Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-02 / 179. szám

2001. augusztus 2., csütörtök 3. oldal Kelet« HÁTTÉR NÉZŐPONT Reszkessetek, bliccelők! Györke László l\/lost aztán már senki nem menekül a fele­lősségbiztosítási díj befizetése elől - adja hí­rük egyik országos napilapunk. Ennek hátte­re, hogy üzembe helyezték a Belügyminiszté­rium központi informatikai rendszerét, mely augusztus elsejétől sorra megjeleníti a reni­tens autósok nevét, címét. Igaz, a hónap vé­géig, úgymond, technikai türelmi időt kap­nak a bliccelők, ugyanis várhatóan még né­hány hét kell ahhoz, hogy a körzetközpontok jegyzői beküldjék az adatokat. Egyelőre a bliccelők számát nem lehet tud­ni pontosan, mely a biztosítók szerint 100 és 200 ezer között lehet. Azt már valamivel pontosabban tudják, hogy a nem fizetők miatt mintegy 2,5-3 milliárd forint bevételtől esnek el. A lista alapján aztán előbb figyelmeztetik a „feltételezett" autótulajdonosokat, hogy nyolc napon belül igazolják, rendelkeznek-e felelősségbiztosítási szerződéssel. Aki ezt nem teszi meg - szól a hír -, beidézik és bevonják a forgalmi engedélyét. A notórius nem­fizetőket végrehajtás fenyegeti. Hát ez nem semmil Lám, a biztosítók - a kormány (rendelet), illetve a Belügyminiszté­rium segítségével - megtalálták a módját, hogyan lehetnek pénzüknél. Mint törvény- tisztelő és nem bliccelő állampolgár, akár lel­kesedhetnék is. Hisz aki autót tart, az fizes­sen! Mégsem vagyok túl lelkes. Ennek pedig az az oka, hogy másfelől a biztosítók egy ré­sze - tisztelet a kivételnek -, csak addig iga­zán operatív, míg beszedi a díjat. Ha fizetni kell, már korántsem olyan serény. Tudjuk: az árvíz sújtotta területen a biztosí­tók összesen mintegy 2,5 milliárd forintot fi­zettek ki. Hatalmas összeg. Ennek ellenére számos panaszos levelet, telefont kaptunk, kapunk, hogy alaposan alábecsülték a kárt. Laikusként nem tudhatom, hogy ez valóban így van-e. Az viszont tény, hogy az egyik biz­tosító társaság - ez itt nem a reklám helye - sorozatosan küldi ki az értesítéseket: ősztől egyoldalúan felbontja a házbiztosítást. Hat perszel Ez nem üzlet. Mint ahogy korosabb emberrel sem kötnek életbiztosí­tást. Csak az a kérdés: akkor miről szól a biztosítás... HÍREK □ Kiállítás a Plaza Galériában A Barzó Endre Művészeti Társaság szervezésében David Abramjan képző- és iparművész mun­káiból nyílik kiállítás augusztus 2-án, csütör­tökön délután ötkor a NyírPlaza első emeleti galériájában. □ Egyházzenei est A nyíregyházi evan­gélikus nagytemplomban augusztus 5-én es­te hatkor egyházzenei estet rendeznek. Az előadó Laborczy Erzsébet, szombathelyi or­gonaművész. Az állami gondozottak nyaralni mennek Vakációs hétköznapok és dolgos rendezvények a tiszadobi gyermekvárosban Balogh Tibor művészeti főiskolás, aki nyaranta visszajár, szívesen tanítgatja rajzolni a többieket Tiszadob (KM - Sz. J.) - lllésné Ancsán Arankát még mint gyermekotthon-vezetőt kér­deztem az intézményrész éle­téről, vakációs mindennapjai­ról, de mától már a tiszadobi gyermekváros megbízott igaz­gatója titulus dukál neki. A csodálatos környezetben lévő intézmény három részre tagoló­dik, az iskolára, a kollégiumra és a gyermekotthonra. Pillanat­nyilag összesen 117 14-24 év kö­zött lévő fiatal egészséges fejlő­déséről gondoskodnak a hozzáér­tő pedagógusok, gyermekvédel­mi szakemberek és szociális munkások. Jelenleg, a nyár de­rekán hatvanan tartózkodnak az épületkomplexum falain belül, már, persze, ha nem találnak va­lahol máshol vonzó elfoglaltsá­got. Helyben is van mindig prog­ram, mert a tiszadobi gyermek- város is táboradó hely. Karatetábor Sokan Szegeden vannak az álla­mi gondozottak országos találko­zóján, egy fiatalember az Útilapu Hálózat jóvoltából franciaorszá­gi építőtáborozáson vesz részt, egy másik gondozott Németor­szágban tölti az időt, négyen most jöttek haza egy lengyel út­ról, harminc gyerek a ceglédi kukorica címerezésről mesélheti a többieknek élményeit. Csak az a fájdalmuk, hogy a kétheti munkáért pusztán 15 ezer forin­tot kaptak. Ebből egy pár márká- sabb cipőre, két-három menő pó­lóra futja. Aminek megvásárlá­sára egyébként az intézetben ka­pott pénzből semmi lehetőség. Hatan Hollandiában nyaralnak, ki egy, ki két hónapot tölt ott, ezen a héten Abaújkérre utaz­nak 25-en, Zánkára is meghívtak egy csapatot, négy sportoló kara­tetáborba indul a szomszédos Ti- szalökre. A tiszadobi zongoraün­nepen sok gyerek dolgozik ven­déglátósként, információsként, a belső polgárőrség tagjaként. Szí­vesen kiveszik részüket az ifjak a közös tennivalókból, nem kell agitálni a jelentkezésre - mondja elégedetten az igazgatónő, aki különben 1986 óta tudhatja mun­kahelyének a gyermekvárost. Semmit, sem erőltetnek, akinek nincs kedve utazgatni, nyilván maradhat egész nyáron. Sőt a nyi­tottság nagyon sokáig biztonság- érzetet adhat a nevelteknek. Tíz­nél nem több azon gyerekek szá­ma, akik vér szerinti családjuk­nál töltik a vakációt. Többen ha­marabb jönnek vissza (haza?) a megbeszélt időpontnál, mert nem volt meg minden, amihez hozzá voltak szokva. Például hiány volt ennivalóban.... Az utógondozói ellátottak köré­be azok a 18. életévüket betöltött, nem családban felnevelkedők tar­toznak, akik nem képesek, nem tudják önálló életüket megkezde­ni. Számukra az évek alatt össze­gyűjtögetett pénzt, ez 900 ezer fo­rint körül van, általában város közeli, de olcsó helyen lévő lakás vásárlására fordítják. Az idén húsz életét kezdőnek tudták ezt a lehetőséget nyújtani. Benépesül a lakásotthon Hatan a tiszadobi gyermekváros­ból az idén érettségiztek, most várják a felvételiről az értesítést. Egyikőjüket már értesítették: szeptembertől az egészségügyi fő­iskolán készül fel a mentőtiszti feladatok ellátására, egy másik szociálpedagógusnak készül, míg egy fiú óvó bácsi szeretne lenni. A friss háztulajdonosok közül sokan rövidebb-hosszabb idő el­teltével rövidebb-hosszabb időre vissza-visszajönnek, s tehetik, hi­szen a madárfiókát sem azonnal löki ki az anyja a fészekből. Van harmincéves volt gyerekük, aki gyakori látogató. A nevelők gyak­ran felkeresik az utósokat, segíte­nek nekik például a pénzt beosz­tani. Ha van hol lakni és dolgoz­ni, megállnak a saját lábukon is. Nemsokára a maguk családjával érkeznek vendégségbe. Augusztus 15-től benépesül­nek az első tiszadobi lakásottho­nok is, előbb kettő, 12-12 gyerek­kel. További három ház is szere­pel a közeli tervekben. Érdekes, hogy akiket pici koruktól idege­nek nevelnek intézményi körül­mények között, azok egy kicsit tartanak a szűkebb csoporttól, de akik már családi előélettel rendelkeznek, boldog örömmel jelentkeznek: ők lakásotthonban szeretnének élni. ÉLETKÉPEK Halkuló kakukkszó Kállai János (j yermekkorom madarai között három, számomra ijesztőt, félelmetesei tartot­tam számon: a baglyot (az éjjeli, halott virrasztó huho- góst), a nagy testű - egyéb­ként ártalmatlan —, mindig paposán feketében grasszá- ló varjút, és - bármily hi­hetetlen - a tréfás kedvű, csak lopva megpillantható, ám mindig jellel üzenő ka­kukkot. Igen, a jelek, a természet ta­lán örökre megfejthetetlen, szimbolikus tartalmú SMS-ei (...jelképek erdején át visz az ember útja..., hiszen régtől tudjuk...). Hatalmas, sokak szerint elhanyagolt gondozatlanságá- ban is lenyűgöző, balmazi kertünk két óriási diófáján tanyázott mindig az éjféli óra őrzője, a világító szemű hulla-strázsa, aki misztikusan fojtott, de a csillagcsönd­ben tisztán hallható uhu-uhu­jával már akkor súgta egy-egy földi halandó közelgő kimúlá­sát, amikor jómaga még csak nem is gondolt rá. Rossz alvá­saim, álmaim voltak tőle kicsi gyermekként, kamaszkorom­ban, később is. A varjak inkább dögevő mivoltukban, agresszivitásuk­ban voltak rám depresszív hatással. Ahogy közeledtek a kiszemelt hulladék, oszlásnak indult állattetem, lóganaj, vagy éppen egy sodródó pa­pírkupac felé. Acélkemény, kúpszerű csőrük, ripacsosan rücskös lábuk erős csüdje valami zsigeri szadizmust idézett. A kakukk azért mégis­csak más volt. Ritka tüne­mény, vonzó megfejthetetlen- ség. Mondták: hajnali órán, ha hallom, csak számoljak utána magát bemutató szavá­nak. Ahányszor kimondja a nevét - kakukk —, annyi esz­tendő van még hátra földi lé­temből. Örök szorongás gyö­tört emiatt, hogy ennyire ki­szolgáltatott lennék rajtam kí­vüli, tőlem független hatal­maknak. Ma már tudom (most már, hogy tudom — cseng vissza egy hajdani, fur­csa levélkezdet rádöbbenő mondattöredéke), számolni nincs miért. A lakóteleptől - ahol élek elomló alkonyokon - nem messze erdős rész húzódik, bikres-bokros vegetatív bo­nyolultság, s benne - minő öröm és izgalom! — vélhe­tően kakukkmadár fészkel. Meleg nyári napok korai- ságában füleltem, vajon kö- zöl-e velem valamit. Az első öt message - mobil nélkül!- még tisztán, szinte provo- kálóan röppent be a kitárt ablakon, aztán csöndeseb­ben még három, azután- szinte már csak hártyafi- noman - kettő. És csönd... Te­hát tíz. De nincs semmi ijedelem a szívemben, csak tompa saj­gás, hogy ennyire hirtelen ér véget a pirkadat előtti juta­lomkoncert. így, halkulva, tá­volodva, csillapodva, mint a vágyak, egykori lángoló sze­relmek, mint az élet. A selyemfenyő Kovács Éva felvétele Nyírbátori selyemfenyő Nyírbátor (KM - K. É.) - A tudo­mányos neve Albizia Julibrissin, a köznyelv azonban csak selyem­fenyőnek hívja azt a gyönyörű fát, amely az egyik nyírbátori portán, Kósa Béla tanár családi házának kertjében áll, s amely­nek pompázatos virágai hosszú hetekig késztetik megállásra a já­rókelőket. Az Észak-Kínában ho­nos, hazánkban rendkívül ritka növény immár 16 éves, az ország legnagyobb ilyen fája, amely nem akármilyen körülmények között került gazdájához.- Családunk egyik tagja sok­sok évvel ezelőtt Jeruzsálemben járt, ott látta meg teljes pompájá­ban virágozva ezt a fát. Magot szedett belőle, és postai levélben küldte el édesanyámnak, akiről tudta, mennyire szereti a szép vi­rágokat, növényeket. Az első fács- ka ezekből a magokból kelt ki, majd nőtt meg, természetesen sok-sok babusgatás, törődés után. - mondja Kósa Béla és kémia-bio­lógia szakos középiskolai tanár felesége büszkeséggel, akiknek kertjében nem ez a fa az egyetlen, bár a legnagyobb ritkaság: a cit­romfa termését már leszüretelték, a füge érésére azonban még vár­niuk kell. Ha rövid lesz a nyár, a lakásban érleli majd be ízes, za­matos gyümölcsét a fügefa. Arany­lakodalom A Nagyhalászban élő Sinka Sándor és felesége, Kozma Mária a napokban ünnepelték házas­ságkötésük 50. év­fordulóját Amatőr felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom