Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-12 / 110. szám

2001. május 12., szombat 9. oldal HOGY MIK VANNAK Edzőmalomban Galambos Béla Ezek az urak tud­nak néhány meg­hökkentő dolgot a lovakról - ajánlot­ták figyelmembe a két szimpatikus hollandust, akik az Ilonatanyai Timpex lovaspálya tribünjének árnyé­kából figyelték kí­váncsian egy hét­tel ezelőtt, miként is zajlik nálunk a IX. Nyíregyházi Athos mindig ugrás- Országos Tenyész- ra kész szemle. Kettejük közül a fiatalabbik: Pierre Bens - miként az megismerkedésünket követően kiderült - egy a lovak jártatására, mozgatá­sára szolgáló, úgynevezett edzőmalmot gyártó cég tulajdonosa. Édesapja találmá­nya ez a lényegét tekintve leginkább egy fordított taposómalomra emlékeztető be­rendezés, amelyben nem a ló mozgatja a gé­pet, hanem a villanymotor által hajtott gép a lovat. Tizenkét év óta gyártják, évről évre töké­letesítik a berendezéseket, s nyilván Pierre Bens lovassportban szerzett hírnevének is köszönhetően - hazája ifjúsági bajnoka, majd holland válogatottként az 1985-ös Eu­rópa Kupa legjobb lovasa cím birtokosa - ma üzleti körükhöz tartozik a világ élvo­nalbeli sportlótenyészeteinek jelentős ré­sze. Bens termékük vevői között egy olyan hírneves istállót említ az USA-ból, amelyik­nek a legértékésebb ménje alkalmanként 300 ezer dollárért fedez. Dr. Leen Taal, aki építész, gépész és ve­gyész diplomáival probémamegoldó kulcs­embere volt 30 éven át a Shell cégnek, fele­sége lótenyészete révén került kapcsolatba Bens-szel, s kezdett behatóan foglalkozni a versenylovak és a tenyészállatok lehető legegészségesebb módon történő tartásával. Vigyázni a patára A szabadalom lényegét dr. Taal foglalja össze: „A pata a lovak legfontosabb, s a sza­badon legelésző, napi 16 órát mozgással töl­tő természetes életmódjuktól eltávolodva egyben a legsérülékenyebb testrésze. Ezt kell a lehető legjobbb állapotban tartani, il­letve ha megbetegedett, akkor pedig minél hamarabb rendbehozni. Ez nekünk sike­rült is a kidolgozott összetett módszerrel, amelyben a pata környéki jó vérkeringést elősegítő takarmánykiegészítők éppúgy alapvetőek, mint a ló jártató-futtató gép.” Most e módszer tesztelése, finomítása fo­lyik nagy lótenyésztési hagyományokkal rendelkező országokban. Mint elárulták, nálunk is erre keresnek együttműködő partnert. Igaz, hogy szemben Nyugat-Euró- pával, Magyarországon még sok a kihasz­nálatlan legelőterület, de a legelők sok eset­ben nem a lótenyésztés szolgálatában áll­nak, miközben a pataprobléma kialakulása egyértelműen a napi 23 órás istállóban tar­tással függ össze. Éppen ezért remélik, hogy a magyarok között - akikről az a hír járja a tulipánok országában, hogy ke­ményfejűek, ámde korrekt partnerek - ta­lálnak olyan lovas szakembert, aki haj­landó bekapcsolódni a berendezés teszte­lésébe. A doktor: Leen Taal és a bajnok: Pierre Bens (jobbról) A szerző felvételei A kettejük közös vállalkozásán belül a problémához tudományos alapossággal kö­zelítő Leen Taal számára mostanra egy­értelművé vált, hogy teljesen más alapokra kell helyezni mindazt, amit eddig a lóról tudtunk. Már elindult a szabadalmaztatási eljárása a komplex módszerüknek, amely a civilizált körülmények között istállózott ál­latok tartásában, takarmányozásában és a már említet edzőmalmos mozgatásában ve­zet be mondhatni új időszámítást. QJ <U QJ LU Kilencévesen talán újra járni fog Hajnalka kicsit ugyan fél a kezeléstől, de nagyon bízik a gyógyulásban Kállai Krisztina Pátyod, Szamosangyalos (KM) - Egyéves korában más gyermekekhez hasonlóan megtette az első lépéseket, néhány hónapig járt, azóta azonban nem tud lábra áll­ni. Számos kezelésen áte­sett, eredménytelenül. Most van remény, hogy a kislány újra járjon. A magyar-román határ közelé­ben, Szamosangyaloson él Tuba Hajnalka, a kilencéves kislány, aki még emlékeiből sem tudja felidézni, milyen is járni. Habár az első lépéseket édesanyja se­gédletével ő is megtette, néhány hónap múlva már csak térden csúszva tudott előre haladni. Nem adta fel a család- Megijedtünk, és azonnal orvos­hoz fordultunk. Megjártuk Nyír­egyházát és Debrecent, és az or­vosok megnyugtattak, nincs miért aggódni, a megszokottól ugyan egy kicsit később, de fog járni a kislányunk. Vártunk, de hiába, nem indult el a gyermek - idézi fel a múltat Hajnalka édes­anyja. Azóta Hajnalka betegsége határozza meg az egész család életét. A falu főutcáján áll takaros, az idő nyomait azonban magán viselő házuk. Az udvaron csirke és kutya szaladgál, Hajnalka na­gyon szereti az állatokat, magya­ráz az édesanya. A házban a kis­lány szobáját keresem, amikor bevezetnek egy közös helyiség­be. - Itt élünk mindannyian, mert a hátsó szobák már kicsit repedeznek, télen pedig csak egy szobát kell fűteni. így gazdaságo­sabb - jegyzi meg a családfő, aki egykor a termelőszövetkezetben dolgozott, néhány éve azonban munkanélküli. Hajnalka betegsé­ge miatt az édesanya sem dolgo­zik, gyeden van. A négytagú csa­lád - mert Hajnalkának egy nő­Edesanyja ölben hordja a mozgásképtelen kislányt vére is van - alig ötvenezer fo­rintból él havonta. A mozgássérült támogatás fel- használásával sikerült egy autót vásárolniuk, azzal hordja a kis­lányt édesanyja nap mint nap a szomszédos község, Pátyod isko­lájába. Ott tölti az egész délelőt­töt, és karjában viszi tanterem­ről tanteremre. Az osztálytársak is igen segítőkészek, mindenben támogatják társukat, aki egyéb­ként kitűnő tanuló. A Tuba család nem adta fel a reményt, újra és újra orvoshoz fordultak. Se szeri, se száma a kivizsgálások utáni kórházi zá­rójelentéseknek. Voltak számos természetgyógyásznál, mozgás- szervi specialistánál Nyíregyhá­zától Budapestig. Kétszer műtötték, de az sem segített. A kislány tanítónője, Vira Istvánná egy televíziós ri­portfilm láttán a közelmúltban felvette a kapcsolatot a fővárosi Vargha Gyógymód Intézettel, ahol áprüisban kivizsgálták a gyermeket. Az intézet vezetője, Vargha Zoltán kérdésünkre el­mondta: a világon egyedi, neuro- fiziológiai metodikával dolgoz­nak, amellyel hozzá lehet férni a centrális vegetatív központok­hoz, megteremthető vele az ideg- rendszer és szervezet közötti egyensúly. A kezelésnek mellék­hatása nincs, a tízéves dokumen­tált statisztika alapján a gyógyu­lás százszázalékos. Három hónapos kezelés Ennek reményében veti magát alá a kezelésnek Hajni, aki min­den eddigi próbálkozásnál job­ban bízik a gyógyulásban. A há­rom hónapos kezelés júniusban kezdődik, amelynek költségei a szállással együtt több százezer forintba kerülnek. A szerző felvétele Ebben a helyzetben a pénz nem lehet akadály - fogalmazták meg a pátyodi Antall József Álta­lános Iskola pedagógusai, s gyűj­teni kezdtek a gyógykezelésre. Az intézmény munkatársai, Sza­mosangyalos és Pátyod önkor­mányzati képviselői mellett a felhívásra a környező iskolák is eljuttatták adományukat a Tuba családhoz. Az összefogás ered­ményeként már egyhavi költség, mintegy százezer forint össze­gyűlt. Pethő András polgármes­ter tudomásunkra hozta, az ön- kormányzat bankszámlát nyitott a kislány gyógyulását ily módon támogatni kívánók adományai­nak fogadására. A 11773449- 11329222-es számú bankszámlára juttathatják el támogatásukat azok, akik segíteni kívánják Haj­nalkát a gyógyulásban. A kezelé­sek után beszámolunk a gyer­mek állapotáról. VENDÉGSOROK A (pénz)romlás virágai Hajnal Béla Mottó: A pénz a hatodik érzék, nélküle ugyanis a másik öttel sem­mit sem lehet kezdeni /Maugham/ Valamennyien közelről ismerjük, azonban ritkán gondolunk bele, milyen furcsa dolog is a pénz. Ke­ményen dolgozunk, küszködünk és gyötrődünk azért, hogy megke­ressük, de amit kapunk, az csak papírból van, nincs belső értéke. A pénz csak akkor válik hasznos­sá, amikor megválunk tőle, el- költjük. A pénzállomány szabályozását minden országban a központi bank végzi, amely a pénzkínála­ton keresztül befolyásolja a ter­melést, a foglalkoztatást és az árakat. Jó kezekben lévő szabá­lyozás esetén a termelés egyenle­tesen növekszik, az árak stabilak, a rossz szabályozás azonban inf­lációhoz vezethet. Ennek egyik formája a hiperinfláció, amelynél furcsa dolgok történnek. Az em­berek általában pénzzel a zseb­ben szoktak az üzletbe menni, ahonnan élelmiszerrel teli kosár- * * A szerző egyetemi docens, a KSH megyei igazgatója. ral térnek haza. Hiperinfláció idején megfordul a helyzet, a pénz van odafelé menet a kosár­ban, a vásárolt élelmiszer pedig elfér a zsebben. Mindennek szű­kében vannak, kivéve a pénzt. Az emberek szó szerint körberohan- gálnak, elszórják a pénzüket mint a forró krumplit, még mie­lőtt a pénz értékvesztése meg­égetné a kezüket. Az árak kaoti­kusak, a termelés szétesőben, mindenki igyekszik visszatérni a nehézkes cserekereskedelem­hez. A hónapról hónapra növek­vő infláció hatására gyorsan csökken a pénz vásárlóértéke, teljesen felborul és csaknem ér­telmét veszti az adósok és hitele­zők közötti tartós viszony, amely végső soron a kapitalizmus fun­damentuma. A defláció fehér holló Az infláció az árszínvonal átlagos emelkedését jelzi, a defláció az ál­talános árszínvonal csökkenését mutatja. Defláció ritkán fordult elő a XX. század második felében. Az Amerikai Egyesült Államok­ban utoljára 1955-ben mutatták ki, hogy az árak egyik évről a másikra süllyedtek. Az 1980-as évek második felében Németor­szágban és Hollandiában is volt egy-egy üyen év, miként 1999-ben Hongkongban is ez a ritka hely­zet állt elő. Több mint 100 ország tapasztalata azt mutatja, hogy alacsony infláció mellett leggyor­sabb a növekedés. Defláció és ütemes infláció esetén lassú nö­vekedés szokott előfordulni, a hi­perinfláció pedig gazdasági összeomlással jár együtt. Az előre jelezhető és enyhén emelkedő árszint teremti meg a legjobb környezetet az egészséges gazdasági növekedéshez. A vágta­tó (100, 200 százalékos) infláció, főleg pedig a hiperinfláció súlyos károkat okozhat a termelékeny­ségben, illetve az egyéneknek, hi­szen átrendezi a jövedelmi és va­gyoni helyzetet. A gazdaságok szemmel láthatóan túlélik a vág­tató inflációt, a hiperinfláció azonban torkon ragadja őket. A pénz funkcióinak korlátozá­sa (pl. az ötvenes években Kíná­ban) vagy megszüntetése (pl. az 1960-as évek második felében Ku­bában) olyan káoszt eredményez, amin csak hosszú évek után lehet úrrá lenni. Az orosz emberek hosszú évti­zedeken keresztül hozzászoktak a stabil árakhoz. Az 1920-as évek­ben megállapított árak egy része még 1991-ben is érvényben volt. Amikor az árakat 1992-ben felsza­badították, senki sem számított arra, hogy az árak 5 év leforgása alatt mintegy ezerszeresükre emelkednek. Azok az emberek, akik szerencsétlen módon rubel­ben tartották vagyonukat, egy idő után arra ébredtek, hogy megtakarításuk elveszítette érté­két. Az árak váratlan elszabadu­lása egyeseket szegényekké, má­sokat pedig gazdaggá tesz. Tehetetlenségi ráta Az infláció a piacgazdasággal egyidős jelenség, amelynek a mo­dern ipari gazdaságokban nagy tehetetlenségi ereje van. Ezt egy lusta, öreg kutyához hasonlíthat­nánk. Amíg egy ilyen kutyát va- lamüyen „sokkhatás” - mondjuk egy hátulról érkező láb vagy egy elől szaladó macska - ki nem mozdítja a nyugalmából, egy helyben marad. A történelem ta­núsága szerint az infláció sem marad hosszú ideig változatlan. A sokkhatások (pl. a kereslet vál­tozásai, az olajár nagyobb küen- gései, egy gyengébb termésered­mény, stb.) eltéríthetik a tehetet­lenségi rátától. Gyorsulás 1988-ban Az inflációt minden országban, miként nálunk is, a Központi Sta­tisztikai Hivatal méri, Magyaror­szágon 1992 januárja óta havi gyakorisággal. Az árak változása 1988-ban gyorsult fel számotte­vően. Csúcspontját 1991-ben érte el, amikor 35 százalékos drágulás következett be. Ezt követően 1995-öt kivéve az infláció üteme évről évre csök­kent, aminek mértéke 2000-ben több mint 10 év után egyszám- jegyűvé vált (9,8 százalék). Az ár­változások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megvá­lasztott reprezentánsaiból össze­állított fogyasztói kosár alapján történik. A nemzetközi gyakorlat a (nálunk mintegy 1100 termék­ből és szolgáltatásból álló) repre­zentánsokat (pl. sertéscomb csont és csülök nélkül) fogyasztási cso­portokba illetve főcsoportokba sorolja. Az elmúlt tíz év alatt a fogyasz­tói árak átlagosan 6,3-szeresükre emelkedtek: legkisebb mértékben (3,5-szeresére) a tartós fogyasztá­si cikkek ára nőtt, míg kiugróan magasan emelkedett (12,7-szere- sére) a háztartási energia ára. A fogyasztási csoportok közül a gyógyszereké mintegy 32-szeresé- re, a vízdíjé 14-szeresére, a tö­megközlekedésé majdnem 10-sze- resére nőtt, míg az élelmiszerek drágulása az átlagos érték alatt volt (5,4-szeres), de a kenyér (6,6- szoros) és a tej (6,4-szeres) ára át­lag felett emelkedett.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom