Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-21 / 93. szám
2001. április 21., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Muzsika parádéval BodnAr István Nem mindennapi látványosság színhelye ezekben napokban Nyíregyháza. Első alkalommal rendeznek itt ugyanis Nemzetközi Fúvószenekari és Majorette Találkozót. Az ötlet - mint annyi jó fürdés közben született két évvel ezelőtt. Nevezetesen egy nemzetközi találkozón, Olaszországban, amikor a Szabolcsi Fúvószenekar tagjai a tengerben fürödtek, valakinek az ötlött •eszébe, hogy Nyíregyházán is kellene rendezni hasonló találkozót. A tipp mindenkinek tetszett. A tervezgetés most érett gyümölccsé, a hét végén ugyanis több remek programot is kínál az első nyíregyházi Nemzetközi Fúvószenekari és Majorette találkozó. Embert próbáló műfaj. Közönség előtt muzsikálni nem kis összpontosítást, feladatot igényel. Hát még menetelés közben a nagy számú érdeklődők sorai közepette. Gondoljuk meg, ütni kell mondjuk a nagydobot, vagy meg kell szólaltatni trombitát, miközben menetelsz. Az ütemet tartva egyszerre lépdelsz, cipeled a hangszeredet, miközben zenekarban muzsikálsz. Rosta Sándor, a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Majorette Csoport karnagya, művészeti vezetője, több évtizedes múltra visszatekintő jó együttest vett át négy évvel ezelőtt. A zenekar korábban sem volt ismeretlen előtte, hiszen mint trombitás korábban vendégként már játszott benne. Örült, amikor felkérték a vezetésére. Nem könnyű feladatra vállalkozott, hiszen az együttes nagyon sokszor kap meghívást, évente mintegy hetven alkalommal szerepel. Próbára is gyakorta kerül sor, különösen egy-egy olyan rangosabb szereplés előtt, mint az újévi koncert. De az sem ritka, hogy egy napon nyolc alkalommal lépnek fel, mint például tavaly május elsején. Szerencsére a zenészek jól terhelhetők. A zenekarban fiatalok és idősebbek egyaránt szerepelnek. Mintegy hetvenen. Diákok, alkalmazottak, háromdiplomás értelmiségiek. Ami közös bennük, a zene szeretete. A karnagy szerint jól lehet dolgozni velük, noha félprofik, fél amatőrök. Persze ez akár előny is lehet, hisz nem veszik annyira komolyan az egészet, mint akik ebből élnek. Mindenesetre lelkesen járnak a munka utáni próbákra, a szabadnapon való muzsikálásra. Néhányan már több évtizede itt játszanak. Az időközben egyetemistává cseperedő diákok pedig hétvégeken vissza-visszajárnak, ha szükség van rájuk. A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar rendszeres résztvevője megyénk kulturális életének, úton, útfélen gyakran találkozhatunk velük. Külföldre is hívják őket. Ez évre már két külföldre szóló meghívással is rendelkeznek, nyáron Olaszországba, majd szeptemberben Tunéziába utaznak. De előbb hátravan a mostani találkozó. Éppen ma, szombaton délelőtt 11 órától lakókörzeti koncertek várják az érdeklődőket Örökösföldön és a Jósavárosban. A programsorozat befejezéseként április 22- én 10 órától Nyíregyházán a Kossuth téren tartják a találkozó résztvevőinek közös hangversenyét. A fesztiválon cseh, lengyel, szlovák és finn együttesek is szerepelnek. Mintegy kétszáz külföldi vendég. A házigazdák természetesen a nyíregyházi együttes muzsikusai, akiknek ezen a héten a vendéglátás feladataiból is próbát kellett tenniük. Munkában" a zenekar Elek Emii felvétele Csecsemőkorban eldől, kiből ki lesz A deviancia oka mindig komplex, nem lehet csak a drog okozta gondokról beszélni Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - A gyermeknevelés az egyik legszebb, egyben legnehezebb feladat. Nem csoda, ha a szakemberek segítségére egyre több szülő tart igényt. Ranschburg Jenő ezen szakemberek egyike, a legjobbika. Ranschburg Jenővel a gyermek- nevelésről, a szülők felelősségéről, a devianciáról, más fontos dolgokról beszélgettünk.- Elöljáróban szeretném leszögezni: a probléma összetett, a deviancia oka mindig komplex, nem lehet például önmagában csak a drog okozta gondokról beszélni. Bizonyos személyiségi jegyek már eleve predesztinálnak, ami azt jelenti, hogy többnyire már csecsemőkorban sejthető, kiből mi, milyen ember lesz, ha felnő. Ez pedig azért jó dolog, mert az igazi megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Monotónia, kalandvágy □ Sokan tartják meghatározónak a veleszületett tulajdonságokat, például a temperamentumot.- A temperamentum jelentős mértékben öröklött tulajdonság. Bizonyított tény, hogy a magas aktivitási szint hajlamossá tesz a káros szenvedélyekre. Az ilyen gyermekek, felnőttek agresszív módon vesznek részt az életben, nem hagyják, hogy csak úgy történjenek velük a dolgok. Az aktivitási színt fogadtatásán nagyon sok múlik. Ha a család elfogadja és kezelni tudja az állapotot, akkor nem lesz baj. Ha viszont elnyomja, visszafogja, akkor nagy valószínűség szerint igen. Az ilyen gyermek belenevet a törvényhozók szemébe, már két-há- rom éves korában önálló egyéniség. Ez pedig azt jelenti, hogy már ebben a korban elkezdhető a prevenció is. Türelemmel, jó neveléssel, megértő, odafigyeléssel elérhetjük, hogy a gyermek természete jó irányban fejlődjön tovább. □ Hogyan vesszük észre, hogy Ranschburg Jenő gyermekünk ebbe a kategóriába tartozik?- Az ilyen gyermekek rosszul viselik az unatkozást, nem bírják a monotóniát, viselkedésükben idejekorán megjelenik a kalandvágy, a szokatlan élmények keresése. □ Befolyásol a családi, iskolai környezet?- Tény, hogy vannak bizonyos családi feltételek, amelyek kockázati faktort jelentenek. Ezek Életút Ranschburg Jenő klinikai gyermekpszichológus, kandidátus. Több évtizedes munkássága során a gyermekpszichológia terén elért szakmai-tudományos eredményei és egyetemi oktatói munkája révén a legismertebb hazai szaktekintéllyé vált. Tudományos ismeret- terjesztő, nevelőtevékenységét számos könyve által a nagyközönség is megismerte, szereti és nagyra becsüli. A szerző felvétele között első a válás, illetve az a családi diszharmónia, ami a válást megelőzi. Tapasztalatom az, hogy a válás maga kevesebb bajt okoz a gyermekek lelkében, mint maga az a tény, hogy a szülők útja kettéválik. □ Mi a legsúlyosabb hiba a szülők nevelési stílusában?- Az alacsony gondozási, magas büntetési szint. A gyermek rosszul tűri, ha nem foglalkoznak vele, ettől még az is jobb neki, ha büntetik. Ha a szülő csak a negatív jelekre reagál, akkor a gyerek is negatív módon viselkedik. Elsőszülött szindróma □ Öntől gyakran hallani, milyen nagy jelentősége van annak, hányadik gyermeknek születik valaki?- Mert ennek valóban nem kevés a jelentősége. Tudja, a szakmában létezik egy kifejezés, ez pedig az úgynevezett elsőszülött- gyermek szindróma. Az első gyermekeknél ugyanis a nagy felelősségérzet mellett gyakori a szorongás, a félelem, ami abból is következik, hogy miatta eleve többet aggódtak, izgultak a szülei. Megfigyeltük azt is, hogy több gyermek esetében a középsők, illetve az utolsó előttiek a leginkább veszélyeztetettek, mivel ők azok, akik a családban nemigen jutnak funkcióhoz, akikre a figyelemből, szerétéiből, törődésből az átlagosnál kevesebb jut. □ A nehezen kezelhető, illetve a szenvedélybeteg gyermekek esetében megnő az iskola szerepe. Mi használ ilyenkor: ha az úgynevezett normál osztályokban, a többiekkel együtt vagy külön foglalkoznak velük?- Is-is. Ha a magas aktivitási szint intoleráns magatartásra, türelmetlenségre, meg nem értésre talál, ha a társadalom és a család ezt a túlfűtöttséget nem tűri, akkor a gyermek előbb- utóbb hiperaktivitással, kezelhe- tetlenséggel válaszol. Ha egy-egy osztályba egy-két hiperaktiv gyermek tartozik, a dolog még kezelhető. Ennél több azonban már a közösség rovására megy. Szülői tekintély □ Van-e még szükség a szülői tekintélyre?- Feltétlenül. A gyermek utálja, ha ha nem nézhet fel a szülőjére. Ha ez nincs, paradox hierarchia jön létre, a gyermek egyrészt ránő a felnőttek fejére, miközben bizonytalan, és retteg tőle. Fontos, hogy a szülő mindig monitorozza, jó értelemben véve szemmel tartsa gyermekét, tudjon róla minden fontosat. Azt, hogy kivel jár, kik a barátai, mi a kedvenc időtöltése, mi az, ami érdekli, s mi, amit ki nem állhat. Ha ez így van, akkor nehezen érheti meglepetés, és módja van arra, hogy bármi probléma adódjon is, még kellő időben észreveszi. □ Szoktuk mondani, hogy nemcsak szavakkal, de tettekkel, saját életünkkel és példánkkal is nevelünk.- Ez minden statisztika szerint is így igaz, bár tény, jócskán van ellenpélda is. Ha a szülő normális viszonyban él gyermekével, nem feltétlenül kell leszoknia például a dohányzásról ahhoz, hogy megértesse gyermekével: a cigaretta káros szenvedély. VENDÉGSOROK Európa leendő kapuja Vincze István A legutóbbi részben említést tettem az ún. regionális kihívásokról, elsők között a környezetvédelmet kiemelve. Szabolcs-Szat- már-Bereg megye adottságai ebből a szempontból nem kedvezőtlenek. A nagy kiterjedésű Szat- már-Beregi Tájvédelmi Körzet, ennek a megyei területrendezési tervben tervezett bővítése, a Mérk, Vállaj - Penészlek övezetben előirányzott újabb térség, vagy az Ecsedi-láp körzete tovább fogják gazdagítani védett természeti környezeteinket és ez indokolttá teszi önálló Nemzeti Park Igazgatóság létrehozását, melyben már történtek kezdeményezések. Az említett terv elég szigorú szabályozást irányzott elő a talaj-, víz- és levegőtisztaság-védelem területén, bővíti az erdőterületeket, meghatározza a védmű rendszereket, védőövezeteket és így tovább. Ehhez a feltételeket biztosítottuk, de sajnos az országos terv országgyűlési * * (A szerző a megye főépítésze.) elfogadása előtt a tárca nem javasolja előterjesztését. Ez számunkra azért sem érthető, mert meggyőződésünk szerint az országos tervnek a megyék terület- rendezési elhatározásaiból kellene építkezni, éppen a megfelelő megalapozottság érdekében. A környezetvédelem egyik kihívása az árvízvédelem regionális szintű megoldása, ide értve a teljes vízgyűjtő területeket és komplex módon kezelve az alternatívákat; az első, másodlagos, harmadlagos védelmi rendszereket. Ismert, hogy a keletkezett felszíni vizek megtartása és az adott természeti környezet között szoros összefüggés lehet, elsősorban a vízelrendeződés dinamizmusában. A domb és hegyvidékeken, megfelelő természeti környezet esetén késleltethető a víz áramlása, ehhez tartozó kérdés az is, hogy olyan méretű árvízi víztározás, ami megakadályozhatja a robbanásszerű növekedést, csak egy-egy elárasztható völgyben képzelhető el. A legutóbbi árvíz említett Balatonnyi vízmennyisége csak a Balatonhoz hasonló kapacitású tározás esetén tüntethető el, ez pedig a mi viszonyaink között elképzelhetetlen. Ezek ugyanakkor olyan regionális kérdések, melyekhez megfelelő nemzetközi összefogás esetén valószínűleg nemzetközi források is elérhetők. Információink szerint Kárpátalján az egészséges és vezetékes ivóvízellátás különböző okokból nehézségekbe ütközik. Lehet ez is regionális feladat, és ebben mi lehetnénk szomszédaink segítő partnere, hogy a rendszer az adott területekre is kiterjed. Voltak már hasonló példák a megyénk kívüli kapcsolódásra a gázellátás területén. Újabb gondot jelent a határátkelők problémája. Az ország nyugati határszéle és a keleti határvonal között az adott kérdésben ég és föld különbség van. Ez vonatkozik a határpontok sűrűségére és az átkelők infrastrukturális állapotára, kapacitásaira egyaránt. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy itt húzódik a NATO és később a schengeni határ, egyszerűen tarthatatlan a mostani helyzet. Itt nemcsak magyar-ukrán, vagy magyar-román kapcsolatokról van szó, hanem a korridoroknál említett európai méretekről és lehetséges dinamikáról. Most ismét olyan kérdéseket feszegetek, melyhez kapható európai segítség, lásd a csengersimai határátkelő fejlesztését. A megyei területrendezési tervben ezzel a fontos fejezettel is kimerítően foglalkoztunk, egészen a szomszédságok kapcsolódó főúthálózatának javasolt fejlesztéséig, vagy a gyorsforgalmi (körút, vasút) nyomvonalának folytatásáig. Eddig három ponton sikerült eredményt elérni, az egyik az említett csengersimai, a másik a záhonyi (bár ez is csak részben) fejlesztése, a harmadik a vállaj i tervezett átkelő nemzetközi minősítésének odaítélése. Ezek fontos események, de messze nem elegendőek ahhoz, hogy európai színvonalon váljunk Európa kapujává. Az eddig tárgyalt két terület rendkívüli jelentőségű az Unióba tartozás szempontjából, hasonlóan a közlekedés-logisztikai problémákhoz. Ezzel szemben az országos megítélés már nem követő, sőt gyakran negligáló stílusú és optikájú. Meg vagyok győződve róla, ha másként nem, de az adott fejlesztéseket a kényszer fogja pályára késztetni, de vajon olyan áron-e, mint amilyenen ma lehetne őket előirányozni. Erre példát szintén az árvízi eseményekből merítek, mármint az árak és a prevenció összefüggésében. Amennyiben az ár és belvizek 1998-2001 közötti költségeit veszem alapul, akkor a kormány ez évi 22-24 Mrd-jával együtt 31 Mrd Ft költségről beszélhetünk, szemben a korábban prognosztizált 25 Mrd-os fővédmű helyreállítási költségekkel. Tehát már idáig többe került a leves, mint a hús, ahogyan mondani szokták. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az adott térség teljes árvízi biztonságának megteremtése számításom szerint 49 Mrd forintba kerülne és nem a kormánydöntés szerinti 22 Mrd forintba. Ugyanez az ígért pótlólagos fejlesztésekkel együtt már megközelíti a 60 Mrd forintot, így remélhetőleg érezhető, hogy miért tartjuk a megelőzést olyan fontos kérdésnek. v
