Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-27 / 251. szám
2001. október 27., szombat HÉTVÉGE /8 TÁRLAT j-J-J v'jj'j j'íJ::Jjfyj’j J j’J A zománc művészete Makrai Zsuzsa Nyírbátorban született, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanult. 1970 óta elsősorban a közművelődés, a vizuális nevelés területén dolgozik, amelynek fő szintere az általa vezetett Nyírbátori Képzőművészeti Stúdió és Alkotóház. 1982-ben ismerkedett meg a zománcművességgel, s 1983-ban létrehozta a Zománcműhelyt. Tematikájában és stílusában szorosan kötődik a szülőhely műemléki, néprajzi, szakrális motívumaihoz, továbbá a honfoglalás kori művészethez. A király Elek Emil felvételei j J J Ws J j j j"j 'J Wffffpyj, Reményik Sándor Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetőbe’ jár. Hiába, virág sincsen annyi már. De egy-egy szálat letenni szabad. S hallatni tompán, fojtottan szavunk, És aztán: kezet fogni halkan, loppal, Egyik halott a másik halottal: Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk. Kolozsvár, 1920. november 1. Két keréken a szabadság vándorai Sokakban visszatetszést kelt a fekete bőrruha, pedig egy-egy nagyobb esésnél életeket ment Visszafogott lóerők, vagyis felvonulás „lépésben” a szerző felvételei M. Magyar László Néhány amerikai film nemigen növelte a motorosok népszerűségét, ugyanis a rendezők a rossz fiúk szerepét osztották a szabadságot jelképező járműveken közlekedő srácokra. S valljuk be, az előítéletektől azóta mi magyarok sem tudunk megszabadulni. Óhatatlanul arrébb húzódunk, ha mellénk áll bőr ruhájában valamelyikőjük, egy kicsit tartunk tőlük. Pedig csupán egy dologban mások: élnek-halnak az oly szépen csillogó motorkerékpárjukért. A napokban Kálmánháza lakossága gyönyörködhetett a szebbnél szebb motorokban, s a különleges látványt nyújtó, szinte „lépésben” haladó menetben. A csendes kis nyírségi faluban immár harmadszor adtak randevút egymásnak a kétkerekű motoros járművek szerelmesei. A találkozó megszervezésében oroszlánrészt vállalt a helybeli Szekeres Zoltán, aki különös módon került szoros kapcsolatba a motorral, a motorozással. Nagy család- Úgy jó tíz évvel ezelőtt - húszéves voltam akkor -, épp hogy megúsztam egy súlyos autóbalesetet utasként. Még a kórházi ellenőrzésekre jártam, amikor egy újságban megakadt a tekintetem egy szép motoron. Megtetszett, s akkor eldöntöttem, nekem kell egy ilyen jármű. Még jogosítvánnyal sem rendelkeztem, azonban elkezdtem gyűjtögetni a forintokat: zsíros kenyér volt rendszeresen a menü, eladtam a magnót, a videót. A fejemen még nagy seb volt, úgy kezdtem tanulni a motorozást. Végül egy RD 250-es Yamahát vettem Pesten, s egy barátom vezette haza, mert még nem volt meg a jogsi. Akkoriban a szüleim nagyon ellenezték, gyakran a szememre vetették, hogy gondolok én a motorozásra a súlyos balesetem után. Mára már megszokták a gondolatát, magát a motort is szeretik, de arra nem vállalkoztak, hogy felüljenek mögém. Korábban én sem értettem, mi a jó motorozásban. Csak azt láttam benne, hogy ül valaki egy vasdarabon, s fázik rajta. Mióta én is motorozom, átértékelődtek bennem ezek a dolgok, teljesen másképpen gondolkozom róla.- A motorosok egy nagy családot alkotnak - folytatta Zoltán. - Mi az országúton mindig köszöntjük egymást, s ha egy lerobbant motort látunk - legyen az bár Simson vagy ETZ -, megállunk, hogy miben segíthetünk. Nagyon sok emberben visszatetszést kelt a fekete bőrruha, pedig ha tudnák, hogy egy nagyobb esésnél az ember életét védi meg, másképpen gondolkodnának. Ugyanakkor a szél nem fúj át a bőrruhán, s az esőnek is ellenáll. A farmernadrág egy bukásnál azonnal leégne rólunk. Mi is elítéljük azokat a motorosokat, akik a belvárosban száguldoznak, nem lehet azonban minden motorost egy kalap alá venni. Az autósok között is nagyon sok olyan agresszív vezető van, aki értelmetlenül száguld a városokban. Az igazi motoros, ha motorozni akar, hosszabb útra indul. Nyáron szinte hetente vannak az ország különböző részein motorostalálkozók, azokon szoktunk részt venni. A szervezők vetélkedőkről, koncertekről gondoskodnak, s nagyokat beszélgetünk a motorokról, illetve bemutatjuk az új szerzeményeket. Igazi társak- Ezeknek a motoroknak lelkűk van, olyanok, mint az igazi társak. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy csillogjanak-villogja- nak. Ha egy nap kétszer útnak indulok, kétszer is megtisztítom. Ha hazajövök egy távolabbi útról, először lemosom, s csak utána ülök le enni. Az nem jutott még soha az eszembe, hogy a feleségem tisztítsa, de nem is engedném neki. Most egy Suzuki LS 650-es motorom van, s minden nap tudok benne gyönyörködni. Igyekszem csinosítani, szépítget- ni rojtokkal, bőrkiegészítőkkel, nyeregtáskával, villatáskával. Aki egyszer belekóstolt a motorozásba, nem tudja abbahagyni: amíg fel tudok ülni a motorra, addig motorozni fogok. A motorosok kálmánházi találkozójára Nyíregyházáról érkezett Kawasaki GPZ 750-es gépével Varga László. A motorozás első izgalmát egy Komár motoron élhette át az általános iskola elvégzése után 1972-ben, majd négy év múlva levizsgázott nagymotorból is a nagysikerű Szelíd motorosok című film hatására. Azóta folyamatosan cserélgette a járműveket, szinte az összes japán típust - Kawasaki, Honda, Yamaha, Suzuki - kipróbálta.- Különösen ősszel szeretek motorozni, amikor már nincs az a nagy meleg. Nehéz elmondani azt az érzést, ami a járművön elfogja az embert. A szabadság érzete jobban eluralkodik rajtunk, mint az autóban. Most már a hobbimat is a motorok jelentik, igyekszem ritkaságokhoz hozzájutni. Otthon szétszerelve vannak kuriózumnak számító gépek: ilyen a francia Solex, a spanyol Derby, vagy a 4 ütemű, 50 köbcentis Honda. A mostani motorom, amellyel Kálmánházára jöttem, 18 éves, a nagyobbik lányommal egyidős. Őt és a kisebbik lányomat nemigen érdekli most még a motorozás, őket leginkább a zene és a számítógép foglalja le. Én pedig életem végéig csinálom a motorozást. Egy kis túlzással úgy is mondhatnám, őseinket a lovukkal temették el, engem pedig a motorommal. A kívülállók számára szokatlan látvány a sok srác között egy női motoros, de számukra mindez már természetes. A Nyíregyházáról érkezett Vass Zsuzsa sem lát benne semmi különlegeset.- Mindig is tetszett a motorozás, s úgy gondoltam, egyszer levizsgázom - meséli a könyvelőként dolgozó fiatal leány. - Négy évvel ezelőtt szereztem meg a jogosítványt, s vettem egy Kawasaki Eleminator motort. A japán belpiacra készült ez a motor, a végsebessége „csak” 130-140 kilo- méter/óra, de számomra nem is a sebesség a lényeg, hanem maga a motorozás. Motorozáskor az egész testem részt vesz a vezetésben, nagyon fontos az egyensúlyozás. Apáról fiúra Az utánpótlásra sem lehet panasz, hiszen a felvonulók sorában ott robogott „kismotorjával” a hét éves újfehértói Béres Mihály. A Vasvári Pál Általános Iskola első osztályos diákja tulajdonképpen motoros családba született, hiszen egykoron az édesapja is motorozott, aki aztán éppúgy megfertőzte Misikét, mint két nagyobbik fiát. Lakatosszakmáját kihasználva a két kezével készítette az Olaszországból behozott motorból a kis robogót, amely csupán csak nagyságban különbözik a testvéreitől, hiszen minden fontos kiegészítő megtalálható rajta. Csupán sebességváltóval nem rendelkezik, az egykori Babet- tához hasonlóan húzható a gáz, berúgni azonban ugyanúgy kell, mint a nagy motorokat. A család igyekszik minden motorostalálkozón részt venni, amelyeken eddig mindig Misiké volt a legifjabb. Mint az édesapja elárulta, a motor takarítását nem mindig szereti, de azért ott van a fényesítés- kor, hiszen mégicsak az övé a kis járgány. Béres Mihály a motorostalálkozók legifjabb résztvevője Dombrád első iskolája 1889-ben épült. Ez a mai dr. Bereczky Zsigmond Református Iskola, amely az évek során tovább épült és bővült. 1970-ben megépült az új emeletes iskola, a mai Móra Ferenc Általános Iskola tornateremmel, saját konyhával. 1992-ben tetőtérbeépítéssel, hat tanteremmel bővült az intézmény. A terület nagysága ideális lehetőséget teremt az oktató-nevelő munkához, az iskolai sportélet lebonyolításához Elek Emil felvétele
