Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-28 / 175. szám
2001. július 28., szombat Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Jön a kormány Angyal Sándor _____________ Csarodára jön a kormány, augusztus közepén ezen a kis beregi településen tartja ülését a kabinet. Nem nehéz kitalálni a helyszíni tanácskozás fő témáját: az árvíz utáni helyreállítási munkálatok szerepelnek napirenden, közte is kiemelten az: ha szükséges, mekkora összeggel egészítsék ki az e célra elkülönített forrásokat. Ahhoz sem kell látnoki tehetség, hogy már most állítsuk: kiegészítésre pedig biztosan szükség lesz. Még egy családi ház építésének tervezésekor sem lehet előre látni minden kiadást forintra pontosan, nemhogy a milliárdokat emésztő, több százas nagyságrendű és közel húsz települést érintő épületegyütteseknél. Ez a pótlás pedig elérheti az eredetileg újjáépítésre és helyreállításra szánt összeg akár egyharmadát is, aminek több oka van. Mindenek előtt az, hogy az első felmérésekkor még nem lehetett tisztán látni, melyik házban milyen kár keletkezett. Nemcsak több, mint száz újabb házat kellett lebontani, de tetemes az az összeg is, ami az utólag jelentkező újjáépítési, megerősítési, tata- rozási feladatokra szükségeltetik, s bizony, ez további 1500-2000 munkást is igényel. (Újabb teher, további százmilliók.) N ekem ezek hallatán az jut eszembe, lesznek majd, akik kajánkodnak, hogy támlám, a kormány nem teljesíti pontosan és határidőre, amit vállalt, kiigazításra van szükség. Aztán az is eszembe jut, mennyire hajlamosak vagyunk mi csak határidőben gondolkodni, s aztán gyorsan felháborodni. Nincs ez másként az EU-témában sem: minduntalan a határidőket méricskéljük, miközben a belépés előnyeiről és kockázatairól hallgatunk. Már most ezret teszek egy ellenében, hogy nem épül meg minden ház szeptember végére (vagy ha igen, akkor jó néhányat csak összecsapnak), vakolni, kőporozni fognak még október végefelé is. Azt is tudom, hogy aki a bőrén érzi az elpusztult lakását, vagy hónapokat húzott le a menekültekre emlékezető sátorban, annak minden nap, óra, perc örökkévalóságnak tűnik. Nagy az elkeseredés és a pánik ott, ahol még hozzá sem kezdtek az építési munkákhoz. Hallani igazságtalan kedvezményezésről a sorrendiségben, protekciózásról a rokonok javára, - mindez is velejárója egy ilyen tömeges méretű tragédiának, ami persze távolról sem általános. Mindezek ellenére a többség optimista: azért előbb vagy utóbb, de mindenképpen a tél beállta, a fűtési szezon kezdete előtt tető lehet, lesz minden kárt szenvedett család feje fölött. Ez pedig egyszerre sikere lesz az egész magyar népnek, kormánynak, építőnek és a türelmét edző károsultnak. Gondolom, a megyei helyreállítási és újjáépítési bizottság sem marad ki ebből a sorból, melynek képviselője ezúttal elmondhatja majd tapasztalatait - a jót és a rosszat is - a Csarodán ülésező kormánytagoknak. Valami nem stimmel Ferter János rajza Nagyon szép a ház, de még idegen Erzsiké néni legutóbb szomorú, most mérges volt, hogy tönkremegy a termény Balogh Béláné nem bírta visszatartani könnyeit Tákoson Györke László Tákos, Gergelyiugornya, He- tefejércse (KM) - Látványosabb szakaszába érkezett az árvizes újjáépítés: egymás után nőnek ki földből a takaros hajlékok, a hét közepén Tákoson és Gergelyiu- gornyán tizennégy ház műszaki átadása is megtörtént. De vajon feledteti-e az új, immáron beköltözhető otthon látványa, tudata a márciusi tragédiát? Ennek jártunk utána néhány családnál, miközben - mintha dézsából öntenék - zuhogott szinte egész nap. Infarktus Tákoson Ködöböcz Bélánéval akkor találkoztunk először, mikor kiválasztotta a háztervet. Aztán az első kapavágáskor. Most áll a kész ház - csak apró belső munkák maradtak hátra - étkezőjében és mutatja a vízfoltos plafont:- Hirtelen jött a zápor, a kémény mellett még nem volt cserép, beáztunk - mondja. A szárító azóta is üzemel. Körbevezet a lakásban: bekukkantunk a boltíven keresztül a konyhába, ahol egyelőre csak a tűzhely árválkodik. A Máltai Szeretetszolgálat ígérte, hogy ad konyhabútort. A tágas fürdőszoba, a húsz négyzetméteres kétajtós nappali és a két délre néző szoba következik - ez utóbbi volt az „extrakívánsága” Irénke néninek - mellett egy zuhanyozó fülke is van. - Tudja, az uram ezt jobban szereti. Szép, nagyon szép a ház, de valahogy még idegen. A régi házat két kezünkkel építettük. Sok idő kell, míg igazán a miénknek érezzük. Meg elfelejtsük azt a sok borzalmat, a hányattatást. A bútor Vaján, egy garázsban. Mióta folyik az építkezés, itt szemben a régi iskolában kaptunk két fekvőhelyet. Már nagyon hiányzik az otthon. A férjem nehezen bírta a hercehurcát, néhány hete infarktussal vitte el a rohammentő. Szerencsére nem volt végzetes, hisz Béla bácsi együtt nézi végig velünk a házat.- A lányom szerette volna, ha Debrecenbe költözünk, de én ragaszkodtam a szülőfalumhoz - mondja. Molnár Jánosné az alapozáskor azzal fogadott a lakásul szolgáló sufniból küépve, hogy nagyon szomorú, mert szerinte lassan halad a munka. Felidézem neki szavait a már csaknem kulcsrakész lakásban.- Most meg mérges vagyok - mondja. - Esik ez az átkozott eső, a termény ott van leterítve az udKuriózum Sokan felkapták a fejüket, amikor kiderült: Kertész Jó- zsefné Jolánka néni Hetefe- jércsén semmiféle kártalanítást nem kért.- Azt mondták, le kell bontani a házat. De azt nem tudják garantálni, hogy idejében kész lesz. Az ereszt kellene kijavítani, meg a kamrát. De azzal nem foglalkoznak. Akkor meg ne csináljanak semmit. Nyolcvanéves vagyok, drága jó uramat három éve temettem el. Csak arra kértem az Istent, hogy engem szólítson előbb magához. Nem így lett. Egy fiam van, Gyarmaton lakik, néha meglátogat. Nem sok öröm ért az életben, most meg még pakoljak is ki... Nem hiányzik ez már nekem, higgye el. varon. Tönkre fog menni. Ha így esik, megint árvíz lesz. Nyári konyhát szerettünk volna építeni a magunk erejéből, mert erre az állam nem ad egy fillért sem, de tessék megnézni mire jutottunk: épphogy felhúztuk a falat. Most annak a pincéjében lakunk. Ahol gazdálkodnak, ott erre legalább olyan szükség van, mint a lakásra. Nem mondom, szép a ház, le a kalappal a fiúk előtt. Nézze, milyen szép tágas a konyha. Itt ez az asztal, lefestettem. Ha jönne a miniszter, rögtön megterítem, mindent előkészítettem. Amit lehet, rendbe hozunk. A Fiam nagyon sokat segít, de azt nem várhatom el tőle, hogy nyári konyhát építsen nekünk. Ki az elégedett? Gergelyiugomyán Mező Jánosné, Gizi néni már jobban elviseli a körülötte történő felhajtást, mint az első kapavágáskor. Nem tud eléggé hálálkodni a „főnököknek”, hogy ilyen jók voltak hozzá, hiszen az Isobau kicsiny házát be is rendezte. Eddig a tengerikasban aludt. Két férjét is eltemette, öt gyermeket nevelt fel. Most fiával lakik majd a takaros kis házban.- A nyolcvanat betöltöttem - mondja sokat küszködtünk, de most már szeretnék még pár évet élni ebben a szép kis házban... Balázs Attila felvétele Az utcán több hasonló sorsú szomszéd gyűl össze. Vezse István nem rejti véka alá véleményét:- Itt sokkal több az elégedetlen ember, bár a politikai vezetők nem ezt nyilatkozzék. Elégedett az lehet, akinek az évek óta elhanyagolt lakását lebontották, a életében nem sokat tett be a közös kalapba. Itt azért vannak olyanok, akiknek lakásában minimális kár keletkezett, de annál nagyobb az ingóságában, mert életében sokat dolgozott. A kormány a kártalanításból kizárta az ingóságot, a melléképületeket. Az árvízvédelem alapvetően nem a lakosság, hanem az állam feladata. Ennek a kötelezettségének az állam nem tett eleget, tehát jogosnak érezzük a teljes kárigényt. Nem beszélve arról, hogy itt az emberek kapcsolatában, a fejekben mérhetetlen nem vagyoni kár keletkezett. Ezt senki nem tudja megfizetni... Rózsáné a Darvas utcából sátorban lakik hat gyermekével, az egyiknek fél veséje van:- A vállalkozón kívül a kutya se néz ránk, úgy tessék elhinni. Nekem nincs vagyonom, nekem a gyermekeim a kincsem, akiket nagyon szeretnék már fedél alatt tudni. Azon iparkodik a vállalkozó, hogy egy szobát mielőbb lakhatóvá tegyen. ÉLETKÉPEK Firkák a kocsmafalon Balogh József N, I yaralás közben egy keszthelyi kis kocsmában (is) jártunk. Első látásra a három falat alaposan telefirkálták, ám aki beleolvasott, már az elsőnél rájött, hogy amit lát, nem a vécékben szokásos falfirkákkal azonos színvonal. Aforizmák voltak, némelyik szerzőjének a neve is ott szerepelt, ám a névtelen többség miatt csak a szellemes mondást, illetve azoknak csak piciny részét jegyeztem le. Vannak fejek, amelyekre mindig a fejetlenség jellemző. Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, addig, míg nem találkoztam olyannal, akinek lába sincs. A kommunizmus olyan, mint a szesztilalom, jó elgondolás, csak nem működik. A pesszimista csupán jól értesült optimista. A nőt ne dicsérd szépségéért, mert úgy is tudja, hogy igaz. Dicsérd az okosságát, mert azt csak hiszi. Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját a felsége előtt, akkor vagy a felesége új, vagy a kocsi. Az egészség valószínűleg a halál leglassúbb formája. Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki. Láttam az igazságot, nincs semmi értelme. Ha nem volna utolsó pillanat, valószínű soha semmi nem készülne el. Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű, próbálj csak kihagyni egyet. Aki engedelmeskedik, szinte mindig különb, mint aki parancsol. Gyakorlat teszi az embert, de vannak rossz gyakorlatok is. Sose vásárolj olyat, aminek nyele van, mert azzal dolgozni kell. A tengerparton táncoltak Horvátországban nyaralt a demecseri Kossuth Lajos Általános Iskola tizenkilenc diákja, akik üvegfenekű hajóról tanulmányozták a tenger élővilágát, megismerkedtek Rab-sziget érdekességeivel, esténként pedig táncbemutatóval szórakoztatták a kemping vendégeit Amatőr felvétel
