Kelet-Magyarország, 2001. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-16 / 164. szám
2001. július 16., hétfő Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Az eszményi tanító Sípos Béla IVIagam előtt látom törékeny alakját, ősz haját, kedves mosolyát, hallom mindig vidám hangját. Akkor nekünk ő volt a legnagyobb, akire felnéztünk és szájtátva hallgattuk. Minden szava mélyen belénk ivódott, máig emlékszem az együtt töltött tanórákra. Nem véletlenül, hiszen hat-hét évesen talán a legfogékonyabb az ember, a betűvetés, a számolás ismeretei egy életre szólnak. S nekem, nekünk a tanítónénink jelentette a jövőt. Megnőttünk, már gyermekeink is túljutottak iskoláik nehezén, de az első benyomást, az igazán nagy élményt nem lehet feledni. Jut eszembe akkor, amikor azt olvasom a távirati iroda jelentésében: az ember és az élő környezet tiszteletét, szeretetét középpontba állító új műveltségeszmény kialakítására van szükség. Ezt pedig a kistelepülésen tanítók találkozóján tartott előadásában mondotta Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke. N em tudom mi vezetett idáig, hogy erről külön konferenciát kelljen tartani több előadóval, de egy biztos: aki nem tiszteli tanítóját, az - ahogy mondani szokták - más bűn elkövetésére is képes. Szerencsére nem erről van szó. Az országosan több mint két és fél ezer kistelepülésen működő kisiskola már ma megtestesíti azt a kívánatos modellt, amelyről Glatz Ferenc beszélt. Mert az aprófalvak, kisközségek tanítói nemcsak betűvetésre, számolásra tanítják a gyerekeket, de egyszersmind a helyi közösség által elfogadott erkölcsi normákra, magatartásformákra, s lényegében az egész lakosság nevelői is. A konferencián az oktatási minisztérium képviselői ősztől húszszázalékos pedagógus béremelés jelentettek be, s ez azért is üdvözölendő, mert a kistelepüléseken létkérdés, hogy ott kiváló, a neveléshez-okta- táshoz kiemelten értő tanítók legyenek. Viszont az idei találkozó is megerősítette, hogy a pedagógusok fizetése mellett kulcs- fontosságú kérdés a kisiskolák biztonsága. A fogyatkozó gyermeklétszám miatt évről évre bezárással fenyegetett kisiskolák fennmaradását hosszú távra garantálni kell. Ez pedig már országos érdek. Eső kellene Ferter János rajza HÍREK □ Véradás A Vöröskereszt megyei szervezete ma Csengerben a cipőgyárban 9 és 14 óra között, Panyolán az orvosi rendelőben 8 és 12 óra között szervez önkéntes véradást. □ Kiállítás Bíró Tamás festőművész kiállítása nyílik július 16-án 15 órakora Szakszervezetek Házában (Nyíregyháza, Szabadság tér 11.). A tárlat Giba Tamás Nyíregyháza alpolgármester köszöntő szavaival veszi kezdetét. □ Szünetel A Siketek és Nagyothallók megyei szervezete július 30-ig szünetelteti az ügyfélfogadást. Helyettesítés: kedden, pénteken és szombaton délelőtt 9-11-ig áll az ügyfelek rendelkezésére. Ugyanebben az időben a hallásjavító készülékek karbantartását is elvégzik. Az élet a gyanakvást igazolja (1.) A közgazdaságilag racionális takarékosság a környezetszennyezést is csökkentette Galambos Béla Nyíregyháza (KMJ - A csatlakozási tárgyalások legutóbbi fordulójában Magyarországnak adott engedmény nélkül sikerült lezárni a környezetvédelmi fejezetet, holott pár éve még gigászi számok röpködtek, mennyit is kellene költenünk, hogy parti képesek legyünk az Európai Unó tagországaival. A kisebb szenzációként is felfogható fejlemény hátteréről a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének igazgatójával beszélgettünk. Dr. Kerekes Sándor tanszékvezető egyetemi tanár a Nyíregyházi Főiskola végzős közgazdászhallgatóinak államvizsgájára volt hivatalos. Cáfolt hiedelmek- Először is el kell oszlassak néhány olyan hiedelmet, amely a környezetvédelemmel kapcsolatban Magyarországon él. E téren rengeteg kétségünk volt, tehát az EU csatlakozás egyik kritikus területének tűnt az agrárium mellett. Amikor az EU bizottságai vizsgálták e kérdést,a magyar helyzetértékelésekkor kezdetben úgy tűnt, hogy az itteni lobbiknak a kívánságaira rengeteg derogációt, engedményt kérünk. Ezek érdekes módon zömmel megalapozatlanok voltak, mert a magyar gazdaság 1989-90-es állapotából indultak ki. Példának okáért az egy hektárra jutó műtrágya felhasználás akkor hektáronként 400 kg körül mozgott, ugyanez ma már az 50 kg-ot sem éri el. Az az igen magas fajlagos műtrágya-felhasználás is csupán 1-2 évig volt gyakorlat, nagyrészt az 1987-től viszonylag alacsony Dr. Kerekes Sándor szovjet gázáraknak köszönhetően. Vagy megnéztük miként alakult Magyarországnak a hulladék, különösen a veszélyes hulladék termelése. Izgalmas volt követni a statisztikákat, amelyekből kiderült, hogy 1990 és 2000 között például a vegyiparunk által termelt veszélyes hulladék mennyisége körülbelül a hatodára csökkent. Ez annyit jelent, hogy a gazdasági szerkezet megváltozott s ennek mintegy „ajándék” hatásként visszaszorultak a nagymértékben környezetszennyező tevékenységek. Ennek egyik oka az árrendszer változása. Nevezetesen jelentősen megdrágultak a nyersanyagok, az energiahordozók, s a víz. Ezek hatására egy nagyfokú takarékosság lett jellemző a cégek termelésére. Lásd a sört, amelyből 10-12 évvel ezelőtt még 30-60 liter víz fölhasználásával is gyártottak egy litert Magyarországon, ma viszont általában 5-6 literrel mert jelentős árral rendelkező termékké vált a víz. Ez a takarékosság, ami közgazdasági értelemben racionális volt, a másik oldalon a környezet- szennyezést radikálisan csökkentette. Tehát amikor még elterveztük, hogy mekkora csatorna és szennyvíztisztító rendszereket kell is nekünk építenünk az országban, akkor a víznek szinte nem volt ára. Később például Budapesten a víz felhasználás 30-40 százalékkal csökkent, miközben a gazdasági növekedés végül 97-98-ben megint elérte a 89-es szintet. De az végül is sajnálatos tény, hogy a 90-es évek elején, például a Riói Konferenciára kiküldött magyar jelentés - bizonyos értelemben a rutinok, no meg a környezetvédő mozgalmak hatása alatt, de nem kevéssé a „szocializmus bűnösen környezetszennyező volt” kezdetű eufória jegyében, s az adatoknak igen statikus elemzése kapcsán - teljesen egyértelműen egy lényegesen negatívabb képet festett a magyar környezeti állapotról, mint amilyen valójában volt. Duzzasztó lobbiérdekek Kerekes professzor vezetésével nem régen végeztek egy kutatást az MTA elnök kezdeményezésére és megbízásából. Amikor a tanulmányok témáit határozták meg, többek között megpróbálták eldönteni, hogy mibe fog kerülni Magyarországon a szennyvíztisztítás, csatornarendszer megépítése. A számok, mint kiderült összhangban a két illetékes minisztérium számaival, mintegy 2-3 ezer milliárd forintra becsülték a szükséges összeget.- Ekkor vált számunkra világossá - emlékszik vissza a téma tudós szakértője hpgy valami nem stimmelhet, hiszen az összes többi finanszírozása miatt is rettegett környezetvédelmi fejezet valahogy furcsán eljelen- téktelenedett. Ehhez a 3 ezer milliárdhoz képest például az úgynevezett integrált szennyezésmegelőzés alkalmazása az iparban, amely valóban nagy kihívás és a gyakorlatban eszméletlen mértékű fenyegetésnek tűnt, a maga 100-150 milliárdos tételével semmiség El is kezdtünk gondolkodni rajta, hogy hol van a hiba ezekkel a számokkal.- És az élet ezt a gyanakvást igazolta. Harmadára esett- Döbbenetes ugyanis, hogy ez a bizonyos, eleinte becsült 3 ezer milliárd forint ügy jött ki, hogy az összeg mögött álló vállalkozások, érdekeltek voltak a csatorna hálózatok és szennyvíztelepek építésben, és mondjuk egy 3- 500 lelkes településen szofisztikától, az eleven iszapos szennyvíztisztítón, nyomás alatti csatornarendszeren keresztül egészen az utolsó tanyaközpontig elvezetett csatornáig mindent a világon beleterveztek. Jelenleg ez a szám már csak 8- 900 milliárd forint körüli, mivel például a nagy erőművek és hő- szolgáltató rendszerek szennyezéskibocsátása pénz nélkül, magától megoldódott. Pontosabban nem magától hanem az üzleti világ normál közgazdasági reakciói következtében elhárult egy sor olyan probléma, amit annak idején költségként kalkuláltunk be, és ráadásul azt gondoltuk, hogy ezeket nem lehet másként csakis a költségvetés támogatásával megoldanunk.- Összességében tehát ezek az elindulásunkkor tett becslések még azt vetítették előre, hogy csakis óriási költségvetési kiadások árán oldhatjuk meg környezetvédelmi problémáinkat, mára viszont kiderült: nem helyesek. Máig a legnagyobb gondnak tartom, hogy rosszul bánunk ezekkel a számokkal. Támogatott lakástakarék Budapest (MTI) - A hazai négy lakástakarék-pénztár az első fél évben 2,6 milliárd forint állami támogatást írt jóvá az ügyfelek betéteihez. A megtakarításokhoz 2,9 milliárd forint állami támogatást utaltak át, ám a felmondott betétek miatt ebből a lakástakarék-pénztári szervezetek 300 millió forintot visszafizettek. Tavaly a lakástakarékoknak nyújtott állami támogatás bruttó összege 5,8 milliárd forint volt, ami a visszautalások után 5,1 milliárd forintra csökkent. Az ügyfelek megtakarításaihoz az állam 30 százalékos, egy évben maximum 36 ezer forintos állami támogatást nyújt. Az első három hónapban a négy magyarországi pénztárnál a kamatokkal együtt összesen 61,2 milliárd forint betét halmozódott fel. A megtakarítások kiegészítéséül 15,26 milliárd forint állami támogatást írtak jóvá. Az érvényben lévő szerződések száma március végén meghaladta a 694 ezret, míg szerződéses összegük több mint 429 milliárd forintot tett ki. A minimálisan előírt 4 éves megtakarítási idő az 1997-ben indult Fundamenta, Lakáskassza és OTP Lakástakarék-pénztáraknál idén jár le, így ezek nyáron, illetve ősszel utalják ki első hiteleiket. Az Otthon lakástakarékpénztár versenytársainál egy évvel később indult. Elem Emil felvétele ...................................... Szüretelik a mákot Tiszavasvári határában ÉLETKÉPEK Haza, a fészekbe Szilvási Csaba A közelmúltban keresztfiam esküvőjén voltam Gyarmaton. Azt azért nem bírtam ki, hogy egy fél órára meg ne szökjem a feleségemtől a lakodalomból, s be ne ugorjak barátaimhoz a régi presszó helyén Szabó Tibi barátom jóvoltából létesített közösségteremtő értelmiségi klubba. A baráti társaság, amelyben a családunkat a fiam képviselte (ő nem is jött el a lakodalomba), engem, az öreget is nagy örömmel fogadott. A belső helyiségben a kártyázok között egyetlen idegen volt, akivel azonnal paroláztunk. Rigó Géza - mondta az ismeretlen. Én is bemutatkoztam. Aztán - ahogy mondani szokták - nekem már be is kattant valami. Eszembe jutott, hogy a nyolcvanas években éveken keresztül én szerkesztethettem a Mesternézőben rovatot, amelyben mintegy húsz lepedő nagyságú írásom jelent meg országos hírű iparosokról, mesteremberekről. Ahogy a Rigó Géza nevet meghallottam, eszembe jutott, hogy a fiammal 1985 januárjában jártunk egy fővárosi szabómesternél, akit szintén Rigó Gézának hívtak, s aki - merő véletlenségből - Fehér- gyarmatról került Budapestre Azt az embert, akivel a klubban találkoztam, annak a harmonikusan Fernandel arcú, póztalan és természetes mesterember fiának véltem, akivel 16 éve Pesten riportot készítettem. Műhelyében Darvas Ivántól és Tomanek Nándortól kezdve világhírű operaénekeseken keresztül népszerű hazai és külföldi politikusok és sportolók készíttették öltönyeiket. Én az ön édesapjával a nyolcvanas években készítettem egy riportot - mondtam - mire kitört a nevetés. Kiderült, hogy akit én az egykori divat- diktátor fiának néztem, maga a mester. Bár csak ötvennek néztem, 69 éves, s nyugdíjasként úgy döntött, hazatelepül a szülővárosába. A derültségre pedig az adta az okot, hogy a fiamról - akivel pár perce összeismerkedett - Rigó Géza gondolta azt, hogy én vagyok.
