Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-31 / 303. szám
2001. december 31., hétfő SZILVESZTER /13 Délutáni értekezlet Sípos Béla Kollégámhoz - aki több kötetes költő és „hadvezér” - egy önjelölt költő kopogtatott be, hóna alatt egy kötettel. Szerkesztő úr, ha megnézné a verseimet és kritikát mondana róla... Na ez ebédig nem fog szabadulni ettől az embertől, ránézésből legalább két órát néztünk ki belőle. Mégsem hagyhatjuk magára a szegény kollégát, s ahogy ilyenkor tenni szoktuk, odaszóltunk neki: ne felejtsd el, egy negyedóra múlva kezdődik az értekezlet. Ő értetlenül nézett ránk és még vissza is kérdezett: milyen értekezlet? Hű, ez már sok volt. Na megállj, most megtréfálunk. Már tíz perce beszélgetett az önjelölt költővel egy kis helyiségben, amikor fiatal kollégánkat rávettük arra, menjen be hozzá. Ő készségesen megtette, s amikor benyitott, azt mondta az idősebb kollégának: nem kell sietned, a főszerkesztő úr most mondta, csak délután kezdődik az értekezlet. Feloszlattam egy tüntetést Dankó Mihály A demokrácia velejárója, hogy bárki hangot adhat véleményének. S hogy ezt milyen formában teszi, a szíve joga. A legnagyobb port a butykaiak tüntetése, „ülősztrájkja” kavart, amikor a nyíregyházi önkormányzat a 4. számú főút keleti oldalán jelölte ki a türelmi zónát. Talán ezen buzdult fel Józsi bácsi (nevezzük őt így), amikor szerkesztőségünkbe belépve hangosan kijelentette, ő bizony most tüntet. Ennek elsősorban külsőségekben adott nyomatékot: nyakában egy ujjnyi vastag lánc, mely a köldökéig ért, s amit egy szép új óriási lakat fogott össze. A gallérjára csíptetve pedig egy papír díszelgett. Amiről később kiderült, erkölcsi bizonyítvány. „Ezt azért teszem ki, hogy lássák, nem vagyok bolond” - magyarázta. S az is kiderült, hogy a rajta lévő jelképek transzparens helyett szolgálnak. Eme külsőségek láttán, kicsit meglepődtem, s arról tudakozódtam, hogy mi ellen tiltakozik. Egy több évtizedes földprobléma miatt határozta el magát, hisz ügye elintézetlen, pedig már megjárta a megyei és országos szerveket. Arról, hogy milyen feltételek mellett lehet tüntetést szervezni, fogalma sem volt. Végül hosszas beszélgetés után levette a láncát, gondosan elcsomagolta, s elindult a rendőrségre, majd másnap a minisztériumba Budapestre. (Legalábbis ezt ígérte.) íme így sikerült feloszlatnom egy tüntetést. Földrengéstől toronyrombolásig Marik Sándor Kétségtelen, 2001 egyik legnagyobb eseménye a New York-i World Trade Center repülőgépes lerombolása volt szeptember 11-én, amely közvetve engem is közelről érintett. Ezen a napon ugyanis Amerikában voltam, néhány nappal később még láttam a füstölgő romokat - erről tudósítottam is. A személyes dolgok azonban nem szerepeltek a tudósításokban. Már az egész utazás rosszul indult. Szabadságunk első napjának eseménye az volt, hogy Budapestről késve indult repülőgépünk és lekéstük a Los Angeles-i csatlakozást. Az ok, mint később kiderült: „egyszerűen lefagyott” a müncheni repülőtér vezérlő számítógép-rendszere. Megpróbáltatások után másnap Frankfurtból tudtunk továbbutazni, amihez kisebbfajta szervezési bravúrra volt szükség. Bőröndjeink (természetesen?) önálló életre keltek, két napig fogalmunk se volt, merre lehetnek. Alighogy csomagjaink megkerültek - egy 4.2-es földrengés következett, amelynek központja Beverly Hills-ben, alig húsz kilométernyire tőlünk volt. Nekünk kissé szokatlan az ilyesmi, ott fel se veszik - földrengésveszélyes vidék. Aztán jött a Világkereskedelmi Központ elleni merénylet, minden következményével. Törölt repülőjáratok, órák hosszáig tartó beszállási procedúrák. Hazafelé már rutinszerű volt a hatórás késés. Amin máskor talán mérgelődtünk volna - most fel sem tűnt. Hosszú út után hazaérkezni mindig különleges érzés, talán a gyakori utazókban is van egy kis feszültség. Ám nekünk ez a szeptemberi ferihegyi landolás maga a megkönnyebbülés volt. Amikor a hóhért akasztják Murphy törvénye szerint ha valami elromolhat, az el is romlik Galambos Béla Minden apró részletre figyelnie kell annak, aki egy szerkesztőség boszorkánykonyhájának éppen szolgálatban lévő séfleként a kollegák által elébe - pontosabban a számítógépe képernyőjére - ömlesztett százféle anyagból főzi a másnapi újságot. A szerkesztési munka veszélyes üzem, amit az óév közepétől rendszeresen én is tapasztalok, de a történet a hóhér akasztásáról szól. Lankadatlan koncentrációt igényel a riportok, információk, tudósítások, interjúk, portrék, kis hírek elolvasása, és bennük az esetleges elírások, olykor megbúvó tárgyi tévedések fölfedezése, kijavítása. Kifejezetten Nyéki Zsolt Úristen! - kiáltott fel rémülten egyszerre Kótaj főutcáján, a Szent István úton található virág- és ajándékszalon alkalmazottja és tulajdonosa. Pedig tévedtek: nem a magasságos tette tiszteletét a boltban, hanem csak egy őzike. Igaz, ő aztán olyan vehemenciával, hogy a hatást talán a mindenható megjelenése sem múlhatta volna felül. A fölöttébb furcsa eset még halottak napján történt, amikor életveszélyes művelet a húzás, vagyis a cikk megrövidítése, amelyet úgy kell végrehajtani, hogy a mondandó ne sérüljön, értelmét ne veszítse, esetleg át ne forduljon homlokegyenest az ellenkezőjébe. Ilyen húzásra gyakorta kerül sor, mivel egy újságoldalba a szerkesztés írott és íratlan szabályai szerint, szemre is tetszetősen elhelyezve kell be- szuszakolni minél több olvasni-, és látnivalót. A lapkészítés nem egyszer lázas sietséggel zajló finisében különösen nagyot lehet bakizni a számokkal sűrűbben tűzdelt gazdasági tárgyú írások, és az újságoldalakból kikiabálni akaró címek rövidítésénél. Murphy egyik törvénye, hogy ami megtörténhet az előbb-utóbb be is következik. Nos, állíthatom, hogy ami a világhírű humo- rostörvény-gyártót illeti, ő ezúttal sem tévedett. A baj csupán a csendes délutáni órában az említett, egyébként szelídségéről el- híresült állat fejjel rohant a falnak - azaz rohant volna, ha a portált annak idején falból készítették volna az építészek. A kirakat azonban hatalmas üvegtáblákból áll - na ebbe rohant bele a kemény fejű jószág. A bent dolgozók döbbenetével legfeljebb a szívinfarktus veszélye vette fel a versenyt, na meg az őzike. A nem mindennapi látogató ugyanis miután összetaposta a halottak napjára kikészített koszorúkat, virágcsokrokat, annyi, hogy az újabb bizonyíték megszületésében nekem is jutott egy mellékszerep. Pontosan az én egyik írásom címét érte utol a végzet nem régen. Egy adóhivatali osztályvezető által elmondottakra próbáltam felhívni az olvasók figyelmét a címmel: „Százhúszan hatmilliót hagytak veszni”. Az éppen akkor szerkesztő kolléga az írást négy helyett három hasábra tervezte, így a címet rövidíteni volt kénytelen. Ezek után a fentebb vázolt veszélyes húzások következő mintapéldány torzszülötte jelent meg a másnapi számban: „ Veszni hagytak 126 milliót”. A sietség közepette a „százhúszan hat”-ot százhuszonhatnak olvasta. így lett belőle végül - az APEH jogos felszisszenésére és a mi legnagyobb sajnálatunkra: 126. Hát, egyáltalán nem mindegy... s lerázta magáról az üvegcserepeket, megfordult és elrohant. A mai napig rejtély, hogyan választotta ki magának az erdő jámbor gyermeke a település főutcáján lévő boltot, amellyel szemben még csak nem is mező, hanem a helyi focipálya terül el. Talán egy jó kis futóedzést vett a vad, s elvétette a kanyart? Ez már talány marad, az viszont tény: a kezdeti hitetlenkedés után a biztosító kifizette a kárt. Nem lesz könnyű dolga perbe fogni és behajtani az ösz- szeget... Árvízi szuvenír Elek Emil Márciusban, a nagy beregi árvíz harmadik napján, amikor már a 41-es utat is átvágták, csak a védelmi bizottság írásos engedélyével lehetett a térségben közlekedni. A nyírbátori városi tűzoltóparancsnok felajánlotta, hogy elvisz magával, hiszen úgyis készült Vámosatyára, ahol az emberei dolgoztak a mentésnél. Néhány perc múlva a Lada Niva már a Kraszna hídján haladt, túl az első ellenőrzési ponton. Tákoson, Csarodán összedőlt házakat, ingóságok mentésénél szorgoskodó embereket fényképeztem. Vámosatyán a műemlék templom harangtornyát is a víz nyaldosta. Az itteni utcából csónakon jött három fiatal, egyikük kezében egy németjuhász kutyakölyökkel. Eléjük mentem a vízbe, de néhány lépés után az egyik gumicsizmám megtelt vízzel. Mire a felvételek elkészültek a jobb lábam már majdnem megfagyott a hideg víztől. Az járt a fejemben, hogy az autóm, a száraz cipőm Naményban van, de még addig... Nagy Imre parancsnok észrevette kétségbeesésemet. Semmi gond - mondta - és már nyitotta is a Niva hátsó ajtaját és a ruhák, konzervek, csomagolt kenyerek, árvízi flaskák alól előbányászott egy pár gumicsizmát és egy pár hófehér zokni, amelyet ma szuvenírként őrzök. Kirakatperben a kótaji őzike Politikusok humoros pjévi tárlata Ahogyan lapunk karikaturistája, Ferter János látott néhány politikai személyiséget 2001-ben Torgyán József Deutsch Tamás Balogh Gyula
