Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

2001. december 24., hétfő KetetwMagyaxország KARÁCSONY /7 Hittel a kertészetért Nyéki Zsolt Rég eltűntek azok az idők, amikor a jó kertész csupán fát nevelt, kelő Nap­pal kelt és semmi mással nem kellett törődnie, „csak a beojtott virággal”. Ma már vállalkozónak hívják, aki a növények, a természet, a harmónia szeretetén túl gazdálkodik, számol, több évre előre tervez, ad-vesz, keres­kedik. Nehéz tudomány ez, s nem vé­letlen, hogy aki mindezekben jártas, azt külön megbecsüli a szakma. Az a szakma, amelynek fennmaradása egyre több erőfeszítést kíván, s amelynek egyre kevesebb az alkalma az ünneplésre. Mégsem ezért csillog szépen Szőke Sándor kertészmérnök nemrégiben átvett plakettje, hanem azért, mert esetében több évtizedes elkötelezett munkát ismer el a „Hittel a ma­gyar kertészetért” kitüntetés. A tavaly lét­rehozott díjnak gazdát kereső Saurer Iván Emlékbizottság idén is mindössze három kertészt emelt ki a legjobbak közül.- Lövőpetriben születtem, gazdálkodó szü­lők gyermekeként ivódott belém a kertészet, a föld szeretete. Több példa is állt előttem: nagybátyáim közül Ferenc a Nyíregyházi Konzervgyár első termeltetési osztályveze­tője volt, Béla pedig Szegeden a Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetben dolgozott egészen a nyugdíjazásáig - tér azonnal mások mél­tatására, de célirányos kérdésekre róla is megtudunk további tényeket. Például azt, hogy Sátoraljaújhelyen járja ki a kertésze­Szőke Sándor A szerző felvétele ti technikumot, ahonnan a megyeszékhely konzervgyárának ösztöndíjasaként kerül a Budapesti Élelmiszeripari Főiskolára. Szakismereteinek bővítésére a Kertésze­ti Egyetemen és a Nyíregyházi Főiskolán is szerez egy-egy diplomát, de mindeköz­ben (1967-től) végigjárja a konzervgyári ranglétrát. Volt üzemtechnológus, műszak­vezető, nyersanyag-átvételi üzemvezető, majd 1979-től 1993-ig termeltetési osztályve­zető. Ez alatt az időszak alatt épült ki a ház­táji gazdaságok rendszere, a kézimunka igé­nyes kultúrákat a kisebb kertekbe, csalá­dokhoz helyezték ki. Olyan szinten sike­rült megszervezni az alapanyag termelteté­sét, hogy az ország más konzervgyáraiba is jutott bőven a szabolcsi, szatmári és be­regi uborkából, paprikából, paradicsomból. Gigantikus számok jönnének ki, ha felszo­roznánk, mekkora mennyiségű zöldség és gyümölcs átvételéhez, forgalmazásához illet­ve feldolgozásához járult hozzá munkájával, de erős kerekítések után is tonnák milliói­ról beszélhetünk. Érthető, hogy 1993-ban egy­kori beosztottja, a sikeres vállalkozásba kez­dett Papp László hívja magához, hogy se­gítsen az intenzív kordonos uborkatermesz­tés meghonosításában. Két évre rá már 500 ezer folyóméteren szedték integrációban az uborkát a falusi emberek, vagyis ha valaki egy méteres sorba rendezte volna a kordo­nokat, Nyíregyházától csaknem Győrig ért volna az uborkafal. Újabb ajánlatot kapott 1998-ban: a Limpex Rt. bízta meg termelte­tési igazgatói feladattal, s ezzel négy nagy magyarországi konzervgyár nyersanyagáról kellett gondoskodnia. Az elmúlt évben ismét új helyre csábítják: a Szatmári Konzervgyár Kft.-nél számítanak szaktudására, tapaszta­lataira, itt érte a kitüntetés.- Feleségemmel is a Nyíregyházi Konzerv­gyárban, az EKO elődjénél ismerkedtem meg, két lányunk már asszony, mindketten peda­gógusok. Három unokámnak vagyok boldog nagyapja. Magdolna húgom kereskedelmi fő­iskolát végzett, öcsém, Ferenc, na ő igazi, ízig-vérig kertész! Meggy-, szüva- és diófajták kutatója - igyekszik ismét másokat dicsér­ni, de mi most neki gratulálunk, amiért hit­tel dolgozott ennyit a kertészetért. Kétszáz éves somfa a parókia kergében Minden fajta szilvával próbálkozott, de végül a híres „nemtudom”-nál maradt Az üvegek egy részén a felirat: Somlekvár Nagy Zslgmond családi vál­lalkozásából. Kezdetnek nem rossz a szerző felvételei Galambos Béla Tarpán már valóban van­nak hagyományai és kezde­ményei a biogazdálkodásnak - miként azt a múlt héten ott lezajlott rendezvény egyik megyei szervezője is állította - azt a Beregi Biokonferencia helyszínén egy kis kiállítás is bizonyí­totta. Egy asztalnyi felületen több olyan, a „Bereg szívében” előál­lított ökotermékkel ismerkedhe­tett meg az érdeklődő, amelyek nemesen egyszerű, ámde csinos csomagolásukkal is felhívták za­matos ízükre, különleges minő­ségükre a figyelmet. Az egyik kis termékhalomban aszalt szil­it............................ Végtére is a nemtudom szilva majdnem bio... Nagy Zsigmond ...........................ff vás celofánzacskók mellett gusz­tusos kis lekváros üvegek kellet­ték magukat. Készítőjük neve is olvasható volt a címkén: Nagy Zsigmond, Tarpa. Akinek volt mit, hozta- Nem vagyok én még biogaz­da - hárítja el a valóban alapos minősítés, szigorú ellenőrzések sora után kiérdemelhető címet az arcvonásaival kuruc ősöket idéző, itt-ott őszülő bajuszos fér­fi. Ám a kérdésre, hogy akkor honnan kerültek a bioter­mékeket kiállító asztalra Nagy Zsigmond-féle somlekvárok, csak megnyílik és magyarázattal is szolgál:- Én itt képviselő-testületi tag vagyok. Arra kért a polgármes­ter, hogy akinek van mit, az ál­lítsa már ki, ezen a hagyomány­teremtő rendezvényen. Én a kü­lönböző kiállításokra már eddig is adtam almát, lekvárt, aszalt szilvát. Mind az én termékem. De most, hogy nincs már aszalt szilvánk - mert kifutottunk - azt mondtam a nejemnek, hogy „te, hát egy pár üveg somlekvárt, meg sombefőttet tegyünk már ki.” „Jó is az”, azt mondja.- Az a helyzet, hogy a fiam Mándon van meg Penyigén. Re­formátus lelkész. A parókia kert­jében áll egy hatalmas somfa. Vastagabb mint a derekunk, kö­rülbelül kétszáz éves. Annak ter­méséből készült saját célra a lek­vár meg a befőtt. A címkét csi­náltattam, s hogy pofásabb le­gyen, hát rátettük, de az a mennyiség, ami ebből nekünk van, hát az még nem nevezhe­tő kereskedelmi árunak. Azért készült már Nagy Zsigmondék- nál áru is. Aszalt szilva. Csinált egy aszalót két éve, ősszel. Ki­hozta úgy ötszázezer forintból. Harminckét kas ment bele, ami körülbelül két mázsa alapanya­got jelent. Abból lett huszonöt kiló késztermék. A gazda saját bevallása szerint minden fajta szilvával próbálkozott, de végül a híres „nemtudom”-nál maradt. Ezt azonmód magvasan teszi az aszalóba.- Akkor ősszel a befektetett pénzem vissza is jött. Ilyet még nem láttam - meséli. A közbevetésre, hogy akkor érdemes ezt csinálni, Nagy Zsig­mond higgadtan válaszol: Lát benne fantáziát- Én nem fogok konkurálni a nagy gyümölcsaszaló üzemekkel. Ugyanis nem ebből élek. Almát termelek, meg szilvát, meg vergődök a szántóföldön. Hát, hobbi szinten akkor csináltam egy aszalót, leégett, de amibe ke­rült, első évben visszahozta. Egy fiatalember nyugodtan belevág­hatna az aszalványgyártásba, de én már ettől nagyobb mértékben nem csinálom. Adtam be ugyan egy pályázatot, meg akartam duplázni a kis aszalómat amikor leégett. Hárommilliós költségve­tésem volt aszalványtárolóval együtt, de visszautasították for­ráshiány miatt. Belekerült már nyolcvanezer forintomba eddig, így aztán ha megint lehetőség lesz rá, újra megpályázom.- Egyszóval látok benne fan­táziát, de én még nem vagyok bent ebben a bio-körben. Végté­re is a nemtudom szilva majd­nem bio, a som meg aztán egyér­telműen az. Csak az a baj, hogy a somból nem tudok nagy mennyiséget termelni. Ha ezt a megyét bejárod, akkor se vagy képes itt ötven mázsa somot ta­lálni. Hej, pedig micsoda lekvár­ja, befőttje van annak! Segítenek a máltaisok A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat legfőbb törekvése a hit védelme és a szegények segítése. A szeretetszolgálat 1992 óta Nyírbátorban is működik. Aktivisták, önkéntesek segít­ségével végzik karitatív munká­jukat. Segítik a nagycsaládokat, a betegeket, mozgáskorlátozotta­kat, az idős, magukra maradt embereket, a határokon túl élő­ket, s minden olyan embert, aki szükséget szenved - mondja Ju­hász Béla, a Máltai Szereteszol- gálat nyírbátori szervezetének ve­zetője.- Ebben az évben több mint 2000 emberen segítettünk ruhá­zattal, bútorral, élelmiszerrel, mosóporral, amelyeknek teljes értéke meghaladta a hárommil­lió forintot. Az árvízkárosultak részére összesen egymillió 250 ezer forint értékben nyújtottunk támogatást, és sokat dolgoztunk azért, hogy a közelgő karácsony alkalmából is minél több nyírbá­tori embernek segíthessünk. Az egyedülálló idős rászorultak, nagycsaládosok, hajléktalanok részére összesen 250 csomagot készítettünk, egy-egy csomagba 4800 forintnyi alapvető élelmi­szer, illetve a háztartásban nél­külözhetetlen tisztítószer került. Támogatjuk a nyírvasvári, nyír­bátori, nyírgyulaji, de szinte va­lamennyi környékbeli szeretet­Juhász Béla otthont, a helyi Mozgáskorláto­zottak Egyesületét, a kisegítő is­kola diákjait, igyekszünk felku­tatni lehetőleg mindenkit, aki rá­szorul a segítségre. A hagyomá­nyokhoz méltóan ez év december 23-án délután 3 órakor a mú­zeum kertjében, az önkormány­zattal közösen állítjuk fel a min­denki karácsonyfáját. Mindezeket az örömöket ter­mészetesen a nyírbátori mál­taisok sem tudnák megszerezni az adakozók segítsége nélkül. Szerencsére a Máltai Központ mellett egyre több az a helyi, környékbeli vállalkozó, aki tud is, akar is adni. Mára a mál­taisok mellé állt természetesen a nyírbátori önkormányzat is, így közösen szervezik a karácsony előtti segítségnyújtást a Máltai Szeretszolgálattal. Lionsok karácsonya Kovács Éva A Lions mozgalom alig pár éve ismert Magyaror­szágon. A mozgalom nem kisebb feladatot, mint má­sok, a gyengébbek, az elesettek, a bajban lévők segítését, támogatását vál­lalta. A hazai Lions Klubok orszá­gos kormányzója, Petrócki Fe- rencné mondja:- Egész évben azért dolgo­zunk, hogy adományokat gyűjt- sünk. Különösen megélénkül nálunk az élet novemberben és decemberben, ilyenkor bálok, rendezvények sorát szervezzük azért, hogy minél több pénzhez jussunk. A tiszai árvíz káro­sultjai számára nemcsak a me­gyében, de az egész ország te­rületén igyekeztünk adományo­kat gyűjteni. Több millió forint értékű élelmiszert, gyógyszert és ruhaneműt vittünk a víz alá került falvak lakóinak. Azóta szinte folyamatosan gyufásdo- boznyi téglajegyeket árultunk, hogy a befolyt összegből olyan dolgokat vehessünk meg, ame­lyek minden háztartásban nél­külözhetetlenek. Még kará­csony előtt eljuttatjuk két tele­pülésre, Gulácsra és Vá­Petróczkl Ferencné mosatyára azokat a porszívókat és hűtőszekrényeket, amelyeket a lionsok munkájának köszön­hetően, s valamennyiünk nevé­ben adunk át, teszünk majd jel­képesen a karácsonyfa alá. Gyerekeket, illetve családtagjai­kat is havonta támogatunk. Az országos programok sorában is kiemelkedőnek számított az SOS gyermekfaluk találkozója, vagy a tv-ben élőben közvetített Lions Mikulás-ünnepség. Az év vége egyik megható eseménye volt a napokban, amikor a bu­dapesti Wesselényi Lions Klub tagjaival Gödöllőre a fogyaté­kos gyermekek otthonába vit­tünk karácsonyi ajándékot, s velük együtt ünnepeltünk. Valódi szeretetet adni a szeretet ünnepén Miről szól a karácsony? - tesszük fel a kérdést, amire nehéz ismétlés nélkül válaszolni Nos, a karácsony értelme, lé­nyege sugárzik abból a levélből, amit egy fiatal lány a barátja ne­vében is írt, miután meghallot­ta az egyik nyíregyházi rádió kezdeményezését. A rádió mun­katársai azoknak a gyerekeknek gyűjtöttek ajándékokat, akik szentestén a Jósa András Kór­házban hajtják fejüket álomra, a gyógyulás reményében, íme a lány levele: „Idén töltöttem be a 20. életéve­met, egy boltban dolgozom mini­málbérért, mellette pedig főisko­lára járok. Muszáj dolgoznom az iskola mellett, mert a szüleim nem tudják fizetni a tanuláso­mat, mivel tandíjasra járok. Szó­val van helye a pénznek. Már négy éve van barátom, akit őszin­tén szeretek. Sokat gondolkoztam, mivel lepjem meg szentestén. És egyik ilyen percben hallottam meg a rádióból a felhívásukat. Egyből tudtam, hogy ez a megol­dás. Másnap elmondtam a bará­tomnak, hogy az idén nem kérek ajándékot, de ő sem kap (ha be­leegyezik), inkább abból a pénz­ből vegyünk játékokat a Jósa András Kórházban lévő gyerekek­nek, hisz az a legfontosabb, hogy nagyon szeressük egymást. Soha nem láttam annyi meghatottságot a szemében, mint abban a perc­ben. És ez nekem többet jelentett, mint bármilyen ajándék. Ezért ezúton küldjük a játékokat a gye­rekeknek. Szenteste könnyes sze­mekkel fogunk gondolni a kór­házban csetlő-botló gyerekekre és csak azt fogjuk sajnálni, hogy nem lehetünk ott és nem láthat­juk az örömtől és meghatottság­tól csillogó szemeiket. Annyit kérek cserébe, hogy a nevemet ne hozzák nyilvánosságra. Köszö­nöm. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk a Jó­sa András Kórházban lévő gyere­keknek és a szerkesztőség tagjai­nak! Üdvözlettel: ...” Ez a levél - és ez a karácsony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom