Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-21 / 169. szám

2001. július 21., szombat Kelet« HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Oly távol van, s mégis közel KovAcs Bertalan Bereg vármegye egykori centruma, az országgyepütöl kőhajításnyira fek­vő Beregszász a legmagyarabb ukraj­nai város. A beregszásziak jövőbe ve­tett hitét jelzi, hogy sanyarú sorsuk ellenére immáron európai hírű szín- társulatot is képesek életben tartani. Szerencsére, mára a határ minden eddiginél átjárhatóbb lett, s külön öröm, hogy nem csupán a művészek és a felnőttek, hanem a gyermekek számára is megadatott egy más világra való rácsodálkozás lehetősége. Harmadik csoport A Csernobili Gyermekszövetség nevű szer­vezet idén már harmadik ízben hozott ha­zánkban kevés híján húsz beregszászi em­berpalántát, akiket ezúttal is az ara­nyosapáti iskola látott vendégül. - Nevé­ben képzőművészeti alkotótábor a miénk, ám valójában ennél többről van szó - fogal­maz a vendéglátók nevében Kozma Károly igazgató, aki nem győzi dicsérni tanárait, akik egy emberként álltak a kirándulások­kal, strandolással, diszkóval és persze sportolással is színesített tábor ügye mel­lé. Pedig, mint a kárpátaljai gyermekek ve­zetője, Szűcs László utal rá: nem volt túlsá­gosan reménykeltő az indulás, hiszen a több mint harminc(!) megkeresett anyaor­szági település közül egyedül az aranyos­apátiak válaszoltak. Sőt, nemcsak írtak, hanem azonnal a falujukba invitálták a be­regszásziakat. Az általunk oly sokat szi­dott magyar viszonyokhoz szokott ember­nek nagyon is távolinak tűnik a földrajzi értelemben amúgy közeli Beregszász, ha Apáti unikumok: a számítógépek és a dú­san terített asztalok A szerző felvétele Szűcs Lászlót hallgatja. Kiderül, a gyerme­kek válogatásánál elsődleges szempont, hogy van-e útlevele, s csak olyan ifjú jöhet szóba utazóként, aki legalább már egyszer zokszó nélkül eltöltött néhány napot a csa­ládjától távol. - A gyermekeink két dolog­ra csodálkoznak rá nagyon. Az egyik a szá­mítógép, a másik, s ez a nagyobb: az itt el­fogyasztott étkek ízgazdagsága, változatos­sága - említ egy-két tábori „unikumot” a férfiú. Akiket most nem tudtak elhozni, az­zal vigasztalják: majd jövőre sorra kerül­nek. Az aranyosapátiak hagyománnyá ne­mesítették a nyári vendéglátást, mi több: idén a gyermekszövetség segítségére sietett egy cívis városbéli egyesület is. Ok e hónap végén tizennyolc beregszászi gyermeket lát­nak majd szívesen Mogyorócskán. Egymástól is tanulnak Mivel a kárpátaljai nebulókkal együtt a helyiek is táborlakóknak számítanak, az apró emberkék egymástól is sokat tanul­nak, de leginkább az apáti pedagógusok - odaát javarészt ismeretlen - oktatási-neve­lési módszerein csiszolódnak. - Egy kívül­álló első perctől kezdve nem tudja megkü­lönböztetni a beregszászi gyermeket a he­lyitől - állítja Pálfi Andrásáé igazgatóhe­lyettes, aki hangsúlyozza: - A mi gyerme­keink különben is hozzá vannak szokva a vendéglátáshoz. Legnagyobb gondunk, hogy idén az üyenféle táborozást nemigen segítették pályázatokkal az alapítványok és a szakminisztériumok. Tavaly a Soros mellett a Mobilitás alapítvány is adott pénzt, A szakmai munkában nagyon sokat köszönhetünk Zimányi Alajos képzőmű­vésznek, aki a technikák széles tárházába vezeti be