Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-03 / 77. szám
2002. április 3., szerda Parragh Dénes A polgári kormány eddig is mindent megtett a családok, a helyi közösségek támogatásáért, kiemelten kezelte az ország elmaradott régióinak fejlesztését. Erősíteni kell Nyíregyháza szerepét az Észak-alföldi Régióban: földrajzi helyzetünkből ne hátrányunk hanem előnyünk származzon. Nyíregyházát fejleszteni kell mint kereskedelmi, turisztikai központot. Sóstón meg kell teremteni az egész évben működő, a helyi adottságoknak megfelelő és a helyi vállalkozásokra építő turizmus, gyógytu- rizmus feltételeit. A város és környezete csak akkor lehet haszonélvezője és nem szenvedője a tranzitforgalomnak, a nagy átmenő személy- és teherforgalomnak, ha a szükséges infrastruktúra kiépül: megépül a Nyíregyházát elkerülő út, befejeződik a kiskörút és nagykörút építése, megoldódik a Tokaji út forgalma. A speciális városszerkezet speciális fejlesztéseket igényel: a Nyíregyházához és Nyírtelekhez tartozó bokortanyákon élők életfeltételeit tovább kell javítani. Szervesebb kapcsolatot kell kiépíteni Nyíregyháza és a környező települések között. Közös fejlesztési tervek és pályázatok révén Nyírtelek és Nyírpazony is több előnyt szerezhetne Nyíregyháza közelségéből. Nyírtelek fejlesztése, utak kiépítése, a településközpont kialakítása megalapozhatja a városiasodás folyamatát is. Nyírpazony már igazi „elővárosa” Nyíregyházának. Nagy szükség lenne a szennyvízhálózat kiépítésére. Merza Péter az ISOBAU Rt. elnök-vezérigazgatója „Közöttünk él." ■7 vJMyan ember, aki nemcsak hirdeti elveit, hanem azok szerint is él. Határozott világnézettel, tiszta erkölccsel, egészséges, harmonikus családi környezetben. Politikai stílusát a kiegyensúlyozottság, az intelligens, kulturált modor jellemzi. Mindig szerény. Közöttünk él, több éve dolgozik a városért. Nagyon jól ismeri gondjainkat, életünket, lehetőségeinket. Őszinte ember, aki nemcsak megérti és átérzi mások problémáit, hanem képes segíteni is azok megoldásában. mdf! VÁLASZTÁSI KIADVÁNYA 16. oldal Valaha úgy éreztem, hogy minden terhet képes vagyok elviselni, amit csak rám ró a sors. Egyszer Ágika lányom kórházba került, és az orvos közölte velünk, hogy súlyos tüdőgyulladása van. Bevallom férfiasán, hogy kicsordult a könnyem. Azóta már tudom, hogy bármikor előfordulhat olyan helyzet, amiben tehetetlen az ember, de azt is tudom, hogy erős tartással és hittel minden bajból megerősödve kerülhetünk ki. A szüleimnek és a szülővárosomnak köszönhetek mindent. Nyíregyházán születtem, itt nőttem fel, itt jártam iskolába. Az egyetemi tanulmányaim után is ide tértem vissza, hogy a főiskolán taníthassak. Büszke vaMádi László gyök arra, hogy képviselői munkámmal is ezt a közösséget szolgálhatom. Meggyőződésem, hogy csak együtt lehetünk sikeresek. Érdekeink sokkal inkább egy irányba mutatnak, mintsem különböznek. Fontos, hogy a térség továbbra is lendületben maradjon, ehhez pedig a kitartó munka mellett az is szükséges, hogy hinni tudjunk önmagunkban, egymásban és álmainkban. Hiszek a szeretet és az összefogás erejében. Hiszem, hogy a 21. századba lépve a családok boldogulása jelenti az ország és a nemzet boldogulását. Ignácz László a Szabolcs Volán Rt. vezérigazgatója „Dolgozni jár a Parlamentbe" Néhány évvel ezelőtt egy közös barátunkkal Laci szakmai sikereiről beszélgettünk. A közös ismerős értetlenkedve nyilatkozott arról, hogy míg más rég anyagi hasznot kovácsolt politikai szerepvállalásából, addig Laci egyszerűen „csak” teszi a dolgát. Erre Laci csak annyit mondott: „én dolgozni járok a Parlamentbe.” Kemecsén az idős nyugdíjasok meleg szeretettel fogadták Magyarország miniszterelnökét Két vasárnap megér négy nyugodt esztendőt- Bevallom, egy kicsit meg is leptek! Azt gondoltam majd néhányan összegyülekezünk, és majd elbeszélgetünk itt - kezdte Orbán Viktor, akinek beszédét gyakran szakította meg taps és ováció.- Engedjék meg, hogy mielőtt az előttünk álló április 7-i és 21 -i fontos kötelességünkről szólnék, azt megelőzően megköszönjem Önöknek azt a támogatást, amelyet az elmúlt esztendőkben nyújtottak a polgári kormánynak. Tudom Önök nem jól gondolják, mert azt hiszik, hogy a miniszter- elnök kitartásán, erején, meg a kormány kitartásán, erején múlik a siker. Higgyék el éppen fordítva van. Nincs, a világon olyan kormány, amely az elmúlt négy évben tapasztalt ellenszéllel szemben, és a támadások ellenére képes lett volna arra, hogy végezze a munkáját, ha csak Önök nem támogatnak bennünket. Az elmúlt négy évben ritkán volt arra mód, hogy személyesen találkozzunk, de én személyesen nagyon sok bátorító telefon- hívást, levelet kaptam. Sokan megveregették a vállamat: Jól van fiam, csak így tovább! Azt is tudom, voltak olyanok akik a nehéz pillanatokban egy-egy imát küldtek, hogy megsegítsenek. Szeretném megköszönni min- dannyiuknak a bátorítást, a támogatást és a szeretetet. Mindazt, amit az elmúlt négy esztendőben kaphattunk Önöktől.- Ha most nem ilyen jegesmedve hideg volna, akkor természetesen hosszasan beszélnék Önöknek a jövőről. A jövőről, amiért érdemes összeadni az erőnket április 7-én és 21-én. Tekintettel arra, hogy emberségesnek kell lennünk egymással, ezért engedjék meg, hogy csak egyetlen dolgot mondjak Önöknek a jövőről. Higgyék el a jövő csak akkor lehet sikeres, ha azt a lelkierőt, amit a mögöttünk hagyott négy évben gyűjtöttünk össze nem engedjük elenyészni. Nem tudom gondoltak-e arra, miért sikerült korábban elérhetetlennek tűnt célokat elérnünk az elmúlt néhány esztendőben? Azt hiszem talán azért, mert Magyar- országon egyre több olyan ember él, egyre többen válunk olyanná, akik hisszük azt, hogy a világ csak fele részben a körülmények kényszerítő hatalma. A másik fele valójában emberi akarat. A mi akaratunk! Sőt, lehet hogy egyre többen vagyunk, akik úgy gondolják, nemcsak a fele, hanem háromnegyede, talán az egész világ felépíthető emberi akaratból.- Kedves barátaim képzeljék el azt, hogyan sikerülhetett volna másképpen fölépítenünk a Nemzeti Színházat, amelyre 170 évig várt Magyarország. Csak úgy sikerülhetett, hogy egyszer csak a magyarok azt mondták elég volt a sopánkodásból, álljunk neki és építsük föl! Emlékezzenek arra, hogy miért sikerülhetett az, hogy a közös szégyenünket a szlovákokkal, a második világháború utolsó romhídját a Dunán sikerült eltakarítanunk. Úgy sikerült, hogy egyszer csak azt mondták a magyarok: Elég volt a sopán- kodásból’ Építsük föl a Párkány és Esztergom közötti Duna-hi- dat. Ma az a szép híd ott feszül a helyén. Vagy gondoljanak arra, hogy mennyit búslakodtunk afölött - ennél valamivel melegebb tavaszi és nyári estéken, különösen ha férfiemberek egy üveg bort is megbontottak -, hogy a határon túli magyaroknak milyen nehéz csak megőrizni a nemzeti önazonosságukat is. Néhány évvel ezelőtt a magyarok egyszer csak azt mondták: Elég volt a sopánkodásból! Ideje, hogy felépítsük az erdélyi magyar nyelvű egyetemet. És ma ott van Erdélyben a magyar nyelvű egyetem, amely lehetőséget ad az ott élőknek. Higgyenek a saját erejükben! Bízzanak a saját akaratukban! Akkor a tervek, amiket valóra szeretnének váltani meg fognak majd valósulni.- Kedves barátaink! Tisztelt Nyíregyházáról és környékéről érkezett polgárok! Tegyük fel magunknak a mai este talán legfontosabb kérdését. Miért vagyunk ilyen sokan? Nemcsak Nyíregyházán vagyunk ilyen sokan, hanem mindenhol az országban ilyen sokan vagyunk. Szentgotthárdtól, Kaposváron át, Szolnokon keresztül, éppen Ke- mecséig, ahonnan most érkeztem. Mindenhol ilyen sokan vagyunk. Mi ennek az oka? Egyszerű lenne csak azt válaszolni: Azért vagyunk ilyen sokan, mert egyre többen úgy érezzük, hogy jó dolog magyar polgárnak lenni. Talán van egy mélyebb oka is ennek. Olyan emberek gyülekeztek itt ma este össze, akik a saját életükben sokat tettek azért, hogy az emberi értékeknek teret tudjanak nyitni. (Folytatás a 17. oldalon) Több száz emléklapot látott el kézjegyével Orbán Viktor
