Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-25 / 198. szám

A szerző felvétele 2001. augusztus 25., szombat Kelet» HÉTVÉGI 9. oldal HOGY MIK VANNAK! Ólom álom Nyéki Zsolt Melyik kisfiú ne álmodna ólomkatonáról, a féllábúról, a rendíthetetlenről, aki bátorsá­gáért elnyeri jutalmát, a papírbalerina sze­relmét? S melyik kisfiú ne szeretne aztán már egy egész hadsereget, amelynek apró katonái vér- és vég nélküli ütközeteket vív­nak? Vásárosnaményban él egy ember, aki elmondhatja magáról: ha úgy akarja, 18 ezer katonája indul csatába - aggodalomra mégsincs ok, az említett hadvezér rendkívül békés természetű és a serege sem süti el ágyúit. Az osztrák gyalogos A csapatait mozgató férfi, Balogh Andor eredetileg agrármérnök, de már a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is az átlagtól elütő érdeklődése vezérelte: trópusi, szub­trópusi növénytermesztésre és állattenyész­tésre szakosodott. Végzés után szeretett vol­na e szakterületen és főként eredeti helyszí­neken kutatni, dolgozni, de hamar rájött, hogy ilyen kiküldetéshez hozzájutni csak befolyásos patrónusok támogatásával lehet­séges. Sebaj, kipróbálta magát más területe­ken, belekóstolt például a tűzoltók életébe, most pedig rendőrtiszt: nyomozóként keresi a kenyerét. Na meg a katonáira valót, ami­vel a makettezés oltárán áldoz. Balogh Andor- Kisgyerekként vágytam egy ólomka­tonára. Az elsőt a nagybátyámtól kaptam, egy osztrák gyalogos volt a századelőről - utal a sorsdöntő pillanatra. Azóta megtanul­ta, hogyan kell ólomkatonát önteni és más figurákat készíteni, s így maga válthatja va­lóra álmait. Békés háború- Mindig érdekelt a történelem, rengeteget olvastam a különböző korokról, nagy csa­tákról, s elképzeltem, miként mehetett vég­be egy-egy ütközet. Gondolatban lejátszot­tam, de szerettem volna a szemnek is látha­tóvá tenni. Nálam ezzel indult a makettezés- vallja önmagáról. Ez a vágy, igény nem új keletű: már az egyiptomiak is úgy mentek csatába, hogy előtte terepasztalt készítettek, s apró figurák segítségével megtervezték a csapatmozgásokat, az ellenség várható reak­cióit. Közelebb a történelemben I. Frigyes porosz király tisztjeinek kiképzése kimon­dottan a makettes gyakorlásra is épített, de például a II. világháború stratégái sem elé­gedtek meg az egyszerű térképekkel. Napjaink makettezői szerencsére már bé­késebb körülmények közepette festegetik a katonákat, harckocsikat, repülőket, ám har­ci eseményekből most sincs hiány. Az Egye­sült Államokból elindulva hódít a „War games”, azaz különböző háborús történetek eljátszása. Sokan állítják, a neves író, H. G. Welsh a szülőatyja ennek a mozgalomnak, amely ma már az ősidők eseményeitől a fan­tasztikus regényekig a legváltozatosabb jele­neteket kelti életre. Arc és szem- Meggyőződésem, hogy ez nem egyszerű hobbi, sokkal inkább önmegvalósítás. Be­leásom magam a történelem egy fejezetébe, s ezek alapján dolgozom ki a maketteket, a diorámákat. A katonák ugyan nagyon ki­csik, de én mindegyiknek arcot, szemet fes­tek, szakértő ember az egyenruhájukról még azt is megállapíthatja, hogy adott sereg melyik ezredében, sőt melyik századában szolgáltak - utal az 1/72-es méretaránynál nem általános gondosságra Balogh Andor. Az egészben a legnagyszerűbb az - teszi hoz­zá hogy nincs kötelező feladat, mindenki a maga elképzeléseit valósíthatja meg. A Vörös Ördögök Makettépítő Egyesület tagjaival rendszeresen összejövünk, de ott sincsenek határidős feladatok: szakirodal­mat ajánlunk egymásnak, bemutatjuk az új technikai fogásokat. Ha fárasztó napom van, ha felbosszantanak az emberek, akkor leülök és előveszem a figurákat. A fölös energiákat leköti a minél tökéletesebb mun­ka igénye, a tanulás vágya. Engem ez nyug­tat meg - hangzik a vallomás a kicsinyített világ nagy előnyéről. A városszépítő polgármester: Bencs Kálmán 1909-ben lép be a városházára, ahol 1934-ben bekövetkezett haláláig szolgálta szülővárosát Bencs Kálmán Elek Emil Illusztrációja Margócsy József Mint polgármester édesapja, B. László (1841-1905), ő is Nyíregy­házán született, 1884. szeptember 6-án. Jogi tanulmányokat folyta­tott, 1907-ben doktorált a kolozs­vári egyetemen. Itthon ügyvéd­bojtár, majd 1909-ben lép be a vá­rosházára, ahol haláláig szolgál­ta szülővárosát, 1934-ig, immár 1918-tól polgármesterként. Működésének első sikere: a minisztérium hosszú harc után engedélyezte a régen kívánt felső kereskedelmi iskola meg­nyitását. Ez a város és a megye első, sokáig egyetlen. Szakirá­nyú középiskolája. 1938 óta Széchenyi István nevével, ma is működik a Városmajor utcá­ban. Az első, lélekmelegítően sikeres év végén azonban az or­szágosan pusztító spanyoljár­vány Bencsnél súlyos szövődmé­nyekkel járt, a szívét támadta meg a kór. A még csak 34 éves, ambició­zus fiatalember nem akart erről tudomást venni: át-átvette hiva­talát, de a vissza-visszatérő láz újra ágynak döntötte. így aztán a tanácsköztársasági időben a me­gyei direktórium a szervezeti szabályzat szerinti polgármester­főjegyzőt, Garay Kálmánt bízta meg a városvezetői feladatok el­látásával. Bencs majd csak 1919 április végén, a román megszál­lás kezdetén vette át munkakö­rét, - bár a szívpanaszai tovább nyugtalanították angina pectoris miatt hirtelen-váratlan bekövet­kezett haláláig. Örökváltság Nemsokára, 1923 tavaszán elő­vette a városi képviselő-testület­nek azt a régebbi javaslatát, hogy országos rendezvényekkel emlékezzenek meg az 1824. évi örökváltságról: arról a történel­mi mozzanatról, amikor a város lakossága pénzen váltotta meg magát az eladdig kötelező földes­úri szolgáltatásoktól és élhetett a továbbiakban a mezővárosok számára biztosított jogokkal. (Ennek emlékét hirdeti a Kos- suth-szobor mellett Nagy Sándor kőoszlopa.) Ekkor még tart az évek óta sú­lyosbodó infláció, sok a mene­kült a városban. A Bencs vezette testület azonban helyesen ismer­te fel, hogy a csonkává lett haza szélére került, előzőleg legfeljebb csak hírből hallott tirpák megye- székhelynek itt a történelmi le­hetősége, hogy szerény, de önér­zettel elért eredményeit megmu­tathassa. 1924 szeptemberében országos mezőgazdasági, ipari és kulturális témájú kiállításon, a másfél héten át ide szervezett többirányú szakmai üléseken, vándortanácsozásokon, tanulmá­nyi versenyen sokan vettek részt, akik előzőleg sohasem jár­tak e keleti „végeken”. A sok idegent a kiállítás napjaira szer­vezett fizető vendégszolgáltatás formájában fogadták a Sóstón széppé varázsolt parkkal, a fris­sen tatarozott színházzal, a hő­sök temetője mellett, akkoriban korszerűnek mutatkozó sportpá­lyával (a nemzeti B válogatott vendégjátékával), folklorisztikus újdonsággal, eredeti Benkő bo­kori lakodalommal, - és még sokféle meglepetéssel. A kiállítá­sok az evangélikus templom kör­nyéki iskolák épületében, térsé­gében láthatók, az egyik tante­rem és a torony között feszülő antenna segítségével - errefelé először rádióközvetítéseket hall­gathattunk. Középületek A „következmények” is hamaro­san jelentkeztek: a gazdasági pangás ellenére épülhetett fel az impozáns pénzügyigazgató­ság (ma. a múzeum otthona), a három utcára néző, ma is tetsze­tős megyei rendőrkapitányság, egy új kétemeletes kórházi pavi­lon központi, kincstári beruhá­zásként - megannyi helybeli munkaalkalommal. A város el­zárkózik mindenféle „olcsón” felajánlott külföldi kölcsöntől, - nem is alakulhatnak ki Nyíregy­házán a Móricz regényéből, a Rokonokból ismert városi botrá­nyok. Polgármesterünk agilitását, városirányító munkáját kor­mányfő-tanácsosi címmel jutal­mazzák, sokféle nemzetközi dele­gációba vonják be előadóként, újabb tapasztalatok szerzése ér­dekében. Már a nagy kiállítás idején megkapta szülővárosa a virágos jelzőt: a Sóstón, a város­ban kialakított parkok, kisebb- nagyobb terek, a gömbakácos ut­cák elismeréseként. És - talán ezért is jó egy helyben megöre­gedni - a mai városlakók és erre járó idegenek ugyanezt a derült, kellemes környezetet fedezik fel városunk központjában, - más, egyre jobban elsivárosodó belvá­rosokkal szemben. Művészi érzékkel Fejlett művészi érzékkel tervezte a közterek, a Sóstó szobros díszí­tését is. A központilag is támoga­tott ínségmunkák segítségével létesült a sóstói „hideg” strand, a később kiépített repülőtér kel­lő alapozása. Tehetséges festő­művész diákokat látott vendé­gül, afféle művésztelep kialakítá­si tervével: a szenzációéhes új­ságírók egyenesen Barbizont kezdték emlegetni: a terv Bencs halálával dugába dőlt, majd csak évtizedek múlva következett folytatás. Édesapja nevét vette fel 1928-ban a mai Krúdy mozi kör­nyéke: ezt a Bencs László teret 1944 decemberében Lenin tér­ré kellett „átkeresztelni”, azóta csak egy iskola őrzi az apa em­lékét, - a Sóstói úton, a régi Bencs-telken a fiú bankkölcsön segítségével építkezett: ez ma is Bencs-villaként él a köztudat­ban, immár szépen rendbe hozva a város vendégházaként, nemzet­közi szervezetek, találkozó szín­helyeként. Mindketten, az apa és fia is, érdemesek arra, hogy többféle­képpen emlékezzünk, emlékez­tessünk rájuk és munkásságuk­nak ma is látható eredményeire. VENDEGSOROK Álmaink társasháza A lakótelep­ről sok rosz- szat leírtak, legtöbb igaz is volt, de most, hogy nem épül­nek józsefat- tilai fájda­lommal, mint ő ha­lott anyját - én is „most látom, - milyen óriás Ő” - vagyis érdemei kezdenek lenni, - Szürke fala lebben a téren - satöbbi, satöbbi, mindenki isme­ri a folytatást. Vagyis szürke volt, monoton, de volt egy nagy erénye, ha a város peremén épült - nem ártott a történelmi városmagnak. Nem úgy, mint napjaink társasházai. Az állam a lakásépítésből a 90- es évek után szinte kivonult. La­kás viszont kell, a fiatalok min­den korban saját családi fészek­re vágynak. A tehetősebb csalá­dok úgy oldották meg, hogy a szülők a hétvégi házba költöztek, a fiatalok pedig birtokba vették a lelakott lakótelepi lakást, - vagy fordítva. Ha valakinek pa­rázs pénze volt, az viszont be­A szerző Ybl-díjas építész, a megyei építészkamara elnöke. szállt egy társasházba. A társas­ház az építési vállalkozók terré­numa lett tisztes üzleti haszon­nal, és azon is túl. Mégis miért éri meg számuk­ra a befektetés, ha az államnak nem? Mert az önkormányzatok­nak kezdetben nem volt egy tár­sasháznyi felesleges tőkéjük sem. Most a Széchenyi Terv ho­zott valami pezsdítést, de néz­zük, hogyan nem kéne csinálják. A 90-es évek vállalkozója, vagy hú tervezője kinézte a történel­mi belváros sarokházait, legna­gyobb telkeit, és megvásárolta. Ezekre lehet sok lakást, nagy há­zat építeni, mert zárt sorú beépí­tése 75%-osan is beépíthető, az efféle telek. Ha a tulajdonos ma­gányos öregasszony volt, olcsón meg lehetett venni, ha örökségre váró pesti gyerekei voltak, - drá­gábban. Megnézheted a várost Az építési vállalkozó ugyanis a telekhányadon tudott a legtöbbet nyerni. Minden városban kiala­kult egy piaci ár arról, hogy mennyit lehet elkérni a társas­ház telekrészéért. Néhol 500 ez­ret is. Ha a régi házat négymil­lióért vették meg és 20 lakást le­hetett megépíteni rajta, a vállal­kozó máris 16 millió extraprofit­ra tett szert, és erre jött még az építésből származó haszon. Vagyis a minél több, kis alapte­rületű lakás létrehozása volt a hasznos, a telek minél racionáli­sabb kihasználása. De ezt igé­nyelte a piac is, a társasházat mindenki, első lakásnak, köztes állapotnak tervezi, a zöldövezet­ben ágyazott családi ház felé ve­zető úton. A társasházak a mini­mális garázsokkal, parkolók, zöld területek, közösségi helyisé­gek nélkül épültek, lehetőség szerint a beépítési százalék ma­ximumát kihasználva, fölfelé is egyre jobban kisámfázva a be­építés korlátái, kétszintes man­zárdtetőkkel, szabálytalan tető­építményekkel. És így aztán megnézheted a várost. Minden sarkon több szinttel magasabb házak éktelenkednek, az utca, az udvar felé konzolosan kinyúlva rátelepednek környezetükre. Ga­rázsaikból fokozatosan üzletek lesznek a tulajdonos és a vásár­lók kocsijai a ház előtt helyfogla­ló versenybe kezdenek az áru­szállítókkal nap mint nap. A lakások meg szűkösek a fa­lak közt, csak a közlekedők tága­sak. A vállalkozók nem szeretik a sok lépcsőházat, mert a jól eladható földszintből veszik el a helyet, ezért hosszú közlekedők­kel érhetők el a lakások a felső szinteken, de a közös közlekedők ára is benne van a lakásárban. A gyanútlan lakó belemegy minden újításba, elfogadja az egyterű la­kást, ahol se előszoba, se konyha, se nappali nincs már leválasztva, csak a használat során derül ki, hogy a lakásban nincs zajvéde­lem, szagvédelem, intimitás. A lépcsőházból tudni lehet: hol főz­tek lecsót, hol verik a gyereket, és ki jött haza részegen. Építési betyárok A vállalkozónak viszont négy ajtó árával több haszna volt a házon. A régi bérházak közösségi he­lyiségei hiányoznak. Gyermek­kocsi-tároló, kerékpártároló, lomkamra, pláne szárító, mosó­konyha régen a múlté. Mindent a garázs hivatott pótolni, de ha 2,4 méter széles, a gépkocsiból még kiszállni se lehet akárhol. Vagyis ez lett az ára annak, hogy a közelmúltig a lakásépítés üzleti alapon szerveződött: érték­csökkent lakások születtek, ér­tékcsökkent városképpel. Pontosabb szabályozás volna a megoldás, telkenként meghatá­rozni a szintterületet, funkció­számot, építménymagasságot, hátsó kerti beépítést. Az új építé­si szabályzat jogi hátteret nyújt ehhez. De az új rendezési tervek a demokrácia szabályai szerint komótosan készülnek. A építési betyárok megelőzik ebben is a városvédők pandúrjait, és az ál­landóan változó, nőtt város vad­hajtásai a történelmi városmag igényes környezetében különö­sen disszonánsak. Néha lakótele­pért kiáltok. Kulcsár Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom