Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-25 / 224. szám

2001. szeptember 25., kedd Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT „Tökjó" ötletek M. Magyar László IVIinden település vágyik arra, hogy híre le­gyen a nagyvilágban. Mert ha híre van, kí­váncsiak rá az emberek, s akkor még messze földről is felkeresik. így aztán óhatatlanul is fellendül az idegenforgalom, amely a fejlő­dés egyik záloga lehet. Természetesen vonz­erőt jelentenek megyénk vadregényes tájai, szinte még érintetlen vidékei, azonban kelle­nek olyan látványos és érdekes programok is, amelyekért valóban érdemes - esetleg több száz kilométert is -, utazniuk úgy a belföldi, mint a külföldi turistáknak. Szerencsére szá­mos jó példát találunk arra, hogy falvaink, városaink remek ötletekkel álltak elő, s ha­gyományokat teremtve színpompás fesztivá­lokkal tárulkoznak ki az ország-világ előtt. A teljesség igénye nélkül hadd utaljak néhány olyan egyszerű ötletre, amelyekből nagysze­rű dolgok születtek. Nagydobos neve immár összeforrott a tökfesztivállal, Tiszabercel ha- lászléfőző-versenynek, Szatmárcseke cinke­főzőversenynek ad otthont, Tiszadobon meg­rendezik a zongora ünnepét, Beszterecen rendszeresen megtartják az Őszikék népzenei fesztivált, Tiszavasvári életében többek között a budi vigasságok jelentenek emlékezetes napokat. Még hosszan sorolhatnám ezeket a telepü­léseinket, azonban sajnos még hosszabb azoknak a községeknek a listája, amelyek meghúzódnak a maguk szerénységében, csendességében, s nem kívánkoznak orszá­gos hírnévre. Gyakran hivatkoznak arra a te­lepülések vezetői, kicsi község az övék, s pénzük sincs a programok megvalósítására. Pedig minden bizonnyal mindenhol lenné­nek olyan áldozatkész szervezők és civil egye­sületek, amelyek a jó cél érdekében felvállal­nák a szervezés nem éppen hálás feladatát. S ha sikeresnek és eredményesnek tűnik egy rendezvény, könnyen akadnak támogatók, továbbá segítséget nyújtanak a pályázati pénzek is. Egy-egy település csak úgy válik a máshol élők számára érdekessé, ha az ott élők tesznek is valamit annak érdekében. Lelkesedés és jó ötlet. Talán ez utóbbi tűnik a legnehezebbnek, de gondoljunk csak Ko­lumbusz tojására: a nehéznek látszó kérdése­ket ötletesen, könnyen is megoldhatjuk. Csak akarnunk kell! HÍREK □ Idősek Akadémiája A Szociális Gon­dozási Központ és a Vasutas Művelődési Ház szervezésében ma dr. Csermely Tibor tart előadást az Idősek Akadémiáján. A főiskolai tanár ma 14 órától Az idős kor szépségei az irodalom tükrében címmel szól a jelenlevők­höz a Toldi utca 23. szám alatti helyiségben. □ Véradás a függőfolyosón A Vöröske­reszt megyei szervezete ma a nyíregyházi fő­iskola kollégiumában (,A" épület, függőfo­lyosó) 9-15-ig és a fehérgyarmati véradó ál­lomáson 8-12-ig tart kihelyezett véradást. Kényszer nélkül árulni a piacon A szász almatermesztők termésük 70 százalékát szövetkezeteik útján értékesítik A szép almára van érdeklődő, de az értékesítés szervezésével még hadilábon állunk a szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) - Ünneplés­be csomagolt munkamegbe­szélésként is felfogható a megyénkben sokat szidott és áldott alma tiszteletére ren­dezett, elmúlt hétvégi prog­ram. Mindenképpen ünnep, hiszen közéleti személyiségek méltatták hazánk és főként az északkelet­magyarországi gyümölcstermesz­tői körzet legfontosabb kertészeti kultúráját. A színes műsorokkal megerősített hírverés hatalmas tömeget vonzott a Nyírségi Alma­napok rendezvényeinek központi helyszínére, a megyeszékhely fő­terére. Több ezren ették és vették itt az almát, de sajnos három nap elteltével a zenekar elvonult, a kiállítói sátrat lebontották, a kö­zönség a sebtében megvásárolt öt-tíz kiló almával szétszéledt - és amikor az otthonokból elfogy a friss gyümölcs, az almatermesz­tők ismét a régi problémákkal szembesülnek. Ellenőrzött védelem Ezért öltött munkajelleget is az Almanap, hiszen nemcsak azt si­került bizonyítani: tudunk olyan szép almát felmutatni, amire örömmel vevő a hazai polgár, ha­nem arra is jó alkalom kínálko­zott, hogy az ágazat gondjainak kezelésére már bevált példákat ismerjünk meg. Ezekből emelhe­tő ki a Szászországi Mezőgazda- sági Kutató Intézet vezetőjének előadása, amelyet Edda Henze, a vásárosnaményi Wink Kft. ipari almaültetvény programfelelőse tolmácsolt. Most, amikor az álla­mi költségvetés 2,4 milliárd fo­rintnyi támogatásának igazságos elosztásáról megy a vita, érdemes a problémák tartós megoldásain is elgondolkodni.- A rendszerváltás után a szászországi almatermesztők a magyarországi kollégáikhoz ha­sonló válság közepén találták ma­gukat. Németország keleti tarto­mányaiban a gyökeres változta­tás útján indultak el: néhány év alatt több mint 1200 hektár régi almaültetvényt vágtak ki, s közel azonos nagyságrendben telepítet­tek el új, korszerű gyümölcsösö­ket. Amíg 1991-ben az összes al­máskert mindössze 14 százaléká­ban végeztek ellenőrzött integrált gyümölcstermesztést, ez az arány az elmúlt év végére 98 (!) száza­lékra növekedett. A szakmai fej­lesztést Szászország agrár- és kör­nyezetvédelmi programja is segí­tette, melynek köszönhetően csökkent a növényvédő szerek felhasználása, bizonyos gyomirtó kemikáliák alkalmazását megtil­tották. A környezetkímélő kerté­szetből származó gyümölcs iránt a vevők rokonszenve is erősebb lett - sorolta az intézkedéseket a német származású, de jó ideje Magyarországon dolgozó kertész- mérnök. Mérvadó minőség A siker receptjének további ele­mei: az Európai Unió szigorú kö­vetelményeinek megfelelően mű­ködő üzemek mintegy fele 20 és 100 hektár közötti területen gaz­dálkodik, tehát a termesztés haté­kony, nem úgy, mint a fél-egy hektáros, felaprózott parcellákon. A gyümölcs 70 százalékát terme­lői szervezeteken keresztül érté­kesítik, s ezek a termelői összefo­gások biztosították a szász gyü­mölcstermesztés túlélését. A mi­nőség minden szinten mérvadó, ami az ültetvényekben kezdődik (metszés, termésritkítás, növény- védelem), folytatódik a korszerű osztályozógépekkel, amelyeken a gyümölcsöt az élelmiszer-keres­kedelem feltételei szerint csoma­golják. A hozamok növelése mellett a jó minőségű termés részarányá­nak növelése is az elért szakmai célok közé sorolható. A modern ültetvényekben a termés 70 szá­zaléka eléri az extra és az I. osz­tályú minőségi szintet, az ezért Alkupozíció Nincs azonnali értékesítési kényszer, ezért jobb az alku­pozíció, hiszen korszerű, szabályozott légterű almatá­rolókban hosszú hónapokig eltarthatják az almát - még­hozzá olyan nagy tételek­ben, amellyel a meghatáro­zó kereskedelmi láncok is számolhatnak. A legkorsze­rűbb tárolási technológiák­ra (mint amilyen az ULO) azért van szükség, mert a következő év márciusától már megjelenik a világpia­con a déli féltekéről szárma­zó friss gyümölcs. kapott magasabb árakban megté­rül a termelés magasabb önkölt­sége. A termesztés sikerének té­nyezői a terület kiválasztásánál kezdődik, hiszen az alma jó, ahogy mondják: „búza minőségű” talajt igényel, kiegészítő öntözés­sel, tápoldatozással kombinálva. Gyökereinél orvosolják Ehhez jön a művelési rendszer, az alany-fajta kombináció növe­kedési erélyének a pontos isme­rete (ez az alapja a sor- és tőtávol­ság meghatározásának), majd a fajtaválasztás. Utóbbinál nem le­het elégszer hangsúlyozni: a faj­tákat a termelői szervezetnek kell meghatároznia, s csak azt szabad telepíteni, amit jó áron el lehet adni. A cél a nyereséges gazdálkodás, az állam a piac sza­bályozásába csak szélsőséges ese­tekben avatkozik bele. A stabil hozamú ültetvényekben, ahol a termés 70-80 százaléka eléri az extra illetve az I. osztályú minő­séget, ott a magas bevételek el­lensúlyozzák a hatékony üzem- szervezés miatt egyébként is ala­csonyan tartott költségeket. A szász példából ennyi talán elegendő is a további feladatok meghatározásához, ahhoz, hogy a magyar almatermesztők is végre gyökereinél orvosolják a bajaikat. Ma már csak emlék Mánd (M. K.) - Évtizedekkel ko­rábban még a legkisebb faluban is működött önkéntes tűzoltó egyesület. A település anyagi erejétől függően futotta különbö­ző felszerelésekre, illetve egyen­ruhára. Akkor egy rendezvény el sem múlhatott anélkül, hogy önkéntes tűzoltó ügyeletesek ott ne legyenek. Mándon is volt tűzoltószertár illetve kézifecskendő, amit ké­sőbb már motoros fecskendő vál­tott fel. A régi kézi hajtású fecs­kendőt megőrizték. Ma a község főterén kicsinosítva közli az oda­látogatóval a felirat, hogy Mán­don van az érdeklődő. Ma már egyesület, tűzoltó sza­kasz nincs. Van viszont a tűz­csapra gyorsan ráköthető moto­ros fecskendő, s ha szükség len­ne rá, nagyon gyorsan meg le­hetne kezdeni a tűz oltását. Emlék ma már a régi fecskendő Mánd központjában Készül a csipetke a tunyogmatolcsi napközis konyhán Csipetke a gulyásba Tunyogmatolcs (Molnár Ká­roly) - Éttermi dolgozók mond­ják, hogy a szatmári térségbe lá­togatók illetve a helyi betérők is szívesen fogyasztják a babgu­lyást. Aki kóstolta, fogyasztotta azt tartja az igazinak, amiben csipetke is van. A Magyar Értel­mező Kéziszótár szerint gyúrt le­vestésztából két ujjal kicsípett, borsó nagyságú tészta a csipet­ke. Napjainkban már szinte min­dent előállítanak nagyüzemi módszerekkel, gépesítve. A tu­nyogmatolcsi napközis konyha dolgozói szerint azonban teljesen más egy előgyártott, hasonló for­mátumú tészta a babgulyásban, mint az aznap gyúrt és csipke­dett, mondhatni tiszta tojás csi­petke. A falunapon közel 300 adag babgulyást főztek a közre­működőknek. Borjúhús és ser­téshús került a tunyogmatolcsi bab mellé. A csipetke gyúrásá­nál víz nem jut a lisztbe, csak to­jás. így jobban összeáll, nem fő szét a levesben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom