Kelet-Magyarország, 2002. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-01 / 27. szám

2002. február 1., péntek Kelet* Magyarország HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Ügyfélfogadás A Mozgáskorlátozottak Egyesülete értesíti sorstársait, hogy az ügyfélfogadási szünetet február 13-áig meghosszabbítják. 0 Borverseny A nyíregyházi Vasutas mű­velődési házban február 2-án 13 órától házi borversenyre várják az érdeklődő­ket, akik a szőlészeti, borászati előadást is hallhatnak. 0 Horgászközgyűlés A Nyírteleki Horgász­egyesület ma délután öt órától tartja éves közgyűlését a helyi ifjúsági házban. NÉZŐPONT Pétetfillér a Galambos Béla Színt vallott Brüsszel, nem óhajtja az övéihez hasonló nagyvonalúsággal pénzel­ni az EU-hoz eztán csatlakozó, immár tíz ország között minket sem. Közzétette meg­lehetősen mellbevágó tárgyalási pozícióját az Európai Bizottság. E szerint jóval keve­sebb pénzügyi támogatásra számíthatnak az unióba belépni vágyó országok mező­gazdái, a régebbi tagországokban élő tár­saiknál. Hogy mennyivel, az is kiderül az Európai Unió kormányának számító testü­let nyilatkozatából: a régi tagok juttatásai­nak egynegyedével indulna és a támogatás fokozatosan tíz év alatt érné utol azokét. A bizottság szerint ugyanis az új tagor­szágok csatlakozása akkor nem kelt politi­kai ellenérzést a közösség fészekmelegén viszonylag remekül élő polgárokban, fő­ként a gazdálkodó parasztokban, ha a „szegény rokonok" belépése nem terheli többletköltségekkel a 2006-ig elfogadott - kőbe vésettnek mind gyakrabban hangoz­tatott - közösségi költségvetést. Mivel eb­ben 42,5 milliárd euró szerepel bővítési költségként, 2004-ben akárhány országot is vesznek fel egyszerre az unióba, csak ennyit szándékoznak szétosztani közöttük, egy centtel sem többet. Ezért kell, mint mondják, kompromisszumnak létrejönni a belépéstől teljes jogokat igénylő jelöltor­szágok, illetve azoknak a tagállamoknak az álláspontja között, amelyek keményen korlátoznák az új belépők részesedését a közös agrár- és regionális politikából. kínálat Reagálva a hírekre, itthon minden számottevő politikai erő megszólalt. Ki-ki vérmérséklete szerinti vehemenciával. Mi­vel egyrészt nem mi fújjuk a passzátsze­let, másrészt még eztán kezdődnek minderről a kétoldalú tárgyalások, nekem a Brüsszelben minket hivatalosan képvi­selők véleménye a legszimpatikusabb: mind a mezőgazdaságban, mind a regio­nális politika területén ezek szerint nem valósulna meg az egyenlő elbánás elve. Főként nem teremtődnének meg a ma­gyar gazdák számára az egyenlő verseny- feltételek. Ezt pedig egyszerűen nem tud­juk elfogadni. Kinek a zsebébe vándorolt a kötbér? A Forgách-kastélyból szálló, konferenciaközpont és lelki gyakorlóház lesz Siralmas állapotban a műemlék kastély a szerző felvétele Balogh József Mándok (KM) - Újra el­kezdték a mándoki Forgách- kastély felújítási munkála­tait. A kastélyt már 2001. augusztus 20-án át kellett volna adni, a munkálatok vi­szont majdnem egy évet szü­neteltek. Kérdés: hova lett a kötbér, amit a felújítást vég­ző vállalatnak kellett fizetni? így kezdődött az a levél, amit szerkesztőségünk kapott, majd azzal folytatta írója, hogy a köz­ség semmit sem látott ebből a kötbérből. Hogy hova lett, senki nem tudja. Nem elég az, hogy a község vezetői hagyták tönkre­menni, most még hasznot is húz­nak belőle. Kérem önöket, segít­senek felderíteni a pénz hollétét, nehogy a korrupt vezetők zsebé­be vándoroljon. Pénz és tulajdonjog A nem akármilyen vádakat megfogalmazó állításokat és kér­déseket a legilletékesebbnek, Sajtos István polgármesternek tettük fel. Elmosolyodott, aztán az volt a válasza: nem túlságo­san tájékozott a vádak megfogal­mazója, a kastély régen magán- tulajdonban van, az építkezés pe­dig akkor folytatódik, amikor a tulajdonosnak pénze van. Az egyik szárnyán a tető elkészült, most éppen a kastély középső ré­szén dolgoznak. Sorsáról, a még ma is szívszorongató állapotának kialakulásáról beszélgettünk a polgármesterrel. Persze nem mentünk vissza Ádámig és Éváig, csak a rendszerváltásig.- A Forgách család kastélya volt, 1990-ben került az önkor­mányzat tulajdonába - kezdte a visszatekintést Sajtos István. - Sajnos, már akkor sem volt pén­zünk a felújításra, szerencsére találtunk egy kettős állampolgár­ságú német vevőt, a Műemlékvé­delmi Hivatal azonban nem ad­ta hozzájárulását a tulajdonjog bejegyzéséhez. A vevő azt mond­ta, ő addig nem fektet be pénzt, míg a kastély nem az ő tulajdo­na, így a felújítás elmaradt. Ráday úr is megszólt Még ha csak ennyi történt vol­na. Időközben kétszer is felgyúj­tották, teljesen tönkrement a te­tőszerkezet egy része, de az egész kastély siralmas állapotba ke­rült. Kaptunk is érte még Ráday úrtól is, hogy nem akarunk ve­le semmit se csinálni. Szerencsé­re ismét jelentkezett két vevő. Az egyik egy kanadai befektetői háttérrel rendelkező nyíregyhá­zi lakos, a másik a Jeruzsálemi Lovagrend megbízottja volt. El­mondta, hogy nevelőotthont sze­retnének a kastélyból kialakíta­ni. Ez összevágott a mi elképze­léseinkkel, a falut sem zavarta volna, mert olyan gyerekek let­tek volna a lakói, akiknek a szü­leitől átmenetileg megvonták a felügyeletet. Innen jártak volna a mándoki iskolába, vagy közép­iskolába. Megegyeztünk velük és eladtuk névleges áron, de előtér­be helyeztük a felújítási kötele­zettséget. Megkérték az építési enge­délyt, s megkezdődött a felújí­tás. Ez 2000 telén volt. Aztán az egyik szárnyát, a falazatot rend­be tették, majd a munka leállt. Akkor erre 40 milliót kaptak, az pénz ennyire volt elegendő. Megpróbáltak újra pályázni, de aki ismeri a pályázati rendszert, tudja, hogy a pénzt mindig no­vemberben adják. Tehát sike­rült nekik ismét bizonyos összegre szert tenni, ebből foly­tatja a Tamási székhelyű Jeru­zsálemi Lovagrend alapítvány a felújítást. Perben az előző vevővel Összegezve: a kastély nem az önkormányzaté, az építkezés leál­lása miatt nem kaptunk kötbért, vagyis nem volt mit zsebreten- nünk, a többi stimmel. Sajnos még az előző vevővel is perben vagyunk, első fokon a kisvárdai bíróság hatmilliót ítélt meg ne­kik, fellebbeztünk, mert most ne­künk a semmiért kellene fizetni hatmilliót. Bár van egy tartozás­átvállalási szerződésünk a mosta­ni tulajdonossal, tehát ha vesz­tünk másodfokon, a tartozást át fogják vállalni. A mi célunk az volt, hogy mentsük meg a kas­télyt, s az önkormányzat úgy jöj­jön ki ebből az ügyletből, hogy ne kerüljön plusz anyagiakba - mondta végezetül Sajtos István. A kastélyból egyébként kas­télyszálló, konferenciaközpont és lelki gyakorlóház lesz. Reméljük minél hamarabb. Javult az EU megítélése a fiatalok körében Nyíregyháza (KM) - Itthon egyre többen gondolják úgy, hogy Magyarországnak az Európai Unióban a helye. El­sősorban a fiatalok között ja­vult a csatlakozás megítélése az utóbbi időben. Ez derül ki abból a felmérés­ből, amelyet a GFK Piackutató Intézet végzett azokban az orszá­gokban, amelyek szeretnének be­lépni az unióba. A GFK piacku­tató intézet vizsgálata során ki­derült, hogy amennyiben Ma­gyarországon a csatlakozásról most lenne népszavazás, akkor a magyarok 61 százaléka szavaz­na igennel, 12 százaléka nemmel, a fennmaradó 27 százalék pedig bizonytalan. Ez így is kedvező változás a májusi állapothoz ké­pest, amikoris csak 54 százalék mondott igent, viszont 15 száza­lék utasította el az uniós belé­pést. Javuló a trend a bizonyta­lanoknál is, hiszen tavaszhoz ké­pest kevesebben vannak, akik még nem tudják, hogy mit gon­doljanak. A kutatást a GFK szlovéniai leányvállalata kezdeményezte, és azt a módszert követték, hogy a válaszokat nulla és 200 pont kö­zött értékelték. A teljes elutasí­tás nulla pontot, a pozitív vára­kozás 200 pontot ért, a száz felet­ti indexérték azt jelzi, hogy a po­zitív válaszok mennyiben halad­ták meg az elutasító válaszokat. Az adatlapok feldolgozása után kiderült, hogy az unió, mint szervezet, a magyaroktól 122 szá­zalékos bizalmi indexet kapott, de hozzá kell tenni, hogy a fia­talok, az érettségizettek, az egye­temet végzettek és a fővárosiak ennél jobb véleményt formáltak. A csatlakozás gazdasági hatásá­ról a 138-as bizalmi indexszel a megkérdezett országok között a derűlátók közé tartozunk, e kér­désben is a fiatalok és a magas iskolázottságú emberek voltak jobb véleménnyel. Felkészültsé­günket illetően a bizalmi index idehaza 120 százalékos, tükrözve, hogy nagyon megoszlanak a vé­lemények. E kérdésben a cseh és a szlo­vén közvélemény fél év alatt bo­rúlátóbb lett, míg érdekes mó­don, országukat a leginkább érettnek az EU-csatlakozásra a ciprusiak, a románok és a bolgá­rok tartják. A kutatók úgy lát­ják, hogy a következő fél évben idehaza pozitívan változhat a megítélés, arra számítanak, hogy a bizonytalanok jelentős része áll majd át a támogatók táborába, ahogy a bővítés egyre inkább kö­zelebb kerül. Általános megálla­pítás, szinte valamennyi ország­ban jellemző volt, hogy a fiata­lok jobban bíznak abban, hogy a tagság előnyeit élvezni fogják, az idősebbek ehhez kevesebb re­ményt fűznek. Ugyanígy az ala­csony iskolázottságúak, kevéssé hiszik, hogy előnyt hoz számuk­ra az uniós tagság, szemben a képzettekkel, akik lehetőségeik bővülését várják. ELETKEPEK A professzor magánya Oláh Gábor Salutas amicus - üdvözölt volt professzorom, hogy újból vizsgáztasson. Habogtam, he­begtem, mint akkor a vizs­gáin, jobbnak láttam hát, ha magyarul folytatjuk a társal­gást. „Na jó, ha elfelejtetted volna, üdvözöltelek. A pesti kopott körgangos társasház szobájában alig fértünk a könyvektől roskadozó polcok­tól. A bezárt szobában bezá- pult a levegő, és állni látszott az idő. Hallottam, hogy bete­geskedsz, atyai jó barátom, azért jöttem, hogy meglátogas­salak és ezzel a kis szilvórium- mal boldog új évet is kívánjak - mondta. - Jól tetted, hogy jöttél, a megbízható barát a bi­zonytalanságban mutatkozik meg - idézte a régi igazságot. Majd folytatta „ut salutas, ita salutaris”. Amilyen a köszön­tés, olyan a viszontköszöntés. Szavainak nyomatékaként, egy régi szép latin-magyar szótárral ajándékozott meg. Hogy élsz? - kérdeztem - Egyedül, hiszen tudod soha­sem nősültem meg, most már nagyon bánom. Nincs senkim, csak a könyveim. Hetente egy­szer feljön egy asszony, taka­rít, mos, bevásárol. Hideget eszem, néha lemegyek a szem­közti kifőzdébe. Jó volna meg­szervezni, hogy ételt hordja­nak, mert mi lesz, ha végleg leesek a lábamról. Menjek ott­honba, hagyjam itt a könyvei­met? Majd halálom után vihe­tik. Különben sincs nekem semmi bajom. Most még totyo­gok, motyogok, köhögök, igaz rezeg az inam, mozog a fogam, nem vagyok már semmi, de a fejem belülről még mindig jó. Restté vált a szemem, meg a fülem is, de ez legyen a legna­gyobb bajom. Tudod, otthon a falunkban mindig csodáltam a falusi asszonyokat, hogy ráérnek naphosszat a kapu­ban ácsorogni, trécselni, és a dolgukat mégis elvégezték a házban, a jószágok körül és a kertben is. Ilyen vagyok én is, mindenre van időm. Látod most is fordítok, lektorálok, előadásra készülök. Jobb meg­gyújtani egy gyertyát, mint átkozni a sötétséget. Érdekel­nek a világ dolgai is, de meg­van ezekről a kialakult véle­ményem... Még jó, hogy nem kérde­zi meg senki. Mintha a lábuk szárába szorult volna az em­berek esze. Nem értik, hogy semmi sem, csak fekete, vagy csak fehér. Pedig ez a titkok nyitja. Látod, hogy elbeszél­gettünk, meg sem kóstoltuk a szatmáridat. Ha nem jó, vihe- ted vissza. ÖN SZERINT Kérdésünk: Szükség van-e félévi bizonyítványra? Következő kérdésünk: Pályázzon-e Magyarország a 2012-es nyári olimpia megrendezésére? Szavazatát leadhatja: www.szon.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom