Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-24 / 223. szám
2001. szeptember 24., hétfő Kelet*. HATTER 3. oldal Gombaszaporítás Balogh József ___________ Nem hittem a fülemnek, mikor meghallottam: mindössze harmincmillóba került volna egy kutatócsoportnak - de nem volt ennyi pénze - annak a gombának a honosítása, amely természetes ellensége a parlagfűnek, s ha azt elszaporítjuk, leszerelhetjük a kaszát a nyeléről, megoldja a gomba helyettünk az irtást. Mi az, hogy helyettünk? Hát nem is írtjuk. Ennek köszönhető, hogy immár az ország ötödé allergiával küzd. És hogy ez mekkora sorscsapás, azt csak azok tudják, akik el se tudják venni orruk elől a zsebkendőt, ha tüsszenteni kezdenek, húszig meg sem állnak, szemük akár a nyúlé, olyan piros. Aztán irány az orvos, majd a bőrgyógyászati szakrendelés, az allergiapróba, végül a gyógyszertár. Megérdeklődtem: körülbelül ötezer forintba kerül havonta az a pirula, amitől nem szűnik meg az allergia, de be kell szedni ahhoz, hogy ne kövesse az asztma, amiből nincs visszaút, még többe kerül a gyógyszer, ami ilyenkor már nem a tünetek csökkentése miatt nélkülözhetetlen, hanem élni sem lehet nélküle. Számoljunk. Ha csak minden ötödik ember allergiás, így csak kétmillió embernek kell allergia elleni gyógyszer. Ez kétmillió- szőr ötezer, ami tízmilliárd havonta. Nem tudom, hányadát fizeti ennek az összegnek a betegbiztosító, s mekkora teher hárul a betegre, de tulajdonképpen teljesen mind- egy, egy év alatt - ha az allergia tüneteit fél évre szűkítjük - akkor is 60 milliárd kiadás. I\/londani sem kell, teljesen fölöslegesen. Gondolom mindenki erre a következtetésre jut, ha összeveti ezt az összeget azzal a harmincmillióval, amiért a kutatócsoport a gombát megszerezhette volna. És ha még tenyészteni is kell, ami szintén pénzbe kerül, vagy megszerezni a gomba természetes ellenségét is, nehogy a parlagfű után nekiessen valamelyik kultúrnövényünknek, akkor sem lehet még méregelés kérdése sem, hogy érdemes-e megszereznünk, vagy sem. Már csak azért sem, mert ha szétnézünk a határban, meg a köztereinken, minden gombának évekig lesz munkája. Kitartás Ferter János rajza □ Véradás Ura lakossága Csengerújfaluban adhat vért ma 9-14 óra között a polgármesteri hivatalban. Kisvárdán pedig a pedagógusok adnak vért a helyi véradó állomáson. □ Zenés konditorna Ma indul 17 órától a nyíregyházi helyőrségi klubban a zenés kondicionáló torna, ahová a karcsúsodni vágyó fiatalasszonyokat, lányokat várják. □ Természetbarátok Az E-misszió Egyesület újra indít természetvédelmi szakkört általános és középiskolásoknak. A foglalkozásokhoz folyamatosan lehet kapcsolódni minden szerdán 17 órától (középiskolások) és csütörtökön 16 órától (általános iskolások). A program helyszíne az egyesület irodája. Nyíregyháza, Malom utca 18/a. Sikersztorik a hajléktalanságban Kiderült: az otthontalanok fele igenis akar dolgozni, s hajlandó tenni is önmagáért Szőke Judit Nyíregyháza (KM) - Tudjuk, hogy nagyvárosi jelenség, hogy egy rosszul működő világ áldozatai, hogy maguk is tehetnek sorsukról, hogy magányukba, fájdalmukba, betegségeikbe belefáradt, gyakran megkeseredett emberek. Hajléktalanság, hajléktalanok. Nyíregyházán azonban egy országosan is elismert sikerprogram indult. Erről eddig kevesebbet hallottunk. Kinek kell a hajléktalan? Történt, hogy az Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat munkatársai gondoltak egy nagyot, amikor elolvasták a Szociális és Családügyi Minisztérium pályázati kiírását. Örültek annak, hogy a projekt egybeesik elképzeléseikkel. Ennek az a lényege, hogy a hajléktalan embereket elsősorban a munkaerőpiacra kell juttatni/visszajuttatni. A program azzal indult - vázolta fel tevékenységüket Bartolomeu Inácio Dezanove szociológus, a szolgálat vezetője -, hogy fel kellett mérni: mennyi egyáltalán a munka iránti hajlandóság és mekkora a tanulási ösztönzés, milyen a jövőkép gondozottjaik körében. Még számukra is meglepetést okozott, hogy a közel hetven megkérdezett fele igennel válaszolt, vagyis kifejezte, szívesen dolgozna, sőt akar munkát vállalni. De kinek kell egy hajléktalan munkavállaló? A tartós munkahelynek természetes feltétele, hogy legyen hol aludni, hogy adott legyen a tisztálkodási, pihenési lehetőség. Tiszta cipő, ápolt külső, megfelelő ruha, sőt munkaruha, lakcím - magától értetődő kritériumai egy felvételi elbeszélgetésnek. Magától értetődő, de nem azok esetében, akik átmeneti szálláson, éjjeli menedékhelyen húzzák meg magukat. Pedig a normális életbe visszajutást valahol el kell kezdeni. Az Oltalom két munkatársát kiképezték mentornak, egyikőjük, Pál Istvánná, az átmeneti szálló részlegvezetője lett a projekt menedzsere. Az ő vezetésével továbbszűkítették a kört: húsz perifériára szorulttal együtt alapos, mindenre kiterjedő egyéni karriertervet készítettek. Az Oltalom biztosította a lakhatást, akinek tudott, albérletet kerített. Felvették a kapcsolatot a munkaügyi központtal - a készség az együttműködésre teljes volt. Közben persze a dolgozni vágyókról egy percre sem vették le a szociális munkások a szemüket, hiszen ebben a társadalmi csoportban hamar felüti fejét az elkeseredés, a reménytelenség, ezért a motivációt ébren kellett tartani. Munka és tankönyv Folyamatos volt velük a kommunikáció, részesei voltak személyiségfejlesztő tréningnek is. Márciusban megszerezték az első munkahelyeket. Nem minden vállalkozó szellemű hajléktalannak sikerült elsőre elhelyezkednie, de akadtak szerencsések, akik nem hogy dolgoznak azóta is, hanem még olyan is akadt, aki előrelépett. Egy férfit említenek, aki hat éve otthontalan, most pedig tanulni kezdett, meg egy másikat, aki nem tudta, mi az a kézilány, de mára megszerették és megelégedésre végzi a munkáját... A szolgálat vezetője azt szorgalmazná, hogy az elkezdődött folyamat ne szakadjon meg, azok is próbálkozhassanak, akik az első körbe nem kerültek be, de kedvet kaptak. Sokan érdeklődnek, nemcsak a szállókon lakók, hanem az utcán élők közül is. Sok tapasztalattal lettek gazdagabbak a projektben dolgozók, adatokkal rendelkeznek most már, rájöttek, hogy alapvető információk hiányoznak a rétegről. Aki ha életkora miatt dolgozott is valamikor, leszokott a munka világáról, aki még csak kezdete előtt áll a pályájának, például intézetből egyenesen utcára került, az meg még mintát sem kapott a „dolgozóról”. Honnan tudnának épp ők önéletrajzot Írni? (Egy részük, főleg az idősebbek, funkcionális analfabéta, zömük pedig egyébként leszázalékolt). A csoport érzékeny, tapintattal kell velük bánni. Lesz házuk is Öröm, hogy a projekt alatt felkészítő és tanuló egyenrangúvá vált, hogy a hajléktalanok új arcukat mutatták meg, s az is kiderült: folyamatosan lehetne és kellene bővíteni a kört, miközben az utógondozást sem kellene, persze elhanyagolni. Olyan további munkahelyekre is szükség lenne, melyek szívesen segítenek bajba jutottakon. Sikerült egy másik pályázatot is elnyerni - ennek eredményeképpen lesz házuk is, vagyis az eddigiekhez képest otthonféle, azoknak, akiknél nagy az esély a talpra állásra. Jó lenne, ha egyre többen tartozhatnának közéjük. Utcán, erdőben élnek Nyíregyházán 350-400 életvitelszerűen hajléktalan személyt tartanak számon. Az utcán legalább százan laknak, az. Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat intézményeiben 136-an élnek. A nyüvántartott hajléktalanok közül minden negyedik dolgozik. Figyelemre méltó a fedél nélkül maradottak körében a fiatalok magas aránya (ők zömében intézetből kerültek ki), és a nők számának növekedése. ÉLETKÉPEK Holtomiglan, Oláh Gábor íAl család hetedik, legkisebb gyermeke voltam. Megtanultam otthon, hogy mi a szegénység, és a vele gyakran rokon betegség is. Nálunk a nyomor legbiztosabb jele az volt, ha nekünk gyerekeknek egy-két számmal nagyobb cipőben kellett járnunk, vagy ha a lábunkat kisebb cipő nyomorította. Uram, ha még nem látott akkora szegénységet, akkor nem is érezhetett ínséget. A tanítóm unszolására beírattak a polgáriba. Eszes a gyerek, azt mondta a tanító úr, hadd tanuljon, döntött az apám is. Majd még jobban összehúzzuk magunkat, mondta. A családnak ettől kezdve ha lehetett még nehezebb lett. A polgáriban az osztályfőnök ismerte a helyzetünket, már az első napokban így szólt: menjél haza fiam, segíts szüleidnek, testvéreidnek! Megmakacsoltam magam, tanulni akartam, nem holtodiglan mentem. Félévkor, amikor az osztályfőnököm átadta a kitűnő bizonyítványt, megsimogatta a fejemet és így szólt: jó, hogy nem hallgattál rám. Elmúltak a diákévek, tisztviselő lettem, megnősültem, gyermekeink születtek. Azokat az éveket, amelyeket együtt töltöttünk és töltünk szerelemben, hűségben, mély barátságban a mai napig, nem ronthatják meg azok az órák, napok, amelyeket ágyhoz kötött betegsége immár tíz éve ellop tőlünk. Elmosolyodott, mert ősszel is az ember mindig a tavaszra emlékezik. Most azt hinné, nagyon megtört, öreg ember ül maga mellett. A látszat biztosan az, mert már a hetvenkedésem is elmúlt, nyolcvan vagyok. De ez a külső ne tévessze meg, nem öregszem, mert a fejemben még nem kezdtek meghalni a dolgok. Nem öregszem, mert tudom, hogy rám még szükség van. És kötelez az ígéretem is. Akkor ott az anyakönywezető előtt holtomiglant ígértünk egymásnak. Én betartom a szavam. Ha én volnék hasonló helyzetben mint ő, ő is így cselekedne. Ma bármelyik postahivatalban, vagy itt a gyógyszertárban is szorosabb a kapcsolat az emberek között, mint némelyik családban otthon. Hallgattunk egy sort, időt engedtünk gondolatainknak. Tudja - folytatta - minden napnak megvan a maga öröme is. Az első, hogy együtt ébredünk, szertartásosan végezzük el a reggeli teendőket. Mosdatás, az ágyba vitt kávé, reggeli, várakozás, hátha valamelyik gyerek felszalad. Közben törjük a fejünket, hogy akármilyen csacskaságokkal is, hogyan tudunk egymásnak kicsikarni egy kis örömet. Rövid bevásárlás következik, s már ott a dél, az ebéd. Rövidebbek a nappalok, hamar este lesz, újból elszalad egy nap. ^3ácsi, tessék parancsolni, szólt a kedves gyógyszerésznő, elkészült a kenőcs is. Beszélgető partnerem meg sietett, mert tudta, hogy nagyon várják otthon. Üvegkészítők Nagy számban készülnek a kémiai lombikok, kémcsövek és laborüvegek a Glass Maker Kft. nyíregyházi üzemében, amelyeket többnyire Németországba szállítanak A kép megtévesztő, ugyanis egyre magasabb a fiatal hajléktalanok aránya
