Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

2001. október 27., szombat Kelet« Magyarország háttér /3 NÉZŐPONT ...........->5.1 y>-J wwfP Bölcsek intelme Angyal Sándor Bár Pesten élek, de haza Nyíregyházá­ra jövök! - Régi ismeró'sünk, a ma már 75 éves dr. Borssy Zoltán mondta ezt a mi­nap egy olyan rendezvényen, amely a szó legnemesebb értelmében friss forrásnak te­kinthető' eltárgyiasult világunkban. Az est­re invitáló sorok azt jelezték, hogy ezúttal első ízben talál egymásra két civil szerve­zet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Baráti Társaság és a Bessenyei György Iro­dalmi és Művelődési Társaság. Eltérően a manapság megszokottól, itt most kevesebb szó esett városrendezésről, autópályáról, netán a türelmi zónáról, - sokkal inkább az élet olyan jelenségeit érintették a jelen­lévők, amelyek örök érvényűek. A fentebb említett Borssy Zoltán - aki ötven éven át volt ügyvéd Nyíregyházán s akit aforizma­gyűjteményéről lapunk olvasói is jól is­merhetnek - indította el azt a pátoszmen­tes, lózungokat nélkülöző beszélgetést, amelynek középpontjába azt a gondolatot helyezték: miért időszerű az antikvilág bölcseinek szellemisége. Kétezer évvel ko­rábbi bölcseket idéztek, a tisztességről meg az eskü szerepéről, hogy megmérjék e gondolatokat napjaink valóságában. „A klasszikusok olvasása olyan, mint kövi vi­zet inni." - hangzott az egyik bölcselet, majd az antik Rómát és a görög bölcselő­ket elhagyván, kínai idézettel világítottak rá napjaink magyar- és európai dielem- májára: „Az a család, amelynek öregje van, annak kincse van." Furcsán hangzanak napjainkban az antik világ aforizmái, hiszen hogy csak mást ne említsünk: a tisztesség és az eskü élesen elkülönülnek, mert lehet tisztessé­ges valaki eskü nélkül és tisztességtelen eskü után is. Számtalan példát soroltak ezen az estén minderre a jelenlévők a legkülönfélébb foglalkozású csoportok kö­réből s állapították meg összegzésül: éle­tünk legnagyobb értéke mindmáig a tiszta erkölcs, amit nem csak tanítani kell pél­damutatással, hanem követni és őrizni. Időszerű a civil szféra intése: nem pa­polni kell a tisztakezűségről, az erkölcsös életről, hanem cselekedeteinkkel bizonyí­tani, hogy egyszeri és megismételhetetlen életünket nem fecséreljük el, nem szennyezzük be hamis, önző érdekek haj­szolásával. Börtönmosoly Ferter János rajza HÍREK 0 Huszonöt évesek A nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Iskola ok­tóber 27-én ünnepli 25 éves jubileumát. Az ünnepi megemlékezés délelőtt 11 órakor lesz. 0 Véradás Szombaton a Megyei Egész­ségbiztosítási Pénztár ebédlőjében lesz véradás. Itt adnak vért a Megyei Állam- háztartási Hivatal és a Megyei Nyugdíj­folyósító Igazgatóság munkatársai is. Az élet nem igazolta a légióbeosztást Szakemberek feszegetik, hogyan lehetne célszerűen javítani az eredeti elképzeléseken Régióbeosztás ma és (talán) holnap Megyék és statisztikai régiók Magyarországon Balogh József Nyíregyháza (KM) - Ha dr. Zilahy József élne, már biz­tosan önálló régió lenne me­gyénk, mondta halálának kétéves évfordulóján egyik ismerősöm, aki sok mással együtt nem tartja jó megol­dásnak a jelenlegi régió- beosztást.- Hogy így lenne-e, sajnos már sohasem tudjuk meg. A téma azonban másokat is izgat. Ezt jelzi Verebélyi Imre, a Nemzetkö­zi Közigazgatás-tudományi Tár­saság alelnöke, egyetemi magán­tanár - aki volt a Belügyminisz­térium közigazgatási államtitká­ra is - egyik tanulmánya az ön- kormányzati rendszerváltásról, melyben különös helyet kapott a megyék távlati sorsa. Dr. Vin- cze Istvánnal, a Megyei Önkor­mányzati Hivatal Területfejlesz­tési és Külkapcsolatok Osztálya vezetőjével arról beszélgettünk, mennyire kavarta fel ez a tanul­mány a kikényszeritett helyzet­be lassan beletörődő szakmai vé­leményt, s lát-e valamilyen re­ményt arra, hogy valami meg­változzék.- A tanulmány azt vizsgálja el­sősorban, hogy a jelenleg Ma­gyarországon kialakított tervezé­si statisztikai régiók helyzete mi­lyen, akarva-akaratlanul ki­mondva, hogy ez a fajta ún. asz­tali regionális rendszer nem iga­zán felel meg sem a nemzetközi elvárásoknak, sem a hazai elkép­zeléseknek. A régiók létrehozása újabban az EU-csatlakozás kap­csán merült fel. Ennek az volt a lényege, hogy ha az EU a regio­nális szintekkel tart fenn kapcso­latot, akkor Magyarországon is régiókat kell kialakítani. Az 1996-os Országos Területfejleszté­si Koncepció már a jelenlegi re­gionális beosztást tartalmazta. Egyszerűbb eszközökkel- Verebély Imre tanulmánya azt a kérdést is feszegeti, hogyan lehetne ezeket a régiókat lénye­gesen egyszerűbb eszközökkel, gazdaságosabban, a hagyomá­nyoknak jobban megfelelő mó­don kialakítani. Szerepe volt a szerző állásfoglalásában annak is, hogy az EU-normák változtak. A régió minimális lakosságszá­ma eszerint nyolcszázezer fő, ami azt jelzi, hogy már nem le­hetetlen a mainál kisebb régiók kialakítása.- Mellesleg mi magunk is mindig azt mondtuk: nem biztos, hogy csak olyan régióban szabad gondolkodni, ami a (korábbi) EU-normáknak megfelel, már csak azért sem, mert jelenleg is vannak lényegesen kisebb régiók Európában, olyan mint például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Egy kisebb országnak nyilván mások az ilyen fajta lehetőségei, mint mondjuk Franciaország­nak, egy tartományi rendszerű Németországnak, vagy akár Ang­liának, bár hozzáteszem, hogy éppen Anglia az, amelyik kon­zervatív módon próbált ragasz­kodni korábbi közigazgatási rendszereihez, az egykori grófsá­gokhoz. Nekünk azt mondták Angliában, hogy megye a legfon­tosabb hely. Ott folyik a mun­ka, a régió pedig politikai dön­téshozó szint, ahol csak és kizá­rólag regionális kérdésekkel fog­lalkoznak, segítve a megyék munkáját, persze másabb lépté­kekben. Megfelelő középszintet Vannak Magyarországon olyan megyék, amelyek kiterje­dése, lakossága nagy. Ezekhez a megyékhez nem kellene hozzá­nyúlni, önmagukban is megfelel­hetnek azoknak a regionális fel­tételeknek, amit Brüsszelben el­várnak tőlünk - mondja a tanul­mány-. Néhány kisebb megyét esetleg össze lehetne vonni, s ak­kor gyakorlatilag kialakulhatna egy új regionális beosztás, ami­vel eleget lehetne tenni az emlí­tett elvárásoknak, és nem kelle­ne nagy változásokat kikénysze­ríteni a jelenlegi közigazgatási rendszerben. Nem kellene a me­gyék szerepét tovább gyengíteni, inkább erősíteni, s azt a közép­szintet kialakítani, ami meg tud felelni az általa működtetett te­rület közigazgatási feltételeinek, illetőleg a különböző irányítási funkcióknak.- Én ezt racionális elképzelés­nek tartom, mert valóban a leg­kisebb sérüléssel és a leggyor­sabban létre lehetne hozni a rendszert, ami mindenkinek megfelelhet. Nem kellene erőltet­ni olyan verziókat, amelyek nemtetszést, komoly szembenál­lásokat váltanak ki. Ilyen a mi példánkon Szolnok-Hajdú-Sza- bolcs összekényszerítése. Me­gyénknek a bruttó hazai termék- támogatás orientális szempont­ja miatt is fontos lenne, hogy ön­álló régió legyen. A jelenlegi beosztás egymástól homlokegye­nest eltérő fejlettségű területi egységeket kényszerített össze, amiből semmi jó nem származik. Ráadásul ez nemcsak a szegé­nyebb megyéknek rossz, hanem azoknak is, amelyek a regioná­lis funkciót betöltik. Azt minden­ki tudja, hogy a rosszabb támo- gatottabb, a jobb pedig leronthat­ja a támogatottsághoz jutás fel­tételeit. Először a budapesti, a központi régióról derült ki, hogy ez a rendszer nem jó, mert ez a régió lesz az első, ahol elérik az EU GDP-jének hetvenöt százalé­kát és megszűnik a támogatás. Rivalizálás nélkül- Nekem nagyon szimpatikus, ahogyan Verebély Imre elemzi, mi miért jó és miért nem jó. Azt hiszem, a régiók jövőképét e kö­ré kellene rajzolni és akkor meg­szűnhetne a rivalizálás, nem az lenne a fő kérdés, hogy a régió- központ szándéka ilyen vagy olyan, megszűnhetne a poszt­centralizálás elve, mert ilyen problémák egy hárommegyés ré­gióban is létrejöhetnek. Ezek a folyamatok ismételten inhomo­gén fejlődést eredményeznek, ugyanolyat, ami az országban a korábbi évtizedekben kiala­kult: bizonyos területek fejlőd­tek, mások viszont alulfejlet­tekké váltak. Ekkor pedig a te­rületi kiegyenlítődés elve megint elvész.- És ez nem helyi kérdés, mert az ország egészében teremt­het disszonáns helyzeteket, arról nem beszélve, hogy jóval a rend­szerváltást követő években létre­hozott Országos Területfejleszté­si Koncepció és a vonatkozó tör­vény legfontosabb elvei szenved­nek csorbát. Ennél is nagyobb szenvedést okozhat azonban azoknak, akik hátrányos helyze­tű, perifériális országrészekben laknak. Nem hiszem, hogy van ennél fontosabb kérdés az or­szágban, melyet végre körülte­kintően, ésszerűen kellene meg­válaszolni úgy hazai, mint nem­zetközi tekintetben. A múzeumfalu temetője Nyíregyháza (KM) - A Sós­tói Múzeumfalu legújabb ál­landó „kiállítása” a temető, amelynek átadása október 30-án 16 órától lesz. Az ódon falusi temetőket idé­zik a sírhantok, s láthatók me­gyénk legjellemzőbb régi sírjelei is. Az odalátogatók a felekezeten- ként elkülönülő temetőrészekben református fejfákat, fából, kőből és kovácsoltvasból készült kato­likus kereszteket és síremléke­ket, valamint zsidó sírköveket láthatnak. Külön érdekességként említhe­tő az erőszakos halált jelző vö­rös fejfa, vagy a katolikus gyer­meksírok csoportja. A múzeumi falut szerve­sen kiegészítő temető a temet­kezési szokások változásairól is képet nyújt, hiszen a csalá­donként történő régi temetési formákat éppúgy bemutatja, mint a sorbantemetkezés újabb divatját. A temető képét egy régi kere­kes kút, a lélekharangot tartó harangláb és a „hóttak kereszt­je” teszi teljessé. Mazsorettek Kisvárdán tartották a ma­zsorettek országos minősítő versenyét. Verseny közben Kell egy kis pihenő Kritikus szemmel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom