér 20.). 0 Családi hétvége A nyíregyházi Család- segítő és Gyermekjóléti Szolgálat Csalá­di hétvége címmel szervez programot Butykán. Az első foglalkozás június 1-én és 2-án lesz. A cinkével indult Lefler György N4icsoda barbárság, Szatmárban megeszik azokat az ártatlan, védett madara­kat! Mi több, e hasznos madárkák kárára versenyt: cinkefőzőversenyt hirdettek az or­szág eme szegletében! - tiltakozott rettenete­sen e rettentő bűn ellen egy fővárosi állatvé­dő egyesület képviselője jó négy évvel ezelőtt. A történteken - akkor a telefon má­sik végén az ámulattól szinte szóhoz sem ju­tó - Zlota József, a Falusi és Agroturizmus megyei Egyesületének titkára ma is jót derül. Amikor aztán elmagyarázta a pesti madárvé­dőnek, hogy a szatmácsekei cinkének sem­mi köze a széncinegéhez, de még a nótában megénekelt sárga lábú cinegéhez sem, a ka­caj a vonal másik végén sem maradt el. Valahogy így indult a szatmárcsekei cinkefőzőverseny. Arról nincs tudomásom, hogy hasonló történettel szolgál-e a túrist- vándi, majd a tiszaberceli halászléfőző-ver- seny, a peny'igei Szenke parti lekvárfőző­verseny, az elmúlt pénteken Napkoron megtartott Akácvirágzás, illetve a szomba­ton megrendezett Tirpák hétvége, és sorol­hatnánk még a többi, hasonlóan sikeres he­lyi kezdeményezést. - A megyében bein­dult ilyen irányú vállalkozások egyike sem a térségi szakemberek ötlete volt, hanem a helyi polgármester és a falu közösségének elgondolásából születtek meg - mondta dr. Hanusz Árpád, a már említett egyesület el­nöke a Tirpák hétvégén.- Na jó, jó! - emelte fel hangját a beszél­getésben egy ismert gazdasági vezető, majd három ujját összedörzsölve megkérdezte: - Mégis, mikor lesz ebből pénz?! A válasz nem késett: máris, mert a szatmáriak a szil­vából - a pálinkán kívül - forintot láthatnak az eladott lekvárból, amely újra kelendő. A térségben pedig ismét szilvást telepítenek. A penyigei kötött tészta szintén kapós lett a fő­városban. A rendezvények hozzák a látoga­tót, a visszatérő vendégeket. El kell ezt csak kezdeni! - hangzott egy vélemény, amelyre egy másik felelt: - És jól kell tovább csinálni! Bihari Béla második élete Tanárnak készült, ám egy szerencsétlen mozdulat derékba törte karrierjét Györke László Hodász, Nyíregyháza (KM)- Nyíregyházán, a tiszti klub gyermeknapi rendezvényé­nek részeként a vendégek megismerkedhettek - és felfi­gyelhettek - ifjú Bihari Béla sajátos technikával készült alkotásaira. A technika - a színes textíliá­ba „öltöztetett” nikeceldarabok mozaikszerű képpé illesztése ön­magában is érdekes, hiszen a módszer nem éppen szokványos. Csakhogy aki ezt „kitalálta” és műveli, egy huszonnégy éves fia­talember, aki mindezt bal kéz­zel végzi. Egy rossz lépés Bihari Béla a hodászi általá­nos iskola után a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban érettségizett 1997-ben.- Ügy tűnt, minden sínen van- mondja. - Már azt is eldöntöt­tem, hogy a nyíregyházi Besse­nyei György Tanárképző Főisko­la biológia-testnevelés szakán fo­gok tovább tanulni. Nagyon sze­rettem a sportot, különösen a ko­sárlabdát. Az egyik kosárlabda-mérkőzé­sen - tizekilenc éves volt akkor- rosszul lépett, elesett. Egy fia­talembernek, különösen, ha spor­tol, általában meg sem kottyan egy esés, hiszen egy mérkőzésen belül százszor is elesnek. Ez azon­ban végzetes volt Béla számára, olyan szerencsétlenül fogott ta­lajt, hogy a sérülés következtében jobb oldala lebénult. Ez aztán tel­jesen megváltoztatta a tettrekész, agilis és szép terveket dédelgető fiatalember életét. Mozaikképek felöltöztetett nikecelből A szerző felvételei W ........................ A baleset után teljesen át kellett szervezni az életemet Bihari Béla Mosolyog, hisz vidám az alap- természete és ez nem változott. Talán éppen ez segítette át a leg­nehezebb időszakon. Ám mikor a balesetet követő napok-hetek eseményeiről kérdezem, elkomo- rodik.- Rossz, cudarul rossz érzés volt. Különösen amikor szembe­sülnöm kellett a valósággal. Hisz az orvos megmondta: a testneve­lés szakot, a tanári pályát felejt­sem el. Mindent elkövettek, ami lehetséges, de a jobb kezemet gyakorlatilag ma sem tudom használni. Kényszerű pályamódosítás- A baleset után teljesen át kellett szervezni életemet. Vala­mit kezdeni kellett magammal. Nem volt könnyű talpra állni, hiszen az események nagyon megviseltek. Azt tudtam, hogy valami olyan elfoglaltságot kell keresnem, ami leköt és örömöm is telik benne. Már gyermekko­romban vonzott a művészet, ne­gyedik osztályos koromtól jár­tam a művészeti szakkörre. Sok segítséget kaptam tanáraimtól, akik korán észrevették, hogy nem vagyok tehetségtelen. Első­sorban a grafika érdekelt, azzal foglalkoztam.- Szinte magától értetődő volt tehát, hogy a művészet lehet az, amiben megtalálhatom életem értelmét. Sokat rajzoltam, festet­tem. Közben sokat töprengtem azon, hogy mit kellene kitalál­ni, ami egyedi, különleges. Egy alkalommal szó szerint belebot­lottam egy kis darab nikecelbe. Felvettem, forgattam, s akkor öt­lött az agyamba, hogy mi lenne, ha felöltöztetném. Hisz annyi van belőle... Az alapötletet már nem volt nehéz „továbbfejleszte­ni”, hiszen ha a különböző nike- celdarabkákat színes textíliába öltöztetem, azokat kombinálom, akkor képpé állnak össze a da­rabok.- Igazából az a nem éppen mellékes szempont is közreját­szott, hogy ez a technika lénye­gesen olcsóbb, mint például olaj­jal festeni. Bár nagyon szeretnék megtanulni festeni is. Gyakorla­tilag csaknem minden alkotóele­me - a hulladék, maradvány. Talpra állni Nem sokkal a baleset után el­végezte a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány speciá­lis szakképző iskolájának számí­tógép-kezelői szakát.- Sajnos, azóta sem tudtam el­helyezkedni - mondja. - így az­tán kénytelen vagyok egyelőre a szüleim nyakán élni. A család, szüleim és az öcsém nagyon so­kat segítenek, mellettem álltak a legnehezebb időszakban is, de előbb-utóbb szeretnék a saját lá­bamra állni, önálló és teljes éle­tet élni. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha állásom lesz. Az ismeretlenségből a nyilvá­nosság elé kerülését Kujbusné Mécséi Éva levéltáros segítette, így állíthatta ki képeit a nyíregy­házi helyőrségi klubban.- Természetesen szeretnék képzőművészetet tanulni, de na­gyon nehéz bekerülni... Megtanult mindent bal kézzel végezni, hiszen jobb kezének - ha valamelyest javult is - teljes gyógyulására, sajnos, nincs re­mény. Életkedve azonban változat­lan... Reggeli ébresztő Ferter János rajza A feleségem pedagógus, így a kérdés számom­ra egyértelműen: igen. Én meg tudom becsülni azt a munkát, amit a tanárok végeznek, amely hivatás- tudat nélkül nem műkö­dik és fabatkát sem ér. Ami pedig az anyagi megbecsülést illeti, bi­zony az elmarad a kí­vánttól. Máig jó szívvel gondolok Bittner Ilona tanárnőre és osztályfő­nökömre, az 1-es gyakor­lóra és az ÉVISZ-re. Dicső Tibor ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ Ú gy gondolom, hogy a pedagógusaink sem megbecsülve, sem megfi­zetve nincsenek. Azok, akik morgolódnak a beter­vezett ötvenszázalékos bér­emelésükért, azok kevésbé látják át a pedagógusok helyzetét. Talán többet be­szélünk róla, mint kellene, én szerintem valami kicsi­két kapnak abból majd, amivel régóta tartozik ne­kik a társadalom. Nagyon szerettem Illyés Sándorné tanárnőt. Gelsi Andrea REKLÁMKOORDINÁTOR S zép dolognak tartom a Pedagógus Napot, ezzel a tudást és az áldozatos munkát értékeli gyermek és szülő. A hozzánk láto­gató német kollégák min­dig irigykednek emiatt, merthogy náluk nincs üyen. Előszüremlenek az emlékek szeretett botpalá- di iskolámról, Földesi Ist­ván tanáromról és osz­tályfőnökömről, igazgató­ként pedig a kölcseys diákéveimre emlékszem szívesen. Kalucza Lajos GIMNÁZIUMIGAZGATÓ Monográfia Talpáról Tarpa (KM) - „Száz ma­gyar falu könyvtára” mil­lenniumi könyvsorozat 75. köteteként megjelent Tarpa nagyközség monog­ráfiája. A könyv ünnepélyes be­mutatása május 31-én 11.30 órakor lesz a település ön- kormányzati házasságkötő termében. A kötetet Búza Péter, a sorozat főszerkesz­tője mutatja be. A rendez­vényen részt vesznek a szerzők Kókai Sándor főis­kolai adjunktus, Istvánovits Eszter régész, Takács Péter tanszékvezető egyetemi do­cens, Bene János történész és Németh Péter a kötet szerzője. íjászok Gólyaszálláson Nyírkáta, Gólyaszállás (N.L.) - Műsoros, turis­tacsalogató vadásznapot rendezett a hétvégén a Nyírkátához tartozó Gó­lyaszálláson a Felső- tiszavidéki Vadgazdák Szövetsége. A festői környezetben lé­vő tanyán a műsor előtt az egyházak képviselői a tábori szószéken megáldották a te­rítéken lévő vadakat, vadász­szerencsét kívántak a szövet­ség tagjainak. A nagy számú közönség gyönyörködhetett a kiállí­tott trófeákban. A vadász­kutya bemutató nagyon tetszett a közönségnek. A látványos íjászverseny az ősmagyarok szokásait idézte. Ezen a versenyen résztvett Szedlár János, a Magyar íjászszövetség el­nöke is. Az érdeklődők sé­takocsikázáson vehettek részt a Nyírség és az Ecse- di-láp találkozásánál lévő szép tájon. A házigazda Papp István és Támba Miklós, a szövet­ség elnöke hagyományos szertartás közepette a fiatal Balogh Zoltánt vadásszá avatta. A találkozón elhang­zott, hogy Gólyaszállás a fa­lusi-tanyai turizmus fontos állomása lehet. M indkét gyermekem óvodás, a kicsi kö­zépső csoportos, a na­gyobbik most ballag. Egy- egy szál virággal köszönt­jük majd az óvónéniket, akik nagyon megérdemlik ezt a jelképes köszönetét. A szomszédom pedagógus, és látom, hogy jóval töb­bet dolgoznak, mint amennyi a köztudatban elterjedt róluk. A mai gyerekek élénkebbek és kezelhetetlenebbek mint mi voltunk. Fintor Zoltánné ÉLELMISZERTARTÓSÍTÓ A kisebbik gyermekem Nyíregyházán a Szent Imre Gimnázium­ban tanul. Nagyon örü­lök, hogy felvették ebbe az iskolába. Ezzel azt is megmondtam, hogy mi­lyen az én elképzelésem az iskolai nevelésről és a pedagógusokról. Gyak­ran járok éjszaka haza, s azt láttam, hogy a sze­renádokat nem a panel­házak előtt énekelték a diákok. Szóval, én nem féltem a tanárokat! Dudás Mihály MOZDONYVEZETŐ KéiétwllaipiQmáf

Next

/
Oldalképek
Tartalom