Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-28 / 175. szám

2001. július 28., szombat Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Jön a kormány Angyal Sándor _____________ Csarodára jön a kormány, augusztus kö­zepén ezen a kis beregi településen tartja ülését a kabinet. Nem nehéz kitalálni a helyszíni tanácskozás fő témáját: az árvíz utáni helyreállítási munkálatok szerepelnek napirenden, közte is kiemelten az: ha szük­séges, mekkora összeggel egészítsék ki az e célra elkülönített forrásokat. Ahhoz sem kell látnoki tehetség, hogy már most állítsuk: kiegészítésre pedig bizto­san szükség lesz. Még egy családi ház épí­tésének tervezésekor sem lehet előre látni minden kiadást forintra pontosan, nem­hogy a milliárdokat emésztő, több százas nagyságrendű és közel húsz települést érin­tő épületegyütteseknél. Ez a pótlás pedig elérheti az eredetileg újjáépítésre és helyreállításra szánt összeg akár egyharmadát is, aminek több oka van. Mindenek előtt az, hogy az első felmérések­kor még nem lehetett tisztán látni, melyik házban milyen kár keletkezett. Nemcsak több, mint száz újabb házat kellett lebonta­ni, de tetemes az az összeg is, ami az utó­lag jelentkező újjáépítési, megerősítési, tata- rozási feladatokra szükségeltetik, s bizony, ez további 1500-2000 munkást is igényel. (Újabb teher, további százmilliók.) N ekem ezek hallatán az jut eszembe, lesznek majd, akik kajánkodnak, hogy tám­lám, a kormány nem teljesíti pontosan és határidőre, amit vállalt, kiigazításra van szükség. Aztán az is eszembe jut, mennyire hajlamosak vagyunk mi csak határidőben gondolkodni, s aztán gyorsan felháborodni. Nincs ez másként az EU-témában sem: minduntalan a határidőket méricskéljük, mi­közben a belépés előnyeiről és kockázatai­ról hallgatunk. Már most ezret teszek egy ellenében, hogy nem épül meg minden ház szeptember végére (vagy ha igen, ak­kor jó néhányat csak összecsapnak), vakol­ni, kőporozni fognak még október végefelé is. Azt is tudom, hogy aki a bőrén érzi az el­pusztult lakását, vagy hónapokat húzott le a menekültekre emlékezető sátorban, an­nak minden nap, óra, perc örökkévalóság­nak tűnik. Nagy az elkeseredés és a pánik ott, ahol még hozzá sem kezdtek az építési munkákhoz. Hallani igazságtalan kedvez­ményezésről a sorrendiségben, protek­ciózásról a rokonok javára, - mindez is vele­járója egy ilyen tömeges méretű tragédiá­nak, ami persze távolról sem általános. Mindezek ellenére a többség optimista: azért előbb vagy utóbb, de mindenképpen a tél beállta, a fűtési szezon kezdete előtt tető lehet, lesz minden kárt szenvedett csa­lád feje fölött. Ez pedig egyszerre sikere lesz az egész magyar népnek, kormánynak, épí­tőnek és a türelmét edző károsultnak. Gondolom, a megyei helyreállítási és új­jáépítési bizottság sem marad ki ebből a sorból, melynek képviselője ezúttal elmondhatja majd tapasztalatait - a jót és a rosszat is - a Csarodán ülésező kor­mánytagoknak. Valami nem stimmel Ferter János rajza Nagyon szép a ház, de még idegen Erzsiké néni legutóbb szomorú, most mérges volt, hogy tönkremegy a termény Balogh Béláné nem bírta visszatartani könnyeit Tákoson Györke László Tákos, Gergelyiugornya, He- tefejércse (KM) - Látványo­sabb szakaszába érkezett az árvizes újjáépítés: egymás után nőnek ki földből a ta­karos hajlékok, a hét köze­pén Tákoson és Gergelyiu- gornyán tizennégy ház mű­szaki átadása is megtörtént. De vajon feledteti-e az új, immá­ron beköltözhető otthon látvá­nya, tudata a márciusi tragé­diát? Ennek jártunk utána né­hány családnál, miközben - mintha dézsából öntenék - zuho­gott szinte egész nap. Infarktus Tákoson Ködöböcz Bélánéval ak­kor találkoztunk először, mikor kiválasztotta a háztervet. Aztán az első kapavágáskor. Most áll a kész ház - csak apró belső mun­kák maradtak hátra - étkezőjé­ben és mutatja a vízfoltos plafont:- Hirtelen jött a zápor, a ké­mény mellett még nem volt cse­rép, beáztunk - mondja. A szárí­tó azóta is üzemel. Körbevezet a lakásban: bekukkantunk a bolt­íven keresztül a konyhába, ahol egyelőre csak a tűzhely árválko­dik. A Máltai Szeretetszolgálat ígérte, hogy ad konyhabútort. A tágas fürdőszoba, a húsz négy­zetméteres kétajtós nappali és a két délre néző szoba következik - ez utóbbi volt az „extrakíván­sága” Irénke néninek - mellett egy zuhanyozó fülke is van. - Tudja, az uram ezt jobban szere­ti. Szép, nagyon szép a ház, de valahogy még idegen. A régi há­zat két kezünkkel építettük. Sok idő kell, míg igazán a miénknek érezzük. Meg elfelejtsük azt a sok borzalmat, a hányattatást. A bútor Vaján, egy garázsban. Mióta folyik az építkezés, itt szemben a régi iskolában kap­tunk két fekvőhelyet. Már na­gyon hiányzik az otthon. A fér­jem nehezen bírta a hercehur­cát, néhány hete infarktussal vitte el a rohammentő. Szerencsére nem volt végze­tes, hisz Béla bácsi együtt nézi végig velünk a házat.- A lányom szerette volna, ha Debrecenbe költözünk, de én ra­gaszkodtam a szülőfalumhoz - mondja. Molnár Jánosné az alapozás­kor azzal fogadott a lakásul szol­gáló sufniból küépve, hogy na­gyon szomorú, mert szerinte las­san halad a munka. Felidézem neki szavait a már csaknem kulcsrakész lakásban.- Most meg mérges vagyok - mondja. - Esik ez az átkozott eső, a termény ott van leterítve az ud­Kuriózum Sokan felkapták a fejüket, amikor kiderült: Kertész Jó- zsefné Jolánka néni Hetefe- jércsén semmiféle kártala­nítást nem kért.- Azt mondták, le kell bontani a házat. De azt nem tudják garantálni, hogy ide­jében kész lesz. Az ereszt kellene kijavítani, meg a kamrát. De azzal nem fog­lalkoznak. Akkor meg ne csináljanak semmit. Nyolc­vanéves vagyok, drága jó uramat három éve temet­tem el. Csak arra kértem az Istent, hogy engem szólít­son előbb magához. Nem így lett. Egy fiam van, Gyarmaton lakik, néha meglátogat. Nem sok öröm ért az életben, most meg még pakoljak is ki... Nem hiányzik ez már nekem, higgye el. varon. Tönkre fog menni. Ha így esik, megint árvíz lesz. Nyári konyhát szerettünk volna építeni a magunk erejéből, mert erre az állam nem ad egy fillért sem, de tessék megnézni mire jutottunk: épphogy felhúztuk a falat. Most annak a pincéjében lakunk. Ahol gazdálkodnak, ott erre legalább olyan szükség van, mint a lakás­ra. Nem mondom, szép a ház, le a kalappal a fiúk előtt. Nézze, mi­lyen szép tágas a konyha. Itt ez az asztal, lefestettem. Ha jönne a miniszter, rögtön megterítem, mindent előkészítettem. Amit le­het, rendbe hozunk. A Fiam na­gyon sokat segít, de azt nem vár­hatom el tőle, hogy nyári kony­hát építsen nekünk. Ki az elégedett? Gergelyiugomyán Mező János­né, Gizi néni már jobban elviseli a körülötte történő felhajtást, mint az első kapavágáskor. Nem tud eléggé hálálkodni a „főnö­köknek”, hogy ilyen jók voltak hozzá, hiszen az Isobau kicsiny házát be is rendezte. Eddig a ten­gerikasban aludt. Két férjét is el­temette, öt gyermeket nevelt fel. Most fiával lakik majd a takaros kis házban.- A nyolcvanat betöltöttem - mondja sokat küszködtünk, de most már szeretnék még pár évet élni ebben a szép kis házban... Balázs Attila felvétele Az utcán több hasonló sorsú szomszéd gyűl össze. Vezse Ist­ván nem rejti véka alá vélemé­nyét:- Itt sokkal több az elégedet­len ember, bár a politikai veze­tők nem ezt nyilatkozzék. Elége­dett az lehet, akinek az évek óta elhanyagolt lakását lebontották, a életében nem sokat tett be a közös kalapba. Itt azért vannak olyanok, akiknek lakásában mi­nimális kár keletkezett, de annál nagyobb az ingóságában, mert életében sokat dolgozott. A kor­mány a kártalanításból kizárta az ingóságot, a melléképületeket. Az árvízvédelem alapvetően nem a lakosság, hanem az állam feladata. Ennek a kötelezettségé­nek az állam nem tett eleget, te­hát jogosnak érezzük a teljes kárigényt. Nem beszélve arról, hogy itt az emberek kapcsolatá­ban, a fejekben mérhetetlen nem vagyoni kár keletkezett. Ezt sen­ki nem tudja megfizetni... Rózsáné a Darvas utcából sá­torban lakik hat gyermekével, az egyiknek fél veséje van:- A vállalkozón kívül a kutya se néz ránk, úgy tessék elhinni. Nekem nincs vagyonom, nekem a gyermekeim a kincsem, akiket nagyon szeretnék már fedél alatt tudni. Azon iparkodik a vállal­kozó, hogy egy szobát mielőbb lakhatóvá tegyen. ÉLETKÉPEK Firkák a kocsmafalon Balogh József N, I yaralás közben egy keszt­helyi kis kocsmában (is) jár­tunk. Első látásra a három fa­lat alaposan telefirkálták, ám aki beleolvasott, már az első­nél rájött, hogy amit lát, nem a vécékben szokásos falfirkák­kal azonos színvonal. Aforiz­mák voltak, némelyik szerző­jének a neve is ott szerepelt, ám a névtelen többség miatt csak a szellemes mondást, il­letve azoknak csak piciny ré­szét jegyeztem le. Vannak fejek, amelyekre mindig a fejetlenség jellemző. Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, addig, míg nem talál­koztam olyannal, akinek lába sincs. A kommunizmus olyan, mint a szesztilalom, jó elgon­dolás, csak nem működik. A pesszimista csupán jól ér­tesült optimista. A nőt ne dicsérd szépségéért, mert úgy is tudja, hogy igaz. Dicsérd az okosságát, mert azt csak hiszi. Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját a felsége előtt, akkor vagy a felesége új, vagy a ko­csi. Az egészség valószínűleg a halál leglassúbb formája. Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki. Láttam az igazságot, nincs semmi értelme. Ha nem volna utolsó pilla­nat, valószínű soha semmi nem készülne el. Ha nem hiszed, hogy min­den nap nagyszerű, próbálj csak kihagyni egyet. Aki engedelmeskedik, szinte mindig különb, mint aki pa­rancsol. Gyakorlat teszi az embert, de vannak rossz gyakorlatok is. Sose vásárolj olyat, aminek nyele van, mert azzal dolgozni kell. A tengerparton táncoltak Horvátországban nyaralt a demecseri Kossuth Lajos Általános Iskola tizenkilenc diákja, akik üvegfenekű hajóról tanulmányozták a tenger élővilágát, megismerkedtek Rab-sziget érdekességeivel, estén­ként pedig táncbemutatóval szórakoztatták a kemping vendé­geit Amatőr felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom