Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

2001. október 22., hétfő Kelet m Magyarország HÁTTÉR /3 NÉZŐPONT Kilátás a résen Angyal Sándor Akik azon az őszön születtek, már negyvenöt évesek! Szinte hihetetlenül gyorsan röpül az idő, s mi, akik fiatalos hevülettel, lobogó hajjal, a veszélyérzet minimumának hiányában jártuk az utakat, leptük el a tereket, egy kicsit megdöbbe­nünk, hogy immár mindez a múlt évszá­zadhoz tartozik. A felnövő derékhadnak ötvenhat emléke jobbára csak ünnep, munkaszüneti nap, alkalom találkozásra - az akkori, jórészt egyetértésben született szent elvek szónoklatokban, újságok ve­zércikkeiben fedezhetők fel. P edig még ilyen messzi távolból is számon tartja a haladó világ, hogy azon az őszön a maroknyi magyar nép rést ütött a diktatúrán, felmutatta az emberi­ségnek, hogy vágya a szabadság, a füg­getlenség után olthatatlan. Erre is emléke­zünk természetesen, de - és ebben aligha van kivetni való - az ismétlődő évfordu­lókon mégis csak arra fordul tekintetünk, hogy meglássuk, mire jutottunk köztársa­sági létünk során a rendszerváltást követő 12 esztendőben. Az ünnepi beszédekben gyakorta halljuk immár évtizede, hogy öt­venhat céljai napjainkban valósulnak meg. Aiegvalósulnak? Ami a demokratikus intézményeket illeti, egyre határozottab­ban állíthatjuk, hogy igen. Persze a rend­szerváltás utáni hatalomváltók ezt sem egyformán értelmezik, de a lényeg mégis csak az: a magyar nép alapvetően jól sá­fárkodik lehetőségeivel, és immár ott to­porog a boldogabb nemzeteket magába foglaló Európa Ház küszöbén. Nem kis teljesítmény ez, amely megkívánta a ma­ga áldozatát, s amely nem kecsegtet azonnali kánaánnal, csupán azt ígéri, hogy itt is emberebbül élhet majd az em­ber, s hogy létünk egyre kevésbé függ(het) a kormányváltásoktól. Xapasztaljuk viszont, hogy útunk ma is göröngyös. Méricskél kormány és ellen­zék, reprikáznak a jobb- és baloldaliak, ami nem is volna baj, hiszen ez hozzá­tartozik a demokráciához. Sajnos, csak nagyon ritkán lehetünk tanúi és részesei a nemzeti összefogásnak, egyetértésnek, mint történt ez most, az emberiség eddigi legrémisztőbb terrorcselekménye idején. Nem az elvek feladásáról szólnak e sza­vak, hanem arról: a különböző meggyő­ződésű emberek is megtalálhatják azokat a közös célokat, amelyek valamennyiőnk érdekében valók, mindannyiunk javát szolgálják - függetlenül az éppen regnáló kormány színétől. Ha eljutunk e célig, ak­kor leng majd ötvenhat szimbólummá vált lyukas zászlaja legmagasabban a ha­za fölött. Pikáns rajzoló Ferter János rajza Professzor, aki egy ország ügyvédje lett Exkluzív beszélgetés Lenkovics Barnabással, az emberi jogok kormánybiztosával Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Az em­beri jogok kormánybiztosa Lenkovics Barnabás, megyénk szülötte. Az ombudsmani hi­vatalban kértük arra, beszél­jen magáról, munkájáról.- Anyakönyvüeg rakamazi va­gyok, mivel születésemkor apá- mék az ottani Gombatanyán bé­reltek gyümölcsöskertet, amely­hez egy tanyaépület is tartozott. Hat hónapos voltam, amikor a haszonbérlet lejárt, így vissza­költöztek mindkettejük szülőfa­lujába, Tiszanagyfaluba, ahol édesanyám és rokonságom ma is él. Rakamaztól azonban nem sza­kadtam el, hiszen gimnáziumba, az egyetemre járva mindig az ot­tani állomáson ültem vonatra. Arról nem is beszélve, hogy a ra­kamazi hetipiacra tízéves ko­romtól kezdve jártam rendsze­resen, árultam az apámék által megtermelt zöldséget, gyümöl­csöt. Anyai nagymamám ti- szaeszlári születésű, így én az egész kis térséget mindmáig szü­lőföldemnek tekintem. Büszke a Zrínyire- A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztem, az első koedukált osztály volt a miénk. Igaz, mivel mindig is pa­taki diák szerettem volna lenni, nem ide, hanem Sárospatakra je­lentkeztem, de akkor más megyé­ből oda nem vettek fel senkit. Máig büszke vagyok arra, hogy a Zrínyiben olyan osztályba jártam, amelynek több mint kétharmada egyetemre került, orvosok, taná­rok lettek. Ebben szerepe volt a gimnázium szellemiségének, ak­kori tanárainak, igazgatójának is. Gimnazistaként ágybérletben lak­tam Vizely Sándorné Lili néni­nél, aki erdélyi arisztokrata csa­ládból származott, s akitől szel­lemiséget, kultúrát, viselkedést tanultam. Ezt azért tartom fon­tosnak mejegyezni, mert felnőtt fejjel biztos vagyok abban, hogy a magamfajta falusi, parasztgye­rek szorgalma az áldozatos csa­ládi háttér, a jó gimnázium és a szállásadó együttes segítsége nél­kül nem lett volna elég a boldo­guláshoz. A hatvanas évek köze­pén erős belső hajtóerő működött a fiatalokban, hiszen tudták, a ta­nulás az egyetlen esély a kilába­láshoz.- Mi befolyásolta a pályavá­lasztásban? Miért éppen jogra je­lentkezett?- Volt benne egy kis esetleges­ség. Érettségi után magyar-tör­Lenkovlcs Barnabás ténelem szakos tanár szerettem volna lenni, de abban az évben nem indult ilyen képzés az ELTE-n, ahová jelentkeztem. A két tantárgy azonban a jogra is megfelelt, így oda adtam be a ké­relmemet. A választást azóta sem bántam meg. Végzés előtt meghívtak az egytemre oktató­nak, mit boldogan vállaltam, s ahol bennem mindvégig kitartott az a belső hatóerő, ami már a gimnáziumi években is megvolt bennem a jobb, a több iránt. Lenkovics Barnabás 1974. március 1-től megszakítás nélkül az ELTE jogi tanszékén tanít, vé­gigjárta a ranglétra minden fo­kozatát. Göncz Árpád köztársa­sági elnök 2000-ben professzorrá nevezte ki. A pálya csúcsa- Ennél nagyobb karrierre nem vágytam. Valamikor ezt a célt tűztem ki célul, s ma is ezt tekintem pályám csúcsának. A professzori cím elnyerésének kö­szönhető az is, hogy Mádl Ferenc az állampolgári jogok biztosának jelölt. Ez a fordulat - nevezzük akár pályakorrekciónak - átren­dezte személyes terveimet. Előző­leg úgy gondoltam, egyetemi jegyzeteket, tankönyveket fogok írni, hogy az általam megszerzett tudást mind nagyobb körben ad­hassam át, kiszélesítve ezzel az élethivatásnak tekintett tanítást. Erra azonban most lényegesen kevesebb időm jut, viszont ebben a pozícióban is bőven van lehe­tőségem tanítani, oktatni, csak más módon és más személyeket. Kovács Éva felvétele A jog ismeretére, helyes értelme­zésére tanítjuk például azokat a hatóságokat, amelyeknek eljárá­sa sérti az egyes állapolgárok al­kotmányos jogait, de tanítjuk magukat a polgárokat is, amikor felvilágosítást nyújtunk nekik valóságos és nem vélt jogaikról, a jogérvényesítés lehetőségeiről. Bizonyos fokú tanulás folyik itt, a hivatalon belül is, hiszen ne­kem és munkatársaimnak is fo­lyamatosan tanulnunk kell az új törvényeket, az európai uniós csatlakozással kapcsolatos tudni­valókat.- Egy ország ügyvédje lett...- Igaza van, hiszen léteznek országok, ahol az ombudsmant népügyvédnek hívják. Ennek a munkának lényegét én ugyanab­ban látom: a jogállamiság töké­letesítésében, a törvények ural­mában az egyesek uralma he­lyett, legyen szó politikai, gazda­sági, vagy éppen ideológiai ha­talmi tényezőről.- Melyikkel van a legtöbb bajunk?- Mindhárommal párhuzamo­san. Bár az ügyekből az derül ki, hogy a helyi, megyei, országos hatóságokra van a legtöbb pa­nasz, de a nagy szolgáltatók, a víz, gáz, elektormos és távközési cégek is gyakran szereznek bosszúságot az állampolgárok­nak. Tapasztalataim szerint egyes alkotmányjogok ügyében még mindig kísértenek bizonyos ideológiai tényezők, különösen a lelkiismereti, a szólás- vagy a személyes szabadság terén.- Sikeres segítője Ön az úgyne­vezett egyszerű embereknek?- Ezen átpolitizált alapjogok terén ütközik élesen az állam és a társadalom viszonya, okoz gon­dot egyiknek vagy másiknak a tényleges uralma a másik felett. Ezekben az alapjogokban legnyü- vánvalóbb a dilemma: az állam uralkodik-e a társadalom fölött, vagy a társadalom uralja az ál­lamot? Napjainkban egyre gyak­rabban hangoztatják, hogy az ál­lam a köz szolgájává válik. A tet­tek azonban nem mindig egyez­nek a szép szavakkal. Az om­budsman tevékenysége arra irá­nyul, hogy az államot rászoktas­sa erre az új szerepre.- Politikai nyomás nehezedik- e Önre, illetve az Ön által veze­tett hivatalra?- Örömmel tapasztaljuk, hogy direkt politikai nyomás, befolyá­si kísérlet az ombudsman tevé­kenységére nincs, sőt, a hatósá­gok többsége tiszteletben tartja ajánlásainkat. Mindig akadnak azonban, akik nem értenek egyet velünk, amihez nekik joguk is van. Ilyen esetek ritkán for­dulnak elő, és ilyenkor sincs szó hatalmi arroganciáról. Van, amikor vitatják- Direkt beleszólásra nem is akad példa?- Az esetek egynegyedében igen, amikor vitatják az ombuds­man javaslatát vagy megoldását, bizony kiolvasható, mit várná­nak el tőlünk. Az ombudsman értékítéletén múlik, hogy elfo­gadja-e ezeket a súgásokat, mert megfelelőnek tartja a bennük rejlő véleményt, vagy ragaszko­dik saját meggyőződéséhez. Sze­rencsére ez utóbbit is minden következmény nélkül megtehe­ti, hiszen megválasztása hat év­re, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tör­ténik, legitimitása így tökéletes, és nem függ az éppen aktuális hatalmi tényezőktől.- Jutnak-e el Önhöz a mi me­gyénket, a szabolcsi régiót érintő panaszok?- Az utóbbi időben több pa­nasz is érkezett hozzánk első­sorban az árvízkárosultaktól. Ezek most a legnehezebb ügyek, mert az állam lényegében saját, egyoldalú elhatározásával nyújt segítséget, ennek azonban sem az alkotmányi, sem pedig a törvényi alapjai nincsenek ki­munkálva. Ezért aztán az egyes panaszok kényszerítik ki ennek a problémakörnek - a katasztró­fák megelőzésének és következ­ményei elhárításának - rész­letes, törvényi szabályozását és alkotmányos szintű megala­pozását is. Németül vetélkedtek Mátészalka (KM) - Máté­szalkai, munkácsi és nagy­károlyi gyerekek éneklésétől volt hangos október 20-án a mátészalkai Széchenyi István Általános Iskola. Többnyire német dalokat éne­keltek, neves személyiségek tet- szésnyüvánítása közben. A három testvérvárosra kiter­jedő fesztivál és német nyelvi vetélkedő vendége volt Jakav von Wagner, a német nagykövet­ség kulturális attaséja, Helmut Hoffmann, a Goethe Intézet igaz­gatója és Heinek Ottó, az Orszá­gos Német Kisebbségi Önkor­mányzatok elnöke. A vendéglátó mátészalkai is­kola énekkara nagy tapsot ka­pott, a munkácsi énekkar szin­tén. A nagykárolyiak rézfúvós zenekara térzenével szórakoztat­ta a mátészalkai közönséget. A nyelvi vetélkedő helyezettjei értékes díjakat kaptak. Gyönyörű Az újjávarázsolt Móricz Zsigmond Színház első látogatói - a főpróba nézői - szerint színházuk szebb, mint eddig bármikor Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom