Kelet-Magyarország, 2002. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-03 / 2. szám

2002. január 3., csütörtök Kelet m Magyarország SÉRÜLTEK VILÁGA /4 0 Téli szünet A mozgáskorlátozottak me­gyei egyesületénél az ügyfélfogadás egé­szen 2002. január 30-ig szünetel. Ez idő alatt a 42/410-522-es számon telefon­ügyeletet tartanak. 0 Változott Nemrégiben változott a szo­ciálisan rászoruló betegek által kapott térítésmentesen beszerezhető orvossá­gok listája (a közgyógylista). A listán 490 készítmény maradt. 0 Családtámogatás A Területi Államház­tartási Hivatal munkatársai családtámo­gatási ügyekben január 3-án Vásáros- naményban, a művelődési házban 9-14.30 óra között várják az ügyfeleket. Teljes értékű emberek lettünk Csak az tudja, milyen négy fal között be­zárva lenni, aki már egyszer megtapasz­talta. Férjemmel együtt betegek vagyunk, én tolókocsihoz „láncolva” élem napjaimat. Többször kerestünk munkát, vagy valami elfoglaltságot, mindig akadályokba ütköz­tünk. Most végre ránk sütött a szerencse napja. Több mint egy hónapja értesítést kaptunk a Start vállalattól, hogy akarunk- e dolgozni? Örömmel és némi félelemmel láttunk neki a munkának. Kellemesen csa­lódtunk, hisz a legjobbak a tapasztalata­ink. A munkatársak, a vezetők elfogadtak bennünket, segítenek. S a rendszeres kie­gészítő keresett sem mellékes. Az a hat óra nagyon gyorsan eltelik. Sokat beszélgetünk sorstársainkkal. Emberek között vagyunk, ahol teljes értékűnek érezzük magunkat. Mindezért köszönet Balogh Zoltán vezér- igazgató úrnak és valamennyi munkatár­sának. Nagyon sok beteg, rokkant ember­nek adja meg a cég a lehetőséget, hogy ne vesszenek el a gond, a baj útvesztőiben, és talpra tudjanak állni, mind érzelmileg, mind anyagilag. Kurucz Lajosné és férje, Nyíregyháza Bölcsesség és vasakarat Mátészalka (KM) - Ha a türelem ró­zsát terem - a közmondás tanúsága szerint akkor a bölcsesség és vas­akarat, világot. Deméné Szondi Anikó­nak erre két fontos dologra volt szük­sége ahhoz, hogy a vele született látás­gyengeség okozta hátrányt leküzdje. Ma megyeszerte tisztelet övezi. Nyírmeggyesen szü­letett 1961-ben, szemén zöldhályoggal. Az álta­lános iskolát szülőfalu­jában végezte el.- Debrecenben a nagy hírű Kettessy professzor kezelt. Mindhiába. Tizennégy éves koromra a nagy­mértékű látásromlás Deméné Szondi megakadályozott a to­Anlkó vábbtanulásban. Elke­seredésemben évekig jóformán ki sem mozdultam hazulról. Az­tán 1981-ben beléptem a vakok szövetsé­gébe. Nyíregyházán elvégeztem a tele­fonkezelői tanfolyamot. Mátészalkán, a Szatmár Bútorgyárban kaptam állást, ahol 12 évig dolgoztam. Közben egy őri vak fi­atalember, aki a fővárosi intézetben élt, hazavágyott, s Szálkán keresett munkát, így ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Jánossal. Az akkori városi tanács kiutalt nekünk egy másfél szobás lakást, ma is ez az otthonunk. Harmincéves koromban a rettenetes kór bevégezte rombolását: tel­jesen elveszítettem látásomat. A tudat, hogy már nincs remény, nagyon megviselt. De aztán talpra állítottak azok a dolgok, melyek kitöltötték napjaimat: a „vak­ügyek” és a versmondás. A verseket gyer­mekkoromtól szeretem. A barátságot, a kapcsolatteremtést jelenti számomra. A szövetség országos szavalóversenyein rend­szeresen részt vettem. Tóth László Kazin- czy-díjas versmondó biztatott. Ma már nem nevez be versenyekre, de verset szívesen mond közönség előtt. Négy éve a Milton Irodalmi Körrel rendszeresen fellépnek - nem csak a megyében. Férje, aki civilben telefonközpont-kezelő, zenész­ként szerepel jótékonysági műsorokban. A vezetésével működő klub az emberi összetartozás jelképe, épp olyan gyöngy­szem, mint névadója, a vak szerzők műveinek antológiája, az Óda a fényhez... Megnyílt a Kék Szirom Nyíregyházán A 350 négyzetméter alapterületen tíz felnőtt, közepesen fogyatékos ember nyert elhelyezést Ünneplőbe öltöztek az otthon leendő lakói a szerző felvétele Lefler György Nyíregyháza (KM) - A de­cemberi dermesztő hidegben érkezőket kisebb csoda fogad­ta: Kék Szirom nyílt Nyíregy­házán. A közelmúltban az ÉFOÉSZ ze­nekarának előadásával kezdődött az a bensőséges ünnepség Nyír­egyházán, amelynek keretében át­adták az értelmileg sérültek lakó­otthonát. A nyíregyházi Szociá­lis Gondozási Központnak a Szo­ciális és Családügyi Minisztéri­umhoz benyújtott pályázata révén valósulhatott meg az Újszőlő ut­cai lakóotthon, a minisztérium tíz és fél millió, illetve a Szociális Gondozási Központ 12 millió fo­rintos támogatásával. Modern és családias Az építészetileg is családias, összesen 350 négyzetméter alap­területű otthonban tíz felnőtt, kö­zepesen fogyatékos ember nyert elhelyezést, akik némi segítséggel képesek önmaguk ellátására. Ez a létszám optimális abból a szem­pontból, hogy a bentlakók társa­kat, barátokat találjanak. A lakó­otthon rendelkezik az éjszakai és nappali tartózkodásra, személyi tisztálkodásra, az étel elkészítésé­re, főzésre, étkezésre, közösségi együttlétre alkalmas helyiségek­kel. Csupán a társalgó hatvan négyzetméter, míg a berendezések minden eleme a lakók kényelmét szolgálja. A szobák egy- és két­ágyasak. A beköltözők ezt kö­vetően is az értelmi fogyatékosok napközi otthonában töltik a nap­pali időszakot, s onnan mennek a szomszédos épületbe, haza. A de­cemberi ünnepi megnyitó után az otthont január elején foglalhatják el a beköltözők. A lakóotthont Giba Tamás nyíregyházi alpolgármester és Kovács Ibolya, a Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium főosztály- vezetője adta át majdani haszná­lóinak. Az utóbbi ez alkalomból miniszteri kitüntetést adományo­zott Román Demeternének, a nyíregyházi Szociális és Gondo­zási Központ igazgatójának. A la­kóotthon a Kék Szirom nevet kapta. Nyíltan és őszintén beszélgettek betegségükről Nyíregyháza (Belicza Rózsa) - A napokban meghívást kap­tam egy orvos-beteg találko­zóra, melyet a nyíregyházi Sclerosis Multiplex Klub és a Schering Kft. szervezett. A találkozó apropójaként a SM gyógyításának legújabb kezelési módjai szolgáltak. A rendezvény előadójaként dr. Komoly Sámuel, az MTA doktora, a téma kiváló ismerője és szakértője szerepelt. A találkozóra készülődve - ma­gamban az eltelt hét minden fe­szültségével és rohanásával -, egy megszokott, unalmas kiselőadás­ra számítottam, ahol az előadó le­darálja a témával kapcsolatos né­zeteit, sürgetve megkérdezi van- e kérdés, majd siet, hogy elérje a következő InterCityt Budapest fe­lé. Még nem ismertem az érintet­teket. A rendezvény helyszínére ér­ve meglepett az érdeklődők nagy száma és összetétele. Laikusként megdöbbenve vettem tudomásul, hogy milyen széles azon ember­társaink köre, akiket ez a beteg­ség érint. A még éppen csak fel­nőttkorba lépett fiataloktól, a kö­zépkorú ötvenesekig, a megye szá­mos településéről érkeztek klub­tagok és hozzátartozók, vagy hoz­zám hasonló érdeklődő vendégek. Az előadó nem késett, két órán keresztül beszélgetett a résztve­vőkkel. Nem adott elő érthetetlen orvosi nyelven, nem kezdett értel­mezhetetlen mondatokban beszél­ni az orvostudomány jelenlegi ál­lásáról. Egyszerűen csak beszél­gettek. Ő és a betegek őszintén, nyíltan. A betegség lefolyásáról, az állapotukról, a kétségeikről, a nehézségekről és reményekről. In­tim dolgokról, ami csak a beteg­re és az orvosára tartozik. Ott, mindenki előtt. Hogy segítsék egymást! Sorstársat és hozzátar­tozót egyaránt. Megkapó volt az a légkör, amely pillanatok alatt kialakult a teremben. Bámulatos volt, ahogy az orvos becsempészte a humorát a beszélgetésbe, s ahogy nyílt és egyenes válaszokat adott a sok­szor reménytelennek tűnő kérdé­sekre. Szemléltetett, magyarázott, visszakérdezett, mindenkire fi­gyelt. Ahogy ő mondta: ....hagy tanuljak maguktól, betegektől is. És nem rohant. Ráért. Még a for­málisan meghatározott időn túl is. Az állófogadáson tovább foly­tatta, kiscsoportokban, betegek egymás között, betegek és orvo­sok együtt, akár külön is személy­re szólóan. Mindenki odafigyelt a másikra, hisz nem tudni nála mikor fognak hasonló tünetek jelentkezni. Ez a délután SM-esesekért volt. Érezhető és megtapintható az egy­más iránti törődésük és szolida­ritásuk. Hogy ráérnek, egymásra. Csak én siettem. Megelőzés és rehabilitáció Több mint hatvan, főként idős ember jött el a fehér- gyarmati művelődési központ­ba a városból és környékéről a hallássérültek megyei érdekvédelmi szervezetének meghívására nemrégiben. Dr. Havacs Ildikó,a Szatmár- beregi Kórház fül-orr-gégeosztá- lyának vezetője beszélt az idősko­ri nagyothallás kialakulásáról, és a sajnos egyre gyakoribb fülzú­gásról. A halláscsökkenés halló- készülékkel javítható, de meg kell tanulni azt kezelni, rendszeresen használni. Ebben segíthetnek a ' sorstársak tapasztalatai. Dr. Bi­hari Albert, ügyvéd a fogyatéko­sokat és egészségkárosodottakat érintő jogszabályokról, előírá­sokról tartott tájékoztatót, ame­lyek segítik a megelőzés, a gyó­gyítás és rehabilitáció munkáját. Szólt arról is, hogy ez az érdek­védő egyesület maga is tanácso­kat ad mindazokról a jogokról, amelyekkel például a nagyothal­lók is élhemek. A harmadiknak Horváth László, a fehérgyarmati polgár- mesteri hivatal szociálpolitikai főelőadója szólt. Elsősorban a vá­rosi szociálpolitikai feladatokról és támogatásokról, illetve a szoci­ális segélyezés alkalmazott rend­szeréről tartott ismertetőt. A hoz­zá érkező kérdések egy része ar­ra irányult, hogy egyes kisebb te­lepüléseken nem szívesen adnak segélyt, pedig egyre drágábbak a hallókészülékek. Több kérdező azt feszegette, hogy miért nem ad a kábeltévé ugyanolyan kedvez­ményt, mint a „nagytévé”? A résztvevők az ebédszünet alatt megtekinthették az illeszték- készítő laboratórium bemutatóját, megismerkedhettek a különféle ü- lesztékfajfákkal, egészségügyi fül- dugókkal, melyek a jövőben talán Fehérgyarmaton és környékén is hozzáférhetők lesznek. A szünetet követően Jónás László mutatta be a siketek jelnyelvének oktatását és alkalmazását. Többen fevettet- ték, hogy a környéken lehetne-e üyen tanfolyamot szervezni. A na­gyothallók inkább a szájról olva­sás iránt érdeklődtek, de erről ke­vés az ismeret. Talán a helyi szervezet megala­kítása segít a helyzeten. Amire végül a résztvevők egyhangúlag kinyüvánították szándékukat. Az ideiglenes ügyintéző Szikszay Zoltánné lett, aki a Bessenyei u. 2. sz. alatti irodában minden ked­den délelőtt várja a segítséget kérő hallássérülteket. Például a siketek innen telefonálhatnak az új jelmondó szolgáltatással. A me­gyei szervezet vezetői remélik, hogy a fehérgyarmati közösség más városok számára is példamu­tató lesz. Erdélyi Tamás, SINOSZ MEGYEI ELNÖK Otthonra vágynak Nagyék Ragaszkodom a gyermekeimhez Nyíregyháza (DM) - Még tavaly júniusában három gyermekkel - akik mind­annyian betegek - mene­kültem el otthonról - ke­reste meg szerkesztőségün­ket Nagy Gáborné. Azóta anyaóvóról, anyaóvó­ra vándorolnak. A legutóbbi helyen a szerződésük hamaro­san lejár. Jelenleg GYET-en van, s a jövedelmük nagyon kevés. Nincs támaszunk- Rosszul éltünk, az egyet­len megoldást jelentette, ha el­jövünk - emlékszik vissza. - Sajnos a reményeim nem va­lósultak meg. Kiderült azóta nincs kire támaszkodnunk. Mindenáron ragaszkodom a gyermekeimhez, akikkel sze­retnék több időt együtt tölte­ni. Az orvosi szakvélemény szerint is egy állandó otthon és az anyagi helyzetünk javu­lása, elősegítené fejlődésüket. De ehhez szükség lenne egy közös lakásra.- Az albérlet a magas költ­ségek miatt nem jöhet számí­tásba. Sajnos mivel a gyere­kek nem bírják a hosszabb utazást, a lehetőséget itt Nyír­egyházán kellene megtalálni. Több helyen is próbálkoztam, de sorra kudarcot szenved­tem. A jelenlegi megoldások sem felelnek meg. A lakás­igénylést beadtam, de a kiuta­lásig még nagyon sokat kell várni. Együtt a család Elek Emil felvétele Dr. Komoly Sámuel előadása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom