Kelet-Magyarország, 2002. március (62. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám
2002. március 30., szombat Kelet*» Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Jubileum Huszonöt éves a Primavera Balettegyüttes, a társulat ma este hat órától a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ hangversenytermében tartja jubileumi gálaműsorát. 0 Régiségek Húsvéti régiségkiállítás és vásár lesz a nyíregyházi Hatzel-téren szombaton reggel hét órától, várják az érdeklődőket. NÉZŐPONT Q Egy csésze kávé Angyal Sándor Kampánykörútja során Nyíregyházán, a Kossuth téren tartott nagygyűlést követően Orbán Viktor miniszterelnök - elfogadva Csabai Lászlóné szíves hívását - betért egy csésze feketére a polgármesterhez. Az adja az esemény pikantériáját, hogy ezúttal ellenzéki, szocialista városvezetőhöz kopogott a kormányfő, s folytatott vele eszmecserét a város legidőszerűbb kérdéseiről. Bár a sajtó nem lehetett jelen a félórányi beszélgetésen, így nekem sincsenek közvetlen élményeim, engedtessék meg mégis, hogy hangot adjak örömömnek. Amikor az utóbbi évtizedek egyik leg- kiélezettebb küzdelme folyik a választók voksaiért, s már lassan az elmaradt vitákról sem vitatkoznak, példaértékűnek érzem ezt a találkozót. A napi politikai hírekből úgy tűnik, itt már nemhogy egyetértés, de még lassan beszélőviszony sincs a két nagy párt között. S akkor egy asszony veszi a bátorságot és dacolva minden kockázattal, csakazértis meginvitálja a kormányzó koalíció vezetőjét, aki ugyancsak félretéve mindenféle bántalmat, sérelmet, a pártja helyi képviselőjelöltjeinek társaságában ül le szót váltani - talán a szóértés reményében is. Azért érzem én példaértékűnek ezt a momentumot ezekben az elvadult időkben, mert egy kicsit visszaadja a reményt, a bizakodást sokunknak abban: talán mégiscsak elképzelhető a világnak ezen a táján is valamiféle nemzeti egyetértés, egyetakarás. Fogalmam sincs róla, hogy miként vélekednek akár a kormányzópárt, akár a legnagyobb ellenzéki párt illetékesei erről a politikai randevúról, miközben mások hátat fordítanak egymásnak, de engem s talán másokat sem ez érdekel, hanem maga a tény. Nyíregyházán, a városháza egyik csendes szobájában szerdán a koraesti órában egymásra figyelt két, ellentétes oldalon álló politikus és elképzelem nem hiányzott az érvek mellett a derű sem a diskurzusból. Miért nem lehet ez mindennapi esemény; miért kell egy ilyen történésnek hírértékűvé válnia? Talán már attól is elviselhetőbb, hogy azt ne mondjam, boldogabb lehetne az életünk, ha - nem feladván vallott elveiket - a politikai porond különböző oldalán állók nem felejtenének el emberül cselekedni. Várhatjuk a folytatást? Amikor leadja voksát a választópolgár pszichiáter mai és régi választásokról - szakterületük tükrében Fábián Gergely Czövek István Kancsev Alekszander A szerző felvételei Szociológus, történész, Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - Javában zajlik a választási kampány. Van, akit felvillanyoz, más esetleg unja már a politikusok licitálását, a zajos körítést. Szakembereket kérdeztünk, ők miként látják a választásokat saját szakterületük tükrében. A szociológus a kampányról, a történész évszázadokkal korábbi európai választási mérföldkövekről beszélt, a pszichiáter pedig arról, vajon milyen „jelek” mozgatják a szavazófülkében voksoló választópolgár kezét. Fábián Gergely szociológus:- Ha visszatekintünk a rendszerváltozás utáni évekre, érzékelhető, hogy minden pártnak van egy olyan köre, amely nemcsak szimpatizál vele, hanem vok- saival is segíti - kialakult szavazóbázisaik vannak tehát. A választójoggal rendelkezők kb. negyven százaléka azonban nem ilyen, és ez nagyon magas arány; őket célozzák meg a kampányokkal. Jövőképek- A közvélemény-kutatások azt mutatják: a kampányoknak van értelme, a választások közeledtével folyamatosan nő azok száma, akik már jóval a szavazás előtt biztosan tudják, elmennek szavazni és azt is, hogy kire adják vok- sukat. A feladat azért nehéz, mert a bizonytalanok tábora nagyon különböző. Sokszor mondják: ma már a politikusokat is úgy adja el a kampány, a politikai marketing, mint bármilyen árucikket. Ez nem igy van, mert ha - mondjuk - egy új farmert, vagy új autót reklámoznak, pontosan tudják, az emberek milyen csoportjait kell megcélozni. A választások esetében - különösen a nagy pártoknál - minden sokkal bonyolultabb, mert általános „üzeneteket” kell megfogalmazni, s viszonylag rövid idő, két-három hónap alatt kell célt érni.