Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-05 / 104. szám

2001. május 5., szombat 3. oldal Kelet« HÁTTÉR Különös nap Angyal SAndor Ritkán tapasztalható izgalmakat ígér a mai nap. Na nem a labdarúgó-mérkőzésekre gondolok, hanem a politikai játéktérre, an­nak is két különösen fontos pontjára. Meglehet, hogy kőhajításnyira van csupán Szegedtől Cegléd (egyetemi éveim alatt a vonaton két cigarettát sem szívtunk el s máris át kellett szállnunk), ám a két város­ban ma zajló események jellege (hogy föld­rajzilag is stílusosak maradjunk) oly messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Amíg Szegeden egy pedánsan megren­dezett és nyilvánvalóan sima elnökváltás kö­vetkezik be a legnagyobb kormányzópárt életében, addig Cegléden teljes lehet a zűr­zavar, provokációkkal motiválva. Amott egy zenitjén lévő kormányfő dirigálja a zene­kart, emítt, Cegléden egy alkonyához ért, elerőtlenedett pártelnök indul újabb, bizo­nyára utolsó rohamra hatalma megtartá­sáért. Mint az előzetes híradásokból kide­rült: a Ceglédre verbuvált seregben nem lesznek ott a pártütők, azok, akik hátat for­dítottak Torgyánnak (s akiket ő természete­sen, szokásához híven rögvest kizárt), ők Budapesten indítják támadásukat a megkö­vesedett, diktatórikus pártvezetés ellen, ahogy mondják, a tagság nevében, ame­lyiknek hátat fordított nem is oly régen még szentként tisztelt elnökük. Történelmi mércével mérve pillantásnyi idejű demokráciatörténetünk az utóbbi tíz évben nem pordukált ilyen különös napot, amelynek a lényege, hogy együtt halad-e tovább a fiatal demokratákkal a koalíciós társ, s hogy mennyire lesz igaz holnapután a „megfogyva bár, de törve nem" szólás­mondás. Ráadásul tetézi e nap politikakró­nikáját, hogy bizony zűrzavar tapasztalható az ellenfél táborában is. Éppen most derült ki, hogy a „három tenor" közül már csak kettő van a szocialistáknál, az meg köztu­dott, hogy a szabaddemokraták nem teszik ki az ablakba mostanság a különböző köz­vélemény-kutatás eredményeit. Bármilyen eredmény is születik kisgazda körökben, abban biztosak lehetünk, hogy holnap is lesz kormánya Magyarországnak, nem bicsaklik meg az infláció sem, s aligha lépünk eggyel is előbbre a labdarúgó-hatal­mak ranglistáján. Tény viszont, hogy a de­mokrácia nagy próbatételének napjához ér­keztünk, miközben a hosszúnak ígérkező választási kampány első lépéseit teszik meg a nemzet felvirágoztatását (?) ígérő kor­mányzó pártok s a helyükre törekvők. Mi pedig közben őrizzük meg komolysá­gunkat. Tüskék Ferter János karikatúrája HÍREK □ Fogadóóra Kiss Pál ezredes a megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnoka május 8-án 9-től 12 óráig fogadónapot tart. □ Közös műsor A Borbányai Fiatalok Énekkara és a Kamilliánus Rend közös, zenés irodalmi műsort ad a Sóstói Szivárvány Idő­sek Otthona Etel közi részlege lakóinak. A zöldturizmusra jövőt lehet építeni Haraszthy László: a térség természeti értékeinek megőrzése mindannyiunk közös ügye Vásárosnamény és a Tisza madártávlatból Balázs Anna felvétele Vásárosnamény (KM - Gy. L.) - Bereg holnapjáért címmel kezdeményezett konferen­ciát nemrég Vásárosna- ményban a WWF Magyaror­szág. Ez alkalomból beszél­gettünk Haraszthy László igazgatóval. A konferencián vízügyi, környe­zetvédelmi szakemberek, a tér­ség országgyűlési képviselője, az érintett települések polgármeste­rei, civil szervezetek vettek részt. □ Miért éppen a természetvé­delmi szervezet kezdeményezte a konferenciát?- A konferenciát azért kezde­ményeztük, mert úgy éreztük, hogy a helyreállításban, újjáépí­tésben a szakmai érdekek külön- külön érvényesülnek és nem in­tegrálódnak egy közös egésszé. Úgy gondoljuk, ha az állam ilyen jelentős összeggel támogatja a helyreállítást, az újjáépítést, az volna a kívánatos, ha egyszerre, közösen az erdészettől, a föld- használattól a műemlékekig, a kultúrtörténettől az agrárgazdál­kodásig, a környezetvédelmi be­ruházásokig mindent végiggon­dolnánk. Azt szeretnénk, ha ezek egymást erősítve pozitív folya­matot indítanának el a beregi térségben. Azért gondoltuk, hogy a polgármesterekkel, az ön- kormányzatokkal, a civil szerve­zetekkel, az országgyűlési képvi­selőkkel, a szakhatóságokkal kell ezekben a kérdésekben dűlő­re jutni, hisz nyilván ők lesznek azok, akik az érdekérvényesítés­ben meg tudnak jelenni azoknál az újjáépítést koordináló szerve­zeteknél, melyek szóba jöhetnek. Szatmár-Bereg kincse □ Az újjáépítés mellett Bereg fej­lesztése is cél. Ön szerint ezt a gazdaságilag elmaradott térséget hogyan lehetne helyzetbe hozni?- Magyarország energiában, ásványi kincsekben szegény or­szág. Viszont előnye a termőtala­ja, a klíma és az ehhez kapcsoló­dó egyéb adottságok. Magyaror­szág különleges földrajzi helyze­ténél fogva - hisz itt találkoznak a mediterrán, a szárazföldi, az atlantikus, a kárpáti hatások - rendkívül gazdag és színes élővi­lágot alakítottak ki és tartanak fenn. Ugyanakkor ez az élővilág borzasztóan mozaikos szerkeze­tű, s ezek a klimatikus hatások tovább tördelik. Ezeknek a fenn­tartása kicsit nehezebb, mint mondjuk az egész norvég felvi­déké, ahol ezer kilométeren min­den ugyanolyan. Nálunk ezek 10-20-30 hektárra korlátozód­nak természetes okoknál fogva is, nemcsak az emberi tevékeny­ség miatt.- Ha Szatmár-Beregről beszé­lünk akkor itt az erdő- és agrár­gazdálkodás évszázadokon át ké­pes volt a természeti értékeket megőrizni. Ez ma nagy előny, mert a jövő Európájában egy­részt a dotációs lehetőségek szempontjából megőrzésre, tá­mogatásra ítélt kategória, más­részt pedig itt, ahol nincs külön­leges ipar, általában az extenzív gazdálkodásból éltek meg az em­berek. Erre lehet a jövőt felépíte­ni: ez a szelíd, a zöldturizmus­nak a természeti alapja, s ehhez nyilván hozzátartozik a humán, a kulturális alap is. Ahhoz, hogy ez a kincs megőrizhető legyen, nem a földtulajdonosnak a kizá­rólagos jószándékára van szük­ség: ezt egy olyan támogatással kell megőrizni, ami képes az egész rendszert együtt megtarta­ni. Megítélésünk szerint ezt a nemzeti agrárprogramon keresz­tül lehetne megvalósítani, me­lyet a kormány 1999-ben elfoga­dott, de, sajnos, érdemben azóta semmi nem történt. Azt gondol­juk, ezeknek a bonyolult össze­függéseknek a feltárása mellett az agrár környezetvédelmi prog­ram irányába lehet nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy valami történjék végre. Ipar nem lesz □ Milyennek képzeli el az újjáépí­tett Bereget a természetvédő?- Nézze, attól, hogy most itt az újjáépítésre viszonylag jelentős forrásokat biztosítanak, attól a térség gazdasági potenciálja gyö­keresen nem változik meg: nem fognak itt hirtelen erőművek épülni, nem települnek ide nagy ipari cégek. Marad tehát az a természeti érték, amire a jövőt fel lehet építeni. A fejlesztéseket, az újjáépítést úgy kell megszer­vezni, hogy ezek az értékek egy­részt ne sérüljenek, másrészt a régi kép se nagyon változzon meg. Mondok egy egyszerű pél­dát: tizenhét terv közül választ­hatnak az érintettek. Ezek kö­zött azonban legalább három olyan is van, melyeket inkább az Alpokban kellene felépíteni, nem a Beregben. Mivel bárme­lyiket választhatják, nyilván ezek közül is felépül néhány. Te­hát az egész újjáépítést olyan szakmai mederben kellene tarta­ni, hogy megőrizzük a táj értékei mellett jellegzetességeit is. Enyhe túlzás Vajon mely házak valók az Alpokba? - kérdeztük Vincze István megyei főépí­tésztől.- Jól ismerem a terve­ket, nem tudom, melyeket látja Haraszthy László alpe­sinek... Szatmári István, a zsűri tagja, részt vett az említett konferecián:- Magam is meglepetten hallottam Haraszthy úr kri­tikáját. Százkilencvenkét terv közül igen körültekin­tően választottuk ki azt a ti­zenhetet. Nem tudom, me­lyikre lehetne ráfogni, hogy az Alpokba való. ÉLETKÉPEK Fényképek anyámról BodnAr IstvAn Szeszélyes raktámok az em­lékezet. Megesik, hogy fontos eseményeket, árnyakat és szí­neket raktárának leghátsó polcára rejt el, s talán évekig, évtizedekig meg is feledkezik róla. Ha viszont munkára fog­juk, a történetünk hajnalán megbúvó fényképeket, emlé­keket is szófogadóan előszedi. Mostanában, ötven év távlatá­ból édesanyámról is egyre több emlék jut eszembe... ]\Tájus van, anyám tervez­get. Sok minden kellene. Ló­ránt nyolcadikos, egy sötét ünneplő öltönyre, Lacinak pe­dig egy cipőre lenne szüksé­ge. Rám is gondol, hat-hét éves vagyok, igényeim velem együtt cseperednek. Apám­nak is kellene néhány ing. Szeretnénk egy negyed disz­nót is megvásárolni valakitől, sok finomság jutna belőle az asztalra. Ám az legalább hét­száz forint. Sok minden más­ra is szükség lenne. A fizetés viszont kevés, félretett pénz nincs. Anyám tehát kölcsönkérni indul. Mivel unatkozom, ké­zen fog, engem is magával visz. A legközelebbi rokoná­hoz megyünk.- Ugye, nem kölcsönkérni jöttél? - fogadja nagynéném.- Beszélgetni szeretnék - hárítja el anyám még a gyanú árnyékát is. Szomorúan hallgatok, a sí­rás fojtogat. Otthon elősze­dem a kétforintot, amit reggel csentem el anyám megkopott pénztárcájából, és észrevétle­nül visszateszem. Mint akkoriban a legtöbb lakásban, nálunk sem volt ve­zetékes víz. Kút sem volt az udvarunkban. A vizet a szem­ben lévő második szomszéd­ból, Berencsiéktől hordtuk. Természetesnek tartották, hogy minden további nélkül bejárjunk az artézi kútjuk- hoz. Nálunk viszont nem volt vitamentes, hogy ki hozzon egy vagy két vödör vizet. Mert hat embernek mosakod­nia kell, hat embert etetni kell, és hat emberre mosni kell. Sok vízre volt szükség. Ketten vagyunk otthon. Anyám megkért, hozzak egy vödör vizet. Ingerült vagyok, hogy kérhet ilyet, mikor máris indulnom kell az iskola kézilabda csapatának edzésé­re. Anyám nem porol, nem szól hozzám. Az utca végéről visszafordulok, kicsi, töré­keny anyámnak már csak a hátát látom, kezében ott a két vödör, vízért indul.... Álmomban még ma is néha így látom anyut távolodóban, kezében vödör, vízért megy. Mezőgazdasági napok Tiszabercel (KM) - Második al­kalommal rendezik meg Tisza- bercelen a Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskolában a tisza- berceli napokat. A pénteki megnyitó után a résztvevők kiállításokon, be­mutatókon ismerkedhetnek a korszerű mezőgazdaság mai állapotával. Az intézet tanulóinak virágkompozíciói Az AGROKER gépeit már ki is próbálják Elek Emii felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom