Kelet-Magyarország, 2001. november (61. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-28 / 277. szám

2001. november 28., szerda HÁTTÉR /3 HÍREK 0 Szívklub A Városmajori Szívklub ma délután öt órától tartja következő fog­lalkozását Nyíregyházán dr. Szilágyi Atti­la kardiológus főorvos vezetésével. 0 Nine for Song December 3-án, este nyolc órától a nyíregyházi Rolling Rock­ban lép fel a Nine for Song énekegyüt­tes. 0 Nyílt nap A Debreceni Egyetem Nyír­egyházi Egészségügyi Főiskolai kara no­vember 30-án, pénteken délelőtt 11 órá­tól nyílt napot tart, ezzel segítve a vég­zős középiskolások pályaválasztását, to­vábbtanulását. NÉZŐPONT Irigylem a dánokat. Nem a nemzetkö­zileg megbecsült jóléti rendszerükért, gazdagságukért (bár azért is; de most nem erről van szó). A múlt héten tartott dán parlamenti választásokon csaknem 90 százalékos volt a részvételi arány. Ez késztetett gondolkodásra. Elsősorban azért, mert jövőre nálunk is választások lesznek - s a korábbi tapasz­talatok alapján jóval szerényebb részvéte­li aránnyal. Emlékszünk a legutóbbi alka­lomra, amikor vártuk: érvényes-e a vá­lasztási forduló (azaz leadta-e szavazatát a választópolgárok több mint fele), s ha érvényes, egyben eredményes is? Nem a közel kilencven százalék volt a tét sok helyen, hanem az ötven. Megyénkben 1998-ban például az első forduló ered­ménytelen volt, a részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. így nemcsak az egyéni, hanem a listás szavazást is meg kellett ismételni. Gyógyír lehet: a második fordulóban mintegy hét száza­lékkal emelkedett á szavazók aránya. Nem haszontalan erről többet beszél­ni - vajon a rendszerváltozás utáni 11- 12. évben növekvő számban gondolja-e már a magyar választók többsége: van va: lós választási lehetőség. Érdemes megnéz­ni a pártprogramokat (esetleg összevetni az ígéreteket és azok teljesülését), nem árt komolyan odafigyelni, hogy hiteles, valamilyen területen már bizonyított em­bereket tüntessünk ki a parlamenti man­dátummal. A kampány itt van a kapuk előtt. Ugyan hivatalosan a szavazás napját még nem tűzték ki, de - látjuk -, már javában zaj­lanak az előkészületek, jelöltállítások, szövetségeskeresések. Ha jogilag nem is, a tények szerint a kampány megkezdő­dött; minden politikai erő mielőbb szeret­né megnyerni a választók azon felének voksát is, akik nem kötődnek pártokhoz. En megelégednék azzal, ha többen mennének el szavazni. Még ha nem is annyian, mint a dánok. Szégyenlős modell Ferter János rajza Tánccal bizonyítják, semmi sem lehetetlen A mozgássérültek élete is lehet teljes, szórakozhatnak, sőt, akár táncolhatnak is A mozgássérültek Is élhetnek teljes életet Sipeki Péter felvétele Száraz Ancsa Nyíregyháza (KM) - A mozgássérülteket sajnáljuk, elnézünk a fejük fölött, szá­nakozunk rajtuk, vagy észre sem vesszük őket. Azt gon­doljuk, ezzel megkönnyítjük a helyzetüket - pedig éppen így okozunk fájdalmat. A mozgássérültek csupán azt szeretnék, ha nem úgy tekinte­nénk rájuk, mint a földönkívü­liekre. Merthogy nem azok. Ugyanolyan emberek, mint mi, értékeikből pedig semmit sem von le, hogy nem úgy használják a lábaikat, vagy kezeiket, mint az „egészségesek”. Nem szeretik, ha őket nem ebbe a kategóriába sorolják, a legtöbben ugyanis nem érzik hátrányban magukat. És miért is éreznék? Néhány nappal ezelőtt egy nyíregyházi rendezvényen mindenki számá­ra nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanúgy képesek szórakozni, nevetni, sőt, táncolni is, mint bármelyikünk. Felhőtlen délután Szórakoztató programokkal várták a mozgássérülteket és ba­rátaikat a NyirPlazában, egy fel­hőtlen délutánt biztosítva szá­mukra. Olyan élményt, melyre csak akkor van alkalmuk, ha a kerekesszékeikkel el tudnak jut­ni egy-egy rendezvény színhelyé­re. Mert hogy a leggyakrabban csak ezen múlik.- Nagyon szívesen járnánk szórakozni, ennek pedig egyetlen akadálya van, hogy kevés a rám­pa, így önállóan nem nagyon közlekedhetünk. Most viszont örülünk, hogy itt lehetünk, kü­lönlegesnek ígérkezik az este - mondja a nyírturai Kovács Ma­riann, aki tíz évvel ezelőtt egy közlekedési baleset után került kerekesszékbe. - Ahhoz, hogy úgy tudjunk élni, mint azelőtt, nyitottnak kell lennünk. Nyitott­nak minden és mindenki felé, hi­szen az emberek olyanok hoz­zánk, amilyenek mi vagyunk hozzájuk. Vannak, akik nem tud­nak mit kezdeni velünk, mások nem mernek közeledni felénk, a legrosszabbak azok, aki sajnál­koznak, de szerencsére, ők egy­re kevesebben vannak. Mariann nemcsak vendég, de fellépő is volt ezen az estén. Ré­szese annak a nem mindennapi divatbemutatónak, ahol kerekes­székes modellek mutatták be a legújabb divatot, és ezzel azt, hogy semmivel sem érnek keve­sebbet, mint bármelyikünk. Tizennyolc évesen persze még mindenki máshogy látja a vilá­got. Nehezebben békéi meg a ve­le történtekkel, nem szívesen nyugszik bele a megmásíthatat- lanba. Erikát elfogadták a bará­tai, az iskolatársai, ám, amit el­veszített, semmi sem pótolhatja. Keresd a nőt!- A miért?-re soha nem kapok választ, attól félek, így soha nem lehetek boldog. Mint a legtöbb korabeli lányt, engem is foglal­koztat, lesz-e társam, aki elfo­gad? Persze, hogy hátránynak érzem ezt az állapotot, hiszen a férfiak nem egy nőt látnak ben­nem, csupán egy sérült embert. Én tudom, hogy a legfontosabb értékek nem egy egészséges láb­ban rejtőznek, és abban bízom, egyszer felfedezi ezt valaki. Azt azonban elképzelhetetlennek tar­tom, hogy egy sérült férvival él­jek. Attól félek, benne mindig a saját hibáimat látnám, ezt pedig nem akarom. Normális életet szeretnék, ehhez pedig ez is hoz­zátartozik. A fellépők egymást követték a színpadon, remek volt a hangu­lat. Már a divatbemutató sem volt hagyományos, ami pedig utána következett...! Két és fél évvel ezelőtt Buda­pesten alakult meg a Gördülő tánccsoport, mely első látásra le­hetetlennek tűnő vállalkozásba kezdett: táncolni tanította azo­kat, akiknek a kerekesszékek miatt erre soha nem lett volna lehetőségük. Sokan furcsállották a szokványosnak semmiképpen sem nevezhető formációt, ma vi­szont példaként állítják őket minden mozgáskorlátozott elé. Nem szabad feladni- A tánc jelenti számunkra a fizikai és a lelki rehabilitációt, a szórakozást, a jó kedvet, az éle­tet - mondja Sárai Rita, a cso­port koreográfusa. - Ezzel szeret­nénk üzenni minden sorstár­sunknak, hogy tudják: soha nem szabad feladni. A tánc és a kerekesszék korábban egymással összeegyeztethetetlen fogalmak voltak, ma már ez számunkra természetes. Nincs lehetetlen, mindennek pedig egyetlen titka van, szeretni kell az életet! S hogy ezek nemcsak szavak, ar­ra egy fergeteges produkció volt a bizonyíték. Életre kelt az ír tánc világa, majd a mozdulatok a karácsonyt idézték, következ­tek a vidám képek, végül a sze­relem. Mindaz, ami az életet tel­jessé teszi, megjelent a táncban, úgy, hogy észre sem vettük, a parkettet kerekesszékek szántják a tánccipők helyett. Arany­lakodalom A napokban ünne­pelte az újfehértói Kiss István és neje, Járó Ilona az ötve­nedik házassági év­fordulóját. E jeles napon köszöntötte őket két gyermekük, öt unokájuk és egy dédunokájuk, vala­mint a családtagok Amatőr felvétel ELETKEPEK Boldog magány Makay Béla Ei jlőbb-utóbb kimegyek egy erdő mellé - hangoztatta az öreg, ami nála tulajdonképpen azt jelentette, hogy ki is költö­zik oda. Miért? - kérdezték so­kan, mert eddig is a környék legvarázslatosabb helyén la­kott. Egy tündérrózsás folyócs­ka s annak csobogó patakja mentén, benn a faluban. De ő a falun kívülre vágyott, a ma­gány világába. Természeti cso­dákat ismert, gyógynövények­kel gyógyított, és ősi módon sütött-főzött szabadtűzön. Igazából egy be nem teljesült gyerekkori vágya az, hogy er­dész szeretett volna lenni, az vezette őt gyakran a szülőfa­luja közeli kedves erdejébe. Oda, ahol a pulyakori egyhan­gú szegénységben annyiszor ta­lált felüdülésre és hasonlókra. A mindezek utáni vágyódása ma is nyugtalanította, mint költözőmadarat a hazavágyása. Ha igyekszik magán is segí­teni az ember, az Isten is meg­segíti. Megtette az öreggel is, az egyik tehetős és alkotó uno- kaöccsén keresztül. Aki olyan parlagokat és szikes gyepeket vásárolt fel csupán a ritka tár­nics- és margítvirágaiért, ott a kedves erdő szegletében, ami­kért mások egy bagót nem ad­tak volna.- Béla bátyám - közölte az öreggel -, oda, az erdő sarká­ba építek egy faházikót, hogy lakjon ott, és adja át a tudomá­nyait a fiaimnak is. Indítsa el őket a természet világába, a majdani nemzeti park e rejtett zugában. Az egyikből erdész­mérnököt, a másikból termé­szetvédőt szeretnék. Őszre elkészült a tanya. Az erdőket szegélyező kőrissor sárga és bordó árnyalatokban ragyogott. És a kabolautak mentén még virultak az imo- lák és a varádicsok. Viszont a tölgyes már szendergésbe kez­dett, lebarnultan és mozdulat­lan, amihez a patakparti feny­ves zúgott altatót. Hozzá is kezdett egy éden- kerthez. Vadalanyokba oltott almát, körtét, somot és máso­kat. Egy szakaszon kinyűtte a patak sásait, hogy az odacsalo­gatott halacskákban is gyö­nyörködhessenek a gyerekek. Kóborlásai közben odúkat is talált, hogy majd megetetgetik a lakóikat. Jöttek, jönnek a gyerekek. Felnőttek is. Városiak is cso­portosan. Ott vízimenta- és bodzateával oltják a szomjúsá­got, a patak meg harmat vizé­vel a fáradságot. Gyógyítónak galagonya- és csipkebogyókat gyűjtögetnek. Hát még a sze­der, a kökény, a vadkörte meg a csókahullatta dió! Minden­kinek ízlenek és használnak. Vadalmával zamatosítják a gombapörköltet. Télre viszont nagy havakat és sok vadat vár­nak enni, melegedni a házikó eresze alá. Aztán az első tél- langyosító sugarakra a képze­let már kockásliliomok és gyöngyvirágok között repked. Ahonnan majd trillás-füttyös zengő koncert lesz az ébreszt- gető, az altató. A tanya egyre gyarapodik. Igaz barátokkal, vágyódó és tisztuló lelkekkel gazdagodott: a magánya így lett boldogabb. Az okmányirodán nem múlik Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) - Nem hiszem, hogy az új autók forgalomba helyezé­sét az okmányiroda munkája hátráltatná. E szavakkal reagált a KM TOP 100 Klub legutóbbi összejö­vetelének tudósítására (Kelet- Magyarország, 2001. november 23.) Köteles István, Nyíregyhá­za Polgármesteri Hivatal Hatósá­gi és Okmányiroda vezetője. Nem ért egyet az autó márkake­reskedők azon megjegyzésével, mely szerint az új autók papír­jainak intézése sokszor indoko­latlanul lassú és körülményes.- Különösen azóta tartom megalapozatlannak az állítást, amióta a különeljárási díjra vo­natkozó rendelkezés hatályba lé­pett, vagyis lehetőség van 1 na­pos határidő igénylésére 300, 2 naposhoz 200, 3 naposhoz 100 fo­rint díj befizetése mellett. A munka gyorsítására öt új mun­katársat vettünk fel az okmány­irodára, így a kérelem beadását követő nap reggelén kiadjuk az új forgalomba helyezéshez szük­séges dokumentumokat. Nem egyszer előfordul, hogy külön ké­résre még aznap elintézzük. Az állítást annál is inkább igazságtalannak tartja, mert a sürgősségi ügyintézés véglegesí­tése előtt megkérdezték a már­kaképviseleteket, véleményüket figyelembe vették. Ellenben úgy látja, hogy időnként a kereske­dők saját adminisztrációs kése­delmüket próbálják meg az iro­dákra hárítani, s előfordul, hogy olyan autót is üzembe kívánnak helyezni, amelyik még nem sze­repel a típus kódszótárban. Ak­kor sem tehetünk semmit a csú­szás ellen, ha hiányosan adják be a kérelmet. Teljes bizonyoság­gal kijelenthetem: adminisztrá­ciós akadály nem gátolja az ok­mányirodát abban, hogy az előír­tak szerint haladjon az ügyinté­zés - szögezte le Köteles István. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom