Kelet-Magyarország, 2001. szeptember (61. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-15 / 216. szám

2001. szeptember 15., szombat 8. oldal KM-TÁR Gobelin-képek ivagy Judit 1977-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola gobelin szakán. Már az indulásnál látható volt pályájának magasba ívelése, amit jelzett a díj, melyet Szombathelyen, a Textilbiennálén kapott 1978-ban, első részvételekor. Munkásságá­nak különböző szakaszai különíthetőek el: kezdetben figyelmét a rovarvilág felé irányí­totta, ezek voltak munkáinak tárgyai. Ezt követték a gyümölcs- és virággirlandos, eg­zotikus madarakkal tarkított gobelinek. Nagy Judit alkotásain a míves megmunká­lás mellett feltűnik és elkápráztat fantaszti­kus rajztudása. Mindegyik kész munkáját megannyi színes és leheletfinom rajz előzi meg. A honfoglalás 1100. évfordulója alkal­mából készült Himnusz-kapuk című műnél Nagy Judit ismételten egy lendületes, mon­danivalóval teli munkát szőtt meg. Az előző munkához hasonlóan szintén évfordulóra készült Petőfi-emlékkárpit. Az alkotás kö­zéppontjában Petőfi Sándor alakja és mun­kásságának, főbb jellemvonásainak szim­bólumai állnak pompei vörös alapon. Kulcsmondat Oldás és kötés SBtwpwwntntRW tt(mmuuww"ta,mnr LU i LU Petőfi-emlékkárpit MÚZSA Ady Endre Elhagyott a félelem Most dobtak el: zuhantott fáklya, Alvandó, vén fejem, Most már elhagyom az Istent is, Mert elhagyott a félelem. Rettegő szemeim ragyogtak, Mint téli csillagok, Most elhagyott engem már minden, Mert a félelem elhagyott. Nyitott sírokat léptem által Halálos éjjelen S fogaim sem vacognak többé, Mert elhagyott a félelem. Most már rosszabb vagyok, veszendőbb, Mint elcipelt halott. Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már, Mert a félelem elhagyott. Nevezetességeink Az első angolkisasszonyok 1929-ben érkeztek Nyíregyhá­zára, ekkor kezdték meg a ta­nítást. Idővel a zárdán kívül elemi iskolája, felsőkeres­kedelmi iskolája és kollégiu­ma, valamint internátusa is működött a rendnek, mely építkezésekbe kezdett a város­ban. Nemcsak építettek, vásá­roltak is, így például a képen látható, villaszerű, előkerttel rendelkező házat, melynek eredeti tulajdonosa Komjáthy Kázmér volt. A korabeli tár­sadalom kedvelt tagja ügyvéd­ként dolgozott, városi képvise­lőként aktívan vett részt Nyíregyháza közéletében, a század első felében népszerű és elismert alakja volt a me­gyének és megyeszékhelynek egyaránt. Elek Emil felvétele Kovács Éva Az élet gyakran produkál furcsa dolgokat, kreál olyan története­ket, találkozásokat, amelyekre talán a leggazdagabb fantáziájú elme sem képes. Zolcsák Miklós görögkatolikus lelkész és Kele­men Erzsébet író-költő találkozá­sa, házassága számomra az ilyes­fajta történetek közé tartozik. Két olyan ember él együtt ebben a házasságban, akiknek élete nemcsak a munkához, de a hiva­táshoz, a művészetekhez is szo­rosan hozzátartozik.- Soha nem gondoltuk, hogy erre a vidékre kerülünk - mond­ja a papiak kellemes szobájában Zolcsák Miklós, a határmenti te­lepülés, Penészlek papja, akinek szavaiból kiderül: Nyírbogáton nevelkedett, később borsodi fal­vak lakója lett. Mátészalkán érettségizett, majd a tanárképző főiskolára jelentkezett. Két tan­évet végzett el itt, amikor úgy érezte, nem ez az a pálya, ame­lyen boldogságra lelhet, amelyet örömmel végezhet. A Hittudomá­nyi Főiskolára adta be papírjait, s kezdte meg tanulmányait. Öt év után szentelték pappá. Papnak lenni- Kenézlőben lettem káplán. - emlékezik a kezdetekre. Hogy miért lettem a lelkek pásztora? Sokat gondolkodom ezen. Talán azért, mert vallásos nevelést kaptam, apám kántor volt, bátyám ugyancsak pap lett, s fő­iskolásként magam is felismer­tem az elhivatottságot, bennem is megerősödött a misztérium és a hit. Vallom a krisztusi taní­tást: Nem ti választottok engem, én választalak titeket. Én már gimnazista koromban is rend­szeresen jártam a pócsi búcsúba, ahol a Szűzanya képe és jelenlé­te mindig nagy hatással volt rám. Ügy látszik, ez a hatás főis­kolásként még erősebbnek bizo­nyult, választásra késztetett. Papnak lenni mindig is erős kihívásnak számított, most talán méginkább az. Most nehezebben tudnak dönteni az emberek, a szabadság ugyanakkor sok csá­bítást is jelent, bizony gyakran szabadosságba vált, s a kritika olykor nemcsak kívülről, gyak­ran belülről is érkezik. Penészlek papja akár elégedett is lehet: az iskolások közül több mint hetvenen vesznek részt hit­tanoktatáson, a templomba azon­ban véleménye szerint kevesen járnak, ahogyan ő fogalmaz, 1100 lélekből mindössze 200-250. Zolcsák Miklósnak kispapko- ra óta különleges hobbija van, melyet nemcsak tehetségéből, hi­téből adódóan azóta is sikerrel művel.- Tizenöt éve foglalkozom ikonfestészettel, melyet vala­az igével hirdetek, azt hirdetem kezem munkájával, a megfestett ikonokkal is. Az írás megnyugtat A törékeny feleség egyenrangú társként, nagy figyelemmel hall­gatja férje szavait, s bár kezdet­ben nehezen áll rá, szívesen be­szél önmagáról is.- Egyházi iskolába szerettem volna menni, bátyám Esztergom­ban, a ferenceseknél tanult, így a családi döntés úgy szólt, ne­kem is jobb lesz odamennem, hogy mi testvérek, együtt le­gyünk. Szerettem azt az iskolát. A versírással már általános is­kolás koromban foglalkozni kezdtem, 1986 óta pedig rendsze­resen írok verseket. írtam ifjúsá­gi regényt, novellákat is, most éppen a képverseknek vagyok legnagyobb szerelmese. Arra a kérdésre, hogy renge­teg munkája mellett mikor jut ideje a költészetre, mosolyogva mondja a választ:- Jó kérdés, szinte nem is tu­dom. Vannak témák, amelyek szinte azonnal készek, egyszerre jönnek, ahogy mondani szokták, szinte kipatannak a fejemből, csak papírt, ceruzát kell ven­nem. Mások viszont lüktetnek, hosszú ideig, hónapokig, hetekig munkálnak bennem, változnak, csiszolódnak, folyton alakulnak. Ilyenkor nem érdekes semmi más, csak a vers, és az sem fon­tos, hogy azonnal kiírjam ma­gamból. Évek múlva is előjön­nek a mondatok, visszatérhetek rájuk. Engem az írás megnyug­tat, számomra ez nem munka, sokkal inkább szükséglet, egyfaj­ta lelki, szellemi felüdülés. Kelemen Erzsébet számára számtalan vers, két verses és egy novellás kötet, egy zenei tanul­mány és egy - immár harmadik kiadásban megjelenő - ifjúsági A szerző felvételei regény jelenti az eddigi termést, no meg az ország számos pont­ján, Budapesttől Debrecenig megtartott számos könyvbemu­tató, költői est is, amelyeken mindig igen sok a hallgató, az érdeklődő.- A novellák iránt egyre na­gyobb az igény, ami ez esetben és a gyakorlatban azt is jelenti, nem az író kopogtat műveivel, őt keresik és buzdítják írásra a kiadók.- A képvers nem más, mint vi­zuális költészet, s ma még keve­sen foglalkoznak vele. Verseiből legfontosabbként a nemzet félté­se, a magyarságtudat, a megma­radás és az erkölcs tanai csen­dülnek ki, de igen gyakran bon­colnak etikai problémákat is. Közös kiállítás A képversek népszerűsége egyre nagyobb. Ezt bizonyítja, hogy mind gyakrabban hívják író-ol­vasó találkozókra, kiállításokra. Legutóbb Nyíregyházán, a Bes­senyei Társaságnál voltak hall­hatóak, no és persze láthatóak is művei, költeményei, de gyakori vendég debreceni, budapesti klu­bokban, tárlatokon is. Április­ban például a Honvédelmi Mi­nisztériumban férj és feleség együtt mutathatta be alkotásait: közös ikon-képvers kiállításra hívták meg őket. Kelemen Erzsébetnek nagy si­kere van ifjúsági regényeivel, amelyek között a Tiván című egy pályázat nyomán született, a magyarság kezdetéhez nyúlik vissza, a halban, vadban gazdag Bodrogközben játszódik. Olyan fiktív cselekmény, amely ugyan­akkor hiteles történelmi növény és állatvilágot ábrázol, miközben bemutatja az ősmagyarok szoká­sait, életét is. Igazi irodalom, bárcsak lenne több követője. Zolcsák Miklós mennyi művészetek között a leg­nemesebbnek tartok, hiszen té­mavilága és teológiája miatt sem­mi máshoz nem hasonlítható. Az ikonfestészet nem más, mint kép­pel festett teológia, amiben min­den benne van, amit a hit, a val­lás hirdet. Azt a világot vetíti elő­re, ahová az ember készül. Nem­csak műalkotás, szakralitás is, szentséget, kegyelmet, áldást köz­vetít. Legnagyobb örömöm, hogy mindehhez lelki hátérrel, családi segítséggel, tárgyi feltételekkel egyaránt rendelkezem. Kelemen Erzsébet S hogy mi lesz az elkészült ikonok sorsa? Talán mondani is felesleges: templomokat, oltáro­kat díszítenek. A lelkészfestő ke­zei közül ez ideig közel három­száz ikon került ki. Legtöbbjüket elajándékozta, jópár pedig a csa­lád otthonában található.- Az ikonfestészettel szeret­ném megjeleníteni Istent, nem­csak magunkban, másokban is. Úgy gondolom, nekem ez köte­lességem, hiszen tőle kaptam ezt a tálentumot. Amit a szószéken Ikonfestő pap, költő feleség Életük nemcsak a munkához, de a hivatáshoz, a művészetekhez is hozzátartozik

Next

/
Oldalképek
Tartalom