Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-14 / 111. szám
2001. május 14., hétfő Keleti HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT M. Magyar László Még csak megjósolni is lehetetlen, hogy mennyi - a második világháborúban ledobott és fel nem robbant - bomba rejtőzködik hazánk területén a földben. Sajnos, még mindig kísért a múlt, hiszen nap mint nap hallunk meglelt bombákról, pedig bizony már ötvenhat esztendő is eltelt a második világháború befejeződése óta. Az ezredfordulóhoz közeledve megkérdezték a közvélemény-kutatók, ki mit tart a XX. század legsikeresebb, az emberek mindennapi életére legjobban kiható tárgyának. Arra azonban már senki sem kérdezett rá, hogy mi lehet az említett száz esztendő legveszélyesebb tárgya. Ha lenne egy ilyen körkérdés, minden bizonnyal a kisebb-nagyobb bombák és lövedékek kapnák a cseppet sem hízelgő címet, hiszen több évtizedig is képesek a föld alatt szunnyadni, hogy aztán az álomból felébredve pusztítsanak emberi életeket és megsemmisítsenek anyagi értékeket. IVIár csak történelmi könyvekből ismerhetjük szerencsére a háborús rémségeket, azonban a földmunkálatok során előkerült veszélyes tárgyak újra és újra figyelmeztetnek bennünket: még most is óvatosnak kell lennünk. Intő jel volt a múlt héten a Sopronban megtalált hatalmas - 500 kilogrammos bomba —, amely a hűség városának központját veszélyeztette, s az elővigyázatosság több ezer ember kiköltöztetését követelte. Szombaton az M1 -es autópálya közvetlen közelében kábelfektetés közben találtak rá egy német tüzérségi lövedékre. Mindkét esetben sikerült ártalmatlanná tenni a bombát, azonban nem ilyen szerencsésen végződött az az eset, amikor Várpalotán egy felelőtlen nagyapa az unokája közelében igyekezett szétszerelni egy talált lövedéket. A lövedék felrobbant, s mindketten életüket veszítették... I—igetes-csalitos megyénk sem kerülte el a véres ütközeteket, e szelíd tájakon is dübörögtek a tankok, hullottak a bombák. Szántáskor, árkok ásásakor bármikor előkerülhetnek, s csak rajtunk a felelősség, mennyire vagyunk elővigyázatosak. Hagyjuk a bátorságot az akciófilmekre, és fújjunk inkább riadót. Közben pedig készítsük fel a veszélyre fiataljainkat, hiszen félő, hogy még unokáink is találnak majd bőségesen a lövedékekből. Rémálom Ferter János rajza HÍREK □ Lakossági fórumok Nyíregyházi ön- kormányzati képviselők tájékoztatják az érdeklődőket: Szilvái Mária ma 18 órától a borbányai művelődési házban, Fekete Antal és Tormássi Géza szerdán 18 órától a Vasvári Pál Gimnáziumban tart lakossági fórumot. Mindkét helyszínen Csabai Lászlóné polgár- mester a meghívott vendég. □ Véradás Vásárosnaményban A beregi város művelődési házában ma 9 órától 13-ig várja a donorokat a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete. Esély a tanyasi akácfák alatt A gyerekek közül sokan még Nyíregyházán sem jártak, noha csak 40 perc az út Szőke Judit Balkány-Béke-telep (KM) - Végtére is optimálisnak is tarthatnánk a helyzetüket, hiszen a legnagyobb létszámú osztályban sincsenek többen 26-nál, de van 1 5 fős csoportjuk is. Ideális az is, hogy helyesek, családiasak a termek. S talán az is örvendetes és modernnek mondható, hogy nem kell gyalogolniuk oda s vissza az iskolába a gyermekeknek. Vagy keveset kell. S ha muszáj is, na, jó, de már csak 3-4 kilométert. A többséget busz hozza-viszi, még a nyolcadikosok is napközisek. Ez persze, nem árthat. A civilizáció áldásai szerencsére gyorsabban érnek ide, mint a nagy társadalmi ártalmak. A drogról például az itteni kamaszok csak a tévéből hallanak, de a szegénység, a hátrányok, az esélyegyenlőtlenség - minden törekvés ellenére -, azért gyakori, ha nem is kedves vendég errefelé. Hálásak a diákok A Balkánytól délre fekvő tanyavilág szebbnél-szebb nevű (Cihák, Csiffy, Petri, Vecser, Kenderes, Nádaspuszta, Jármy-tanya, Szállásföld) odapottyantott házItt, a tanyán van ránk a legnagyobb szükség, hát maradunk. Oláh János igazgató csoportjaiból a gyermekek a tanyaközpontba, a Béke-telepre járnak iskolába. Ez áll nyolc tanteremből, ahol 146 fiatal tanul 13 pedagógus segítségével. Oláh János matematika-fizika szakos tanárral, igazgatóval a szobájában beszélgetünk (a falon egy napszítta Csontváry-repró, alatta a legkorszerűbb számítóA tér számukra is végtelen gép - így tartanak szét a világ dolgai is). Őt - később kiderült, a tantestület néhány más tagjához hasonlóan - sokszor bizony „jó helyekre” csábították, de nem ment. Összeszoktak, szeretik, amit csinálnak, meg hát ezek a gyerekek, mások, romlatlanabbak és roppant hálásak. Úgy érzik ezek a pedagógusok, rájuk itt van a legnagyobb szükség. Kitárult a nagyvilág A tanyaközpontot különben - tudom meg - a mai napig is jobbára Kocog-tanya néven emlegeti mindenki, pedig a szocializmus Béke-telepre keresztelte. Nem maradnak ki semmi fontosból a A szerző felvétele telepi iskola tanulói, szerepelnek az internetes matekversenyen, sportvetélkedőkön (az Érpatak Kupán ők szerezték meg a legsportszerűbb csapat címet), színjátszóbemutatókon vesznek részt. Régi adatok szerint 1961- 62-ben a nyolcadik után majdnem a végzettek fele htb (háztartásbeli) lett, csak négyen szereztek szakmunkásbizonyítványt, a többiek a betanított, illetve segédmunkásságnál nem vitték többre. 1960-70 között már két érettségizettel dicsekedhettek (az egyik a tanító gyermeke volt), a hamarosan ballagóknak pedig már a fele középiskolába kerül. Ugyanilyen az arány, ha azt nézzük, mennyi az aktív kereső a családban - a gyerekek felénél egy. A munkanélküliség azért gyorsan ideért. A családok többsége napszámból, társadalmi jövedelemből, rokkantnyugdíjból kénytelen megélni. Jelenleg 23 gyerek „hátrányos”, s 33 azok száma, akik valamilyen ok miatt veszélyeztetettek. De ha beérnek az iskola falai közé, várja őket a nagyvilág. A Béke-telepi diákok kedvence az internetezés, nyúznák a gépeket reggeltől estig. Van belőle nekik négy is, a megyei közoktatási közalapítványtól pályázati úton szerezték. (Az a terv, hogy az egyik szertárból informatikaterem legyen - de ez még titok.) Az iskola apraja-nagyja most a gyermeknapra és a május 25-ei tanyanapra készül, június 15-én pedig Budapestre mennek koronát nézni. S ha már ott vannak, úgy gondolta a tantestület, beiktatnak még valami élményteli programot. Utazás Budapestre Mert sok gyerekük nem moccant ki még a tanyáról, némelyiküknek még a negyven percre lévő Nyíregyháza is meglehetősen „távol” van (régen is úgy mondták, elment vüágot látni, s lehet, hogy az csak a szomszéd falut jelentette). Az iskolai kirándulás plusz- költségeit, habár nincs alapítványuk, mely igazolást állítana ki az adóvisszatérítéshez, egy nyíregyházi, de a fővárosban dolgozó vállalkozó fiatalember fedezi majd. S van még egy másik megható gesztus. Az iskolát a mögötte lévő híresen kiváló szánkózódombtól egy kerítés választja el. A területet, melynek völgyében van a sulisok focipályája, megvette egy magánvállalkozó. Körbeültette fiatal facsemetékkel. S olyan természetes módon engedte meg a grund használatát, mint amilyen magától értetődően illatoznak a hatvanas években épült iskola körül az akácok. Már szirombontáskor balzsamos illattal kecsegtetnek. Ők is tudják a dolgukat. ÉLETKÉPEK Ácsolás Bállá László Mikor a fiatal szobrász családot alapított, sehogy sem tudott rendes lakáshoz jutni. Nem volt más hátra, építkeznie kellett. Kuporgatta a pénzt, és gondolta: majd lassan, fokozatosan felhúzza a házát. Két év alatt már álltak a falak. Amikor pedig a tető- szerkezetre sor került, kiürült a szobrász pénztárcája. Remélte, az ácsolat nem kerül majd túlságosan sokba. Volt ugyanis neki egy testi-lelki jóbarátja, aki súlyos szívbajos volt, és alig harmincévesen meg is halt. A szobrász sokat buzgól- kodott a beteg körül, orvosok után szaladgált, majd osztozott a szülőkkel a temetés sok gondján-baján. Ennek a néhai jóbarátnak az apja ácsmester volt, majd őt kérik meg. Béla bácsi el is vállalta a munkát. Az anyagiakról előre nem egyeztek meg, a szobrász biztos volt benne, hogy baráti árat számít majd. Ám kissé gyanús lett neki a dolog, mikor az ácsmester őt is befogta felhordani az anyagot a tetőre, azután elhelyezte középütt a szerkezetet tartó keresztgerendát, a sámlit, fölszerelte az első két szarufát, elmagyarázta ennek a munkának a mikéntjét, majd kijelentette: No, így folytasd! Két nap múlva eljövök megnézni. Bár jócskán meg kellett izzadni e mellett a munka mellett, nem volt az ördögi mesterség. De a botcsinálta ács a megadott határidőre mégsem lett kész, és Béla bácsi morgott: Ezt a munkát azóta meg is lehetett volna enni! Ezután ripsz-ropsz egykettőre fölszerelte a még hiányzó szarufákat. Majd így szólt: És most megmutatom, hogy kell felszögezni az ereszt. Hát a szobrász elhűlve látta, hogy az öreg féltestével lelóg a tetőről, egyik kezével a deszkát alulról odafogja a gerendához, aláhajlik, majd a másik kezével odaszögezi, de úgy, hogy a bárdot tartó kezének két ujjával a szöget is fogja. Az építtető előre félt, miként boldogul majd ezzel az akrobatamutatvánnyal. Ahány szál deszka, annyi rettegés. Az öreg azután a munkával meg volt elégedve, de mikor a szobrász megkérdezte, mivel tartozik, tiltakozni kezdett: semmivel. Szóljon ez a kis munka, amit itt végeztem, a fiam emlékének. A szobrász előtt ekkor megjelent halott barátjának mindig mosolygós arca, úgy érezte, valahogy ő is az emlékének adózott munkájával-félelmei- vel, s ez elfeledtette vele az ereszszögezés viszontagságait. Kitüntetések a tanév végén Nyíregyháza (KM) - A 2000/2001-es tanévben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara több kitüntetést adományozott. Kiváló gyakorlati oktató címet nyert: Liptákné Linzenbold Katalin (Nyíregyháza, Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola), Szakács Györgyné (Vásárosnamény, Lónyay Menyhért Szakközép- és Szakképző Iskola), Banczik Istvánná (Nyíregyháza, Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola), Sipos László (Kisvárda, II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola). Kiváló tanuló kitüntető címmel elismertek: Buskó Levente (Sipkay Szakközépiskola és Szakiskola), Baksa Krisztián (Lónyay Menyhért Szakközép- és Szakképző Iskola, Vásárosnamény), Ari József (Bethlen Gábor Szakképző Iskola, Nyírbátor), Szabó Zsolt (Westsik Vilmos Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakiskola, Nyíregyháza), Balogh Tibor (Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola, Nyíregyháza), Szilágyi János (Bánki Donát Ipari Szakközépiskola, Nyíregyháza), Lukács Mónika (Bencs László Szakiskola, Nyíregyháza), Mónus Katalin (II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskola, Kisvárda), Barkó János (Inczédy György Szakközépiskola és Szakiskola, Nyíregyháza), Kozma Norbert (Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola, Nyíregyháza). Faültetés Az országos ZöldZóna faültetési program keretében Zalakaros után Mátészalkán is fát ültetett a Westel Mobil Távközlési Rt. Kállai Krisztina felvétele Bombariadók^
