Kelet-Magyarország, 2001. augusztus (61. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-08 / 184. szám

2001. augusztus 8., szerda UH« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Lapítva lavíroznak Ladányi Tóth Lajos IVIegint jönnek..., de nem kopogtatnak. Ajtóstul rontanak be a házba. Csak a gazda észre ne vegye! Ha sikerül láthatatlanságot színlelni, kámforrá válni, élő csempészáru­ként újabb határon igyekeznek átjutni. Ez így megy napszaktól, időjárástól függetle­nül. Az illegális emberkereskedelem intenzi- • tása nem ismer határokat. „Megint jönnek...", de nem kopogtatnak. Nincs uborkaszezon a zöldhatáron. Kény­szerpályán hazárdíroznak, veszélyes vizeken sodródnak. A legfrissebb adatok szerint a Zajtai Határőrizeti Kirendeltség illetékességi területén negyvenegy, sorsa jobbra fordulá­sában reménykedő, új életet kezdeni vágyó külföldit tartóztattak fel, füleltek le. Nem számmisztika, puszta véletlen, hogy éppen negyvenegy ország állampolgárai ellen in­dítottak idegenrendészeti eljárást az elmúlt időszakban. Döbbent szemlélőként rejtély, hogy a tró­pusi szavannái klímát feladva miként kerül magyar földre valaki a nyugat-afrikai Sierra Leonéból, Libériából, vagy az indiai szubkontinens északkeleti részéről, Bangla- desből, az elő-ázsiai Afganisztánból?! A világutazóknak az esetek többségében fogalmuk sincs, hogy éppen merre lavíroz­nak, megbíznak a szállítóiban, elvégre ezért bérelték fel őket. A csempészek a pénzdíjas kalandtúra, a túlélőverseny sikeréért min­denre hajlandóak, a belviszályok és a sze­génység elől menekülő ágrólszakadtak pe­dig a totális kiszolgáltatottságuk miatt tehe­tetlenül várják a végcél felbukkanását. IVlegint jönnek..., de nem kopogtatnak. Szaporán érkeznek a hívatlan látogatók: hol észrevétlenül, a tudtunk nélkül, hol pedig - köszönhetően a meglepetésszerű rajtaütés­nek - zsúfolt, sötétített platók utasaiként fény derül rájuk. Nyitott ország a mienk, ugyanakkor tény, hogy amióta a külföldiek legálisan és illegálisan nyakra-főre áramla­nak a határainkon belülre, mintha a fertőzé­sek is elszaporodtak volna. Úgy látszik, ra­gályos a példa... Meglepetés Ferter János rajza HÍREK □ Kihelyezett ügyfélszolgálat A Terü­leti Államháztartási Hivatal Mátészalkán 9 és 14 óra között a művelődési házban. Kisvár­dán 9 és 14.30 óra között a családsegítő központban tart kihelyezett ügyfélszolgála­tot családtámogatási ügyekben. □ Kondicionáló torna A Városmajori Kö­zösségi Házban működő kondicionáló torna foglalkozásai a nyári szünet után folytatód­nak minden hétfőn, kedden és szerdán 18 órától. □ Véradás Ma Pátyodon, a polgármesteri hivatalban 10 és 15, Gemzsén az új általá­nos iskola épületében 8.30 és 12.30, Fé­nyesekén, a kocsijavítóban 15 és 17 óra kö­zött szervez önkéntes véradást a Vörös- kereszt. Egy kézzel, két láb nélkül sem A törvény igen szigorú, ráadásul sokak szerint nem is igazságos, ezért sok a reklamáló Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - Az érin­tettek - betegek és háziorvo­saik a megmondhatói, mek­kora kavarodás és felháboro­dás lett abból a törvényből, amely a fogyatékossági tá­mogatás újfajta szabályok szerinti odaítéléséről rendel­kezik. A háziorvosi rendelőkben jelent­kező igénylők nehezen akarják elhinni, hogy attól például, hogy csak egy kézzel, netán két mű­lábbal élnek, még nem biztos, hogy megilleti őket a támogatás. Ebből aztán számos konfliktus keletkezik, amelyeknek kezelése bizony nem egyszerű. Sokan kimaradnak Számtalan indokolt kérelmet uta­sítottak el A törvény igen szigorú, ráadásul sokak szerint nem is igazságos. Ebből következően igen nagy számban vannak a reklamálók, az elutasított kérelem miatt pa­naszt tevők. Vojnik Mária- Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy számtalan, szerin­tem indokolt kérelmet elutasítot­tak az ügyben illetékes orvos­szakértői intézet munkatársai. Különösen szomorú, hogy a tör­vényből számos betegségcsoport kimaradt. Kimaradtak példáid azok az állampolgárok, akik fel­nőtt korukban agyvérzést szen­A fogyatékossági támogatás ügye felbolygatta az érintettek nyu­galmát Balázs Attila felvétele vedve mozgásukat, bészédképes- ségüket és beszédmegértési ké­pességüket is elveszítették mondja Vojnik Mária országgyű­lési képviselő, aki megpróbálja felkarolni az érintettek ügyét. M eg kü lön böztetés- Ezek a betegek túlnyomó több­ségükben 40-60 év közöttiek, fél­oldaluk lebénult, és ez a bénaság gyakorlatilag visszafordíthatat­lan, állapotukban tehát javulás nem várható. A betegek nagy ré­sze önállóan képtelen megfelelő módon ellátni önmagát, étkezés­ben, tisztálkodásban, minimális mozgásukban is a mások segítsé­gére szorulnak. Családjaikban gyakran az 'egyetlen kereső kénytelen feladni munkahelyét, hogy hozzátartozóját gondozni tudja. Ugyancsak elutasítják az autista, vagy sceloris multiple­xes betegek kérését is, pedig kö­zülük többen olyanok, akiknek látása megromlott, súlyos moz­gáskorlátozottak lettek. Ezek a panaszok és ezek az esetek több mint fél éve jelentős feszültséget okoznak, ezért is fordultam or­szággyűlési képviselőként inter­pellációval az egészségügyi mi­niszterhez. A miniszter végig­hallgatta mondanivalómat, s vá­laszában arra hivatkozott, hogy a jogalkotó szándéka szerint csak azok a súlyos- fogyatékos­sággal élők kaphatnak támoga­tást, „akiknek szükségük és le­hetőségük van arra, hogy önálló életvitelüket és társadalmi élet­ben való aktív részvételüket, esélyegyenlőségüket ilyen mó­don érvényesíthessék.” A mi­niszter úr válasza a közgyógyel- látási igazolványhoz kötötte a tá­mogatást, ezzel pedig engem ar­ról győzött meg, hogy vagy nem érti, vagy nem akarja érteni a probléma lényegét. Sok száz elutasított igény igazolja, a tá­mogatás körül igen sok a tisztá­zatlan, hibás döntés. . A képviselő asszony az állam- polgári jogok biztosához fordult.- Azért írtam levelet az om- budsmannak, döntöttem úgy, hogy a nyilvánossághoz fordu­lok, mert azt gondolom, minden olyan beteget megillet a támoga­tás, akinek állapota ezt indokol­ja. Az ombudsman asztalán ez az első ügyek egyike lesz, mivel a téma igen sok embert, ráadá­sul betegeket érint, remélem, az elsők között lesz azok között is, amelyeket elintézendőnek tart. Értetlenül A fogyatékossági támogatás ötle­te dicsérendő, hiszen az eddigi támogatási formák - közöttük a rokkant nyugdíj, a kiemelt csalá­di pótlék, a vakok járadéka, - lassan kifulladnak, nem fedezik a rászorulók költségeit. Az ötlet tehát jó, megvalósításába azon­ban szerintem igen sok hiba csú­szott - mondja Balogh Zoltán, a Start Rehabilitációs Vállalat ve­zérigazgatója, aki a nyolctagú Országos Fogyatékügyi Tanács tagjaként igencsak alapos isme­rője a problémának.- Meggyőződésem, hogy jog­szabálymódosításra van szükség ahhoz, hogy a támogatás azok­hoz jusson, akiket megillet. A jogszabály szerint helyes a dön­tés, emberileg azonban helyte­len, hiszen megkülönböztetést tesz az emberek között. Ezért is értek a Fogyatékügyi Tanács tagjaként egyet minden olyan kezdeményezéssel, amely az eljá­rás ellen tiltakozik. A Mozgáskorlátozottak Me­gyei Szövetségéhez naponta ér­keznek reklamáló, tiltakozó leve­lek. A panaszokból kiderül: sok tennivalóra, változtatásra van szükség ahhoz, hogy a fogyaté­kossági támogatás valóban tá­mogatás legyen, azokhoz jusson, pontosabban jusson mindenki­hez, akiket megillet. ÉLETKÉPEK Lenin a kocsmában Kállai János________________________________ Ni agymihály (Michalovce, Szlovákia) belvárosa szép (ben­sőséges, parkos, polgárian ele­gáns), peremrészei kevésbé. A település egyik kuriozitása - a hazánkban tütott jelképek és a hozzájuk kapcsolódó ideoló­giák nemkívánatosságát mel­lőzve - mégis a külváros egyik vendéglátóhelye, annak saját­ságos belső díszlete. Ottjártam- kor kollégám unszolására - hogy elüssük a tévelygő időt, s gazemberekké se kelljen len­nünk, mint III. Richárdnak... - rászántam magam, hogy egy nyári estén nekivágjak a bő két kilométeres sétának, test­közelből tanulmányozni - a portálján magát nem így hirde­tő - Lenin kocsmát. Koptattuk a járdát, míg cél­ba értünk. Útkereszteződésben balra, húsz lépés. Finis. A kerí­téssel övezett épület előtt lestarpált Lada, valaha jobb napokat megért Skoda és egy Barkas. Ha azt mondom, hogy az ódon négykerekűeket kétes alakok vették körül, finoman fogalmazok. Belém állt a frász: mi lesz, ha ránkjönnek. Társam, aki korábbi tapasz­talatai alapján némi helyisme­rettel rendelkezett, súgta: - Húzzunk befelé! Tettük. Be az ivóba, szinte ajtóstul. A tág, egyterű placcon teremtett lélek sem. Üres asztalok, festékhiá­nyos falak, áporodott szag. A magasított pult mögött egyked­vű csaposlány vette az adást, s elénk tolta a két korsó Cor- gon-t. Pillanatig a dús habra meredtünk, majd az első, emelt fővel leküzdött kortynál tekin­tetünk a sarokban - életnagy­ságban! - üldögélő, südes sap­kás, rubaskás Leninre (ül. a szobrára esett). Földbe gyöke­rezett a lábam a hitelességtől. De ezzel a sokk nem ért véget. Körben, a polcokon megannyi Iljics! Meüalakban, reliefsze- rűen, portréban, álló, ülő pozítúrában... A betyárját! - csúszott ki a számon. - Ilyet még nem pipáltam. És nem- * csak ő, Uljanov, a szokolnyiki karácsonyfás ember, hanem egy nemrég letűnt korszak ü- lusztrisai, főként a cseh és szlovák nomenklatúrából. Ma- saryktól Gotwaldon át Novot- niig... De volt ott Marxból is elég, nem beszélve a volt, test­véri kommunisták elitjéről. Bronzba, gipszbe, agyagba, márványba, gránitba öntött, vésett, faragott história, gro­teszk panoptikum. - Mire jó ez? - morzsolgattam a kérdést.- Kihívás, provokáció? Ugyan!. Talán csak ironikus üzenet: hogy valami, ami megvolt, megtörtént még jelképesen, szimbólumaiban sem átléphe­tő? Egy gyűjtő fanatizmusának is bizonyítéka e bizarr kol­lekció. Ám biztos, hogy nemcsak az! A tárlatnézést befejezvén, a krigliknek dőltünk, kortyoltuk a malátalét, alig beszéltünk. Kísértet járta be a mihályi cse­llót, ghost-mivoltában bágyadt, erejében megfogyott szeüem. A János-áldást rummal követtük el. Lehet, ez nyomta ki belőlem a mindkettőnket megkacagtató (talán, ha érti, a csaptündért is mosolyra fakasztja) rögtönzé­semet: Lenin ült, Lenin ül, Le­nin ülni fog... Szén ke, a penyigei lap Penyige (Koncz Nóra) - Né­hány lelkes helybelinek kö­szönhetően rendkívül jól in­formáltak a penyigei embe­rek. A címben szereplő, szó­beszéd útján történő (fél­retájékoztatás megelőzése illetve kiküszöbölése érdeké­ben a település vezetői köz­ségi lapot alapítottak. Az esztétikus küüemű, Szenke nevű újság hivatalosan ne­gyedévente jelenik meg, de mint Kormány Margit, a szerkesztést végző nyugdíjas pedagógus utalt rá, alkalomadtán különkiadá­sokkal lepik meg a lakosságot.- Minden kiadvány azonos sé­mára, meghatározott rovatokra épül - lapoz bele az utolsó szám­ba Körösi Miklósáé polgármes­ter, aki a munkálatok összefogá­sa meüett a település első embe­reként a vezércikk áUandó szer­zője. A fotókkal iüusztrált olda­lak a településen történt esemé­nyek beszámolóján valamint a képviselő-testület döntései és a lakosságot érintő jogszabályok közlésén túl szórakoztató, tanító jeüegű írásokat is tartal­maznak. Az azonos korú és érdeklődé­sű penyigeiek összetartozását a községben kiadott további lapok bizonyítják. Az általános iskolá­sokat a Móricz-infó, a reformá­tus vaUásúakat a Szenke-parti Harangszó tájékoztatja az aktuá­lis változásokról, tennivalókról, programokról. Ezeken kívül szintén a településen készül a Szatmári Ifjúsági Keresztyén Egyesület (SZIKE) havonta meg­jelenő képes újságja a Szatmári Református Ifjúság, melyet Nagy György lelkész irányításával a térségi fiatalok tudósításai, ri­portjai töltenek meg. A negyvenedik Békés, boldog negyven évet töltött együtt a sényői Zakar Sándor és felesége, Kulcsár Mária. Az évforduló alkalmából a házaspárt két gyermeke, négy unokája, egy fogadott unoka, és a szomszéd köszöntötte őszinte sze­retettel Amatőr felvétel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom