Kelet-Magyarország, 2001. december (61. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

2001. december 15., szombat SPORT /I2 KÉZILABDA NB I. B Pontos búcsúban bízva Nyíregyháza, Tiszavasvári (KM) - Az utolsó előadás. Az őszi zárófordu­lóban két NB I. B-s férfi kézilabdacsa­pat is hazai pályán produkálja magát. A Szabolcs KSE az elbukott békési fel­lépés dacára az élbolyban nyomul, a Bar- tha-legénység pedig nemes bosszúra készül a Makó ellen. A bujtosi csarnokban vasár­nap (17 óra) vizitáló vendégek nem sok jó­ra számíthatnak, mert a nyíregyházi stáb nem titkolja: látványos játékkal kíván bú­csúzni a közönségtől. A házigazdák egye­dül a kartörését kúráló Nagy Zoltán szol­gálatait nem vehetik igénybe, egyébként teljes létszámban vonulnak fel az ütkö­zetre. Szintén győzelemre spekulál a szomba­ton pályára masírozó (18 óra) Tiszavas­vári, amely az Abonyt fogadja. A Megye- si-társulat legutóbb a fehérgyarmati kat­lanban is megkaparintotta a két pontot, emígyen a nyolcadik helyre lépett a tabel­lán. A megyei rangadót sikerrel tudták le Medvéék, igaz, ez áldozattal járt - a csa­ta hevében Kovács Attila balkezének egyik ujja eltörött. A Fehérgyarmati VSE-Fevill, illetve a Mátészalkai MTK női együttese péntek es­te teljesítette küldetését - előbbi Kiskőrö­sön, a hölgykoszorú Jászberényben mutat­ta meg magát. Róth Antalé az utánpótlás Budapest (MTI) - A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége pénteki ülésén Róth Antalt nevezte ki az utánpótlás (U21), egy­ben olimpiai válogatott szövetségi edzőjé­nek. Szerződése az olimpiai selejtezők vé­géig szól. A Pécsi MFC szakvezetője kilenc, Var­ga István két szavazatot kapott, a másik két jelöltre - Bognár Györgyre és Détári Lajosra - egyetlen voks sem érkezett. FÉRFI KOSÁRLABDA NB II. Hajdúszoboszló-Nagykállól KE 67-87 ________(13-27, 23-16, 17-22, 14-22) Nagykálló: Csizmadia 16, Zomborszky 15, Császári 16, Szabolcsi 19, Szmolinka 21. Csere: Lelesz, Lipkovics. Edző: Tisza And­rás. A vendégcsapat végig irányította a mérkőzést és jó egyéni teljesítményeket nyújtva nyert. Nagykállói KE-Nagykállói Trió DSE 111-45 (29-15, 28-7, 26-10, 28-14) NKE: Zomborszky 16, Bíró 20/6, Császári 5, Szabolcsi 36/15, Szmolinka 28. Csere: Lipkovics 4, Lelesz 2. Edző: Tisza András. Trió: Zsenyuk 9, Papp L. 4, Papp Á. 12, Takács 8, Lukucz 10. Csere: Vajda 2. Edző: Papp László. Küzdelmes mérkőzésen a tapasztaltabb csapat nyerte a városi rangadót. Orvostenisz Az Nyíregyházi Városi Te­nisz Club idén az amatőr orvosok számá­ra bajnokságot hirdetett, amely a napok­ban zárult. A 32 induló közül a győzelmet dr. Spenik Vladimir (jobbról a második) szerezte meg, második dr. Nedeczki Zsolt (balról a második), a két harmadik dr. He­gedűs Zoltán (bal szélen) és dr. Soltész Já­nos lett Sipeki Péter felvétele Szettet sem veszthetnek Gödöllőn búcsúzik az esztendőtől az NRK Nyíregyháza (KM) - Nyil­vánvaló az NRK-Nyíregyháza extraligás női röplabdázói- nak szándéka: Gödöllőn sem akarnak gödörbe kerülni. Márpedig ehhez jobb teljesít­ményre lesz szükség, mint leg­utóbb a Vasas elleni hazai der­bin. Igaz, az eredményesség­gel akkor sem volt gond, és a vasárnap délutáni talál­kozón is az a célja a Ludvig-csa- pat, hogy szettveszteség nélkül tudja le idei utolsó bajnoki fel­lépését.- Nem szabad botlanunk, hi­szen akár egyetlen játszma el­vesztése is azt jelentheti, hogy lecsúszunk az élről - mondta még pénteken Ludvig Zsolt, a nyíregyháziak trénere. - Ehhez teljes erőbedobásra lesz szükség, hiszen a Gödöllő a BSE és a Jászberény ellen lejátszott, egyaránt három-kettőre végző­dött mérkőzésein jelezte, hogy otthonában bárkinek a bajszát képes megráncigálni. Amúgy nem hiszem, hogy túlontúl sok meglepetést okozhatunk majd egymásnak, hiszen a közelmúlt­ban nemcsak bajnokit, edző­meccseket is vívtunk egymás el­len. A mi csapatunk sem válto­zik, ugyanaz a kezdő hatos lép pályára, amely a Vasas ellen nyerni tudott. A nyíregyháziak a mérkő­zés napjának délelőttjén kel­nek majd útra, a keret vala­mennyi tagja a tréner rendelke­zésére áll majd. Még az a Merkószki Tünde is, aki a héten betegség miatt több edzést is mu­lasztott. Várhegyire (szemben) is számít Ludvig Zsolt Racskó Tibor felvétele Szabóék szárnyalása és mélyrepülése Öt győzelem után októberben minden meccsüket elvesztették Jánkmajtis (KM - K. T.) - Volt itt minden, ami egy fut­ballcsapattal megtörténhet. A Jánkmajtis diadalmenet­ben közlekedve a táblázat te­tején nyomult, majd rossz idők jöttek (pályabetiltással megtetézve) és a megyei első osztályú társulat a 11. hely­re szállt alá.- Hat forduló után öt győze­lemmel álltunk, köszönhetően annak, hogy ekkor még teljes lét­számban szerepeltünk - vágott a közepébe Szabó István játékos­edző. - Ekkor Petrik munkahe­lyi elfoglaltság miatt távozott, az­tán előbb Papp Miklós, a követ­kező héten pedig Grajczár meg­sérült, a szezont hátralévő részé­ben már nem számíthattam rá­juk. Egy ilyen szintű csapatnak, mint a miénk három kulcsember „kiesése” hatalmas érvágás, nem is tudtuk kiheverni ezt a csa­pást. Októberben mind a négy meccsüket elvesztettük, miköz­ben éppen csak sikerült össze­szedni annyi játékost, hogy pá­lyára lépjünk. Betegségek, soro­zatban sárga lapos eltiltások súj­tottak bennünket, így négy lab­darúgó szinte mindig hiányzott: a cserekapussal együtt marad­tunk tizenketten, és sajnos, az eredmények rohamosan romlot­tak. Jánkmajtison egyet fúj min­denki: volt jobb, lesz jobb! Sza­bó István is optimista, annál is inkább, mert a kulisszák mögött már javában dolgoznak a gárda acélosításán. MAJTISI MAZSOLÁK Czeglédi István hét talá­lattal a csapat leggólerő- sebb futballistája. Kurió­zum, hogy a Jánkmajtis megúszta kiállítás nélkül az őszi idényt, ugyanakkor a sárga lapokat szaporán gyűjtötte a társulat. Egy, csak egy legény játszotta végig a tizenöt meccset: Ho­moki Gábor egy percet sem mulasztott. A háziosztály­zatok alapján a 44 éves ka­pus, Mező József nyújtotta a legjobb teljesítményt, mellette az Eszenyi György, Czeglédi István, Homoki Jó­zsef trojka produkciója emelkedett az átlag felé. Kupáznak Gyürén Gyüre (KM) - A Gyü- rei Sportegyesület lab­darúgó-szakosztályának szervezésében december 27-30-a között Szatmár Kupa néven hagyomány­teremtő teremlabdarúgó­tornát rendeznek. A szervezők várják az 5+1-es csapatok jelentkezé­sét, a nevezéseket a 06- 20/3110-364-es telefonszá­mon lehet leadni december 18-án 12 óráig. A torna pénzdíjas lesz, az első helyen végzett gárda 100, a második 50, a harma­dik 30, a negyedik pedig 20 ezer forinttal gazdagodhat. A torna fővédnöke Kapolyi László akadémikus. Jutalmak az év túrázóinak Nyíregyháza (KM) - A me­gyei természetbarát szövet­ség ebben az évben is odaítélte a „Szabolcs-Szat- már-Bereg megye Turistája” címet. Az elnökség döntésének értel­mében az ifjúsági kategóriában Bognár Márk kapta az elisme­rést. A fiatalember a Tűlevél Alapítvány turistája, huszonegy túrán vett részt, ötvennyolc na­pot túrázott és 2097 minősítési pontot szerzett. A felnőttek között Csomós Já­nos (Nyíregyházi Széchenyi Ist­ván Közgazdasági Szakközépis­kola) lett a befutó. Az ő paramé­terei: huszonnégy túra, hatvan­hét túranap, 3276 minősítési pont. A díjazottak a január 25-én esedékes megyei sportgálán ve­hetik át megérdemelt kitünteté­süket. A megyei Diáksport Tanács legutóbbi ülésén is porondra ke­rült a természetjárás, hiszen a testület anyagi és erkölcsi elis­merésben részesítette a legjobb általános és középiskolai termé­szetjáró szakosztályokat, vagyis a Rácz Géza vezette nyíregyhá­zi Benczúr DSE, illetve a Kosa Lászlóné nevével fémjelzett nyír­egyházi Zay Anna Gimnázium szakosztályát. A Megyei Testnevelési és Sportintézet is elismerésben ré­szesítette a legjobb aktívákat, így Vass Géza munkatárs Nagy Ár- pádnénak, Makkainé Kiss Kata­linnak, Gidófalvi Péternek és Zakor Ernőnek adott át tárgyju­talmat. A szövetség eseménynaptárá­nak megfelelően 2002. január 10- én, 16 órától a nyíregyházi Zrí­nyi Ilona Gimnáziumban alap­fokú (bronzjelvényes) gyalogos túravezetői tanfolyamot indít. Erre