Kelet-Magyarország, 2001. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

2001. április 21., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Muzsika parádéval BodnAr István Nem mindennapi látványosság szín­helye ezekben napokban Nyíregyhá­za. Első alkalommal rendeznek itt ugyanis Nemzetközi Fúvószenekari és Majorette Találkozót. Az ötlet - mint annyi jó fürdés közben született két évvel ezelőtt. Nevezetesen egy nemzetközi talál­kozón, Olaszor­szágban, amikor a Szabolcsi Fúvósze­nekar tagjai a ten­gerben fürödtek, valakinek az ötlött •eszébe, hogy Nyír­egyházán is kelle­ne rendezni hason­ló találkozót. A tipp mindenkinek tetszett. A tervezgetés most érett gyümölccsé, a hét végén ugyanis több remek programot is kínál az első nyíregyházi Nemzetközi Fú­vószenekari és Majorette találkozó. Embert próbáló műfaj. Közönség előtt muzsikálni nem kis összpontosítást, feladatot igényel. Hát még menetelés köz­ben a nagy számú érdeklődők sorai köze­pette. Gondoljuk meg, ütni kell mondjuk a nagydobot, vagy meg kell szólaltatni trom­bitát, miközben menetelsz. Az ütemet tart­va egyszerre lépdelsz, cipeled a hangszere­det, miközben zenekarban muzsikálsz. Rosta Sándor, a Szabolcsi Koncert Fú­vószenekar és Majorette Csoport karna­gya, művészeti vezetője, több évtizedes múltra visszatekintő jó együttest vett át négy évvel ezelőtt. A zenekar korábban sem volt ismeretlen előtte, hiszen mint trombitás korábban vendégként már ját­szott benne. Örült, amikor felkérték a ve­zetésére. Nem könnyű feladatra vállalko­zott, hiszen az együttes nagyon sokszor kap meghívást, évente mintegy hetven al­kalommal szerepel. Próbára is gyakorta kerül sor, különösen egy-egy olyan rango­sabb szereplés előtt, mint az újévi koncert. De az sem ritka, hogy egy napon nyolc al­kalommal lépnek fel, mint például tavaly május elsején. Szerencsére a zenészek jól terhelhetők. A zenekarban fiatalok és idősebbek egyaránt szerepelnek. Mintegy hetvenen. Diákok, alkalmazottak, háromdiplomás értelmiségiek. Ami közös bennük, a zene szeretete. A karnagy szerint jól lehet dol­gozni velük, noha félprofik, fél amatőrök. Persze ez akár előny is lehet, hisz nem ve­szik annyira komolyan az egészet, mint akik ebből élnek. Mindenesetre lelkesen járnak a munka utáni próbákra, a szabad­napon való muzsikálásra. Néhányan már több évtizede itt játszanak. Az időközben egyetemistává cseperedő diákok pedig hét­végeken vissza-visszajárnak, ha szükség van rájuk. A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar rendszeres résztvevője megyénk kulturá­lis életének, úton, útfélen gyakran talál­kozhatunk velük. Külföldre is hívják őket. Ez évre már két külföldre szóló meghívás­sal is rendelkeznek, nyáron Olaszország­ba, majd szeptemberben Tunéziába utaz­nak. De előbb hátravan a mostani találko­zó. Éppen ma, szombaton délelőtt 11 órától lakókörzeti koncertek várják az érdeklő­dőket Örökösföldön és a Jósavárosban. A programsorozat befejezéseként április 22- én 10 órától Nyíregyházán a Kossuth téren tartják a találkozó résztvevőinek közös hangversenyét. A fesztiválon cseh, len­gyel, szlovák és finn együttesek is szere­pelnek. Mintegy kétszáz külföldi vendég. A házigazdák természetesen a nyíregyházi együttes muzsikusai, akiknek ezen a hé­ten a vendéglátás feladataiból is próbát kellett tenniük. Munkában" a zenekar Elek Emii felvétele Csecsemőkorban eldől, kiből ki lesz A deviancia oka mindig komplex, nem lehet csak a drog okozta gondokról beszélni Kovács Éva Nyíregyháza (KM) - A gyer­meknevelés az egyik leg­szebb, egyben legnehezebb feladat. Nem csoda, ha a szakemberek segítségére egyre több szülő tart igényt. Ranschburg Jenő ezen szakemberek egyike, a leg­jobbika. Ranschburg Jenővel a gyermek- nevelésről, a szülők felelősségé­ről, a devianciáról, más fontos dolgokról beszélgettünk.- Elöljáróban szeretném leszö­gezni: a probléma összetett, a de­viancia oka mindig komplex, nem lehet például önmagában csak a drog okozta gondokról be­szélni. Bizonyos személyiségi je­gyek már eleve predesztinálnak, ami azt jelenti, hogy többnyire már csecsemőkorban sejthető, kiből mi, milyen ember lesz, ha felnő. Ez pedig azért jó dolog, mert az igazi megelőzést nem le­het elég korán kezdeni. Monotónia, kalandvágy □ Sokan tartják meghatározónak a veleszületett tulajdonságokat, például a temperamentumot.- A temperamentum jelentős mértékben öröklött tulajdonság. Bizonyított tény, hogy a magas aktivitási szint hajlamossá tesz a káros szenvedélyekre. Az ilyen gyermekek, felnőttek agresszív módon vesznek részt az életben, nem hagyják, hogy csak úgy tör­ténjenek velük a dolgok. Az akti­vitási színt fogadtatásán nagyon sok múlik. Ha a család elfogadja és kezelni tudja az állapotot, ak­kor nem lesz baj. Ha viszont el­nyomja, visszafogja, akkor nagy valószínűség szerint igen. Az ilyen gyermek belenevet a tör­vényhozók szemébe, már két-há- rom éves korában önálló egyéni­ség. Ez pedig azt jelenti, hogy már ebben a korban elkezdhető a prevenció is. Türelemmel, jó neveléssel, megértő, odafigyelés­sel elérhetjük, hogy a gyermek természete jó irányban fejlődjön tovább. □ Hogyan vesszük észre, hogy Ranschburg Jenő gyermekünk ebbe a kategóriába tartozik?- Az ilyen gyermekek rosszul viselik az unatkozást, nem bír­ják a monotóniát, viselkedésük­ben idejekorán megjelenik a ka­landvágy, a szokatlan élmények keresése. □ Befolyásol a családi, iskolai környezet?- Tény, hogy vannak bizonyos családi feltételek, amelyek koc­kázati faktort jelentenek. Ezek Életút Ranschburg Jenő klinikai gyermekpszichológus, kan­didátus. Több évtizedes munkássága során a gyer­mekpszichológia terén elért szakmai-tudományos ered­ményei és egyetemi oktatói munkája révén a legismer­tebb hazai szaktekintéllyé vált. Tudományos ismeret- terjesztő, nevelőtevékeny­ségét számos könyve által a nagyközönség is megis­merte, szereti és nagyra becsüli. A szerző felvétele között első a válás, illetve az a családi diszharmónia, ami a vá­lást megelőzi. Tapasztalatom az, hogy a válás maga kevesebb bajt okoz a gyermekek lelkében, mint maga az a tény, hogy a szü­lők útja kettéválik. □ Mi a legsúlyosabb hiba a szülők nevelési stílusában?- Az alacsony gondozási, ma­gas büntetési szint. A gyermek rosszul tűri, ha nem foglalkoznak vele, ettől még az is jobb neki, ha büntetik. Ha a szülő csak a nega­tív jelekre reagál, akkor a gyerek is negatív módon viselkedik. Elsőszülött szindróma □ Öntől gyakran hallani, milyen nagy jelentősége van annak, hányadik gyermeknek születik valaki?- Mert ennek valóban nem ke­vés a jelentősége. Tudja, a szak­mában létezik egy kifejezés, ez pedig az úgynevezett elsőszülött- gyermek szindróma. Az első gyermekeknél ugyanis a nagy fe­lelősségérzet mellett gyakori a szorongás, a félelem, ami abból is következik, hogy miatta eleve többet aggódtak, izgultak a szü­lei. Megfigyeltük azt is, hogy több gyermek esetében a közép­sők, illetve az utolsó előttiek a leginkább veszélyeztetettek, mi­vel ők azok, akik a családban nemigen jutnak funkcióhoz, akikre a figyelemből, szerétéi­ből, törődésből az átlagosnál ke­vesebb jut. □ A nehezen kezelhető, illetve a szenvedélybeteg gyermekek eseté­ben megnő az iskola szerepe. Mi használ ilyenkor: ha az úgyneve­zett normál osztályokban, a töb­biekkel együtt vagy külön foglal­koznak velük?- Is-is. Ha a magas aktivitási szint intoleráns magatartásra, türelmetlenségre, meg nem ér­tésre talál, ha a társadalom és a család ezt a túlfűtöttséget nem tűri, akkor a gyermek előbb- utóbb hiperaktivitással, kezelhe- tetlenséggel válaszol. Ha egy-egy osztályba egy-két hiperaktiv gyermek tartozik, a dolog még kezelhető. Ennél több azonban már a közösség rovására megy. Szülői tekintély □ Van-e még szükség a szülői te­kintélyre?- Feltétlenül. A gyermek utál­ja, ha ha nem nézhet fel a szülő­jére. Ha ez nincs, paradox hie­rarchia jön létre, a gyermek egy­részt ránő a felnőttek fejére, mi­közben bizonytalan, és retteg tő­le. Fontos, hogy a szülő mindig monitorozza, jó értelemben véve szemmel tartsa gyermekét, tud­jon róla minden fontosat. Azt, hogy kivel jár, kik a barátai, mi a kedvenc időtöltése, mi az, ami érdekli, s mi, amit ki nem állhat. Ha ez így van, akkor nehezen ér­heti meglepetés, és módja van arra, hogy bármi probléma adódjon is, még kellő időben ész­reveszi. □ Szoktuk mondani, hogy nem­csak szavakkal, de tettekkel, saját életünkkel és példánkkal is neve­lünk.- Ez minden statisztika sze­rint is így igaz, bár tény, jócs­kán van ellenpélda is. Ha a szü­lő normális viszonyban él gyer­mekével, nem feltétlenül kell leszoknia például a dohányzás­ról ahhoz, hogy megértesse gyer­mekével: a cigaretta káros szen­vedély. VENDÉGSOROK Európa leendő kapuja Vincze István A legutóbbi részben említést tet­tem az ún. regionális kihívások­ról, elsők között a környezetvé­delmet kiemelve. Szabolcs-Szat- már-Bereg megye adottságai eb­ből a szempontból nem kedvezőt­lenek. A nagy kiterjedésű Szat- már-Beregi Tájvédelmi Körzet, ennek a megyei területrendezési tervben tervezett bővítése, a Mérk, Vállaj - Penészlek övezet­ben előirányzott újabb térség, vagy az Ecsedi-láp körzete to­vább fogják gazdagítani védett természeti környezeteinket és ez indokolttá teszi önálló Nemzeti Park Igazgatóság létrehozását, melyben már történtek kezdemé­nyezések. Az említett terv elég szigorú szabályozást irányzott elő a talaj-, víz- és levegőtiszta­ság-védelem területén, bővíti az erdőterületeket, meghatározza a védmű rendszereket, védőöveze­teket és így tovább. Ehhez a fel­tételeket biztosítottuk, de sajnos az országos terv országgyűlési * * (A szerző a megye főépítésze.) elfogadása előtt a tárca nem ja­vasolja előterjesztését. Ez szá­munkra azért sem érthető, mert meggyőződésünk szerint az or­szágos tervnek a megyék terület- rendezési elhatározásaiból kelle­ne építkezni, éppen a megfelelő megalapozottság érdekében. A környezetvédelem egyik ki­hívása az árvízvédelem regioná­lis szintű megoldása, ide értve a teljes vízgyűjtő területeket és komplex módon kezelve az alter­natívákat; az első, másodlagos, harmadlagos védelmi rendszere­ket. Ismert, hogy a keletkezett felszíni vizek megtartása és az adott természeti környezet kö­zött szoros összefüggés lehet, el­sősorban a vízelrendeződés dina­mizmusában. A domb és hegyvi­dékeken, megfelelő természeti környezet esetén késleltethető a víz áramlása, ehhez tartozó kér­dés az is, hogy olyan méretű ár­vízi víztározás, ami megakadá­lyozhatja a robbanásszerű növe­kedést, csak egy-egy elárasztható völgyben képzelhető el. A leg­utóbbi árvíz említett Balatonnyi vízmennyisége csak a Balaton­hoz hasonló kapacitású tározás esetén tüntethető el, ez pedig a mi viszonyaink között elképzel­hetetlen. Ezek ugyanakkor olyan regionális kérdések, melyekhez megfelelő nemzetközi összefogás esetén valószínűleg nemzetközi források is elérhetők. Informá­cióink szerint Kárpátalján az egészséges és vezetékes ivóvízel­látás különböző okokból nehéz­ségekbe ütközik. Lehet ez is re­gionális feladat, és ebben mi le­hetnénk szomszédaink segítő partnere, hogy a rendszer az adott területekre is kiterjed. Vol­tak már hasonló példák a me­gyénk kívüli kapcsolódásra a gázellátás területén. Újabb gondot jelent a határát­kelők problémája. Az ország nyugati határszéle és a keleti ha­tárvonal között az adott kérdés­ben ég és föld különbség van. Ez vonatkozik a határpontok sűrű­ségére és az átkelők infrastruk­turális állapotára, kapacitásaira egyaránt. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy itt húzódik a NATO és később a schengeni ha­tár, egyszerűen tarthatatlan a mostani helyzet. Itt nemcsak magyar-ukrán, vagy magyar-ro­mán kapcsolatokról van szó, ha­nem a korridoroknál említett eu­rópai méretekről és lehetséges dinamikáról. Most ismét olyan kérdéseket feszegetek, melyhez kapható európai segítség, lásd a csengersimai határátkelő fejlesz­tését. A megyei területrendezési tervben ezzel a fontos fejezettel is kimerítően foglalkoztunk, egé­szen a szomszédságok kapcsoló­dó főúthálózatának javasolt fej­lesztéséig, vagy a gyorsforgalmi (körút, vasút) nyomvonalának folytatásáig. Eddig három pon­ton sikerült eredményt elérni, az egyik az említett csengersimai, a másik a záhonyi (bár ez is csak részben) fejlesztése, a harmadik a vállaj i tervezett átkelő nemzet­közi minősítésének odaítélése. Ezek fontos események, de messze nem elegendőek ahhoz, hogy európai színvonalon vál­junk Európa kapujává. Az eddig tárgyalt két terület rendkívüli jelentőségű az Unió­ba tartozás szempontjából, ha­sonlóan a közlekedés-logisztikai problémákhoz. Ezzel szemben az országos megítélés már nem kö­vető, sőt gyakran negligáló stílu­sú és optikájú. Meg vagyok győ­ződve róla, ha másként nem, de az adott fejlesztéseket a kényszer fogja pályára késztetni, de vajon olyan áron-e, mint amilyenen ma lehetne őket előirányozni. Erre példát szintén az árvízi ese­ményekből merítek, mármint az árak és a prevenció összefüggé­sében. Amennyiben az ár és bel­vizek 1998-2001 közötti költségeit veszem alapul, akkor a kormány ez évi 22-24 Mrd-jával együtt 31 Mrd Ft költségről beszélhetünk, szemben a korábban prognoszti­zált 25 Mrd-os fővédmű helyreál­lítási költségekkel. Tehát már idáig többe került a leves, mint a hús, ahogyan mondani szokták. Ehhez még azt is hozzá kell ten­ni, hogy az adott térség teljes ár­vízi biztonságának megteremté­se számításom szerint 49 Mrd fo­rintba kerülne és nem a kor­mánydöntés szerinti 22 Mrd fo­rintba. Ugyanez az ígért pótlóla­gos fejlesztésekkel együtt már megközelíti a 60 Mrd forintot, így remélhetőleg érezhető, hogy miért tartjuk a megelőzést olyan fontos kérdésnek. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom