Kelet-Magyarország, 2001. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-26 / 147. szám

2001. június 26., kedd Kelet« égtáj 7. oldal « HÍREK □ Nagy az érdeklődés A közelmúltban avatták fel Sényőn a kúria épületében az if­júsági centrumot, ahol kulturált körülmé­nyek között tölthetik el szabad idejüket a te­lepülés fiataljai. A nyári vakáció idejére egy kisegítő személyt is felvett az önkormányzat, hiszen 9 órától 21 óráig van nyitva az ifjúsá­gi intézmény a nagy érdeklődés miatt. Az if­júsági centrum pályázatokat is készített an­nak érdekében, hogy játékokkal és újabb termekkel bővülhessen. □ Mátyás király a névadó Hunyadi Má­tyás nevét vette fel a tanév végén - a millen­niumi zászlóátadási ünnepséggel egybeköt­ve - a tiszateleki általános iskola. A névadó ünnepségen Molnár József igazgató mutatta be Mátyás király életútját, majd verset, rene­szánsz táncot és mesejátékot mutattak be a fiatalok. A nap további részében rendeztek lovagi tornát és Kinizsi-bajnokságot is. □ Mátrai kirándulás A geszterédi általá­nos iskola 6. és 7. osztályos diákjai a múlt hé­ten pénteken mátrai kiránduláson vettek részt. Búcsúzás az iskolától Nyíregyháza (KM) - Most már valóban véget értek az általános iskolás évek - kezdi szerkesztőségünkhöz küldött levelét Csizmadia Orsolya, a Nyíregy­házi Evangélikus Általános Iskola volt nyolcadik osztályos diákja. Azután így folytatja: Milyen hosszú a nyolc év, s most visszagondolva mégis mi­lyen rövid. Mennyi küzdelem, tanulás, vi­dámság, diákos csíny jellemezte ezt az idő­szakot. Most visszatekintve röpke pillanat­nak tűnik. A mindennapos tanulás mellett nagyon sok versenyre eljutottam. Felkészítő taná­raim segítségével elég szép helyezéseket is értem el. Gondolok a sportversenyekre, a sok tananyagon kívüli tanulást igénylő né­met-, matematika-, helyesírás-, kémiaver­senyekre. Az iskolánk a most befejeződött tanévben is részt vett az evangélikus isko­lák és gimnáziumok országos kémia verse­nyén, ahol második helyezést értem el. Egy ponttal maradtam le egy budapesti gimnazista mögött. A gyakorlati forduló után megdicsértek, hogy nagy biztonság­gal végeztem a kémiai kísérleteket. Ezt kö­szönhetem a Nyíregyházi Főiskola kémia tanszékén működő tehetséggondozó önkép- zőköri foglalkozásoknak, melynek két évig tagja voltam, valamint az iskolai felkészítő tanáraimnak is. Kicsit fáj a búcsú, de bizakodással és egyben várakozással tekintek a középisko­lás évek elé. A fényképet az utolsó osztály- kirándulásomról küldöm, ezzel is elkö­szönve iskolámtól: az Evangélikus Általá­nos Iskolától. Az osztálykirándulás egyik pillanata Amatőr felvétel f 4L. Sorakozó az óvodában Amint meglátták a fényké­pezőgépet a paszabi óvoda kicsinyei, azonnal felsora­koztak girbegurba sorba, hogy modellt állhassanak. Természetesen nem lehe­tett nemet mondani nekik, s nagy örömükre a fotó megörökítette kedvenc játé­kukat, a labdát is. Mint Kiss Pálné óvodavezető el­mondta, a két vegyes szer­vezésű csoportban 3-7 éves gyermekekkel foglalkoz­nak. A tanév közben 48-50 apróságnak ad otthont az óvoda, azonban a nyári szünetben az iskolás testvé­rekkel együtt otthon ma­radnak a kicsinyek M. Magyar László felvétele REFLEKTORFÉNYBEN A tréfás mesék kéki kis mondója Pócsik Róbert Amatőr felvétel M. Magyar László Kék (KM) - Nevetéstől vissz­hangzik rendszeresen az a terem, ahol fellép a kis me­semondó, a kéki Pócsik Ró­bert. Az ötödik osztályt most befejező diák óvodás kora óta mond me­séket. A mesék iránti szeretet kialakításában nagy szerepe volt nagyapjának, Szoboszlai Gyulá­nak, aki a nyáj legeltetése köz­ben szórakoztatta csodálatos tör­téneteivel unokáját. A zsinóros fellépő ruháját is a közelmúltban elhunyt nagyapának köszönheti Róbert. Gála a várban Az elmúlt években szerepelt is­kolai versenyeken, indult Ki mit tud?-on, s benevezett a Kultúrá­val a Nyugat kapujában című ve­télkedőbe is. Ez utóbbi vetélkedő vers- és prózamondó versenyé­nek döntőjét április végén ren­dezték Sopronban, ahol a Ma­gyar Verselők Egyesületének el­nökétől különdíjat vehetett át Róbert. Kóka Rozália: A szegény ember és a kutyacska című tré­fás mesét mondta el népies előadásmódban, s kiemelkedő teljesítményéért meghívást ka­pott augusztus 20-ára a budai várban rendezendő gálára is. A közelmúltban Nyíregyházán megrendezett Suliexpo gáláján díjat kapott a vers- és prózamon­dó kategóriában, ezzel is öregbít­ve a kéki általános iskola hírne­vét. Az iskola el is ismeri Róbert kimagasló munkáját, a tanév vé­gén például jutalomképpen „walkmant” vehetett át az iskola igazgatójától. Gipszben a láb- A versenyekre Laskay Béláné tanító néni szokott felkészíteni, a meséket is közösen választjuk ki - meséli Róbert. - A verse­nyek előtt otthon a családtagok­nak is elmondom a mesét. A ver­senyeken jó érzés hallani a kö­zönség nevetését, hiszen az visszajelzés a számomra, hogy jól mondom a szöveget. Róbert szabad idejében szíve­sen focizik, azonban néhány hét­re búcsút kellett mondania en­nek a sportnak. Június elején ugyanis focizás közben eltört a lába az iskolában, s a kapott fekvőgipsz pihenésre kényszerí­tette. Nagyon várja már, hogy végre ismét kergethesse a labdát a társaival. A fekvőgipsz miatt nem tudott elmenni arra a tévé­felvételre sem, amelyet a Kölcse- y TV készített volna vele az Esti mese sorozatban. Természetesen ami késik, nem múlik, minden bizonnyal elkészül majd nemso­kára a felvétel. A családban egyébként nem Róbert az egyet­len mesélő, 9 éves ikertestvérei - Barbara és Bea - szintén szeret­nek mesét mondani. A beszélgetés végén az édes­anya, Pócsik Jánosné kért szót.- A lapon keresztül hadd mondjak köszönetét Laskay Bé­láné tanító néninek az áldozatos munkájáért, s hadd köszönjem meg az elutazásokhoz nyújtott önkormányzati támogatást is. Hímzéssel jutottak a dobogóra A tiszadadai kézimunka szakkör tagjai lettek a legjobbak a COATS cég versenyében Tiszadada (Tárnái László) - La­pos, szár, boszorkány, cso­mó, cikcakk, lánc, bimbó, gép, fél csillagöltés. Míg sok ember számára ezek a szavak rejtélyesen hangzanak, néhány tiszadadai diáknak rop­pant természetesek. Mindezeket az öltésfajtákat és praktikákat kellett ugyanis ismerniük, és még egy csipetnyi fantázia sem hiányozhatott a tiszadadai álta­lános iskola kézimunka szakkö­rének tagjaiból akkor, amikor el­határozták, hogy részt vesznek a COATS Hungary Cérnagyártó és -értékesítő Kft. pályázatán. Van hagyománya- Karafa Sándor és felesége, vala­mint Vargáné Tóth Mária peda­gógusok irányításával már régi múltra tekint vissza a hímzés, horgolás, kézimunkázás szakköri hagyománya Tiszadadán - ava­tott a részletekbe Sándor György- né igazgató. - Kollégáim rendsze­resen böngészik a szaklapokat, így a köznevelést is, amelyben rá­bukkantak a COATS Kft. ver­senykiírására. Karafa Sándorné indította útjára a pályázatot. A kft.-hez közel száz pályázat érke­zett, amelyből egy szakzsúri 25 nevezőt választott ki.- A pályázatban bemutattuk településünket, iskolánkat - folytatja a beszélgetést Karafa Sándorné. - A kézimunka szak­kör bemutatásakor büszkén leír­hattuk, hogy iskolánkban több éve működik, állandó tagunk 12 gyermek, több esetben 22 fő fö­lött van a létszámunk, attól füg­gően, hogy éppen mivel foglalko­zunk. Eleinte az öltésfajtákkal ismerkedtünk meg, ezeket jól begyakoroltuk, majd amikor már mindenki biztos kézzel öltö- getett, kezdtük az igazi hímzést. Kisebb alátéteket készítettünk kalocsai és fehér hímzéssel, könyvjelzőket keresztszemes öl­téssel. Kiss Kálmán értékesítési és vevőmarketing osztályvezető a napokban hozta el a tiszada- daiak részére a legjobbaknak já­ró húszezer forint összértékű hímzőfonal-kollekciót. Értékeset alkottak A fiatal szakember érdeklődé­semre elmondta, hogy a kétlép­csős verseny első fordulójában a 25 nevező kiválasztása sem volt egyszerű feladat.- A tiszadadaiak elsősége azért sem volt kétséges, mert na­gyon jól szerepeltették a gyere­kek szűkebb környezetük hagyo­mányos elemeit és minden szem­pontból értékeset, ötleteset, szé­pet alkottak. Ugyanakkor cé­günk messzemenően igekezett fi­gyelembe venni, hogy elsősor­ban olyan nehéz anyagi helyzet­ben lévő iskolák kerüljenek a győztesek soraiba, ahol minden­napi gondot okoz az alapanya­gok megvásárlása az egyébként alkotókedvű gyermekek számá­ra. A tiszadadai szakkörösök az abonyi és egy budapesti iskola diákjai között állhatták - ha jel­képesen is - a dobogó legmaga­sabb fokára. A szakkör tagjai Karafa Sándor szaktanárral

Next

/
Oldalképek
Tartalom