Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-26 / 122. szám
2001. május 26., szombat Kdét« GYERMEKNAPRA 3. oldal NÉZŐPONT Kismadár Angyal Sándor I udod, kisfiam, a papa sokszor türelmetlen, meg egy kicsit fáradt. Amikor hétvégi „nyaralásra" megérkeztek, akkor még minden rendben van. Akkor nagy az öröm, és a papa azt őszintén gondolja, hogy egy hét alatt is milyen sokat nőttél. Azzal sincs semmi baj, hogy egyből rohansz a konyhába, nyitod az ajtót, mert tudod, hogy merre van az édesség és abból neked venni kell. Bár őszintén elmondom Neked, ilyenkor a mama egy kicsit bosszús, mert ebéd előtt azért nem való a csokoládé, s ha ő ezt mondja, akkor te mindig összevonod a szemöldöködet. Azt mondják, hogy pontosan úgy haragszol, mint papa ilyen kicsi korában. Meg hogy pontosan olyan érzékeny vagy, olyan szélsőséges, elég egy pillanat és már is eltörik a mécses, aztán nehéz a vigasztalás. Tudom, persze, hogy tudom, közösen szedtük össze a kis műszeres doboz tartalmát, amiben a mini csavarhúzótól a kis kalapácsig, a fényes szögig minden van, amit te egy mozdulattal kiöntesz a szőnyeg közepére és hozod a húsvágó deszkát, szegezni. Majd otthagyod és rohansz a tv- kapcsolóhoz. Mert te már nagy fiú vagy és nemcsak be tudod kapcsolni és megkeresni a mesejátékot, hanem mintegy bűvész, úgy forgatod a kazettát is. Egy mozdulat ide, egy mozdulat oda, már megy a videó. Most megmondom neked, egy kicsit halkabban is lehetne, mert a papa meg a mama egész héten zajos dolgozóban van és ilyenkor jól jönne egy kis csend... Néhány perc és már rohansz föl az emeleti szobába, mert ott még nagyobb titkok vannak. Ott a számítógép, amit te már természetesen jól ismersz. Tudod, hol van a rajzoló program, a múltkor pedig megtanítottad a papát arra, hogy ha ferdére sikerül a ház oldala, hogyan kell kiradírozni a géppel. De a legnagyobb szám mégis csak a bicikli, aminek minden héten puha az első kereke és azt természetesen fel kell fújtatni, mielőtt körözni kezdenél a diófák alatt. Tudod, kisfiam, azt szokták mondani a felnőttek, hogy legjobb dolog nagyszülőnek lenni, mert akkor már nincs felelősség, csak öröm, de hát ez nem igaz. Ezért is ordibál mindig papa, hogy ne rohanj annyira, ne olyan élesen kanyarodj, mert leesel és kész a baj. Ugye, ezen a napon, ami a tietek, huncutul rám mosolyogsz és szavak nélkül is azt mondod, papa, én nem haragszom, hogy mindig vigyázol rám. Rád vigyázni kell, hisz te olyan vagy, mint egy kismadár. Gyermeknapi csíny Ferter János karikatúrája Rajzolj, nyerhetsz! Gyermeknapi rajzpályázatunkra idén is várjuk a képeket tőletek. Most azt kérjük, rajzlapra készítsétek el munkáitokat, bármilyen technikával, bármilyen témában. Kérjük, vágjátok ki és kitöltve ragasszátok a lapra az alábbi szelvényt! Rajzaitokat június 2-áig küldjétek vagy hozzátok be címünkre (Nyíregyháza, Dózsa György út 4-6.). A legszebb alkotások készítői ajándékot kapnak szerkesztőségünktől. Sr .....................SZELVÉNY.................. Nevem:........................................................... Rajzom címe: ............................................... Életkorom ................................................. Iskolám/óvodám neve: .............................. Lakcímem: ................................................... Balázs Attila illusztrációja m En és a tesóm Könnyű a kistesóknak - még meg sem születtek, máris van testvérük. Bezzeg mennyit várnak olykor rájuk a nagyobbak! Hányszor elképzelik, lesz végre otthon is egy játszópajtásuk. Én és a tesóm játékunk mai összeállításával most őket köszöntjük: a hugikat, nővéreket, öcsikéket és bátyusokat. A gyermeknap alkalmából pedig minden gyereket. Talán nem veszik rossz néven a testvérek, hogy tesóik írásaival lepjük meg őket. Az akció természetesen folytatódik, a felhívásunkra határidőig beküldött írásokat folyamatosan közöljük. A végén természetesen az ajándék most sem marad el - a legjobb írások szerzőit a nyíregyházi Interspar Áruház megajándékozza. I NTERSPAR Balogh Szilvia vagyok 21 éves, az öcsém Sándor 5 éves. 16 éves voltam, amikor ő megérkezett a családunkba. Kezdettől fogva nagyon szeretem őt. Igaz, én már nem játszhattam vele olyan szinten, mint a testvérek szoktak, de még mind a mai napi sokat játszunk, pedig én már kinőttem abból a korból. Sokan kérdezték, hogy hogyan fogadtam, hiszen sokáig egyedüli gyerek voltam. Soha nem éreztem féltékenységet, amiben a szüleimnek nagy szerepe volt, ők tudták, hogyan kell kivédeni az ilyesmit. Mivel kollégiumban laktam, és csak hétvégén lehettem otthon, minden pénteken várt haza, főleg azért, mert mindig kapott valami apróságot. Ez a szokás nálunk azóta is megmaradt, annyi különbséggel, hogy ma már a munkahelyemről viszek neki valamit. Velem is előfordul persze néha, hogy kihoz a sodromból, és akkor azt mondom: anya, csinálj valamit a kisfiáddal. Én hordom oviba, ha szabad vagyok, ketten megyünk kirándulni, és nagyon sokszor azt hiszik, hogy az én kisfiam, mert még nagyon hasonlítunk is. Amit az anyagiak engednek, mindent megadok neki, és renÉletet hozott a családba geteg szeretetet kap az egész családtól, és persze a család is tőle. Nem is tudom, mi lett volna, ha ő nem születik meg. Életet hoz a családba, soha nem hallgat el, mindig van mondanivalója, és ez szerintem jobb így, mintha megbújna a sarokban és magában játszana, szoktam mondani „te egy társas lény vagy”. Egy szó mint száz, imádom a kisöcsémet, büszke vagyok rá, hogy én lehetek a nővére és kívánom mindenkinek, hogy olyan jóban Jegyen a testvérével, mint én az enyémmel. Balogh Szilvia, Tyúkod Egy szó mint száz, imádom Nem rossz, csak egy kicsit eleven Nem tudom, mi lenne velem nélküle A tesómat Szakács Jánosnak hívják. Legelőször a kórházban találkoztunk, amikor megszületett. Az első reakciója az volt, hogy rám nyújtotta a nyelvét, így mutatkozott be nekem. Belegondolva - azóta is ilyen maradt. Pedig ennek már nyolc éve. Tőle tökéletlenebb gyereket, azt hiszem, nem hordott hátán a föld. Nem rossz, csak ahogyan édesanya szokta mondani: eleven. Mindezek ellenére nagyon jól megértjük egymást. Én tízéves vagyok, azért tudom, mit szabad és mit nem, de ő mindig belerángat a butaságba. Az is igaz, ilyenkor, mikor kérdőre vonnak, hallgatunk mint a sír. Egyszóval megértjük egymást. Bár néha-néha hajba kapunk mi is. A suliban mindig nekem kell rá vigyázni. Bár nem sokat törődik velem, megy ő a saját feje után. Persze ha bajba keveredik, mindig megtalál. Itthon ketten együtt játszunk mindig, már persze akkor, amikor nem jön az ő barátja, vagy az én barátnőm. Előfordult már olyan is, hogy mivel kulcsos gyerekek vagyunk, sokat vagyunk együtt itthon. Ilyenkor tilos kimenni, csak bent játszhatunk. Egyik párnacsata alkalmával ri- pityára törtük a kristálykészletet. Megpróbáltuk menteni a menthetőt. Amit tudtunk, összeragasztottunk, amit nem, azt kivittük jó messzire és csak úgy otthagytuk. Persze előbb-utóbb minden kiderült. Vagy épp azzal szórakoztunk a nyáron, hogy ki tud szebb tollat kiszedni a kacsából. Mire természetesen a kacsa Jancsikának a szemébe és a hajára ürítette hátsó fertályának tartalmát. így hát büntetés büntetés hátán. Sorolhatnám még mi mindent követtünk el és fogunk elkövetni együtt. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle. Biztosan egy csomó jó dolog kimaradna az életemből. Első osztályos létére nyert már versmondó versenyt. Verset mondott a falu ünnepélyén a zászlóátadáskor, de különdíjat nyert Petőfi Nemzeti dal című versével óvodásként. Büszke vagyok arra, hogy ő az én testvérem, főleg akkor, amikor megkérdezik tőlem, hogy ki az a kis gyerek? Nagyvonalakban ilyen az én tesókám. Azt, hogy én mennyire szeretem, találják ki Önök. Szakács Zsuzsanna, Kemecse Már csak ő maradt Együtt megyünk iskolába Ősztől segít majd a tanulásban Czifra Attilának hívnak és Nagy- kállóban lakunk. Én még csak hatéves óvodás vagyok, a tesóm- mal szoktuk böngészni az újságot és így akadtunk rá erre a játékra. Mivel én még írni nem tudok, ezért a nagy tesómmal készítjük el ezt a kis fogalmazást. A nővéremet Alexandrának hívják és harmadik osztályba jár. Nagyon jól tanul és szeret olvasni. Sokat olvas nekem és igen érdekes dolgokat tud mesélni azokról a dolgokról, amiket ő tanul. Mindketten szeretünk játszani, bár én inkább focizni és építőzni. Ő inkább a lányos játékokat kedveli, de ha kérem, igazán fiúvá tud alakulni. Bár veszekedni is szoktunk, de az csak egy-egy percig tart, mert ha valamelyikünk nincs itthon, rögtön hiányzunk egymásnak. Én többször voltam sajnos kórházban. Ő ilyenkor minden nap jött hozzám apukámmal és mindig hozott nekem valamit, amivel egy kicsit felvidított. Ősszel az iskolába együtt fogunk járni és ő megígérte nekem, hogy ő fog nekem magyarázni, ha valamit nem értek. Ő ugyanis már most tanárnőnek készül. Van is hozzá tehetsége, mert jó sokat tud beszélni. Nagyon jó, hogy van testvérem, így vidáman telnek a napok. Czifra Attila, Nagykálló A nevem Sándor Aliz és van egy testvérem, akit Juditnak hívnak. Ő két évvel idősebb nálam. Judit most kilencedik osztályos tanuló. Nagyon jól tanul és számos versenyen vesz részt. Nekem nem megy olyan jól a tanulás, ezért amikor ideje van, segít, csak sajnos kevés a szabad ideje, mert mi Nagykállóban lakunk és ő Nyíregyházára jár iskolába a Szent Imre Katolikus Gimnáziumba. Én is szerettem volna oda járni, de a felvételi nem sikerült. Anyukánk még nagyon kicsi korunkban meghalt (én hároméves voltam). Apai nagymamám évek múlva lebetegedett és nem tudta ellátni magát. így kiköltöztünk Nagykállóba. Én ide járok iskolába a Szilágyi István Általános Iskolában 6. osztályos Ő a világ legjobb nővére vagyok. Apa fél év múlva meghalt. Ma már keresztszüleink nevelnek bennünket több kevesebb sikerrel, akiknek nagyon sok mindent köszönhetünk, elsősorban azt, hogy erre a nehéz feladatra vállalkoztak. Nekik van egy felnőtt lányuk, akit én is, Judit is nagyon szeretünk és akitől nagyon sok minden tanulhatunk. Szeretem a testvéremet, mert nekem már csak ő maradt, csak rá számíthatok, mert őt csak szeretni lehet. A mi napjaink sem telnek el veszekedések nélkül, de azért néha nekem van igazam. Juditban egyedül azt nem szeretem, hogy sokszor ugráltat, de ezt elnézem neki. Ő a világ legjobb nővére. Sándor AlIz, Nagykálló Amatőr felvételek
