Kelet-Magyarország, 2001. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-01 / 229. szám

2001. október 1., hétfő HÁTTÉR /3 NÉZŐPONT •.; Jt. Gyógyító útlevél Kovács Éva Hatszáz orvos nyugatra tart. A hírek szerint pályakezdőket és nyugdíjhoz kö­zeledőket is összevetve ennyien vannak azok, akik eddig benyújtották a jelentke­zésüket, úgy döntöttek, elegük van a ha­zai gyógyításból, inkább keresnek maguk­nak Norvégiában munkahelyet. Indulás előtt azért mindnyájan hagoz- tatják: tévedés ne essék, nem a betegeiket unták meg, hanem a nélkülözést, a fillé­rek számolgatását, a pénztelenséget. Azt remélik, ha elhagyják az országot, jobban járnak. Meggyőződésük, hogy anyagilag biztosan. Mint köztudott, tavaly óta él a lehető­ség, amely szerint Norvégia szívesen fo­gadna magyar orvosokat, merthogy nor­végból nincs elég. Azóta a két ország kö­zött megszületett az erről szóló megálla­podás is, törvényileg tehát nincs akadálya a vándorlásnak, a külföldön történő mun­kavállalásnak. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy hazánk hivatalosan támogat­ja a munkaerő-vándorlás ezen formáját. Teszi mindezt akkor, amikor a statisztika szerint nálunk is mind nagyobb az orvos­hiány. A számok arról beszélnek, hogy az ötszáz országosan szükségesből például mindössze 297 patológus dolgozik, s az 1300 anesztezológiai állásnak egynegyede minden erőfeszítés ellenére betöltetlen. /\ hazai egészségügy helyzete közis­mert, azzal nemcsak a döntéshozók, de az egészségügyben dolgozók, valamint a gyógyulni kívánók is teljes mértékben tisz­tában vannak. Ha csak a rendszerváltoz­tatás óta eltelt éveket vesszük alapul, ak­kor is egyértelmű: a probléma felismerése csak-csak, gyógyítása azonban igen lassan halad. Kormányok jönnek-mennek, az egészségügy előbbrevitélehez, színvonalá­nak emeléséhez szükséges súlyos forin­tok mégsem kerülnek elő. Tüneti kezelés folyik, - vallják egyesek, de az igazi kór megszüntetése soha nem történik meg. Nem csoda tehát, hogy az orvosok úgy érzik: túl sokat tanultak, túl sokat dolgoznak ahhoz, hogy napi anyagi gond­jaik legyenek. Ráadásul olyan területen, ahol hibázni egyáltalán nem lehet, ahol nemcsak a tudásra, de lélekre, türelemre is mind nagyobb a szükség. Kritika Ferter János rajza HÍREK 0 Szakorvosi előadás Méregtelenítés, vércsoport-specifikus táplálkozás címmel tart előadást dr. Olajos Judit onkoradio- lógus szakorvos a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban. Holnap 14 órakor kezdődik a program, amelyet az Idősek Akadémiájának keretében rendeznek. 0 Bezárt kiállítások A Jósa András Mú­zeum kiállításai technikai okok miatt kedden zárva tartanak. Közpénzből, megyei vállalkozókkal Elkészült az árvizes terület állami úthálózata, az önkormányzati utak kérésre késnek Balogh József Nyíregyháza (KM) - Teg­nap - szeptember 30-án - le­járt az állami és önkormány­zati utak helyreállítására ki­szabott határidő, több, mint ötmilliárd forintot kapott Bereg erre a célra. Sikerült-e elvégezni a nagy munkát, elkölteni a nagy össze­get - erről kérdeztük Hegedűs Csabát, a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Közútkezelő Kht. igazgatóját.