várják a jelentkezéseket. Ezüstérmesek ezüstvasárnapja Holnap: ezüstvasárnap. Ilyenkor a legtöbben már a közelgő ünnepre gondolnak, foly­tatódik a készülődés a karácsonyra. Három magyar olimpiai ezüstérmest kerestünk meg ebből az alkalomból. Makray Katalin tornász felemáskorláton bemu­tatott gyakorlatával nyert ezüstérmet 1964-ben a tokiói olimpián. Amióta az esti tornák köz­vetítése abbamaradt a televízióban, többnyire a svájci nagykövet feleségeként, Schmidt Pál oldalán tűnt fel ragyogóan, csinos asszonyként a nyilvánosság előtt. Amikor itthon van Budapesten - mint mondja - a család, a nagy­mamái szerepkör számára a legboldogítóbb. Három lánya eddig négy unokával ajándékoz­ta meg. Mindmáig felejthetetlen számára az a pillanat, amikor tizenkilenc évesen felcsendült a ma­gyar himnusz, és a távoli földrészen a dobogó második fokára állhatott. Nem volt csalódott, hogy nem ő lett az első. Örömkönnyeit meg­örökítő fotója annak idején bejárta az egész világsajtót. Nagy dolog lett volna, ha ugyanezt az eredményt itthon érhette volna el. Abban az időben ugyanis Magyarországon még televí­ziója sem volt mindenkinek, így a közvetítést sokan nem is láthatták. Arra a kérdésre, hogy mit szól az olimpiarendezés gondolatához, egy­szerűen csak ennyit mond: - Boldog lennék! Egy ilyen rangos esemény világra szóló hírne­vet hozhatna ennek az országnak. Figye­lemmel arra is, hogy az esemény megszerve­zése óriási felelőséggel is jár. Wichmann Tamás kenuja 1972-ben a münche­ni olimpián ért másodiknak a célba. Korábban, 1968-ban Mexikóban a párosok versenyében is ezüstérmes lett. Jelenleg az MTK-ban ed­zőként nagy-nagy lelkesedéssel és szeretettel foglalkozik a fiatalokkal. Híres szakácstudo­mányát pedig saját budapesti vendéglőjében kamatoztatja. Gyermekei közül úgy tetszik, a legkisebb fiú, Barna lesz a kenuban is a papa utóda. Annak idején, mint meséli, „aranyváro­mányosként” utazott Münchenbe. Végül az ezüsttel kellett „beérnie”. Szerinte tipikus ma­gyar betegség, hogy a második helyezést úgy tekintjük, mint az utolsók között az elsőt. Máig sajnálja, hogy világversenyen való megméret­tetési lehetősége hazai pályán nem adatott meg a számára. Örömmel bizonyított volna az itthoni közönség előtt is. Ennek ellenére nem panaszkodhat, nevét és tudását mindmáig hazánkban is nagy tisztelet övezi. Az olimpia megrendezésének ötletétől is lázba jött. Mint mondja, számára nagy ajándék lenne, ha meg­érhetné: az ötkarikás játékoknak hazánk ad­na otthont. Hisz abban, hogy mindennek fel­tételeit is megteremtheti az ország. Dr. Gyarmati Andrea ugyancsak 1972-ben Münchenben lett ezüstérmes. Amikor telefo­non beszéltünk vele, épp a belvárosi forga­lommal küszködött - kocsijában van kihango- sító! -, de köszöni szépen, ettől függetlenül jól érzi magát. Épp a betegeit látogatta, a gyer­mekeket, akiket gyógyít. Hangján hallani lehetett, hogy kettős érzései vannak az ezüstéremmel kapcsolatban. Sze­rinte mindenki, aki ismeri a pályafutását, jól tudja, hogy milyen érzései lehetnek ezzel kap­csolatban. Ha valaki aranyéremre esélyes, és csak kicsi választja el tőle, az bizony több mint bosszantó. Az évek múlásával persze másként éli meg a történteket, „rendben van, ez a történet” - gondolja, s hozzáteszi: ha akkor ezüst helyett aranyérmet akasztanak a nyaká­ba, Máté fia nem született volna meg. Attól függetlenül, hogy az ember nem így teszi fel a kérdést magának: „aranyérem vagy gyermekáldás”. A hazai közönség - ezen belül a Fradi szur­kológárdája mindig boldogító volt a számára; szavai szerint: „ha értem, nekem szól a Him­nusz, felemelő”. Éppen ezért szorít azért, hogy 2012-ben a Budapest lehessen az olimpia há­zigazdája, mert jó lenne nekünk, jó lenne a vá­rosnak, jó lenne az ország arculatának. A budapesti olimpia szép álom - mondja az egykori úszónő -, s az álmok természetéből adódóan vannak olyanok, amelyek megvaló­sulnak, s vannak olyanok, amelyek nem. Ilyen volt számomra az olimpiai aranyérem. (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom