Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-20 / 92. szám

2002. április 20., szombat HÉTVÉGE /9 Rovásírás, múltunk emléke Kovács Éva Szép László nyugdíjas iskolaigazga­tó hosszú évtizedek óta a régiségek szerelmese. Aki kicsit is ismeri, tud­ja: már fiatal falusi pedagógusként gyűjtötte a múlt emlékeit, melyeket óvott, gondozott, restaurált. Közel húsz éve annak is, hogy a rovás­írással megismerkedett, és egyetlen pilla­nat alatt beleszeretett. Nyírbátori családi háza tele van emlékekkel. Órák, bútorok, könyvek, s ki tudja mi minden emlékez­tet a régiekre, akiknek tiszteletére tanít­ványait is mindvégig nevelte.- A rovásírás eredetével kapcsolatban háromféle variáció létezik - kezdi Szép László a bemutatást. Egyik az a Magyar Tudományos Akadémia által képviselt álláspont, amely jelenleg elfogadott, s amely kimondja: a rovásírást Erdélyben, az egykori székelyek használták, a legko­rábbi efféle emlékek a XVI. századból va­lók. A számrovást pedig, amely ugyancsak a rovásírás része, még a XVIII. században is használták a pásztoremberek. Az akadé­miai álláspont szerint ezek a jelek a türk rovásírásból származtathatók. A legújabb- kori vélemények a rovásírást az 1800-as években már publikált írásokra hivatkoz­va szkíta, hun, székely és magyar erede­tűnek tartják, és ezen az úton haladva a mezopotámiai eredethez jutnak el. A ro­vásírás jeleit a proto-sinaival, az óhéber­rel rokonítják, így az írás kialakulásának időpontjául az i. e. 3-4 ezer évvel előtti éve­ket jelölik. Szép László A szerző felvétele- A magyar rovásírás jeleinek alakja archaikus. Több jel egyezik a föníciaival, ez tény. Egyes jelek az írás kialakulásá­nak kezdeti szakaszából, vagyis a szóírás korszakából valók. Jellemzője, hogy más- salhangzós írás, s hogy az írást a hang­rend törvénye szabályozta. A haladási irány jobbról balra halad, vagy busztrafe- don. A rovásírás sorsa egy fejlett írásrend­szer, ami sajátságos szabályaival minden ízében a magyar nyelvhez igazodik. Magán viseli különböző korszakok, más népek kultúrájának hatásait, ezért elképzelhető, hogy szkíta, illetve hun eredetű. A latin betűs írásnak kedvezett- A rovásírás sorsa a magyar államala­pítás időszakában, a kereszténység elterje­désével pecsételődött meg, amikor az ideo­lógia áldozatává esett. Lényeges mozzanat, hogy a latin betűs írás nem igazodott a magyar nyelv szerkezetéhez. A reformáció szükségszerűen vetette fel az írásbeliséget, ezért az erdélyi reformátorok a rovásírás­hoz tértek vissza, hogy a szent szövegeket rovásírással jegyezhessék le.- A Latiatuc feleim zümtükkel mik vogmuk - szövegét rovásírással a mai nyelvnek megfelelően le lehet írni, mivel a rovásírásban minden hangra van ma­gyar betű, így életszerűen adhatjuk vele vissza a szöveget. A fejlődés azonban a la­tin betűnek, a latin betűs írásnak kedve­zett, hiszen a nemzetközi információcsere azt követelte meg, hogy a latinbetűs írást igazítsák a magyar nyelvhez.- Mondhatjuk azt, hogy ez lehetett az el­ső globalizációs jel, az akkori EU-csat­lakozás?- Valahogy így. A rovásírás magyar sa­játosság, ezért - ha magyarságunkat meg akarjuk őrizni - akkor a rovásírást nem szabad veszni hagyni. Jómagam nagy do­lognak tartom, hogy a magyarságnak ilyen írása van. Azt kell mondjam, az egész Eu­rópában nincs még öt nemzet, amely ma­gáról ezt elmondhatná. Én olyan módszert dolgoztam ki, amely megismerteti ezt a kincset az emberekkel. A rovásírás betű­it dísztárgyakra vésem, kinyomtatom, megpróbálom olyan eszközökön, tárgyakon bemutatni és népszerűsíteni, amelyek­kel közelebb viszem az emberekhez. Sze­retném, ha tudatosulna mindenkiben, hogy milyen rendkívüli kincsről, komoly szel­lemi, kulturális és tudományos értékről van szó. & Lokálpatrióta biológus, historizáló vénával Szülőfaluja történelmét, hagyományait, néprajzát és természeti értékeit veti papírra Kovács Bertalan A tomyospálcai elemi di­rektorát biológusként, az élővilág iskolai szaktanács- adójaként és szakértőjeként, megannyi tudományos publi­káció és kötet szerzőjeként számosán ismerik. S hogy a szakma el is ismeri, nos erről tanúskodik a hat éve neki ítélt DAB-díja (Debreceni Akadémiai Bizottság), valamint az 1999-ben átvett Apáczai-díj. Pár évvel ezelőtt azonban az igazgató űr gondolt egy meré­szet, s a fejébe vette, hogy megír­ja szülőfaluja történelmét, a mo­nográfiába szervesen beépítve a község - lassan bizony a feledés homályába vesző - hagyomá­nyait és néprajzkincsét. Mi több (maradván picit a kaptafánál): a falu természeti értékeinek is bőven ad teret majd. A nevelést szolgálja- Tudtam jól, nagy és kemény fába vágom a fejszémet azzal, hogy történészi tollat ragadok, de elképzelésem kötetté „érlelhe- tőségét” segítette a tény: a közép- iskolás és a főiskolai évek után 1979-ben pályakezdő tanárként visszatértem szülőfalumba, s ott is telepedtem le - magyaráz­ta Agárdy Sándor, mikor ar­ról faggattam, mi motivál egy ízig-vérig biológust, hogy hely­történészi erényeket csillogtas­son. - Egy a falujába vissza­térő diplomással szemben a szo­kásosnál is nagyobbak az elvá­rások, jómagam is ehhez az írat­lan szabályhoz tartva magam igyekeztem a környezeti nevelés terén valami pluszt letenni az asztalra - mondja pályafutása kezdetéről. Ez aztán sikerült is! Ma a Ricsikai-erdőben kialakított Er­dei Iskola, számos öreg fa védet­té nyilvánítása, iskolai kaktusz­kert és biológiai szaktanterem, a képzőművészeti nevelést szolgá­ló folyosógaléria fűződik a ne­véhez, no meg az: az iskola udvara leginkább egy botanikus kerthez hasonlít. Híres lokálpat­riotizmusát nemcsak a helyiek tapasztalhatják, hanem a falun átutazók is: hirtelenjében nehéz lenne megszámlálni azon közté­ri alkotásokat, emléktáblákat, amelyek megszületésénél ott bá­báskodott.- Megvallom, amíg nem mé­Agárdy Sándor, a historizáló biológus A szerző felvétele lyedtem el a történeti kutatás­ban, magam sem gondoltam vol­na, hogy Pálca ilyen nagy és ese­ményekben gazdag múlttal büsz­kélkedhet. Ezért is éreztem úgy, hogy amint egy-egy fontos mo­mentum a felszínre kerül az év­százados históriánk bugyraiból, arra rangjához méltó módon fel kell hívni a ma élők figyelmét - fogalmazott a tanár úr. Sorsszerű volt Ezért is fordulhatott elő, hogy a településen a millenniumi ün­nepségeken a köszöntők termé­szetesen elsősorban az államala­pító Szent István királyt méltat­ták, ám mellszobrot (egy tetsze­tős terecske közepén) II. Rákóczi Ferencnek emeltek, akinek sere­gében félszáz pálcái harcolt, töb­ben tiszti rangban az ország füg­getlenségéért. Később az innen- onnan előbukkanó források bön­gészésekor kiderült, nem csupán a fejedelem kötődik a községhez, hanem a legnagyobb magyar is járt (méghozzá a Tisza szabályo­zásakor) Tomyospálcán. Széche­nyi István látogatásának emlékét ma emléktábla őrzi a községhá­za falán. Az igazgató történészi vénájának kialakulása sem vé­letlen, hanem inkább sorsszerű volt, hiszen a várdai Bessenyei gimnáziumban a legendás Makay László is tanította. Érthe­tő hát, hogy a pályáján elinduló ifjú pedagógus úgy érezte: Tor­nyospálcának „hiányzik” a múlt­ja. Hézagpótlónak is szánja legú­jabb kötetét Agárdy Sándor, aki elmondta: a kézirat nyers fogal­mazványa, a képek és a korabe­li dokumentumok jó harminc ki- lót(!) nyomnak. Apropó, kézirat! A tollforgató direktor - dacára annak, hogy az iskolában és ott­hon is van számítógépe - a szó legszorosabb értelmében a toll forgatásának a híve, magyarán: a kézirat, valóban kézzel vagyon írva.- A gyűjtőmunka során szem­besültem azzal a szomorú tény­nyel, hogy nem egy kitaposott ösvényt kell bejárnom, hiszen egy-egy volt helyi tanáron, lelké­szen és kántortanítón kívül nemigen jutott eszébe másnak, hogy valamilyen formában meg­örökítse, megőrizze az utókor­nak múltunk mozaikjait. Kisebb dokumentumtöredékek azonban előkerültek, közöttük a Rusznák Imre tanító által 1925-ben össze­gyűjtött helyi mesék és babonák. Ennek apropóján rendezzük meg hagyományosan meseíró és me­semondó versenyünket kisdiá­koknak. Szerencsére Imre bácsi későbbi feljegyzéseinek köszön­hetően az ötvenes évek Tornyos­pálcája is kirajzolódhatott. A ha­talmas mennyiségű forrásanyag válogatása már önmagában is nagy kihívás volt. A kulisszák mögé pillantva, ki merem jelen­teni, hogy Kisvárda és a környé­kén elterülő falvak helytörténe­ti vonatkozású dokumentumai­nak feldolgozottsága példás - ér­tékelt az igazgató. Ritka növények Nem győzi azonban hangsú­lyozni, hogy nagyon sok helyi ember (idős és fiatal egyaránt) szívesen segített neki mind a gyűjtésben, mind pedig a már említett emléktáblák, szobrok „tető alá hozásában”. Tornyos­pálca monográfiája (tekintettel a vaskos papírkötegre) legalább 300 oldalas - igényesen, tudomá­nyos alapossággal megírt -, a re­mények szerint egy éven belül megjelenő könyvnek ígérkezik. Szerzője formabontó módon egy biológus, akit ha háza gyönyö­rűen parkosított, ritka növé­nyekkel betelepített udvarára ve­tődik a tekintetünk, afféle szak­barbárnak gondolnánk. Pedig - amint az talán az ed­digiekből is kiderült - nemcsak az élővilágért él-hal, hanem sok minden másért is. A garázsában példának okért, igazi kuriózumo­kat is rejtő csodálatos csengő­gyűjteményt őriz. Tizenhat alkotó kezében ecset és véső A szövetség tárlata azt mutatja, hogy tagjai letették a számukra kirótt garast A Magyar Képzőművészek Szövetségének tizenhat alkotó­ja vette az ecsetet és a vésőt, hogy a Pál Gyula Teremben kiál­lítson. Tőkey Péter legjobb megköze­lítése saját stílusában, amely a konstruktivizmus jegyeit viseli a Napóra. H. Németh Katalin majdnem minden című képe a grafikai fakturális játék nagyon szép példája. A terem auráját szí­nesítette Horváth János piktú- rája, miután szinte egy nappal alkotta a leadási határidő előtt. Különösen fontos a Kőbe zárva című kompozíció. Tóth Sándor is letette névje­gyét A nyíregyházi polgárok cí­mű bronzzal, csakúgy mint szob­rásztársai, Bíró Lajos, Zagyva László. Az utóbbinak szexuális indíttatású Ad libitum című al­kotása jelentősen megmozgatja a néző fantáziáját. A grafikák közül Szepessy Béla Kalandra fel című műve, amely figyelmet érdemel. Sirpa Ihanus Szamuráj I-II alkotása az elvont gondolkodás legszebb pél­dája, és ha megpöccinti az em­ber, akkor még hangot is ad. Madarassy György Tamás Ta­vasz sorozata egy madárban kon­centrálódik, és Z. Erdei Anna ha­táresetei olyan festői megközelí­tést tükröznek, amelyek a piktú- ra megkérdőjelezhetetlen határ­esetei. Sebestyén Sándor Vival­di emléke nem hiszem, hogy tet­szene a mesternek. Mészáros Gá­bor Álmok és vágyakozások cí­mű sorozata önvallomás. Nagy Lajos Imre papírasszonyai lazán ledobták magukról az erotikát. Sebestyén Sándor: Pokol A terem végében látható Székhe­lyi Edith és Balogh Géza értel­mezhetetlen triptichonja. Ők tud­ják. Fodor Ilda fejei túlmutatnak az érzelmes csókon. A szövetség tárlata azt mutat­ja, hogy tagjai letették a számuk­ra kirótt garast. Az érme értékét majd az utókor szabja meg. Papp D. Tibor művészeti író k Madarassy György: tavasz és Tőkey Péter: Diagnózis című műve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom