Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

2002. január 26., szombat HÁTTÉR /3 hírek 0 Lelki segély A telefonos lelkisegély­szolgálat január 26-27-én 18-tól 23 órá­ig ingyen hívható a 06-80/505-555-ös telefonszámon. 0 Állatmesék A vasárnapi Bábszínházi programok sorában január 27-én 10 órá­tól az Állatmeséket mutatja be a Mese­kert Bábszínház a VMK Kólyökvárban. 0 Iskolaválasztás A kertvárosi evangé­likus gyülekezet a gyülekezeti székház­ban előadást szervez január 27-én 14 órától. Minden elismerésem azoké, akik mos­tanság jótékonysági bálokat rendeznek. Két okból is: 1. Segíteni akarnak azokon, akik segítségre szorulnak, 2. Szabad idejüket ön­zetlenül áldozzák a rendezvény megszerve­zésére, ami, mint köztudott nem is olyan egyszerű dolog. Tisztesség ne essék, mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy kritikával illessem tevé­kenységüket. Kritikával legfeljebb azt az ál­lapotot érinthetjük, amely hovatovább álta­lánossá teszi az össznépi koldulást. Nem arról van szó esetünkben, hogy ha földön­futóvá teszi a tiszai ár emberek ezreit, értük összefog a megye, az ország. Sokkal inkább arról, hogy kezd általánossá válni a kérege­tés. Hivatalokat, szerkesztőségeket árasz­tanak el olyan levelek, amelyekben „SOS" jelzések jönnek s nem csupán a gyerek ta­níttatásának nehézségeit írják le, hanem azt is, hogy bizony nagyon jól jönne nekik egy mosógép, centrifuga, használt televízó, bú­tor, gáztűzhely vagy számítógép. Erről nekem az jut eszembe, hogy fel­említette egyik szakszervezeti titkár ismerősöm; a dolgozójuk azért nyújtott be kérvényt, mert nősül a fia és sokba kerül az arany karikagyűrű a kísérővel. Újból kéretik a tisztánlátás: nem a valóban rászorultakról van itt szó, hanem azokról, akik divatot kezdenek csinálni mindebből. Meg arról, hogy a száz számra szaporodó jótékonysági bálok - melyeknek csúcsa az egykori előkelőségek feleségeinek felvonulása és alamizsna juttatása -, nem minden esetben indokolt, s hogy van más megoldás is. Pél­dául az, hogy a szép statisztikák kábításai ellenére legyen elegendő munkahely, s ha már valaki dolgozik, ne kényszerüljön az európai szintet jóval felülmúló adófizetésre, amiből aztán majd a büdzsé kénye-kedve szerint osztogat. Az EU-ba jutásunk küszö­bén, talán nem nagy igény annak szóvátétele, hogy alamizsna helyett a tisz­tességes munkával megteremtett, elfogadha­tó anyagi körülmények tegyék indokolatlan­ná az új népszokássá váló pénz, használt holmi gyűjtögetést a társadalom igen jelen­tős részének. Ez lenne az igazi gondoskodás! Hideg zuhany Ferter János rajza Kezeskedtek, most fizetnek helyettük A földönfutóvá lett idős házaspár előbb albérletben lakott, majd befogadta egy család Béla bácsi és hűséges kutyája, Dani. Benne még sohasem csalódott a szerző felvétele CSERVENYÁK KATALIN Nyíregyháza (KM) - Melyik szülő tagadná meg saját gyer­mekétől az anyagi segítséget? És melyik ne venne akár hi­telt is, csak hogy adni tud­jon? Béla bácsiéknak erre ment rá a házuk. Tetézte mindezt két kezesség- vállalás - s most a nyugdíjuk egy része is az OTP-be vándorol. A máriapócsi Endreiék történetét - szerepeltek már tévében, rádió­ban, újságban egyaránt - sokan ismerik. Az idős házaspár - Béla bácsi és Jutka néni - azon­ban újra és újra szereti elmonda­ni, okulásul. Csodálnivaló embe­rek: saját nyomorúságukban is azt keresik, hogyan segíthetné­nek másoknak. Földönfutóvá lettek Pócson háromszobás, összkom­fortos lakásuk volt. Béla bácsi egyébként pesti, szülei egyetlen gyermeke. Egy sor tragédián, csa­páson túl ma is hihetetlenül op­timista. Szerencseként könyveli el azt is, hogy életben maradt: karonülő gyermek volt, amikor édesanyja sétálni vitte - mire visszatértek, már nem volt hová hazamenniük. Lakásukat bomba­találat érte. De ők életben marad­tak... Fiatal házas volt, amikor el­veszítette egyik ujját - jegygyűrű­je beleakadt valamibe... Az Endrei házaspár Máriapócs- ra még Béla bácsi idős, beteg szü­leivel együtt költözött. Nem sok­kal később - pár hónap különb­séggel - elmentek mindketten. A házat úgy építették, hogy ab­ban elférjen majd az egész család. Fiuk azonban messzi repült a csa­ládi fészektől, a fővárosban dolgo­zik, ott él családjával. Elfoglalt ember, évente egyszer jön el meg­látogatni szüleit. Lányuk maradt Máriapócson. Neki segítettek az­zal, hogy ők vették fel a hitelt - neki. A házért 590 ezer forintot kap­tak. Az utolsó fillérig ráment a kölcsönre. A földönfutóvá lett idős házas­pár előbb albérletben lakott, majd befogadta egy család. Ismerősök voltak - az asszony testvére Pócson a szomszédjuk­ban lakott -, dolgos, rendes em­bereknek ismerték meg őket. S mert a bajban fedelet nyújtottak a fejük fölé, hogy is tudtak vol­na nemet mondani nekik, ami­kor azt kérték Jutka nénitől, ír­ja alá a kezespapírt. A fűtést akarták korszerűsíteni, mondták, ahhoz kellett 275 ezer forint. A végösszeg meghaladta a 400 ezret- persze, az első csekktől az utol­sóig Jutka néniék fizették vissza. Közben Béla bácsi is „átvállalt” egy adósságot, azt a mai napig törlesztik, havi 13 ezer forintjá­val. Mire vége lesz, közel félmil­liónak inthetnek búcsút. Hiányzik az unoka A kérdésre, hogy az első csaló­dás után miért nem tudták a má­sik két kérést visszautasítani, ér­tetlenül néznek rám. Hisz meg sem fordult a fejükben, hogy azok ketten nem akarják visszafizetni a hitelt! Annak idején mind el­mentek egymás kezesének a szomszédok. Te nekem, én neked- sose volt gond. Ezt a kettőt nem egyszer ke­resték már, de eszük ágában sincs rendezni a számlájukat, ígérgetnek, hogy hozzák a pénzt- csak nem érnek ide vele. Az egyik mobiltelefonnal, kocsival jár dolgozni Mátészalkára, de mert nincs bejelentve, nincs miből vonni a tartozását. A má­siknak is háza, kocsija van. Bé­la bácsiék nem szívesen beszél­nek róla, hogy kapcsolatuk a lá­nyukkal megszakadt. Évente egy­szer, anyák napján meglátogatja őket. Tíz percig marad. Megkér­dezi, hogy vannak, ők pedig a gyerekek felől érdeklődnek. Mindkettejük szeme megtelik viszont könnyel, amikor a kisu- nokákra terelődik a szó. összesen öt van: négy itt, egy Pesten. A lá­nyuk most tizenkét éves kisfiát három hónapos korától a nagypa­pa nevelte, míg be nem töltötte a harmadik életévét.- Én keltem fel hozzá, ha fel­sírt éjszaka, cumiztattam, pelen- káztam, fürdettem. Ha meghallom a tévében, rádióban a dalt, „Lán­goló kis csillagfény vagy”, mindig az ő kis arcocskája van előttem. Ez volt a kedvence, én tanítottam neki... Abban bíznak, ha a kisfiú na­gyobb lesz, vágyik majd utánuk, s gyakrabban jön. Bár kicsike volt, biztos emlékszik még a nagy­papa ölelésére. Túl a hatvanon, ha nem lenne Nyíregyházán az albérlők háza, most hajléktalan volna az Endrei házaspár. Pedig szebb nyugdíjas évekről álmodott Jutka néni, aki a máriapócsi szociális otthonban pszichiátriai és elmeápoló volt és Béla bácsi, aki cukrászként évti­zedeken át mézeskalács szívekbe sütötte a maga szíve minden sze- retetét. Édes lesz az élet- Ha elmegyünk innen, édes lesz az élet - mondja az idős em­ber, akinek a méz volt a kenye­re. Azt tervezik, hogy vidéken vásárolnak egy kis házat - már ki is nézték Nyírbogdányban - ahol életük hátralévő részében boldogan, nyugodtan élhetnek. Az önkormányzattól kapnak 900 ezer forint kamatmentes hitelt az újrakezdéshez. Az OTP-től nem várhatnak segítséget. Rosszhi­szemű adósok, nem kaphatnak kölcsönt. Fanyar mosollyal teszik hozzá: egyik „partnerük” viszont, akinek hitele törlesztését nemrég fejezték be, azóta másik férfitől szült még három gyereket és újabb kölcsönt vett fel (nyilván kezesekkel...). Megint építkezik, Kistelekiszőlőben. Érdekes mó­don rá nem vonatkoznak a pénz­intézet szankciói. Mégsincs harag a házaspár szí­vében: , - Szeretjük embertársinkat, mert hisz szeretettel lehet élni, gyűlölködve nem - mondja búcsú­zóul Béla bácsi, megsimogatva minden lépését hűségesen követő Dani kutyája ápolt bundáját. Hosszú a sor Naményban Vásárosnamény (KM - L. Gy.) - Több telefonhívás is érkezett a Bereg fővárosából szerkesztő­ségünkbe, az okmányiroda lassú­ságán bosszankodva. Az elmondá­sok alapján az ügyfelek csak több órai várakozás, sorban állás után jutnak az igényelt okmányokhoz. Különösen e hét szerdáján akado­zott az ügyintézés. Ennek okáról kérdeztük Feketéné Lázár Emese aljegyzőt.- A probléma ismert, de egyelőre nem sokat tudunk elle­ne tenni - mondta az aljegyző. - Vásárosnaménnyal együtt 29 tele­pülés tartozik hozzánk, amely mintegy 40 ezer potenciális ügy­felet jelent. Tudomásom szerint a többi okmányiroda is hasonló gondokkal küzd, mint mi. A hat ügyintézőnk gyakran munkaidő után is kénytelen dolgozni. A leg­nagyobb probléma az országos há­lózatú számítógépes rendszer las­súságában rejlik, és előfordulnak üzemzavar miatti kényszerszüne­tek, amelyek aztán az ügyintézés torlódásával járnak. E hét szer­dán a kollégáknak központilag előírt időben, délelőtt 10-től 14 óráig a választást előkészítő tech­nikai próbán kellett részt venni­ük, miként péntek délután is, ám ez utóbbi már munkaidő utánra esett. A szerdai ügymenet emiatt akadozott - mondta az aljegyző. Kerekes Elek műtermében Festés mellett képek restaurálásával is foglal­kozik Kerekes Elek nyír­egyházi festőművész. Leg­közelebb ősszel rendez ön­álló tárlatot festményeiből. Az igazi gondoskodás Angyal Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom