Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-22 / 298. szám
2001. december 22., szombat Kelet* Magyarország HÉTVÉGE /8 TARLAT HHH A felfedezés öröme Metamorfózis Elek Emil felvételei Gál Ludmilla nőies formavilága, ízlésének, világszemléletének lágyabban, alkal- mazkodóban, líraiabban jelenlévő gazdagsága és magatartása mögött az a szándék munkál, hogy megfogalmazza azt a világot, amelybe az otthonteremtés kötelezettségével beleszületett. A Dnyeper partjáról érkezett, magával hozta a folyó illatát, az ártéri virágok színpompáját, a nyári hajnalok lassan elhamvadó szépségét. Magával hozta országokon át a világfelfedezés lendületét, örömét és izgalmát. Gál Ludmilla nem törekszik arra, hogy tudatos építkezőnek lássa őt a műértő és a laikus befogadó. Alkotásain az ötlet megszületésének pillanata ugyanúgy felfedezhető, mint a játékra hajló öröm. Danute ablaka Csodaszarvas Karácsonyra végre újra együtt lehet a család Véget ért a mátészalkai Dzsiki família édes mostoháinak három évig tartó kálváriája A szerző felvételei Kállai Krisztina Mátészalka (KM) - Amikor először beléptek a szobám ajtaján, kétségbeesettek voltak, mégis határozottak. Szemük könnyes volt, de reménytől csillogó. Ma boldogság sugárzik kis arcukról, s a kamasz lányokból két év alatt felnőtt lett. A három mátészalkai állami gondozott gyermek keserű története három éve kezdődött. A megyei önkormányzat 1998 tavaszán döntött a közalkalmazotti létszám csökkentéséről, amelynek következményeként megszüntették Szabolcs-Szatmár-Be- regben a hivatásos nevelőszülői hálózatot. A döntés harminchárom hivatásos nevelőszülőt, s mintegy százkilencven gyermeket érintett. A hivatásosok választhattak, folytatják a gyermeknevelést hagyományos nevelőszülőként, vagy megválnak a gyermekektől. Az érintettek többsége az előbbi lehetőség mellett döntött, de a változást nem tudta mindenki vállalni. A mátészalkai Dzsiki Ferencné, aki tizennégy évi szolgálat után veszítette el munkáját, úgy döntött, harcba száll érdekei védelméért. A munkaügyi vita ma is tart. A felnőttek hazajárnak Mátészalkán, a Vágóhíd utcában áll a Dzsiki család háza. Üvegfalú teraszról nyílik a kis konyha, s onnan a lakás központi helyisége a nappali. Itt gyűlnek össze a családtagok esténként, hogy megbeszéljék a nap eseményeit. A bútorok sok gyermeket kiszolgáltak már, hisz Dzsikiék két vér szerinti gyermekük mellett számos fiatalt indítottak útnak. Akik felnőttek, rendszeresen hazajárnak. A gyermekszobák utoljára két tizenhét éves lánynak, és egy tizenkét éves kisfiúnak jelentettek otthont. Anita, Irén és Gábor háromévesen kerültek a családhoz, ahol igazi testvéri kapcsolat alakult ki közöttük. Dzsikinét anyunak, férjét apunak szólítják, a kívülálló nem is sejti, ők nem vér szerinti család. A hivatásos nevelőszülői hálózat felszámolása után megszűnt Dzsikiné munkaviszonya, az évek során kialakult érelmi Együtt a család kötődés azonban erősebbnek bizonyult, mint ami egy tollvonással megszüntethető. A kölcsönös ragaszkodás eredményeként az asszony fél évig munkabér nélkül, majd három hónapig a gyermekekre járó ellátmány nélkül Irén szívesen segít a konyhán nevelte a három fiatalt. Ez idő alatt azonban a család felélte minden tartalékát, s 1999 decemberében eljött az a pillanat, amitől mindannyian rettegtek. Irén, Anita és Gábor a mátészalkai gyermekotthonba költöztek. Intézetbe költöztek Azon a hideg téli reggelen síri csend ült az egyébként mindig boldog gyermekzsivajtól hangos házra. Még Gábor papagája is néma marad, mint aki érzi, mi történik. A gyerekek csendben csomagoltak, próbálták belezsúfolni néhány bőröndbe egész addigi életüket, boldog gyermekkorukat. A nehéz búcsú után az intézmény kisbuszával elindultak a gyermekek új otthonuk felé. A gyermekotthon munkatársai kedvesek voltak, s ígérték, mindent megtesznek, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. Sovány vigasz volt azonban ez Irénnek, Anitának és Gábornak, akik egy szempillantás alatt vesztették el családjukat.- Soha nem tudtunk beilleszkedni. Aki nem éli át, el sem tudja képzelni, müyen érzés otthagyni anyuékat, a szobánkat és egy teljesen új környezetben élni tovább az életünket, mintha semmi nem történt volna - emlékszik vissza Irén.- Mi szerencsésebbek voltunk, hisz mindketten kollégiumban laktunk hét közben, de Gábor, aki még csak általános iskolás, minden napját az intézetben töltötte. Barátokat nem talált, megverték, az állatait elpusztították a társai, úgymond csínytevésből. A kollégiumban mindenki a pénteket várta, amikor végre hazautazhat. Mi azt szerettük volna, ha sohasem jön el a hétvége - idézi még mindig könnyes szemmel a múltat a lány.- A legrosszabb ellenségemnek sem kívánom, hogy át kelljen élnie azt, amit mi átéltünk - veszi át a szót Gábor, akinek tanulmányi eredménye meglehetősen sokat romlott ez idő alatt. Segített az alapítvány A gyermekotthon közösségébe tehát nem tudtak és nem is akartak beilleszkedni. Minden alkalmat megragadtak, amikor néhány órára hazamehettek. A látogatások egyre sűrűsödtek, s sokszor engedély nélkül is felkeresték a „szülői házat”. A gyermekek kálváriáját dokumentumfilmben örökítette meg Csillag Ádám fümrendező, aki a Magyar Millenniumi Filmszemle fődíját nyerte el az alkotással. A minősítéssel a nyilvánosság is együtt járt. A Magyar Televízió után az ország számos filmszínházában bemutatták a filmet, s a közvélemény a gyermekek mellé állt. Sorra érkeztek a segítő felajánlások. így ismerte meg a történetet az az alapítvány is, amely elhatározta, segít a három gyermeknek, hogy újra otthon élhessenek. Dzsikiék vállalták, elvégeznek egy tanfolyamot és levizsgáznak gyermeknevelésből. A sikeres vizsga és az alapítvány támogatása eredményeként Gábor idén júliusban, Anita és Irén pedig augusztusban hivatatlosan is hazatérhetett. Az alapítvány segítségében bízva a gyerekek azonban már márciustól Dzsikiéknél laktak.- Haza kellett mennem, szükségem volt az érettségi és felvételi vizsgák előtt szüleim lelkes támogatására - magyarázza Anita. Újra otthon A szobák úgy várták kis gazdáikat, ahogy azok másfél éve otthagyták. Gábor új papagájt és halakat kapott, a lányoknak elsősorban a ruhatárát kellett bővíteni. Az utcabeli barátok éppúgy boldogok voltak, mint a három gyermek és nevelőszüleik. Az elmúlt hónapok keserű emlékei mély nyomot hagytak a gyermeA gyermekek Veres Anita ma az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola első éves testnevelés szakos hallgatója. Kollégiumban lakik, de minden hétvégét otthon tölt Mátészalkán. Rácz Irén a Nyíregyházi Főiskola első éves testnevelés biológia szakos hallgatója, ugyancsak kollégista. Nagy Gábor a Széchenyi István Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. kekben, de most már csak a jelenre és a jövőre gondolnak. Anita és Irén a főiskolai vizsgákra, Gábor a félévi bizonyítvány előtti hajrára, na és a karácsonyra, amelyet végre újra együtt ünnepelhet a család. A megélhetés most sem egyszerű, hisz Dzsikiné munkaügyi vitája még nem zárult le, így hagyományos nevelőszülőként neveli a gyermekeket, de bíznak benne, a megye újra megteremti a hivatásos nevelőszülői hálózat működésének feltételeit. Ebben bíznak azok a családok is, akik a hivatásszerű gyermeknevelésre tették fel az életüket. Hivatásos vagy hagyományos? A hivatásos nevelőszülő munkaviszonnyal rendelkezik, meghatározott munkabérért dolgozik, a ledolgozott évek beszámítanak a nyugdíjba, és hétvégére a heti pihenőnap kiváltására mellékfoglalkozású nevelőszülőt alkalmaznak mellé. A hagyományos nevelőszülőnek nincs munkaviszonya, tiszteletdíjért dolgozik, s a ledolgozott évek nem számítanak a nyugdíjba. MÚZSA /j j'j'Ij J'j j j ' József Attila Tél Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyerekjátékot, - 6, boldog fogócska! - S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek! 1922. okt. Nevezetességeink A mátészalkai Szatmári Múzeum épülete 1907-ben épült Péchy László főispán magánlakásaként. Később szolgálati lakásként, hadkiegészítő parancsnokságként funkcionált, majd 1975-ben a múzeum kapott benne helyet. A város egyik legjelentősebb épülete nagy károkat szenvedett az 1998-as rendkívüli havazás során, a tűzfalak és a tetőszerkezet oly mértékben károsodott, hogy az épület életveszélyessé vált. Háromévi várakozás után az idén lehetőség nyílt az épület rekonstrukciójára Elek Emil felvétele