- Az árvíz után született kor­mányhatározat természetesen a mi feladatunkká tette az állami utak helyreállítását, ami viszont szokatlan volt, hogy az önkor­mányzati utak helyreállításának feladatát is. Az állami utakra 3,6 milliárd forintot, az önkormány­zati utakra másfél milliárdot kaptunk. Az árvíz utáni pillana­tokban a járhatóság biztosítása volt a legnagyobb feladatunk,de közben elkezdtük a helyreállítás Ha Jő Idő volt... Az állami úthálózat - ha szombaton és vasárnap jó idő volt - teljesen elkészült. (Pénteken, a beszélgetés idején ezt még nem lehetett tudni). Ez 182 kilométer utat jelent. Ezen túl hatvan településen 108 kilométer burkolat helyreállítására, 48 kilométer járda, 75 kilo­méter földút építésére és 98 kilométer árokrendezésre kerül sor. terveztetését. Az volt a tárca és a mi szándékunk, hogy csak me­gyei vállalkozók vegyenek részt a munkában. Felderítettük a tel­jes megyei kapacitást, negyven kisvállalkozóval kerültünk kap­csolatba, akik közül 18 komoly értékű, százmilliós nagyságren­dű munkát végzett. Ez rekordidő volt Hegedűs Csaba kiemelte: az árvízi útépítésnek más hozama is volt. Azok a kisvállalkozók, akiknek eszébe sem jutott vol­na, hogy ebben az iparágban próbálkozzanak, nyilvánvalóan nehezen is tudtak volna betör­ni, most lehetőséget kaptak rá, hogy a szakma megismerje őket. Ez azért fontos, mert állami köz- úthálózaton nem dolgozhat az, akinek nincs referenciája.- Nemigen emlékszem rá ­Munkában az aszfaltterítő gép mondja az igazgató -, hogy ilyen rövid idő, mindössze hat hónap alatt több, mint ötmilliárd forint értékű munkát kellett volna vé­gezni. Ez nem jellemző a mi ágazatunkra még akkor sem, ha mondjuk egy hidat kell építeni, az is évekbe kerül az előkészítés­től a kivitelezés befejezéséig. Eh­hez persze kemény helytállásra volt szükség. A cégünknél elren­deltem, hogy a műszaki dolgozók nem mehetnek október végéig szabadságra, dolgoztak szomba­ton és vasárnap is, mert az aján­latkérések, a munkák versenyez­tetése sok időt rabolt. De a kis­vállalkozók is szerették volna ki­használni a helyzetet, magasabb ajánlatokkal álltak elő. Ezeket igyekeztünk leszorítani, nekünk annyi pénzzel kellett sáfárkodni, amennyit kaptunk.- Nyugodtan mondhatom, hogy ezzel 30 évet fejlődött Be­reg. Lehet, hogy húsz év lemara­dásban voltak, de most 30 évvel előrébb tartanak, mint normá­lis körülmények között. Ott ko­rábban nem volt komoly gépjár­műforgalom, mert nincs ipar, nincs ami a forgalmat növelné, a közlekedési kormányzat forrás- elosztási politikája pedig termé­szetesen az, hogy ahol nagyobb a forgalom, ott kell az utat épí­teni. Most szerintem nincs az or­szágban olyan kis tájegység, ahol ilyen kiváló úthálózat lenne. Szólt Hegedűs Csaba a gon­dokról is, hiszen a polgármeste­rek rendre szóvá tették, hozzá­juk miért nem jutott el az aszfal­tozás, noha tudták a választ is. Azért, mert 3,6 milliárdból eny- nyit lehetett megépíteni.- Igyekeztünk legigazságosab­ban, legbecsületesebben, szak­mai szempontok alapján dönte­ni, figyelembe vettük, hogy ahol jövőre szennyvízcsatornát építe­nek, ott csak utána szabad utat építeni és természetesen a forgal­mi szempontokat sem hagyhat­tuk figyelmen kívül. Az állami és az önkormányzati utaknál nem csak ott történt beavatko­zás, ahol víz alatt volt a terület, az árvizes védekezésnek egyéb hatásai is voltak. A védekezés­ben részt vett nehéz járművek károkat okoztak az utak állapo­tában, ezért nem csak a vízzel elöntött területek útjait kellett helyreállítani. Személyes felelősség- Az önkormányzati utak helyreállításért személyesen en­gem tett felelőssé a tárca - mondta arról a munkáról a kht A kht felv igazgatója, amelyik a legtöbb kritikát kapta -. Márciusban fel­mértük az önkormányzati káro­kat is, ennek alapján hozta meg a kormány azt a határozatot, hogy milyen mértékű beavatko­zásra lesz lehetőségünk. Ebben az időszakban az utak még viz alatt voltak, nem volt látható, hogy a forgalom hogyan befolyá­solja az utak állapotát. Vannak helyek, ahol a helyzet jobb, s vannak olyanok, ahol rosszabb a helyzet, mint azt az első felmé­réskor prognosztizáltuk. A más­fél milliárd felhasználását a köz­ben végzett felmérések befolyá­solták. Ekkor újra jöttek a pol­gármesterek, főképp azokról a te­lepülésekről, ahol az első felmé­rés alapján nagyobbnak láttuk a kárt, hogy miért kaptak keve­sebbet. Ebben az esetben is a pénz szabott határt a felújí­tásnak. Önkormányzati utak- Az önkormányzati utaknál nem tudtuk tartani a szeptem­ber 30-i határidőt, de két-há- rom héten belül sem tudjuk befejezni a munkát. Most - ez is függ a szombati, vasárnapi időjárástól - 10 százalék körü­li lemaradásunk van, ami ki­fejezetten az önkormányzatok, valamint a helyreállítási és új­jáépítési bizottság kérésére történt, de Fónagy János mi­niszter úr is az mondta: ahol olyan magas házépítési forga­lom van, mint Jándon, Táko- son, Gulácson, Gergelyiugor­nyán, ne akadályozzuk az épít­kezést, mert fontosabb, hogy az emberek feje fölött fedél le­gyen, de ha a házépítők levo­nulnak és az időjárás megen­gedi, még ebben az évben bevatkozunk. Ha nem sikerül, akkor jövőre fejezzük be. A pénz megvan rá, a kivitelező ugyanezen az áron végzi el a munkát, mert a szerződésben az is benne van. Nem járnak rosszabbul tehát ezek a települések, mert akkor kap­nak új utat, amikor már a na­gyobb forgalmon túl vannak. ELETKEPEK Fricl, a kandúr Bállá László Lakatoséknak nagyon jó macskájuk volt, a Cirmi. Ren­des, tiszta és kiváló egerész. A kislányoknak, Zsuzsikának és Erzsikének kedvence. Szerette a ház ura, Lakatos Vince is, de az ő szívében Cirmi mégis csak egy kis csücsköt foglalt el. A nagyobbik hely benne még mindig a már harminc éve jobblétre szenderült Fricinek jutott. Hej, Frici, a legendás vörös kandúr, gyermekkorának a macskája! Az volt csak a nagy vadász! Egerek? Azokat az egész környéken kiirtotta. De a patkányokkal is szembeszállt, és rövid úton végzett velük. És imádta a kisgazdáját! Ha beteg volt, nem tágított tőle, ott fe­küdt az ágya végében napok hosszat. Ha ilyenkor éjszaká­ra kitették, keservesen nyávog­va visszakérezkedett, és vissza a beteg ágyára! Azután, mikor mégis ki kellett mennie, oda­mászott alvó gazdasszonya ágyára, igen halkan a fülébe nyávintott, hogy Vincét föl ne ébressze. Ilyen okos macska volt. Azt a régi Fricit nagyon jól ismerte Zsuzsika és Erzsi­ké is, annyit mesélt róla az ap­juk. No, de Cirmi, a mostani macskájuk... Ez is nagyon ked­ves jószág volt, de gondot is okozott: minden esztendőben kölykezett. Azután mit lehet kezdeni a három-négy ivadék­kal? Még jó, míg van kinek elajándékozni a kölyköket, azután nincs más hátra: jöhet a vizesvödör, hisz csak nem le­het macskafarmot csinálni a házból. A két kislány Uyenkor min­dig megsiratta a kicsinyeket. Egyszer ki is könyörögték, hogy az egyik kis kandúrt hagyják meg. Most már két macskájuk volt. Azután Cirmi megint a vi­lágra hozott négy kölyköt. És az egyik milyen gyönyörű! Tiszta koromfekete. Zsuzsika esdeklően nézett az apjára: hagyják meg legalább ezt a cso­daszép kedveskét. De Lakatos: nem és nem! Három macska egy házban! Ugyan! Hanem a kislánynak hirte­len nyomós érv jutott az eszé­be: „Apu! Fricinek fogják hív­ni!” És lehet egy ilyen ajánlat­nak ellenállni? így mentette meg a távoli előd - pontosabban annak a ne­ve - a kis fekete jószág életét. Mikor fölcseperedett, nem is hozot szégyent a régi Fricire. Nagyon jó macska lett belőle. ^Bolondok ezek a Lakato­sék! - mondogatták néha a szomszédok. - Minek nekik há­rom macska? Hogy mit megesz­nek azok!” Ezek a hangok oly­kor Lakatos Vince fülébe is el­jutottak, de nem bánta. Mindig átmelegedett a szive, ha kiállt az ajtóba és hangos szóval hívogatni kezdte a harmadik macskát: „Frici! Frici!” Bejárók Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom