Kelet-Magyarország, 2001. május (61. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-11 / 109. szám
2001. május 11., péntek HÁTTÉR 3. oldal I NÉZŐPONT ..•'i Ali Pénz T W az ötlethez ím-' Marik Sándor \/ an egy remek ötletem csak éppen pénz kellene a megvalósításhoz. Ha ilyesmi szóba kerül, a kézenfekvő tipp: próbálkozz egy alapítványnál. Az alapítvány sokszor valóban segít. Ha nem is milliókkal, de sokszor éppen annyi pénzzel, amennyi átlendítheti a holtponton a pályázót, s megy minden a maga útján. A diák nyelvet gyakorolhat külföldön, a tudós repülőjegyhez juthat, s megtarthatja előadását messze földön egy kongresszuson, a tehetséges csapat meg tudja venni kajakját-kenuját, a kisvállalkozó elindíthatja vállalkozását, és így tovább. Igazán változatos volt megyénk tizenkét közalapítványának beszámolója a minapi közgyűlésen, többségük munkája látványos, milliókat „hoznak", megsokszorozva alaptőkéjüket. Most mégsem a pénzről, a díjakról, a juttatásokról szeretnék írni, hanem a háttérmunkásokról, akik mozgatják, éltetik ezeket az alapítványokat: a kuratóriumi tagokról, akik hol öten, hol tizenöten vannak. Mert az alapítvány vagyonát nem csupán szétosztani, hanem gyarapítani illik, támogatókat kell keresni, komoly pénzeket szerezni, sőt vállalkozni, hogy később adhassanak. S a főmunkahelyükön gyakran elfoglalt emberek mennek, talpalnak, pályáznak a közjó érdekében. A köszönet legtöbbször mások sikere: egy díj, egy tanulmány egy lendületes vállalkozás, vagy éppen az a szerencsés helyzet, amikor korábbi alapítványi támogatott juttat vissza pénzt - mert már megteheti. Szerencsére már vannak a megyében olyan cégek, vállalkozók, akik már megtehetik, hogy alapítványi nemes célra is áldozhatnak. Persze az igazsághoz hozzá tartozik: nem minden alapítvány sikeres megyénkben. A leglátványosabb gondokkal az Életerő Köz- alapítvány küszködik, amelynek célja a nyugdíjra jogot nem szerzett idős nevelőszülők támogatása. Tavaly ugyan még több, mint tízmillió forintot juttatott az idős embereknek, de magára maradt, vagyonának csökkenése felgyorsult, támogatókra vár. A Mentálhigiénés Közalapítvány egy kényszerű átszervezés nyomán vegetál. A sors iróniája, hogy mindkettő hiányát különösen rászorult emberek szenvedhetik meg. HÍREK □ Búcsúzó ezred Elköszönő ünnepi állománygyűlést tart ma a Vay Ádám Logisztikai Ezred. A belső ünnepséget követően 11 órától a megyeháza dísztermében rendezik a sajátságos állománygyűlést. □ Véradás Nyírbátorban Önkéntes véradást szervez a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete ma 8-14-ig a nyírbátori Egészség- ügyi Központ Gyermek Szakrendelőjében. □ Lakossági fórumok Önkormányzati képviselők tájékoztatják az érdeklődőket: Szilvái Mária hétfőn 18 órától a borbányai művelődési házban. Fekete Antal és Tormássi Géza szerdán 18 órától a Vasvári Pál Gimnáziumban tart lakossági fórumot. Mindkét helyszínen Csabai Lászlóné polgár- mester a meghívott vendég. Bízhatunk a magyar vállalkozókban A hazai minőségügyben a kis- és középvállalkozások problémáinak a megoldásán a hangsúly Galambos Béla Nyíregyháza (KM) - Jó helyzetben van a magyar minőségügy összességében - vélekedik e terület tudományával foglalkozó egyetemi tanár, aki a közelmúltban Nyíregyházán a Primom Vállalkozói Központban tartott előadást egy kis, középvállalkozóknak szervezett minőségügyi szemináriumon.- Az exportorientált magyar vállalatok hamar váltottak a minőségirányítási rendszer alkalmazása területén - kezdi a beszélgetést dr. Győry Zoltán a Debreceni Egyetem professzora de később a betelepedő multinacionális cégek is hozták magukkal ezt a munkakultúrát. Hangsúly a kicsiken- Elmaradásunk van viszont az oktatás, Kelet-Magyarországon különösen a felsőfokú minőségügyi szakemberek képzése területén. A Debreceni Egyetem ezért is indítja már az idén élelmiszer minőségbiztosító agrármérnöki szakát, de a régióban együtt akar működni a Nyíregyházi Főiskolával is. Másik elmaradás a vendéglátás területén tapasztalható, ahol az FVM-rendelet értelmében kötelezően megvalósítandó a minőségbiztosítás HACCP rendszere.- Ezek szerint tehát a kis-, és középvállalkozások problémáinak a megoldására kell a hangsúlyt fektetni, hiszen a nagyvállalatoknál a minőségügyet előtérbe helyező munkakultúra már gyakorlat. A magyarországi kiskereskedelmi kultúrában kell a legtöbbet fejleszteni és a vendéglátás bizonyos területein vannak jelentős elmaradásaink a fejlett vüághoz képest.- E téren is eltérő az ország régióinak a fejlettsége. Más a Dunántúlon, a német vendégek igényeihez évtizedek óta igazodó vendéglátás színvonala. De látszik, hogy a kelet-magyarországi régióban is igen erőteljes fejlődés indult meg. Ez nyilván abból is fakad, hogy a nagy vállalatok, élelmiszerfeldolgozók megkövetelik a beszállítóiktól a minőségbiztosítási rendszer valamilyen szintjének alkalmazását, ami maga után vonja ennek a piramisnak a felépülését. Rá kell szánni tehát a pénzt, mert a szemléletet később úgy is a zseben keresztül fogják szabályozni. Termelés szervezetten- A mezőgazdasági termékelőállítás minőségügyi fejlődése szempontjából a legnagyobb problémát, egyben legfontosabb feladatot a felaprózódott termelés újra integrálása jelenti. A kistermelők értékesítési gondjainak legtöbbször az a forrása, hogy nem tudják milyen minőségű terméket vár tőlük a piac. Ez az újrainteg- rálódás, a 90-es évek közepének mélypontja után, örvendetes fejlődésnek indult. Szép példákat lehet említeni a kelet-magyarországi régióban is akár a nagyobb konzervipari feldolgozók, akár a hűtőházak részéről. Itt az elsődleges kényszer a külföldi fogyasztók igénye volt, de a tanfolyamok, termelői beszélgetések után a komoly szakmai és technológiai háttérrel rendelkezők kiválasztásával ez a folyamat szépen fölgyorsult.- Az elaprózódással kialakult termelők kevésbé fölkészült csoportjánál viszont a termelés szociális funkciókat kell, hogy betöltsön. Náluk az oktatásra, a médiára kell helyezni a hangsúlyt, hogy értsék és megértsék azt, hogy a termékem nem akkor minősít engem, amikor eladtam, hanem akkor, amikor eldől, mit lehet gyártani belőle. A léalmater- melés például nem ugyanaz a szint, mint az az asztalialma- előállítás, amelyet egy kiváló családi vállalkozásban, szakmai hozzáértéssel és igényességgel megtermelnek, majd gyönyörűen szín és tömeg szerint válogatva készítenek ki értékesítésre. Ez utóbbi almatermelő már elérkezett oda, hogy minőségbiztosítási rendszert akar megvalósítani, mert mind a technológia, mind pedig a szellemi befogadás szintjén elérkezett oda, hogy látja, a piac csak így fogadja be a termékét, amelyért természetesen többszörös árat fog kapni mint a léalmáért.- Miután a feldolgozóipar elég jól tudja ezt az integrációs folyamatot vezérelni, nekem az a véleményem, hogy a koncentrálódó termelés mellett viszonylag gyorsan végbemennek azok a folyamatok, amelyek a minőségi termékelőállítás feltételeit hozzák létre a mezőgazdaságban. Aki például jól tud majd kordonos uborkát termeszteni, az marad meg komoly beszállítóként, akár egy hipermarket, akár egy konzervgyár piacán. Értelmes a magyar ember, értelmesek a magyar vállalkozók, így bízhatunk benne, hogy ezt a fejlődési pályát kellő időre meg tudják futni. A hallás napja Nyíregyháza (KM) - Egy orvosi felmérés szerint a bevonuló fiatalok nyolc-tíz százaléka halláskárosodott, mert például túl hangosan hallgat zenét. A 65 éven felüli idősek fele hall gyengébben, és igen sok a fogyatékosságát titkoló középkorú ember is. Hogyan védekezzünk a hallásromlás ellen? Vajon miért nem fordulnak időben orvoshoz, vesznek részt hallásvizsgálaton az érintettek? Érdekes tapasztalat az is, hogy a hallókészüléket szégyellik hordani, szemben a szemüveggel. Mindezekről a témákról lesz szó május 21-én Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, az Egészségkárosodottak Napján. Megyénkben most először fordítanak külön figyelmet a nagyothallókra, mint egészségkárosodottakra a nagy- rendezvényen belül. Délelőtt 11 órától előadásokkal, vitafórumokkal, kerekasztal-beszélgeté- sekkel, tanácsadással, egésznapos bemutatóval várják a nagyothallókat, az érdeklődőket a szakemberek és az orvosasszisztensek. A megyei szervezet ezt a napot a szokásos június eleji nagyothallónap helyett igyekszik az érdekvédelem erősítésére fordítani - tájékoztatta szerkesztőségünket Erdélyi Tamás, a SINOSZ megyei szervezetének elnöke. Sajt, tojás, mamóka- A városi piacokon bevezetett majd az érintettek tütakozásá- ra visszavont, bizonyos minimális minőségbiztosításra vonatkozó rendelettel kapcsolatban véleményem szerint a hatósági fellépésnek egy minimális formája szükséges volna. A tojást áruló mamókát nem biztos, hogy ebbe bele kell venni. De például egy juh-, vagy kecskesajt előállítótól ugyan nem várhatjuk el, hogy szuper laboratóriumot üzemeltessen, viszont azt már elvárjuk tőle, hogy a veszélyelemzés, a kritikus szabályozási pontok (HACCP) minőségbiztosítási rendszerét megvalósítsa. Ez számára egy egyszeri beruházás, ami után eszerint is kell működnie. Ha pedig így van, akkor meg lesz a bizalom az élelmiszerellenőrző részéről. Illetve, ha e szerint működik a termelő, akkor nagy veszélynek nincs kitéve a fogyasztó. - Ha egy családi vállalkozás ezt a minőségirányítási rendszert egyszer megvalósítja, az már a fogyasztóra káros élelmiszerek piacra kerülésének a megelőzését szolgálja, s attól kezdve tökéletesen elegendő, ha ennek a rendszernek a dokumentációját viszi a piacra. A gyártási folyamatot kell minőségbiztosítással garantálni, nem pedig a végtermék Jóságát” méregdrága laborvizsgálatokkal, amelyeket a hatóságnak kell szúrópróba szerűen elvégezni. Kalap Tóth-Máthé Miklós A tanár kora ifjúságától kezdve kalapot viselt. Széles karimájút. Télen fekete velúrt, tavasztól őszig világos szürke, puha nemezkalapot. Már nem emlékezett rá, milyen volt az élet fedetlen fővel. Egyáltalán elképzelhetetlennek tartotta, hogy fedetlen fővel járjon. Mindig elegáns volt. A karján meghatározott helyen lógott az összecsukható esernyő, és a zakóját a legnagyobb melegben sem gombolta ki. A kalap karimája alól összevont szemmel vizsgálta az embereket, mint a rendetlen diákokat, akiknek már régen igazgatói intő járna. Senki sem látta mosolyogni. A szája keskeny vonal, mértani alapossággal odahúzva. A kalap karimája alól, zártnak és biztonságosnak tetszett minden. Pontosnak és körülha- tároltnak, akár az élete. Soha semmi slamposság, szabálytalanság. A földtől a kalap karimáig 170 centiméter volt a távolság, ami azon felül létezett, körvonalazottnak, elmosódott- nak tűnt, mint sűrű ködben a házak. A földtől a karimáig és vissza, egy zárt egység. Mintha állandóan egy szobában járna, és ami a plafon fölött van, teljesen elhanyagolható. Egy szeles tavaszi napon az iskolából tartott hazafelé. És, bár a kalap jól a fejére volt igazítva, egy erős szélroham mégis lesodorta, és sebesen gurította egyre messzebb tőle. A tanár meghökkent. Nem emlékezett rá, mikor történt vele utoljára ilyesmi, és hirtelen az is képtelenségnek tűnt, hogy szaladjon a kalap után, akár egy diák a labdáért. > Előbb csak hosszabbakat lépkedett, mint akinek nem olyan sürgős a dolog, de aztán mégis kénytelen volt szaladni, mert a kalap mind messzebb került. Aztán egy hirtelen per- düléssel felugrott egy gesztenyefára. Nem nagyon magasra, de a tanár így sem tudta elérni. Most mit csináljon? Másszon fel a fára, akár egy gyerek? Vagy várja meg, amíg a kalap magától visszaesik a földre? Mindenképpen dilemma. Állni és nézni a kalapot legalább olyan nevetséges, miht fel- gebeszkedni érte. Óvatosan körülnézett. Az utcában nem sokan jártak. Megvárta, amíg egy fiatal pár lassan elandalog mellette, aztán az esernyőjét a fatörzshöz támasztva, felkapaszkodott a kalapért. Megragadta és akkor látta meg mellette a gesztenyevirágot. Felnézett, és egyre több gesztenyevirágot látott, fel egészen a csúcsig, majd két gesztenyevirág között megpillantotta az eget. A gyorsan úszó pamacsfelhőkkel. Sokáig hunyorgott a vastag faágon és nézett felfelé. Úgy érezte minden kitágult, megnőtt, és valami nagyon szép, végtelenül egyszerű titoknak jött a nyitjára. Akár egy gyerek, aki most ismerkedik a világgal. És hosszú percekig nem látott mást, csak virágot és eget. Aztán visszamászott a földre. A kalapját a kezében tartva sétált tovább, hagyva, hogy a haját rendetlenre zilálja a szél. Nézegette a házak felső homlokzatát, a cirádás erkélyeket, a falak vályataiban megbújó szobrokat, amiket azelőtt sohasem vett észre. Aztán újra és újra az eget, a gyorsan rohanó felhőkkel. És ekkor megszédült. Védtelennek és tehetetlennek érezte magát, mint akit egy kötélen kilógattak a világűrbe. És bármerre kap, sehol sincs fogódzó. A fák koronája, a házak homlokzata, az ég kékje egyszerre félelmetesnek tetszett, mint a mindenség titkát verdeső gondolat. Sietve tette fel a kalapot. Erősen a homlokára húzva, hogy a szél újabb tréfáját elkerülje. Megnyugodott. A kalap karimája alól újra zártnak, és biztonságosnak látszott minden. Győri professzor előadást tart
