Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-25 / 96. szám

2001. április 25., szerda Kelet* A HIT VILÁGA 5. oldal HÍREK □ Búzaszentelés Április 29-én, vasárnap a nyíregyházi római katolikus társszékesegy­házban a fél 11 órai misén búzaszentelés lesz. Szerdán, április 25-én délelőtt 11 óra­kor a „Szenvedők önkéntesei" nevű lelki kö­zösség tagjai szentmisét és ünnepi igehirde­tést tartanak a templomban. □ Anyák napja Műsorral kedveskednek az édesanyáknak a nyíregyházi görögkatoli­kus általános iskolában. Anyák napja alkal­mával április 26-án és 27-én várják az iskola osztályai az édesanyákat. □ Mindszenty-zarándoklat Esztergom­ba látogat május 5-én egy zarándokcsoport Nyíregyházáról. Az utazással kapcsolatban érdeklődni lehet a római plébánián. □ Máriapócsi búcsúk Május hónapban több alkalommal rendeznek búcsút, illetve lelkigyakorlatot Máriapócson. A hónap ele­jén, 4-6. között az anyák lelkigyakorlatát tart­ják, amelyet Obbágy Miklós és felesége tart. Ötödikén lesz a gyermekek, hatodikén pedig az anyák búcsúja. Húsvéti ajándék Nyíregyháza (KM) - Mintegy 15 fős külö­nös kis „csapat” látogatta meg Nagycsütör­tökön Nyíregyháza három egészségügyi és szociális intézményét (sóstói kórházat, a szociális otthont, valamint az Ungvári sé­tány mögötti szociális otthont). Egy magát megnevezni nem akaró kedves budapesti család 600 db családi méretű Károli Gás­pár fordítású Bibliát és ugyancsak 600 db, az Advent Kiadó gondozásában megjelent E. G. White: Jézus élete című reprezenta­tív kivitelű könyvet osztott szét mintegy ezer személy között. Az 1200 kg súlyú könyvajándékot maguk az ajándékozók szállították mikrobusszal és személyautó­val Nyíregyházára. Az anonim csapat tag­jai az ajándékozó család számára adott mi­nisztériumi engedéllyel, valamint a kórhá­zi igazgató főorvos és a szociális otthon igazgatónőjének hozzájárulásával, a gon­dozók és ápolónők segítségével szobáról szobára járva, személyesen adták át a gon­dozottaknak a mintegy kétmillió forint ér­tékű kedves ajándékot. A keresztény remény Közéletünkben gyakran halljuk azt, hogy az államnak semleges magatartást kell ta­núsítania minden fontos társadalmi kér­désben, így például az iskolai oktatás, az abortusz, az eutanázia, az öngyilkosságban való segédkezés és a homoszexualitás terü­letén. Ez azonban ateizmusra nevelést, magzatok, idősek és lelki válságba kerül­tek erkölcsi aggály nélküli megölését és a hagyományos családmodell szétverését is jelenti. A semleges állam eszméjének ala­pos vizsgálata arra az eredményre vezet, hogy az elképzelés következetes megvalósí­tása az ateizmus társadalomra erőltetésé­vel egyenértékű. Meglepő, hogy keresztény körök részéről is gyakran egyetértő véle­ményekkel találkozunk a semleges állam­mal kapcsolatban, s azt megvalósítandó célként kezelik. A Semleges állam egyik legfőbb problé­mája az, hogy a bűn létét elhallgatja az ál­lampolgárok elől, miközben Isten nemlété­nek bizonyításával adós marad. Az állam a semleges felfogásban tehát mindaddig ateista, amíg a keresztények elő nem áll­nak Isten létének tudományos, a felvilágo­sult racionalizmus számára is elfogadható bizonyításával. Ez a felállás azonban nem szükségszerű, s a semleges állammal szem­ben a korrekt állam megvalósítására való törekvés javasolható valamennyi felelősen gondolkodó ember számára. A korrekt ál­lam célja olyan állami berendezkedés kialakítása, amely a fenti bűnök tényét az emberek elől nem kívánja elhallgatni, s a bizonyítás terhét (ti. hogy nincs Isten) az ateista oldalra helyezi. (A téma részlete­sebb kifejtését lásd az Altem-csoport rész­vételével zajló, 2001. június 15-17-i mária­pócsi konferencián. Érd.: 42/585-020 vagy zarandokhaz@freemaü.hu Kocsis Tamás A Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem tanára Keresztút­járás Hagyománnyá váló keresztutat jártak virágvasámap a deme- cseri katolikusok. A mintegy százötven résztvevő gyönyörű időben, a római katolikus templomtól indulva a polgár- mesteri hivatal előtt elhaladva a temetőig, majd onnan vissza tette meg az utat. Jézus szen­vedésére, kereszthordozására emlékezve imádsággal, ének­léssel telt a mintegy két óra hosszat tartó menet Amatőr felvétel ___________________________ Az árvízkárosultakért tevékenykedtek Bodnár István Nyírbogdány (KM) - A hit és reményvesztett világban hi­tet és reménységet szeretne nyújtani az embereknek Angyalosy Zsolt és felesége Angyalosyné Gerliczky Kata­lin. Hitet a szenvedőknek, reményt a betegeknek és más rászorulóknak. Hivatásuk is erre jelölte ki őket: mindketten református lelké­szek. Nyírbogdányban szolgál­nak. A munkamegosztás kettős, míg a feleség az egyházközség lelkésze, addig a férj a nyírbog- dányi Sión Idősek Szeretetottho­nának intézeti vezetője. Emellett Székely községben folyamatos helyettesítő lelkész. Nagy öröm volt a nyírbogdá- nyiak számára, amikor hat évvel ezelőtt megkezdte működését a szeretetotthon. Köszönhető ez annak is, hogy az egyház vissza­kapta a régi iskolát és az önkor­mányzat is segítette az intéz­mény létrejöttét. Ez még az előző lelkész, Rozsnyai István idejében történt. Az Angyalosy házaspár 1996-ban került Nyírbogdányba, ahol szorgalommal és elkötele­zett lelkiséggel folytatták az elő­dök munkáját.­- Lelkileg közel áll hozzám az öregekkel való foglalkozás, hi­szen korábbi szolgálati helyei­men, Tyúkodon és Tarpán - mint mindenütt Beregben - sok idős ember él, és megtapasztal­hattam ezt a munkát. Bölcsessé­get, figyelmességet lehet tanulni tőlük, és nem utolsó sorban a szeretet mindennapi megynil- vánulását. A Sión Idősek Szeretetottho­nában 37-en laknak. Nagy öröm, hogy az intézmény tovább bővül, az új részleg júliustól további 17 főt tud fogadni. A kis létszám­nak köszönhetően a hangulat családiás. Egy- és kétágyas szo­bák állnak rendelkezésre. Min­den reggel istentiszteletet tarta­nak, és biblia órák is segítik a lakók hitéletét. Az intézmény ökomenikus, tehát más vallá­Angyalosy Zsolt a szerző felvétele súak is otthont kaphatnak ben­ne. Lakói az egyházi diakóniá- ban, szeretetszolgálatban is részt vesznek, mostanában például ta­karókat készítenek leprás bete­gek számára. Hit és reménység. Ennek a két szónak a szellemében tevékeny­kedett Angyalosy Zsolt az ár­víz idején. Reflektorfényben az egyházi iskolák Csermely Tibor Nyíregyháza - A közelmúlt­ban a parlamentben tartot­tak tanácskozást az egyházi iskolák képviselői. Többen megfogalmazták - a minisz­terelnök is megerősítette hogy az újraindult keresz­tény szellemű oktatás sikertörténet a magyar isko­laügyben. Amint a keresztény egyházak fel­kínálják az örömhírt a ma embe­rének, úgy a keresztény iskola ta­nárai az elkötelezett emberré for­málódás eszközeiként kell hogy betöltsék hivatásukat. Talán nem járok messze az igazságtól, ha ezt a pedagógusi funkciót a gyakor­lat oldaláról közelítem meg. Mert könnyű egy-egy tantestületi érte­kezlet szellemi izzásában, egy-egy tanári lelkigyakorlat mélysége­ket megmozgató lelkületében a jóra való szándékainkat elhatá­rozni, de az' igazi próbatétel a mindennapok gyakorlatában ölt testet. Felelősek vagyunk: ismeretet kell nyújtanunk, szemléletet for­málni, világlátást alakítani, ma­gatartáskultúrát fejleszteni, ké­pességeket kibontakoztatni. Hogy minderre képes legyek, szeret­nem kell a rámbízottakat, s ha tisztelem személyiségüket, csak akkor lehetek szigorú és kö­vetkezetes. A nevelési kudarcok béníta­nak, elkedvetlenítenek, kételye­ket támasztanak. Ma tanárnak lenni bármely iskolában különle­gesen nagy kihívás. A keresztény iskola pedagógu­sa több oldalú kísértésnek is ki van téve. Biztos tudását, gazdag ismeretét szilárd keresztény hitét sokszor a fensőbbségtudat gőgje nem teszi szimpatikussá. Sze­rénységét, jobbra törő -botladozó lépéseit, szeretetteljes emberi ha­bitusát az ellágyuló szentimenta- lizmus veszélyezteti. Az egyházi iskolák tárgyi adottságai a me­gyénkben semmivel sem szeré­nyebbek, mint bármely hasonló intézményé. Az iskolák birtokosai a nevelé­si programnak, kimunkálták a helyi tanterveket, minden erővel törekednek a miőségbiztosításra. Ha mindehhez hozzá tudja adni a keresztény iskola azt az életre szóló útravalót, amire az eszmé­nyi embernek szüksége van - minden esélyünk megvan, hogy valóban egy hosszú távú pedagó­giai, emberformáló sikertörténet­nek legyünk a tanúi. A közösség ereje tartja össze őket Nyíregyháza (KM) - Hamaro­san tízéves jubileumát ünnepli a Jósavárosi Görögkatolikus Egy­házközség énekkara. Tagjai kü­lönböző korú és foglalkozású fér­fiak és nők, fiatalok és idősek. Mintegy 25-en vannak. Az imád­ság, az együtténeklés kedvéért találkoznak hétről, hétre, a kö­zösség ereje tarta össze őket. El­sősorban görögkatolikus éneke­ket tanulnak és énekelnek, de nemcsak a keleti egyház kincsei­ből merítenek, hanem római ka­tolikus többszólamú műveket is előadnak, motettákat; Liszt, Bár­dos műveiből is tanulnak. Világi többszólamú dalokat is szívesen énekelnek, és természetes, hogy egy-egy szalonasütés vagy bog­rácsgulyás mellett ritkaszép nép­dalokat és nótákat is hallanak, tanulnak egymástól. Főleg templomokban szoktak énekelni, legutóbb a máriapócsi bazilikában az ifjúsági búcsún hallhattuk őket. Eddig minden görögkatolikus kórustalálkozón ott voltak, tavaly a nemzetközi kórustalálkozón is részt vettek. A jósavárosi görögkatolikus templomban minden hónap má­sodik vasárnapján szoktak éne­kelni a vasárnap délelőtti ünne­pi szent liturgián, de voltak már Nyírbátorban és több más kör­nyező város és falu templomá­ban. A kórus vezetői: Szabados- né Majoros Gizella és Nagyné Czimbula Annamária. Ének-ze­ne szakos felsőfokú végzettségű tanárok, és mindketten fontos­nak tartják saját maguk és az énekkar képzését, fejlesztését.- Erkölcsi kötelezettségünknek éreztük, hogy segítsünk a bajba jutottakon. Már csak azért is, mert szatmári, beregi vidékre való vagyok én is, és ismerem az itt élők gondjait, problémá­it. Ilyenkor kel el leginkább a segítség. Az árvízsújtottak megsegíté­se érdekében Nyírbogdányban gyűjtést végeztek, amelynek nyo­mán mintegy félmillió forint összegű támogatás jött össze. ( A demecseriek korábban az Erdé­lyi Egyetem javára is gyűjtöt­tek). De a demecseri lelkész más segélyszervezetek - mint például a Johaniták lovagrendje - adako­zásának eljuttatásában is közre­működött. A Kárpátaljai területre is átlá­togattak, vitték a segélyt Tisza- újlakra, Haranglábra. Angyalosy Zsolt a Nyírségi Református Egyházmegye főszámvevője, kol­légáival ennek köszönhetően is segíteni tudtak. Ezúton is köszö­ni minden jóakaratú embernek a segítséget, amelynek az eljuttatá­sában ő is közreműködhetett. Konfirmáció Nyíregyháza (KM) - Kon- firmácó azt jelenti megemlé­kezés, megerősítés. A cse­csemő, kisgyerek helyett az őt keresztvíz alá tartó fel­nőttek tesznek fogadalmat, hiszen ő még nem tudja ezt megtenni, nem is érti mi történik vele. Később, 12 éves korában ezt a fogadal­mat ismétli, illetve erősíti meg az oltár előtt, tudva és értve, amit mond. Ezzel a gyülekezet tagjává lesz, s él­het az úrvacsorával. Nyíregyházán az evangé­likus jegyzőkönyvek szerint 1820-tól van ünnepélyes konfirmációoktatás és -vizs­ga, amely akkor még tót nyelven folyt. 1833-tól ma­gyar nyelven is lehetőség nyílt erre, amikor 27 ma­gyar gyermek konfirmált. 1895-től már teljesen magyar nyelven folyt az oktatás. Nyíregyházán az evangé­likus gyülekezetben minden évben április utolsó vasár­napján - az idén április 29- én - lesz ez a szép ünnepség, melyet több hónapig tartó oktatás előz meg. A kisdiá­kok komoly szinten ismer­kednek meg a bibliával, éne­keskönyvvel, az evangéli­kus egyház történetével, nem csupán lexiális tudást kapva, hanem lelki elmélyü­lésben is részesülve. Tudá­sukról konfirmációvizsgán adnak számot a szülők, ke­resztszülők, családtagok előtt. Pár éve hagyománnyá vált, hogy az 50-60 évvel ezelőtt konfirmáltak is ezen a napon újítják meg fogadal­mukat, s járulnak az Űr szent asztalához a fiatalok­kal együtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom