Kelet-Magyarország, 2002. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám

2002. február 16., szombat Keleti Magyarország HÉTVÉGE /8 TÁRLAT A forma megbontása ^Nyíregyházán működött egy Képzőmű­vészeti Stúdió. Morvái Tibor rajzolt és Nagy Lajos tanácsára a mintázásba is belekezdett. A rajztanulásban Berecz András és Balogh Géza voltak a mesterei. Javaslatukra végezte el a főiskolát rajz szakon. A képzőművészek gyakran akkor fogadnak el valakit mű­vésztársuknak, ha az illető bekerül az Alap tagjai közé. Többször próbálkozott. Először 1997-ben. Felfigyeltek rá, végül 1999-ben fel­vették. Tiszteli a szakmát, azokat a mű­vésztársakat, akik ismerik a szakma csín- ját-binját. Arra törekszik, hogy megbontsa a formát, de megtartsa az erős érzelmi mon­danivalót is. Távol áll tőle az önmagáért való szépség megfogalmazása. Széllel szembe Emlék Evolúció MÚZSA Juhász Gyula Ancsáéi Ancsa, a régi cseléd, Be sokszor eszembe jut újra, Idézem méla szemét, Ó szőke haja koszorúja! Ő volt a vad idegenben Én árva, szomorú párom, Nevem se tudta a kedves S nem sejtette, merre világom? Nem tudta, hogy egy ország Bánata vert a szivemben És az árva emberiség Szerelme volt a szerelmem. Hogy messze időn, térén át És gyülölségen és átkon, Haragon, háborúkon És túl síron, túl a halálon. Ancsa, én nem múlok el És ő is, a szőke, a balga, Tót temetőnek ölén Kikéi és fölnevet e dalba! Van, aki még magának sem vallja be, hogy iszik A kezelés ingyenes, tehát aki meg akar gyógyulni, minden reális esélye megvan rá A legtöbben egészen fiatalon ismerkednek meg későbbi egyetlen barátjukkal, az itallal CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - Min­den trükköt ismert, hogy kell italt hazacsempészni. Megtanult hazudni és tudta, mit kell tennie, hogy ne szúrják ki a rendőrök, ha it­tasan vezet. Aztán egyszer csak rádöbbent: ettől lejjebb már nem süllyedhet. Piacképes diplomával, biztos és jól fizető állással, bájos fele­séggel, két gyönyörű gyermekkel- akár boldog is lehetett volna. Hogy miért kezd el inni vala­ki? Buliból, feleli. Ki középisko­lában, ki főiskolán, egyetemen ismerkedőik meg későbbi egyet­len barátjával, az itallal. Elein­te csak alkalmanként iszik, az­tán már minden alkalmat magragad. A lassan szervezeté­be költöző betegség nem hagyja nyugodni. Az egyetlen társ- Ezt az utat jártam be én is- mondja a 40 éves József (nevez­zük így), aki közel húsz évi ita­lozás, ebből a végén kegyetlen három év után állította válaszút elé önmagát: vagy a vég, vagy se­gítséget kér és kilábal ebből az erdőből. Azért keresett fel, mert most, hogy úgy tűnik, az ő élete már sínen van, szeretne saját példájával másoknak segíteni. Ma már nyíltan, őszintén tud be­szélni az eltelt évekről, korábbi önmagáról.- Az alkoholbeteg megmérge­zi a családot, a párkapcsolatot, tönkre teszi saját magát, elveszí­ti jellemét, a barátait, a valós vi­lágot. Azt hiszi, sokan veszik kö­rül, pedig egyedül van. Állan­dóan menekül, s végül mindig a piánál köt ki - folytatja. Amikor úgy döntött: ebből elég, élni akar, orvosi segítséggel talpra állni, csak az elszántságán mú­lott, hogy nem fordult vissza.- Rossz úton indultam el. A Tragédiák Egy kúra 14 nap, de a be­tegség előrehaladottságától, az idegállapottól függően le­het hosszabb is. A kezelés ingyenes, tehát aki meg akar gyógyulni, minden esélye megvan rá. Csak, mondja József, a döntést sa­ját magának kell meghoz­nia. Legtöbbjüket valami súlyos családi tragédia - öngyilkossági kísérlet, ott­hagyja a család, elveszíti a munkahelyét - készteti er­re az elhatározásra. háziorvostól akartam beutalót kérni, de nem azt kaptam, ha­nem megaláztatást, megjegyzése­ket tőle és az asszisztenstől. Hogy úgysem fog sikerülni... Végül mégis eljutott a nagy- kállói pszichiátriai kórház addiktológiai osztályára. Kide­rült, beutalóra nincs is mindig szükség, csak elhatározásra, s ha van üres ágy, akár azonnal ott is maradhat az ember. Min­den korábbi félelme, amivel rio­gatni szokták az alkoholbetege­ket, pillanatok alatt elszállt. Egyszer sem alázták meg, beteg­ként kezelték, tévhit, hogy erő­szakos elvonókúrára fogják, gyógyszerre alkoholt itatnak, aztán hánytatják a bent fekvőt. Helyette úgy érezte ott magát, mint egy szanatóriumban. Mun­ka- és csoportterápia, foglalko­zások, tréning, sok-sok sport. Közben megtanulták kibeszélni magukból a betegséget. Meg­nyíltak, s idővel szembekerül­tek saját, korábbi énjükkel. Szinte észrevétlen „programozó- dott át” az agyuk. József az öt hét alatt, míg bent volt, látott leépült embereket, idegroncso­kat, előtte volt a példa, a „pers­pektíva”... találkozott elesettek­kel, akiket nem látogattak hoz­zátartozóik, akiknek a karácso­nyi ünnepséget gyógyult alko­holbetegek rendezték... Megtanul hazudni- Az alkoholbeteg az utolsó percig titkolja, hogy keményen iszik. Sokszor még magának sem vallja be - figyelmeztet a férfi. - „Nem iszom, csak vodkát, annak nincs szaga...” Dehogyis nincs! Az ötödik után nemcsak érezni, látni is! Az országban közel egymillió alkoholbeteget tartanak nyil­ván, ők azok, akiket már kezel­tek. Még egyszer ennyien lehet­nek, akik kezelésre szorulná­nak. Ha pedig a családot is hoz­zászámoljuk, könnyen kiderül­het: az ország lakosságának fe­le szenved így vagy úgy az al­koholtól. A legtöbben azzal vigasztalják magukat: miért baj az, ha én kocsmázom, amikor a szomszéd ugyanúgy iszik, ahogy én. Csak ő zugivó, aki a kenyér alatt vi­szi haza az üveget a boltból... Az alkoholbeteg folyamatosan hazudik, legtagadja, kikéri ma­gának, hogy ivott volna. Minden indokot kitalál, hogy kocsmába mehessen: boltba, újságért, olyan ügyet intézni, amit csak személyesen lehet... Idővel indo­kot keres arra is, miért nem mehet dolgozni - hogy addig is ihasson.- Nyugodtam beültem a kocsi­ba úgy, hogy előtte ittam - az utolsó időszakban már egy üveg konyakkal is. Tíz év alatt egy­szer sem kaptak el. Ennek is megvan a trükkje: mindig legyen mibe belekötnie a rendőrnek, hogy ne veled foglalkozzon. Nincs izzókészlet vagy elakadást jelző háromszög, vagy egysze­rűen nem kapcsolod be a bizton­sági övét. Az alkoholbeteg reggel alig bír felkelni az ágyból, úgy remeg. A kocsmáros már tudja: az első fe­lest decis pohárba kell tölteni ne­ki, hogy ki ne lötyögtesse... Józsefnek évekig könyörgött a felesége, hagyja abba. Ő vissza­vágott. Vagy azt, hogy más is iszik, vagy azt, hogy bármikor abba tudja hagyni, ha akarja. Egy-két hónapnál tovább azon­ban sose sikerült. A beteg, ha meg akar gyógyul­ni, pont azok segítségére számít­hat, akiknek az életét tette tönk­re: a családjára. Akár ott is hagyhatta volna Józsefet a fele­sége, senki nem botránkozott volna meg rajta. De ő mellé állt, vissza akarta kapni azt a húsz évvel ezelőtti jóképű, vidám fia­talembert, akinek annak idején igent mondott. Most pszicholó­gushoz jár (ez is a terápia része), aki segít abban, hogy párját a helyes úton tartsa. Nagy a kár- A gyerekeket is el fogjuk vinni hozzá - magyarázza József. - Nagyon rossz volt a félévi bi­zonyítványuk, de egy szót sem szólhatok, nagy részét nekem kö­szönhetik. Nem volt könnyű az ő életük sem. Nem mertek egy ba­rátot se elhívni, mert nem tud­hatták, milyen állapotban fekszik otthon az apjuk. Nem beszélhet­ték meg a problémáikat, mert az apjuk vagy aludt, vagy kocsmá­ba készült. Az utolsó három év iszonyatosan nehéz volt. Sok mindent utólag tudsz meg, mert vagy aludtál éppen, vagy nem voltál otthon. Amikor a legna­gyobb szüksége lenne a fiadnak arra, hogy példaképet lásson ma­ga előtt, a legrosszabbat lát­ja...Észre sem veszed, egymagad maradtál.- Nem szakadt meg a kapcsola­tom a gyerekeimmel, csak nagyon nagy a kár. Most még, amikor meg akarom simogatni, elhúzzák a fejüket. Pedig soha egyetlen uj­jal nem bántottam őket... Ki kocsmába jár, ki kosárban viszi haza... Elek Emil illusztrációi Nevezetességeink 1270-ben épülhetett a mai anarcsi református templom szentélye, amely a középkor­ban Szent László egyháza volt. 1317-ben Péter volt templomának a papja, 1332-35 között pedig István. E korban úgy látszik még két Anarcs volt, mert Kis- anarcson 1374-ben egy faká­polna állt, míg emitt már Pé­ter apostolnak szentelt kő­templom volt. A középkori anarcsi nemesek a Gut-Keled nemzetség egyik ágát alkot­ták, kik a XVI. század közepétől reformátusokká let­tek és használatukba vették a középkori, de a XV. század­ban gótikus formában átépí­tett templomot Elek Emil felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom