Kelet-Magyarország, 2002. április (62. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-11 / 84. szám

2002. április 11., csütörtök Ketet*>Magyai HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Hajléktalanság Ma kilenc órától az egészségügyi főiskolán konferenciát szervez a Hajléktalanság a keleti régió­ban címmel az intézmény szociális mun­ka tanszéke. A részvételért a szakem­bereknek kreditpont jár. 0 Rajzpályázat Április 15 a beküldési ha­tárideje annak az óvodásoknak szóló rajz­pályázatnak, melyet a nagykállói Brunszvik Teréz óvoda hirdetett meg. A téma a Víz világnapjához kötődjön, a munka mérete A/4, a technika szabadonválasztott. 0 A nyugdíjról A megyei nyugdíjbiz­tosítási igazgatóság ma kihelyezett ügy­félszolgálatot tart Vásárosnaményban 8.30-12 óra között a polgármesteri hi­vatalban és Mátészalkán 9-13 óra kö­zött a művelődési központban. NÉZŐPONT Értékek és választások Nagy István Attila Az elmúlt egy hét alatt többször is vol­tam olyan rendezvényen, ahol - ahogy mondani szokták - telt ház volt. Szombaton este a Miskolci Nemzeti Színház vendéges­kedett Nyíregyházán. Márai Sándor Kaland című darabját mutatták be nagy sikerrel. Ez egyaránt szólt Bálint Andrásnak és Földi Lászlónak, de Márai Sándornak is, aki egy­szerre magyar és világirodalmi rangú alkotó. Úgy gondolkodik és fogalmaz, hogy abból egyértelműen látszik: az értékekhez való ra­gaszkodás mutatja fel emberlényegünket. A legutóbbi egy koncert volt hétfőn este. Ezen Zorán kalauzolta a hallgatókat önmaguk esendő, vágyakozó, szerelmet kereső vagy az érzésbe belebukó világába. Zorán négy évti­zede a színpadon van, ami már önmagában is nagy teljesítmény. Ha ehhez hozzátesszük, hogy csak azért tarthatta meg a közönség ér­deklődését, mert mindvégig az értékek közve­títésére vállalkozott, akkor érthető a több nemzedék iránta érzett rajongó szeretete. A két esemény között volt egy választás. A kimenetelét ismerjük. A politikusok most elemzik az eredményeket, keresik a magya­rázatot a sikerre és a kudarcra egyaránt. A színházban egyetlen színész sem azért lép a deszkákra, mert bukni szeretne. A politiká­ban is így lehet. Az első forduló számomra azt jelentette, hogy a szavazók tekintélyes hányada felis­merte: az értékekhez való ragaszkodás tart meg bennünket, ez mentette át ezt a kis né­pet a történelem kataklizmáin. Ezért lehettek Nobel-díjasaink és diákolimpikonjaink, nagyszerű sportolóink és művészeink. Akik mindenütt magyarok voltak és lehettek, ak­kor is, ha távolra sodorta őket az élet. A miniszterelnök Mentsük meg a hazát! felkiáltással indította útjára a Fidesz új hangvételű kampányát. Kitől is kell meg­menteni? Az öt és fél millió szavazatból a kormánykoalíció pártjai és a MIÉP együtte­sen 2.583.359 szavazatot, míg a leváltásra készülők a Centrummal együtt 2.999.914 voksot szereztek. Nem árt, ha a politikusok számolni is tudnak. Ferter János rajza Megmentették, de közben megfertőzték Igazát keresi a nagyari fiatalember, aki családot sem alapíthat Nem érti, neki miért nem jár kártalanítás A szerző felvétele Szőke Judit Nagyar (KM) - Abban, hogy az ember közlekedési balese­tet szenved, sajnos, nincs szinte semmi különös, bárki­vel bármikor előfordulhat. De hogy miközben vérátömlesz­téssel megmentik az ezen a tízper­cen múló életét, ám közben fer­tőzött vért kap, s közben vele Hepatitis-C vírusfertőzést, ez már egy életre szóló balszerencse. Jakab Endre Nagyarban él, ál­lását elvesztette, folyamatos keze­lés alatt áll, egészsége romlik. A betanított esztergályos sorkatona volt Kaposvárott, 1990-ben, amikor a baleset történt, s nem hagyta ugyan el az őrzőangyala, csak az­tán figyelmetlen volt, illetve tudat­lan. Személygépkocsi utasaként szenvedett eszméletvesztéssel járó balesetet, a lépét el kellett távolí­tani. A fertőzés csak 1993-ban de­rült ki, amikor a szokásos módon elment vért adni. Közben is járt szorgalmasan véradásra, boldog örömmel segített, a vércsoportja 0-ás, a legjobb, ki tudja - réved el a tekintete bűnbánóan -, mennyi mindenkinek adta át akaratlanul a gyógyíthatatlan kórt. Sikertelen kártalanítás Lapozom a kórházi zárójelen­téseket, közben hallgatom szag­gatottan előadott panaszait, a megélni kényszerült sérelmeket. Munkaképeségcsökkenését elein­te 40, majd 50 százalékban álla­pították meg, most besegít újság­kihordásba, mutatja a műanyag gerincmerevítőt, ezt kell horda­nia, de abban mozogni nem le­het. Amikor e betegségcsoport érdekvédői kártalanítási akcióba kezdtek, ő is írt kérelmet, a nyír­egyházi és a debreceni kórház­ban is próbálkoztak, mindennek utánajártak, leveleztek, telefonál­tak, de az eredmény elmaradt. Kérdéseivel, kétségeivel ez év februárjában szerkesztőségünk­höz fordult. Van-e remény, lehe­tőség a kártalanításra, még ak­kor is, ha átömlesztés és nem stabil vérkészítmény útján kap­ta el a rettegett Hepatitis C-t, s az orvosi papírok igazolják, hogy a kezelés következménye vissza­fordíthatatlan? Az elkeseredés, a tudatlanság, tájékozatlanság, esetleges félreinformálás miatt nem lehet-e kérelmét méltányol­ni? Hogy évülhet el egy ilyen igény? - sorolja a kérdéseket. Fizikai munkát nem végezhet, nem is igen bírna, injekciózza magát, kemény immunerősítő gyógyszereket szed, kéthetente drága pénzen ellenőrzésre jár - a mellékhatások oldalnyi terjedel­műek, a buszos közlekedés Nagy- arból nem filléres dolog, senki nem segít be. A rendszeres szo­ciális járadék 16500 forint, édes­anyja takarítással keresett pénzé­ből és a családfő rokkantnyugdí­jából élnek - még falusi viszo­nyok között is igen szerény körül­mények között. Idegei felőrlődtek, mert minden­honnan elutasító választ kap kár­térítési kérelmére, „dobálják” egyik helyről a másikra. A nega­tív válaszok indoka: az állam kár­talanítási kötelezettsége csak a gyógyszernek minősülő anyag, ter­mék, készítmény által okozott egészségkárosodásra áll fenn. A diagnózis a sorsa Ráadásul nem is veleszületett vérzékenységről van esetében szó. Mi több, a vérátömlesztés nem a stabil, hanem a labilis kategóriá­ba tartozik. Ráadásul a 35 éves Ja­kab Endre 1992 július 1-ét megelő­zően (ekkortól kötelező a vér HCV- szűrése) gyógyszernek minősülő vérkészítményt nem kapott. Ráadásul a fertőzésről a fehérgyar­mati vérellátó állomás csak három év elteltével értesítette a szeren­csétlenül járt fiatalembert, követe­lése az első igénybejelentéséhez képest (2000. november) elévült. A diagnózis - Chr. C hepatitis - nem csak bélyeg, hanem sors.- Családot nem alapíthatok - állapítja meg maga elé dünnyög- ve. Nem bízok abban, hogy igazat adnak nekem, de azért megyek utána. Csak írják a dolgokat. Azokhoz képest, akikkel együtt já­rok kezelésre, én legalább tudok valamit. Nyárig várok, aztán nemzetközi fórumhoz fordulok. Búcsúzom, újra kezet fogunk. Rámnéz:- Hogyhogy maga nem fél tő­lem?!... Füvészkert Ecseden Nagyecsed (Molnár Károly) - Fél évtizede, hogy Somlai Tibor és társai úgy vélték: az ál­talános iskola mögötti balesetveszélyes terület­tel valamit kezdeni kel­lene. Egy nyitott szenny­vízderítő, szén illetve salak-lerakó irritálta a közösséget. A Füvészkert Társaság elkérte az iskolától ezt a te­rületet. Lakossági összefo­gással, az önkormányzat tá­mogatásával illetve pályáza­ti pénzzel sikerült változtat­ni. A létrehozott Arborétum és a Bemutatóház sokak kedvelt kiránduló helye lett. Viszonylag kis terüle­ten sikerült úgy tömöríte­ni a növény és állatvilágot, hogy kicsik és nagyok talál­hassanak érdeklődési kö­rükhöz illő újabb ismeret- anyagot. A magyar síkvidék, a víz­part, a hegyvidék, a domb­vidék, a sziklagyep és eg­zotikus területek egyaránt szemlélhetők. Mint Somlai Tibor elnök elmondta, több éve vesznek részt térségi és országos természetvédelmi programokban. Az elmúlt években botanikai, madár­tani, tájsebészeti, her- petológiai és szemléletfor­málási munkát végzett a Társaság. A csörgedező patak, az eredeti élőhelyről hozott nö­vények, egy artézi forrás, a folyón lévő hid látvány­ként is érdekes. Az ecsedl fűvészkertben Egy szerencsés szerencsétlen A Pesti Központi Kerületi Bíróság egy januári elsőfokú ítélete hárommillió forint egyösszegű kártérítésre, to­vábbá havi 15 ezer forint já­radék megfizetésére kötelez­te az alperes magyar államot azzal a magánszeméllyel szemben, aki korábban transzfúzió útján Hepatitis C virusfertőzöttséget szenve­dett el. Becslések szerint az elmúlt évtizedekben összesen közel 100-150 ezer magyar állam­polgár fertőződött meg ha­sonlóképpen. (Részlet egy új­sághírből) MEGKÉRDEZTÜK A KÖLTÉSZET NAPJÁN: SZERETI-E A VERSEKET? M ég középiskolásként sem rajongtam a versekért, meglehet, a kötelező penzumot min­dig megtanultam. Szó­val, nem voltam az a nagy iskolai szavaló. Ám az utóbbi időben va­lami történt velem, vala­mi megfoghatatlan, ta­lán az, hogy lélekben most értem meg a ver­sek befogadására. Talán az, hogy családom van, s hogy apa lettem! Jó­zsef Attila, Arany János, Gyóni Géza a kedven­ceim, és a Szabolcs köz­ségből nemrég elköltö­zött Hatvani Dániel. Fazekas Gábor ISKOLAIGAZGATÓ V álasztékból nincs hiány a könyvpia­con, ám azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben nyúlnak verseskötet után a vásárlók. Talán mert nincs annyi idő az elmélyültebb, a meghit­tebb pillanat kialakítá­sára, ami elengedhetet­len a versolvasáshoz. Egy vers egészen más hátteret igényel, mint egy próza. A tévé, a vi­deó, de már ez utóbbi is leáldozóban, a számító­gép egészen más irány­ba vitte, viszi el az em­bert. Talán már nincs is lelkünk a vershez! Kozma Mária BOLTVEZETŐ-HELYETTES H umán beállítottságú vagyok, az iskolás éveimet végig szaval­tam. Főként magyar köl­tők műveit szeretem, a klasszikusok sorába emelkedettek - József Attila, Ady Endre, Rad­nóti Mikós, stb. - mel­lett a kortárs költészetet is ismerem és kedvelem, de mindez igaz a prózai művekre is. Szeretem költőink megzenésített verseit, például Juhász Gyula Testamentumát Lukács Margit előadásá­ban. Ez akkora hatással volt rám, hogy megta­nultam a verset. dr . Körmendi Lajos ügyvéd L ehet, fellengzősnek hangzik, de nekem pillanatnyilag lételemem a vers! Úgy érzem, hogy számtalan többletet kap­tam eddig is a versekkel töltött „együttlétekből”, és sokat kapok majd a jövőben is. Nem a pusz­ta szereplési vágy miatt szavalok, inkább belső indíttatásból! Legutóbb harmadik lettem az Arany János ballada mondó megyei verse­nyen. Kedvencem az édesanyámtól gyermek­ként oly sokszor hallott Weöres Sándor vers: Az éjszaka csodái. Zolnai Zsófia GIMNAZISTA M agyon tanítok az ál­talános iskolában, és mellette a művelődési házat és a könyvtárat is vezetem. Szeretem a ver­seket, a könyvtári órák idején a gyerekeket is az olvasásukra bíztatom. Rám elemi erővel hat egy-egy verssor, gondo­lat, amelynek elmondá­sára prózában, pláne élő beszédben legalább két oldalnyi szövegre lenne szükség, de az akkor sem érne annyit. A könyvesboltokban való­ban feltalálható minden mű, ám az ár, az bizony drámai! Gulyás Csaba pedagógus

Next

/
Oldalképek
Tartalom