Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-28 / 23. szám
2002. január 28., hétfő Kelet w Magyarország KULTÚRA /8 HÍREK 0 Kaláris tábor Az idén harmadik alkalommal rendezik meg Nagykálló határában a Kaláris Népművészeti Tábort július 13-21. között. A szervezők várják a jelentkezőket, korhatár nélkül mindazokat, akik nem idegenkednek a nomád körülményektől és szívesen próbára tennék magukat. 0 írók, olvasók Január 30-án 14 órakor az örökösföldi fiókkönyvtárban Bihon Tibor szerepjátékkönyv-író lesz az olvasók vendége. 0 Olasz nyelven 2002 szeptemberében a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium olasz kéttanítási nyelvű osztályt indít. A képzés öt évfolyamos. A képzésre 8. osztályt végzett tanulókat várnak. Vizuális környezetszennyezés A közszolgálati televízióban láttam hogy a miniszter asszony a Dunántúlon Antall József-szobrot avat. Mikor lehullt a lepel, döbbenten észleltem, hogy az egy életnagyságú, fából faragott - minden szobrászi értéket nélkülöző, aránytalan, az ábrázolt személytől független - faragvány. Méltatlan az ábrázolt személyhez és a leleplező elnök asszonyhoz, felér egy vizuális környezetszennyeződéssel. A napokban Miskolcra mentem, Raka- mazon, ahogy a főút jobbra kanyarodik egy csípőficamos, nagyszakálú Mikulásfélét látok, fején a Szent Koronával. Gondolom, készítője Szent Istvánt akarta megidézni. Megyénk és millennium szégyene, hogy egy ilyen plasztikai förmedvény köztéren áll, egy nemzetközi főút mentén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi kapujában. Vajon ki kérte fel a nevesincs „művészt”, ki zsűrizte, ki felel ezért, hogy megyénkről milyen kép alakul ki az idelátogatóban?! Tudtommal közel tucat szobrász él és alkot Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Miért kell más megyéből importálni a rosszat? Miért nem szobrász készítette, hiszen ez a figura egy tehetségtelen műköves munkáját sejteti. Az új város vezetése úgy gondolta, hogy a megye határán kívül magasabb a művészi színvonal? Ami kívülről jött, az jobb? A Tiszántúlon már nem Európa van? Vallom, hogy ez az igazi provincializmus, mikor a sajátunkat nem becsüljük. Rakamaznak nem válik díszévé - a Shell kútnál is „van - másik”, ami szintén felér egy vizuális környezetszennyezéssel. Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész AZ OLVASÁS ÉVE Oxford Gyermekenciklopédia Nyíregyháza (KM) - Az Oxford Gyermekenciklopédia, amelyet a Holló és Társa könyvkiadó adott ki, egy új nagyszabású kézikönyvsorozat, amelyek együtt a tudás lebilincselő könyvtárát alkotják. Mindegyik 128 oldalas kötet körülbelül 120 nagyobb szócikket tartalmaz színes fotókkal, rajzokkal, diagramokkal és térképekkel illusztrálva. A Világunk című kötet témái felölelik az emberi és fizikai földrajzot, kontinenseket és országokat, éghajlatot, gazdálkodást és a környezetet. A Tudomány és technika című fizikai, kémiai, csillagászati és technológiai alapfogalmakat magyaráz meg. A Történelem a nagyobb országok és térségek történelmét és azoknak a hires embereknek az életrajzát mutatja be, akik a világunkat formálták. A természet csodálatos világa az óceánok mélyére, az esőerdők világába kalauzol, mesél a dinoszauruszok kihalásának okairól. Mindezt színes fotókkal és rajzokkal bőségesen illusztrálva a gyermekeknek, a gyermekek nyelvén. A könyv borítója KM-illusztráciő Olvasni nehéz Az őri általános iskola egy kicsit távol van a figyelemtől. Pedig itt is teszik a dolgukat a tanítónők és a gyerekek. Barátkoznak az ismeretekkel, mert korán megjegyzik, hogy csak az juthat előre, akinek van valami a tarsolyában. Ezeket a padokat az elődök már alaposan megfaragták, mutatják a múló időt, de ettől még barátságosak maradnak Nagy István Attila felvétele Minden gyermekben van valami jó A legcsodálatosabb dolog a világon elsős és másodikos diákokkal foglalkozni Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) - Hegedűs Zoltánné, az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola tanára a magyar kultúra napján Karácsony Sándor-díjat vehetett át Pálinkás József oktatási minisztertől. Az indoklás szerint kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, a tanulók személyiségfejlesztéséért érdemelte ki az elismerést. Csak elsősök- Mindig arra törekedtem, hogy megtaláljam a gyerekekben a jót. 1967-ben Nagyfaluban kezdtem, s rögtön első osztályt kaptam. Bizonyára ez is döntő szerepet játszott abban, hogy meg is maradtam az elsősöknél és a másodikosoknál. Hegedűs ZoltánHegedüs Zoltánné Elek Emil felvétele né pedagógus családból származik. Édesanyja is tanítónő volt, a nyíregyházi Kálvineumban végzett, de a nagyszülei is azok voltak. Meghatározó volt az édesanyja munkája, nagyon szeretett volna neki segíteni, de akkor még kicsi volt. Akkor is, most is úgy érzi, hogy a legcsodálatosabb dolog a világon elsős és másodikos gyerekekkel foglalkozni. Nehéz helyzetben- Nem könnyű ma a pedagógusok helyzete, nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki mindvégig kitartson. Mi annak idején hozzászoktunk ahhoz, hogy az anyagi elismerés mindig elmarad. Nagy-nagy hivatásszeretet volt bennünk, ami a mai fiatalokból olykor-olykor hiányzik. Szerencsére a tanító szakosok között azért találkozom olyanokkal is, akik szerettei és szívvel végzik a munkájukat. A gyakorló iskolában állandóan készültségben kell lenni, hiszen zajlanak a bemutató órák, a vizsgatanítások.- Át kell adnunk a legfrissebb eredményeket és tapasztalatokat. Folyamatosan tanulnunk kell nekünk is, hiszen a másság kezelésére nem tanítják meg a hallgatókat, pedig egyre több ilyen gyerek érkezik az iskolákba. Olvasási, számolási, személyiségzavarokkal. Az utódok Hegedűs Zoltánnénak két gyermeke van. Mindkettőnek pedagógus a végzettsége. A lánya kolléganője lett, de a fia nem talált magának állást, így más területen dolgozik.- A Karácsony Sándor-díj - mondja - nem pusztán nekem szól, mert mögötte van a családom, a tantestület, az iskolavezetés is. De mögötte vannak a gyermekek és a szüleik is, hiszen bizalommal átadták gyermekeiket, s ezzel nem élhettünk vissza. Félig elfelejtett tekintetek Nyíregyháza (Papp D. Tibor) - Tévhit, hogy a celluloid vagy egyéb hordozóanyag az emberi gondolat materializálódása. A gondolat ugyanis immater- iális. Boros György képei erre bizonyítékok. A Jósa András Múzeumbeli kiállításán és az Inter- art Stúdió által támogatott könyvén látszik egy szó, ez a szó a menekülés. Nem tudjuk, mi dőre nézők, hogy a szabadságvágy érzése, amelyik a dekomponált fotókon érezhető, szinte plasztikusan, tapinthatóan, a fotóművész vagy a környezet inspirációja-e. A félbevágott mosolyok, a félig elfelejtett tekintetek nem vezetnek a kijelentések origo pontjaihoz. - Konkrétan a prekom- ponált portré „a sturcból” fényképezett önarckép vagy a sóstói út hideg egyenese a gondolkodás súlyát jelzi-e? Boros Gyuri eljutott a mesterség teljességéhez. Kijelenti „hogy a csúcsok mindig felettünk vannak”. Minden tökéletes a képen. A kő, a fűszál és a nem látható horizont. Boros György nem tartotta fontosnak ugyanis, hogy a horizontot számunkra távolsággá tegye. Ő tudja, miért. A múzeumban látható képeit szemlélve elgondolkozunk azon, mikor készül el valójában a fotográfia. Az eszközt kézbentartó mester agyában a negatívval bíbelődő iaboráns közelében vagy, amikor már hosszas hozzáértő kémiai folyamatok után előttünk áll a festmény-kép. Boros György vívódik e hármasság tudatában, s képei tükrözik ezt. Már ekkor misztikusak a sóstói fényképek, technoés mosolyok Boros György felvétele lógiájuk is erre utal. A papír és a mester együttműködése, szándéka szerint képzőművészet. Hogy valóban az e, majd eldönti az idő. Párisi fotók Budapest (MTI) - Párizs, egy évszázad fényképei címmel nyílt kiállítás a budapesti Emst Múzeumban, az 1867-től 1968-ig terjedő időszakot átfogó tárlaton a látogatókat 230 fotó ismerteti meg a francia főváros különböző arcaival. A kiállítás anyagát a francia Roger-Viollet fotóügynökség képeiből válogatták. A tárlat eredetileg a francia közönségnek készült, elsőként a párizsi városházán mutatták be, ahol 50 ezer látogató nézte meg. A kiállításon látható 230 fotó között az érdeklődők találkozhatnak Brigitte Bar- dot, Joséphine Baker, Edith Piaf fotójával is. Bizánc és Róma hitmezsgyéjén néha berzenkedünk Nyíregyháza (Farkas József) - Ezen érdekes, majdan még sok vitát kiváltó könyv első oldalain olvashatjuk, hogy a munka a Kölcsey Társaság füzetei sorában a 12. Fordította Pankovics József, a szaklektor Páll István, szerkesztette Hamar Péter. A kiadvány a Millenniumi Kormánybiztos Hivatala támogatásával készült. Ezt követi a tartalomjegyzék Taxner-Tóth Ernő professzor bevezető gondolataival, majd maga a szerző bevezetése és húsz alcímbe tömörítve a téma kidolgozása, melyet szerzők szerinti bibliográfia zár, kb. 272 adattételben. A veretes utószót Páll István etnográfus írta. Taxn- er professzor ilyen gondolatokat csillogtat: „Szatmárcsekébe először férfikorom delén jutottam el”, az Olaszországból érkezett kutató messziről jött, onnan az egész kacskaringós történelmű magyar világ fölfedezésre várónak látszhat. Majd hozzáteszi, a kérdésben járatosabbak vitairatként fogják olvasni, néhány a közelmúltra vonatkozó megjegyzését pedig fenntartással fogadják. A bölcs professzor végül megjegyzi: a végső titkok mindig megfejthetetlenek. A kutató ezekután elénk tárja olvasmányélményeit, vélt, vagy valóságos látomás gondolatait. Persze, mi itt Bizánc és Róma hitmezsgyéjén néha berzenkedünk olvasás közben, de elismerően kalapot emelünk az európai kitekintésű sorbaállított szellemtámaszai előtt. Kérdés csupán az, választ ad-e ez a temérdek szakirodalom a kérdések kérdésre? Mi a csekei sírjel? Kopjafa, csónak, emberalak, bálvány, őshazai látomásszimbólum, jelkép? Vannak akik ingoványos csónakvilágot sejtenek álomképtudományuk munkaasztalainál. A puritánok, néprajzos terepen élésük ismeretében a paraszti észjárás kétnyelű késes, magyar bajuszos fejfa-faragó kézjegyét vélik látni a hajdani tölgy- fatestfákból faragott sírjelekben. Ha okával oldalról nézzük a fejfákat a homlok, az orr, a felső és alsó ajak, az áll talán ugyanaz amit a székkarfák, a faekeszar- vak, tornácoszlop-tartók cifráiban láthatunk Szatmár-szerte. Hajdani nagy öregeim majdhogynem ötven esztendeje arra emlékeztek, hogy apjuk, amikor már úgy érezte, közeledik az idő, megmutatta a maga erdejében azt a testfát, amiből majd állítsák neki a fütül való fát. Számtalanszor figyeltem a fejfafaragó embert, amint fűrésszel, szekercével és kétnyelű késsel dolgozott. A kéz formálta a testfát fekvő helyzetben az udvar közepén, bálvány alakúra. A hozzátartozók a fekvő fában az udvar közepén lélekben a házban fekvő halottat vélték látni. Mi mégiscsak Nyárády Mihály, Erdész Sándor tanulmányai nyomán Páll Istvánhoz csatlakozunk, aki kimondja: Boros munkája kerek egész, jól mutatja egy kutató témához való közelítését, annak kifejtését, majd a konklúziókat. Jól mutatja egy olasz-magyar ember magyarsághoz való kötődését, de kívülállását is. Azért én azt gondolom a szerző és a Kölcsey Társaság bedobta a kavicsot a tóba, vajha ennek nyomán hullámok is keletkeznének még a valamikor Solymossí-Nyárády felfogáspárbaj után is.
