Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

2002. április 13., szombat Kelet «»Magyarország HÉTVÉGE / 8 A művészi megújulás jegyében Jyladarassy György festőművész útja azt igazolja, hogy az igazi művésziét nem ismeri a polgári kötöttségeket, mert a művésznek egész nap az alko­tásra kell koncentrálnia, számára nem létezik más, mint a művészet. Mada- rassy György kiforrott alkotóként tele­pült át Romániából Magyarországra 1988-ban. Ott elsősorban figurális munkák kerültek ki a keze alól, ame­lyek olykor expresszív erőt, máskor a groteszk szemléletet sugározták. Mada- rassy György nem alakított ki olyan festői rendszert, ami egy idő után gúzs­ba köti a szemléletet. Ebben a tekin­tetben Picasso magatartását követi, aki azt vallotta, hogy a művészet, a mű­vészi magatartás lényege a meg­újulás. Tavasz I. Tavasz II. Tavasz III. Elek Emil felvételei MÚZSA Ady Endre Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. Szétszóródott a család a nagyvilágban Míg el nem fogtak, nem is tudtam, hogy Magyarországon vagyok; a családomról semmi hír Györke László Szinte naponta adunk hírt arról, hogy illegális határátlépőket fognak el a végek őrei. A külföldiek az­tán vagy maradnak, vagy visszaadják őket annak az országnak, ahonnan érkez­tek. Ha maradnak, vala­mennyi időt mindenképpen a nyírbátori idegenrendészeti fogdában töltenek. Nem szívesen beszélnek sor­sukról. Némelyikük nyelvi ne­hézségek miatt, hiszen például Szomáliái tolmács mindössze egy van Magyarországon, ő is Buda­pesten él. Egy orosz - nevezzük Ivánnak - azonban meglepően közlé­keny. Míg mesél, el-elcsuklik a hangja. Orosz, csecsen- Én magam orosz vagyok, fe­leségem viszont csecsen szárma­zású. Krasznodárban laktunk. Eltávozhatnak... A hivatal dönt arról is, hogy a külföldieket nyitott közösségi szálláson helyezi el (elsősorban családokra, nőkre, gyerekekre gondol­tak). Elsősorban azokat az állampolgárokat, akiknek a származási országba való visszaküldése valamilyen oknál fogva lehetetlen. A nyitott közösségi szállás 150 személy elhelyzésére al­kalmas. Változó a létszám, tíz és tizenhét között mozog ezekben a napokban. Hama­rosan azonban létszámnöve­kedés várható, hiszen a befo- gadotti státus felülvizsgála­tára várókat közösségi (eset­leg magán-) szálláson helye­zik el. Liptai Árpád vezető­től megtudom: a szállás „la­kói” 8 és 21 óra között eltá­vozási lehetőséget kaphat­nak ideiglenes tartózkodás­ra jogosító igazolással. Ezzel aztán sokan visszaélnek. Magyarán: nem térnek visz- sza a szállásra. Jelenleg - többek között - egy öttagú örmény család tartózkodik a nyitott szálláson, akik már hosszabb ideje várnak a dön­tésre. A határsértők döntő több­sége valamelyik nyugat-eu­rópai országba akart kijutni. Döntő többségük nem szeret­ne visszatérni hazájába. Ahogy mondják, nem azért vállalták a sok kockázattal járó, hosszú és bizonytalan kimenetelű vándorlást. Cselgáncsedző voltam, megélhe­tési problémákkal nem küszköd­tünk, bár szerényen éltünk. Fe­leségem szülei Csecsenföldön laktak. A háborús helyzet miatt hívtuk az idős szülőket, jöjjenek hozzánk. De ők - ez jellemző a csecsenekre - hallani sem akar­tak arról, hogy elhagyják szülőföldjüket. Nem akartuk őket magukra hagyni, különösen feleségem ragaszkodott hozzá, így aztán mi költöztünk hozzá­juk. Eleinte nem volt komolyabb probléma. Természetesen mint edző, nem tudtam a háborús kö­rülmények között a szakmában dolgozni. Felcsaptam hát kupec- nek: alapvető élelmiszerekkel, liszttel, cukorral, krumplival ke­reskedtem. Találkoztam orosz tisztekkel, akik között kettő va­lamikor az én tanítványom volt. Mészárlás- Az árubeszerzés nem volt könnyű, a hegyeken keresztül vezetett az út. Csakhogy ez volt a fegyvercsempészek útvonala is. Dagesztánba, meg Abháziéba ad­ták el a fegyvert. Én is elmen­tem velük. Ekkor kezdődött a baj. Egy alkalommal az erdőben ránk támadtak, elvették az árut. Ez még nem volt elég: apósom fe­jét - szemünk láttára levágták. De még ezzel sem érték be a ban­diták: tizenkét éves kislányomat megerőszakolták. Engem úgy megvertek, hogy csak napok múlva tértem magamhoz. Az volt a szerencsém, hogy halott­nak hittek, mert máskülönben végeznek velem is.- Amikor megtudták, hogy életben maradtam, megüzenték: ha elkapnak, kivégeznek. Három évig bujkáltam - feleségem még mindig otthon rejtőzködik vala­hol -, a megbecstelenített kis­lányomat megpróbáltam kijuttat­ni Nyugat-Európába. Utolsó in­formációim szerint Németország­ban van. A kisebbik kislányom - még ötéves sincs - pedig úgy tudom, Olaszországban tartózko­dik. Szélnek eresztettek- Az idén januárban - miután eladtam mindent: a juhokat, az üzletet, sőt barátaim is sok min­denüktől megváltak, hogy segít­senek - végre összegyűlt a há­romezer-ötszáz dollár. Ennyiért vállalták, hogy eljuttatnak lánya­imhoz. Előbb Bakuban, majd Odesszában várakoztattak, volt a csoportban mindenféle náció, de a legtöbb afgán. Aztán Ukraj­nában utaztattak hosszú napo­kig. Valamikor február közepén aztán szélnek eresztettek ben­nünket. Míg el nem fogtak, nem is tudtuk, hogy Magyarországon vagyunk. így kerültem ide. A lá­nyaimról, a feleségemről azóta semmi hírem... Szigorúbb szabályok január óta Tóth Zoltán őrnagy, az ide­genrendészeti osztály vizsgá­lati alosztályának vezetője ar­ról tájékoztat, hogy idén janu­ár elseje óta érvényben lévő jogszabály szerint a korábbi közösségi szállás, ahol az il­legálisan hazánkba érkező külföldieket tartották, lénye­gében kettévált. Az idegenrendészeti fogda (jelenleg 28-an tartózkodnak itt ázsiai, afrikai és európai országokból) a határőrség ha­táskörébe tartozik, s mint ne­ve is jelzi, innen nincs eltávo­zási lehetőség. Itt úgynevezett visszautasítási őrizetben tart­ják a határsértőket. Mivel a migráns csoportok többnyire harmadik ország állampolgá­rai, a határőrség megvizsgál­ja a határsértés körülménye­it a szomszédos (ahonnan a je­lek szerint érkeztek) országbe­li kollégákkal együtt, s a visz- szafogadási egyezmény (ko­rábban: toloncegyezmény) alapján visszaadják. Feltéve, ha megvan a fogadókészség a szomszédok részéről. Az idén például az ukrán határőrök egy negyvennyolc menekült­ből álló csoportot fogadtak vissza még januárban, azóta 101 elfogott határsértő átvéte­lét tagadták meg. Román vi­szonylatban sem működik iga­zán hatékonyan az egyez­mény. Ha a migránsok maradnak, a Bevándorlási és Állampol­gársági Hivatal Észak-Alföldi Regionális Igazgatósága vagy kiutasítást előkészítő, vagy idegenrendészeti őrizetet ren­del el a Nyírbátori Határőr Igazgatóság idegenrendészeti fogdájában. A menekültjogi eljárás je­lenleg négylépcsős, és akár másfél-két évig is elhúzódhat. Ennek háttere, hogy a határo­zat ellen fellebbezhetnek. Nevezetes­ségeink A Szent László utca 42. szám alatt Kisvárdán a Weiner Leó Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola található, ahol mintegy nyolcszázan sa­játíthatják el a művészetek legkülönböző ágait. Már az 1910-es években megörökítet­ték képeslapon, mint a tele­pülés egyik jellegzetes épüle­tét. Valószínűleg a századfor­dulón épülhetett, tulajdonosa Nagy Benő mérnök, építész volt, aki közreműködött az Orsolya-rendi épület tervezé­sében és kivitelezésében. Né­hány évi lakatlanság után, a kilencvenes évektől szolgálja a zenei kultúrát Elek Emil felvétele Jólesik a tavaszi napsütés

Next

/
Oldalképek
Tartalom