- A mostani kampányban látszik, jelentős váltás történt. Korábban a pártok azzal érveltek, amit már elértek. Most a jövőre összpontosítanak. Ennek viszont az a sajátossága, hogy mindegyik párt tud reagálni a többi céljaira, így több jövőkép kerül a választó elé. Már most látszik azonban, hogy a célok nagyon hasonlóak, jobbára az elérési módok és hangsúlyok különböznek. Szakemberek ki is számolták már, megvalósíthatók-e egyáltalán a pártok ígéretei. Nos, minimális infláció és évi 9-10 százalékos gazdasági növekedés lenne ennek alapja.- Az is változás, hogy most kevésbé állnak a kampányok központjában személyek, mint négy éve, ez az óriásplakátokon köny- nyen észrevehető. Ennek egyik oka az lehet, hogy a népszerűségi listákon mindössze tíz-tizenöt olyan politikus van, aki széles körben ismert, akire kampányt lehetne építeni, ez pedig kevés. Érdemes észrevenni: jobbára a vezető pártok forszírozzák a minél nagyobb részvételi arányt, a kisebbek nem. Ha utánaszámolunk, kitűnik: a nagyobb részvétel mindenképpen a nagy pártoknak kedvezne. Kancsev Alekszander pszichiáter:- Könnyebb lenne azokról beszélni, akik kiérlelt, megfontolt véleményei rendelkeznek, jó előre tudják, kire fognak szavazni. A másik csoport azonban szakszempontból érdekesebb: akik jószerével csak a szavazófülkében döntik el, hová teszik a jelet. Alapvető a választás titkossága. Nem kell tehát megfelelni külső tényezőnek, nincs összeütközés a valós és a kinyilvánítható vélemény között. Nem kell számolni közvetlen következménnyel; nincs főnök-beosztott kapcsolat. Tehát elvben a szavazás nem járhat szorongással. Mégis van ilyen, csoportjuk főként a szociálisan elmaradott rétegekből, az alacsony in- telligenciájúak köréből táplálkozik. Van, akiben szorongást kelt a szokatlan környezet: az asztal mögött ülő hivatalos emberek sora, a jelképek, a zászlók. Fontos ennek oldása, a barátságos, segítőkész hangvétel.- A kutatók öt csoportra osztják az embereket, így a választókat is. A tradicionális típusnak nincs előre kialakított véleménye és nem is beszél ilyenről. A másik csoportba tartozónak sincs önálló véleménye, de hangoztat mindenféléket. Van a vélemény- nyilvánítást eleve elkerülő típus. Külön csoportba tartoznak a toleránsak, akinek van véleményük, de azt mindig az adott helyzethez igazítják. A másik véglet az autonóm típus, akinek van saját meggyőződése és azt ki is nyilvánítja. Jól láthatjuk a választási kampányban: a szervezők pontosan tudják ezt, a különböző csoportokat tudatosan célozzák meg. Kiszámíthatatlan hatás- A fülkében persze sok minden megfordulhat a szavazó fejében. Vélt vagy valós sérelem, nem teljesített ígéret, és a hatás kiszámíthatatlan. Tegyük fel, hogy valakit jogtalan áfavisszaigénylésért elmarasztaltak, amiért haragszik a hivatalra. Szinte biztos, hogy az éppen kormányzó párt ellen fog szavazni, holott a tettéért akkor is elmarasztalták volna, ha bárki más lett volna hatalmon. A lényeg: minden érdek amellett szól, hogy a választó hamarabb döntsön, mint ahogy a fülkébe lép. Ezt szolgálja a kampány - és egyre profibb módon. Érdemes elidőzni a történelmi múltban Czövek István történész, tanszékvezető professzor:- Ha a választásokat történészszemmel nézzük és a napi aktualitásokon felül akarunk emelkedni, akkor a 19. századig kell visszanyúlnunk, hiszen minden későbbi történés már kapcsolódhat az aktuálpolitiká- hoz. Ha Anglia, Német-, Francia- és Oroszország történetét vizsgáljuk, mindenütt látunk olyasmit, amiért érdemes elidőzni a történelmi múltban. Műveltség és tolerancia - ez a demokrácia alapja. A választás mindig bonyolult küzdelem, valójában hatalmi harc. Hogy mi a döntő eszköz - fegyver vagy jog - az mutatja az illető ország politikai kultúráját. Figyelemre méltó, hogy minél inkább haladunk kelet felé, a választások ideális mechanizmusa annál később alakul ki.- A történelem bizonyítja: nagyjelentőségű változások is megoldhatók kulturáltan. Például Angliában a 19. században sokan úgy gondolták: változásra érett a korábban kialkudott „rothadt környezet” (a földesúr birtokán már nem élt senki, de ő maga benn ült a parlamentben, miközben történetesen Birmingham 100 ezer lakosa nem küldhetett képviselőt). Az 1832-es választójogi reform a választók számát ötven százalékkal megemelte, s ez forradalom, vagy más megrázkódtatás nélkül történt, holott alapvető változás volt. Ez példa arra is, hogy a többségben lévő konzervatívok - egy szavazási metódus eredményeképpen - lehetővé tették, hogy liberális kisebbség valóra válthassa a számára fontos elképzelést. Tehát nem kell szükségképpen erőből politizálni. Számos példa volt arra, hogy ciklusonként cserélődött a kormányzó párt, az ország mégis kiegyensúlyozottan fejlődött, mert nem törekedtek egymás intézkedéseinek megváltoztatására, folyamatosan építkeztek. Volt nagy, közös cél: a jóléti állam, az éppen kormányon lévő párt csak a célhoz vezető utat akarta saját képére alakítani, a célt magát nem. Tulajdonképpen ezzel magyarázható Anglia hosszú ideje tartó békéje. Gólvágó területfejlesztők ÉLETKÉPEK Húsvét másnapján Oláh Gábor Tudjátok, az úgy volt - idéztem az emlékeket az unokáimnak, akik szájtátva hallgatták -, még alig virradt, barátaim már rugdalták a kiskaput, s indulhattunk az iskolai vászon bakóval a vállunkon, a szagos rózsavízzel a kezünkben, locsolkodni. A versekkel nem volt gond, évről évre ugyanazokat mondottuk. Az enyém így kezdődött: Húsvét második napján mi jutott eszembe, csuprot, vízipuskát fogtam a kezembe. Legjobb barátaim, Sanyi az Én kis kertészlegény kezdetűt mondta, Árpi a Kelj fel kislány, kelj fel kezdetűvel vitézkedett. Miután meglocsoltuk a lányt, lányokat, kaptuk a tojást, meg a kalácsot a tarisznyába, a pénzt meg a bugyel- lárisba. Egy-egy pár fillér óriási kincs volt akkor nekünk. A legnagyobb én voltam közöttük, s az egyik helyen - ma is emlékszem rá - a három lány közül a legszebbtől még csókot is kaptam. Meg is lepődtem, mert a legénységhez igencsak kicsi voltam még (unokáim összenéztek és kuncogtak). Szeretős vagy, csúfoltak a többiek is. Kis csapatunk 3-4 főből, barátaimból állt. Már napokkal előtte boldog várakozással, izgalommal teltek a napjaink. Első feladat a listák és az útvonal összeállítása volt. Először a rokonokhoz, szomszédokhoz, osztálytársakhoz kellett menni. Szüléink ellenőrizték is a névsort, mert abból nagy-nagy baj is származhatott volna, ha valaki kimarad. Ezután egyeztettük a gyülekezés helyét, az indulás időpontját. A színes rózsavizet jó anyáink készítették. Orvos- ságos üvegekre - kinek milyen volt - fehér gyolcsot kötöttek, a vízbe egy kis kölni is került az illat miatt, színét a Frank kávé papírjával pirosították. Korán kellett indulni, mert mire beharangoztak, már otthon kellett lenni. Autóval? - kérdezett közbe a legkisebb unokám. Nem, akkor még nem volt autó, válaszoltam, különben is húsvétkor, és tíz éven alul nem fárad el a legény, val- lottuk. Egyikünknél még bot is volt, a kutyák, meg a felvégi legénykék elleni biztonság okából. A lányok hagymalével, vagy bürökkel színezett hímes tojásokkal ajándékoztak meg bennünket. Az egyiktől piros, a másiktól zöld színt kapott a tojás. Fényes színét a szalonna héjától kapta. Pénz csak a rokon gyerekeknek járt. De dicséretet is kaptunk mindenütt. Hogy megnőttetek, maholnap már szeretőt is választhattok magatoknak. Talán van is már valaki, faggattak, mi meg csak pirultunk. Utoljára mentünk nagymamámhoz. Ott kétszer is el kellett mondanom a verset. Mondjad csak lelkem és a könnyek csillogtak örömtől a szemeiben. IVIintha unokáim is elérzé- kenyültek volna. Nagykálló (KM - Ny. Zs.) - Annyi alkalommal ültek már közös asztal mellett, hogy most végre eljött az ideje: farkasszemet néztek egymással a megye területfejlesztésében dolgozó szakemberei. Az ádáz küzdelem szerencsére csak egy napra és a nagykállói sportcsarnok parkettájára korlátozódott. A megyei fejlesztési ügynökség hagyományteremtő szándékkal első ízben rendezte meg a „Megyei területfejlesztők napjá”-t, amelyen az e szakterületen dolgozó, ahhoz kapcsolódó szervezetek vettek részt. A rendezvény elérte célját: a jelenlévők kötetlen formában vitathatták meg az aktuális terület- fejlesztési feladatokat, ismertethették az elvégzett munka eredményeit. Mindeközben az oldott hangulatról kispályás labdarúgótorna gondoskodott: nyolc férficsapat és négy női gárda mérte össze tudását (települési illetve kistérségi képviselők válogatottjai és a fejlesztési ügynökség gólvágói). Egész napos kiállításon mutatkoztak be a kistérségi társulások, s a népes társaság bogrács mellett zárta a sikerrel debütált rendezvényt.