nagyon gyermekcentrikusan a kicsiket. Kollégáimmal együtt igyekszünk évről évre változatosabb, a korábban meg­szokotthoz képest egy kicsit másmilyen programot kínálni. Idén öten vettünk részt a Lépésről, lépésre elnevezésű pedagógiai továbbképző programon, amely új színt hozott a tábor életébe és nagyon felfrissí­tette a táborlakók mindennapjait. Az alkotmányosság konok védője Hajdani közéletünk kiemelkedő egyéniségei: Szikszay Pál, szabolcsi alispán (2) Szikszay Pál KM-reprodukció Margócsy József Az 1901-1906 között volt szabolcsi alispánról, Szikszay Pálról lesz szó. Hasonló ne­vű édesapja Gáván szolgabí­ró, ott született 1844. au­gusztus 3-án. Édesanyja is gávai, Mikecz Zsuzsanna. Sá­rospatakon, Kassán tanul, ügyvéd lett. 1868-tól a megyeszékhely Kálié­ban praktizál. 23 éves korától a megyei közgyűlés választott tag­ja. 1877-től ő a megyei tiszti fő­ügyész - a már nyíregyházi me­gyei székhelyen. Kortársi nyüat- kozatok szerint kiemelkedő szakmai sikerei, széles körű mű­veltsége, puritán életvitele tették méltóvá, hogy őt választották meg a régi megyei gyakorlattal pályázókkal szemben nagy szó­többséggel. Nyíregyházán a re­formátusok tevékeny presbitere, 1893-tól főgondnoka. - Ügyvédi oklevele birtokában - adóját ket­tőzve számítva - a megyei viri- lisek első harmadában olvasható a neve. Elvakultság nélkül Főügyész korának nagy megyei „próbája” a hírhedt eszlári vér- vád-per, a nyíregyházi főtárgya­lás. Erről olvasható a Borovsz- ky-monográfiában: „Örök érde­me a vármegyei közigazgatás­nak, hogy a jobbról-balról köve­telőző elvakultság és szenvedély közepeit meg tudta őrizni a köz­békét és rendet, egy minden ol­dalról fenyegető katasztrófától.” /497./ 1901-ben választják meg alis­pánnak, igen nagy szótöbbség­gel, br. Feilitzsch Berthold főis- pánsága idején. Már 61 éves, amikor a „nemzeti ellenállás” vagy az „alkotmányvédő har­cok” néven kiéleződött a megye ellentéte a kormánnyal. Az alis­pán vezette a megyei törvényha­tóság ellenkező-védekező harcát - a sikerig. Röviden összefoglalva: az 1905- i képviselőválasztáskor a sza­badelvű kormánypárt 30 éves uralma megszakadt: az ellenzéki függetlenségi párt győzött. A ki­rály mégis a szabadelvű Fejér- váry Gézát bízza meg kormány- alakítással. Itthon 1905. január 12-én az elnöklő főispán ismerte­ti a miniszterelnök bemutatkozó leiratát. A közgyűlés alkotmány- ellenesnek ítéli a helyzetet, Fe- jérváryékkal szemben bizalmat­lanságának ad kifejezést. Továb­bi hivatali működése ellen tüta- kozik, a kormányt támogatásban nem részesíti - erről levélben küldenek értesítést. Az ülésen 40 tagú alkotmányvédő bizottságot alakítanak „a kormánynak ne­tán törvényellenes intézkedései­vel szemben egységes állásfogla­lás” képviseletére. Intő szózat- A főispán benyújtotta lemondá­sát, a kormány nem válaszol ne­ki. így Feüitzsch a rokonszenvét hivatali passzivitással fejezi ki, nem vesz részt a gyűléseken: ott Szikszayé az elnöklés feladata. Az október 10-i ülésen felolvas­sák a miniszterelnök „Intő szó­zat” című leiratát, mely óva inti a megyét: ne akadályozza az adók befizetését (illetve azok to­vábbítását a kincstárnak), sem az újoncok bevonultatását: az üyen intézkedéseket a kormány megsemmisíti. A közgyűlés vála­sza: Szabolcs vármegye nem szo­rul arra, hogy törvénytiszteletet és hazafiságot a kormánytól ta­nuljon; tütakoznak autonómiá­juk folyamatos megsértése ellen.- 1906 januárjában a minisz­terelnök ismételten utasítja az alispánt rendeletéinek végrehaj­tására. Erre az alispán: őt a szol­gálati fegyelem csak a megye szolgálatára kötelezi. így viszont életbe lép a megtorlás: letütja a megye minden alkalmazottjának fizetését, állásukat megszűntnek tekinti, kormánybiztost küld rendcsinálási szándékkal. - Erre indul 1806 januárjában a megye példátlan szolidaritási összefogá­sa: a megyei lakosság 342 ezer korona 20 fillért fizetett be az al­kalmazottak folytatólagos fizeté­sére. Tíz személy 10-20 ezer koro­nát fizetett be, 73 személy 1-6 ezer koronát, száznál többen en­nél kevesebbet. Név szerint sze­repel három 10-50 ill. 60 filléres támogató is. A január és áprüis közötti négy hónapra nem érke­zett ellátmány. Ennek az összeg­nek ötszöröse a felajánlás, tehát egy évnél tovább is bírták volna a helytállást. Jótékony cél A király hamarább fáradt bele á harcba: áprüis 4-én kiegyezett az eUenáüási koalícióval, ápr. 10-én már ki is utalták az elmaradt négyhavi illetményt. A zivataros idők elmúltával itt úgy intézked­tek, hogy mindenki azonnal visszakapja befizetett pénzét. A szokásos kamatokat összegyűjt­ve alapként kezelik: ebből em­lékkötetben jelentetik meg a tör­ténteket, a maradék összeget pe­dig jótékony célra fordítják. így került kiadásra a megyei főlevél­táros összefoglalásának 1907-re elkészült kötete: „Az alkotmány- védelem Szabolcs vármegyében, 1905-6.” címmel, Inczédy Lajos munkája. Szikszay, immáron 62. életévé­ben befejezte közszolgálatát. Az elismerő szavak meUett még ki­fejezőbb a megye hálája, kivéte­les határozata. A szokásos nyug­díj összegénél 25%-kal magasab­ban, teljes fizetését kapja tovább a visszavonuló Szikszay. Buji birtokán majd 1928-ban adják át neki az államfő kitüntetését: a kormányfőtanácsosság oda­ítélését.- Még a családjáról: első fele­ségétől, Mikecz Erzsébettől négy gyermeke született. 1881-ben el­váltak, 2. felesége, Gergelyffy An­na egy év múlva már meghalt tbc-ben. Majd újra együtt éltek első feleségével 1929-ben bekö­vetkezett haláláig, gyermekeik, unokáik körében. Felesége Bú- jon, 1935-ben halt meg. Legnagyobb fiuk révén unoká­juk, az 1920-ban született Sz. Pál minden évben fáradhataüanul keresi fel elődeinek sírját, a régi udvarháznak azonban már a nyomát se találja... VENDÉGSOROK Hagyományőrzés, de hogyan Mindazonál­tal nekem meg az a vé- leményem Marcus Por- ticus Kató­val ellentét­ben, hogy a hagyomány- őrzés reggel kezdődik. Helyzete ma Magyaror­szágon hasonlít a focihoz. A szakemberek szerint az utánpót­lásnevelésnél keU kezdeni. Meg kell tanulni lőni, fejelni, cselezni és mindent gyorsan, - a hagyo­mányőrzés is üyen, és gyermek­korban kell rászokni. Akit az ap­ja vasárnap kézenfogva elvitt a templomba, azt ma nem térítik meg a ma még ismeretlen Csu- csunda szekta tagjai. Akit dél­után meg kivitt a meccsre, az még ma is annak a csapatnak szurkol. Ha pecázni jártak, az a fiú ma is is ennek a szenvedély­nek hódol. A hagyomány leglátványosabb * * A szerző Ybl-díjas építész, a megyei Építész Kamara elnöke. eleme az épített környezet. Min­denki büszke, aki létrehozásában közreműködött, mert a ház építő­jét és korát reprezentálja falun és városban. A város soha nincs kész. A nőtt településen együtt él a múlt és a jelen, a folytatva megőrzés és a korszerű. Eldugult városok A városok túlnépesednek, és a motorizációtól eldugulnak Mégis sokan lakói akarnak lenni ennek a hangyabolynak, a házak felma­gasodnak, mindenki elad, vesz, az utcák szintjén a szolgáltatá­sok, üzletek eléd állnak a járdán is. A városi hagyomány védendő, értékét a folyamatos változások között kell megőrizni. Sok rétege van: az utcák struktúrája, szöve­te, a légterek, arányok, növény­zet, egyes stílusteremtő, műem­lék, házak , és csak a helyi ka­raktert jelentő homlokzatok, ke­rékvetők, kapuzatok. A téri szer­kezettől a tárgyi emlékekig szé­les a skála. A történelmi belváro­sok házai zártsorúan összeépül­tek, kapualjakon lehetett bejutni udvaraikba. Az utcai lakásokban ma már nem jő lakni, a zajtól, a bűztől, de üzleti célokra a föld­szint kiváló. Nosza minden ab­lakból ajtó lesz, kirakat, lépcsők indulnak járdáról, és megválto­zik a régi utcakép. A nyüáske- retezések, lábazatok elvesztik szerepüket, cégfeliratok, reklá­mok takarják el a szemöldökdí­szeket, párkányokat. Eger nyo­mán sok város a kapualjakból in­duló gyalogos forgalommal, a tömbök belsejének feltárásával csinált üzletutcákat. Nálunk még a fusiban kókány- olt garázsok vigasztalan látvá­nya fogad a legtöbben. Persze ez is keU, de a föld alatt - majd egy­szer. Nem könnyű a sok érdek összeegyeztetése, a hagyomány folytatása más léptékben, más ér­tékrendben. Gipszoroszlánokat rendel A hagyományőrzés reggel kezdő­dik, de nem mindegy, hogy ho­gyan. A szépasszony kikészíti magát a tükör előtt, hogy tetsszen környezetének. Szépítő­szerei Givenchy, Loreal és Astor márkák. Aztán felöltözik Chris­tian Dior divatja szerint Kookai kiegészítőkkel, és elindul hódíta­ni. De nincs rajta rizsporos paró­ka, sem abroncsos szoknya. Sze­mén kontaküencse van jó eset­ben, amikor a telefonjait bonyo­lítja és beszél a vállalkozókkal épülő vülájukról, és gipszorosz­lánokat rendel, meg ballusz- tereket, barokk oszlopfőkkel. Af­féle XIV. Lajos, a Napkirály ko­rabelieket. Pedig gyermekkorát Tarpán töltötte, nagyszülei még ma is ott laknak, esztergált oszlo­pos, deszkarédelyes tornácon ta­nult meg járni. Műemlékként tiszteljük A piros ház Nyíregyházán lép­csőház püonjaival a Körút men­tén városi tornác, a népies ámbi- tus megfelelője. Fedett öbleibe az eső elől beállhatsz, buszra várva, fagylaltot nyalva. Térfalain, mint otthon a lakásban a mienk, itt a ház nagyszüleinek fényképe néz ránk Bukrán Edit kerámia­képeiről. Akik példái mai há­zainknak mívességükkel, kultú­rájukkal, amelyeket műemlék­ként tisztelünk. Álljon itt oku­lásul, hátha valaki nem ismeri már fel őket. 1. lépcsőház: Nyíregyháza: evangélikus templom, 2.: Tákosi templom és harangláb, 3.: Zsurki harangláb, 4.: Tiszadob, András- sy-kastély, 5.: Nyíregyháza, refor­mátus templom, 6.: Csenger, re­formátus templom, 7.: Túristván- di, vízimalom, 8.: Csarodai temp­lom, Nagykálló, volt megyeháza, 9.: Szatmárcseke, temető, Kölcsey sírjával, 10.: Nyírbátor, reformá­tus templom, 11.: Nyírbátor, mi­norita templom , 12.: Tuzsér, Ló- nyai-kastély. Nézzük, utódaik melyikre hasonlítanak.... Kulcsár Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom