Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

2001. március 24., szombat KeM<* HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA Folyó az állóvízből Galambos Béla Megunt, szegény vidék ez. Akinek si­kerül ebből a helyzetből kiemelked­nie, azt kettőzött erővel kell segíteni- buggyannak elő szinte kérés nélkül a keresetlen szavak a falu híres szü­löttéből. A közismert színművész Penészleken, a szülőfaluja iskolaudvarán gyülekező hely­beliek között, mint a nem sokára kezdődő ünnepség afféle önkéntes segédrendezője tüsténkedik. Jeles nap ez a Végh Antal ráragasztotta „állóvíz” révén elhíre- sült község életében, ahol éppen avatják a környékbeli tehenes gazdák által termelt tej helyben történő fel­dolgozására létesült kis üzemet. A nem túl eredeti tapogatódzó kérdésre: „Hogy-hogy itthon mű­vész úr?” még szűksza­vú Usztics Mátyás vá­lasza: „Szabaddá tettem magam. Itt akar­tam lenni”. Ám egy pillanat múlva már megadóan keresi kettőnk számára a meg­felelően csöndes sarkot, ahová leteleped­vén kiöntheti a tollát hegyező idegen elé is azokat a benne kikristályosodó gondolato­kat, amelyek a szülőföld szeretetétől csor­dultig telt szívét feszítik. Legyen érdemes...- Ami most itt Penészleken történik - vált át a tejüzem avatásra a „kiemelkedni” igyekvőkért személyes kapcsolatait az első adandó alkalommal örömest latba vető színművész - ez valaminek a kezdete. Re­ményeim szerint annak, hogy ez a retten­tő elvándorlás megáll végre.- A falu megtartóerejéhez jövőkép kell! Méghozzá olyan, hogy legyen érdemes itt élni, ad abszurdum akár diplomával is itt maradni! Ez a feldolgozóüzem ennek a re­ményteljes folyamatnak az első ékes pél­dája. Hogy miért éppen tejüzem? Usztics Má­tyás kész a válasszal: „Olyan iparral kel­lett kezdeni, aminek itt megvannak az alapjai. Aztán az sem mindegy, hogy nem viszik el innen a kifejt tejet, nem vizezik fel, hanem ahol megtermelték, ott is dol­gozzák fel.” Persze nem csak azért jött haza, mert végre lép egyet előre a faluja. Már a követ­kező beruházáson töri a fejét a Penészlek felvirágoztatását nem létező zászlajára tű­ző lokálpatrióta társaság energikus tagja­ként. Ám erről egyelőre csak annyit árul­hat el, hogy idegenforgalom-fejlesztésről van szó.- Nem véletlenül gondolkodunk az ide­genforgalomban, hiszen ez gyönyörű vi­dék, amely kiváló adottságokkal megál­dott. Van itt minden, ami a kikapcsolódás­hoz jó alapokkal szolgál: erdő és vele nyu­galom az év minden szakában... A penészlekiség ize- Két dologra vagyok büszke - vált át bizo­nyára szívesen hangoztatott hitvallására, a szépirodalomnak nem csak közvetítésé­Földijei nem csalódtak még Usztics Má­tyás segítőkészségében ben, de mint hamarosan megjelenő köteté­ből kiderül majd, de gyarapításában is ott­honosan mozgó színművész -, egyrészt, hogy a világ legcsodálatosabb nyelvét, a magyart beszélem, másrészt a penészleki- ségemre. Hároméves voltam, amikor el­költöztünk Pestre, de az általános iskolás szünidőket mindig itt töltöttem. Itt ismer­kedtem meg földdel, jószággal, mindenféle szerszámmal, no és a szerelemmel is. Egy­szóval az élettel, azaz mindennel, amit be­lőle érdemes megismerni.- Ezért nagyon hiszek benne, hogy bár isten háta mögöttinek szokták mondani ezt a falut, most mégis csak elkezd az Is­ten megfordulni! Simone Martini: Angyali üdvözlet 1333 Firenze, Uffizi Gyümölcsoltó Boldogasszony Az első Mária-ünnep, a Mindig Szűz Szent Istenszülő ünnepe az V. században keletkezett. Ebből fejlődött ki a VII. századra az Annuntiatio, azaz a Gyümölcsol­tó Boldogasszony ünnepe, mely­nek tárgya Mária szűzi foganta­tása. Isten e napon küldte el Gábriel arkangyalt Názáretbe Máriához, hogy közelje vele Jé­zus születését és jövendő, mes­siási hivatását. Az elmúlt kétezer esztendő alatt talán még Krisztust és Szűz Máriát sem faragták annyiszor kőbe, rakták ki csillámló üveg­darabkákból, festették falra, fa­táblára, karcolták rézbe, vésték fába, mint az angyalokat. Szépsé­ges angyalok, a Robbiák és Do­natello által puttóként megmin­tázva, a Sixtusi kápolnában va­kolatba itatva, a székesfehérvári szarkofágon István király lelkét hordozva, a pécsi altemplom be­járatánál feszületet tartva, Gyu­lafehérváron a gonosszal küsz­ködve, Lőcsén a kisdedet imád­va, Feldebrőn Máté evangélistát jelképezve, szepesdarócon a szü­zet köszöntve, s nagyvázsonyi tö­redéken gyermekarcukat kerub- számyak közé rejtve, a Perényi címeren bőségszarut fogva, Bá­thory András madonnája fölött az égi koronát tartva, Maul- bertsch sümegi freskóján a mennybe szálló ödvözítő dics­fényben fürödve, Aba-Novák fal­képein nyüzsögve, Szalay Lajos rajzain sortűztől eltalálva, Kon­dor Béla látomásain számyasze- getten lezuhanva, ám a koronás címerünket a feledéstől és pusz­tulástól rendületlenül őrizve. LénArt György Hasznos vizit volt Nyíregyháza (KM - Sz. J.) - Két hetet töltöttek a Deb­receni Egyetem Nyíregyhá­zi Egészségügyi Főiskola karának vendégeként finn, olasz, német és ame­rikai egyetemisták és pro­fesszoraik megyénkben. A negyven külföldi ma ha­zautazott. Az Erasmus prog­ram keretében zajló rendez­vény fő szervezőjétől, Fábián Gergely főiskolai adjunktustól megtudtuk, hogy maga a prog­ram még 1996-ban indult né­met és olasz résztvevővel azzal a céllal, hogy a kapcsolódó eu­rópai országok régióit a kuta­tók és a diákok, rajtuk keresz­tül pedig a közvélemény job­ban megismerhesse. A tanácskozás szereplői nagy részben állandóak, így van bőven összehasonlítási alapjuk a nemzeti-helyi válto­zást illetően is - ők mennek mindig máshová. Tavaly az olaszországi Trento volt a há­zigazda, a választás idén ha­zánkra, és a kibővült program űj partnerére, az egészségügyi főiskolára esett. Az volt a rendezvényszerve­zők célja, hogy átfogó és őszin­te képet kapjanak a résztve­vők megyénkről, ezért vitték őket többször vidékre is, a kistérségekbe és a mezőgazda- sági területekre, az egészség- ügyi, a szociális, az oktatási szféra terepeire. Sajnos, az ár­víz kissé felborította a progra­mot, Ukrajnába nem tudtak átmenni - ennek egyetlen elő­nye, hogy közvetlenül érzékel­hette a társaság, mi a térség egyik problémapontja. A konferencia során több­ször tartottak értékelő megbe­szélést, amiből nemsokára projektek is lesznek. A ven­déglátásnak haszna lehet ab­ból a szempontból is, hogy ér­tékes referenciaként használ­ható fel majd EU-s térségfej­lesztési pályázatoknál. Annál is inkább, mivel az intézmény megkapta a regionális innová­ciós központ státust. Jövőre a konferencia Né­metországba utazik. A vendég professzorok egy csoportja szőke Judit felvétele VENDÉGSOROK Vincze István Egy időben sokat foglalkoztatott a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy ma Magyarországon regio- nalizáció címén rosszabbnál rosszabb találmányok láttak napvilágot. Mindenki tudja, de legalábbis érzi, hogy kényszerpályákról van szó többféle értelemben. Kis ország lévén, nehéz lenne na­gyobb összefüggő, professzioná­lis régiókra találni. Az ország kettéosztása (mert ilyen verzió is volt) tovább növelné az or­szágrészek közötti fejlettségbeli szakadékot. A nagyobb tájegysé­gek szerinti felosztás szintén hordozhat magában megosztott­ságot és így tovább. Volt egyko­ron országunknak elég jól körül­határolható regionális szerkeze­te. Az országot a múlt század ele­jén ért tragédia nemcsak terüle­ti, hanem regionális értelemben is az volt, hiszen éppen az emlí­tett multilaterális közlekedési­kereskedelmi folyosók szakad­tak ketté, váltak zsákrendsze- rűekké és gyakorlatilag ez ala­pozta meg az ország mai peri­fériális területeinek kialakulá­sát. Kardinális kérdés, hogy Ma­gyarország legfontosabb útjai, il­letve gyorsforgalmi hálózata vál­jon az európai rendszerek részé­vé, ráadásul minél gyorsabban. (A szerző megyei főépítész) Regionális A megye elkészült területren­dezési terve ez utóbbi összefüg­gésekkel foglalkozik és nemcsak az V. számú európai korridor, hanem más kapcsolódási lehető­ségek felvázolása miatt is. Azt világosan kell látnunk, hogy ez a lehetséges kibontakozás szem­pontjából legalább olyan fontos, mint az, hogy térségeink ár- és belvízi veszélyeztetettsége rövid időn belül szűnjön meg. Első lé­pés, amit tenni kell, hogy árvízi fővédvonalaink állékonyság és magasság szempontjából felelje­nek meg az olyan lökésszerű és nagyságrendű támadásoknak, mint az idei volt. Ezt becsültük korábban 20-25 Md. Ft-os. feladat­nak, de nem tíz évre elhúzva, ahogyan ez a kormányzati elha­tározásokban megjelent. Árvíz és gazdaság Az igazi biztonsághoz azonban arra is szükség lenne (az előb­biek mellett), hogy a folyók víz­gyűjtő területein, határainkon túl, alkalmas helyeken, nagyobb árvíztározások valósuljanak meg és a természeti környezet egyéb eszközeivel mérsékelni le­hessen a hirtelen víztömegek kialakulását. Ezek pedig már is­mét regionális kérdések, ráadá­sul nemzetközi összefogással megvalósíthatók. Azt ugyanis nem nehéz belátni, hogy a gát­rendszerek sem erősíthetők, il­letve magasíthatok minden hatá­ron túl. Az ehhez hasonlókat nevez­ném igazi regionális kihívások­nak, melyekből eddig a két leg­fontosabbat emeltem ki, de még van néhány. Az egyik a környe­zetvédelem regionális aspektu­sai, a másik határátkelőink ala­csony színvonala, a harmadik a megye energetikai rendszere, a negyedik az alternatív és logisz­kihívások tikai alapon működtetett közle­kedés, az ötödik a megye gazda­sági szerkezete. A hazai regioná­lis válság néhány elemét kiemel­ném, az ezekre adható válaszok miatt, és mert a megye az emlí­tett perifériák része. Röviden elemeztem a magyarországi me­gyék helyzetét; GDP, munkanél­küliség és a működő tőkéből va­ló részesedés szempontjából. Úgy gondolom, hogy az adott pa­raméterek világosan mutatják a területi kiegyenlítetlenség hely­zetét (1999. KSH): Számomra az vált világossá, hogy az ország D-i és K-i határ­menti övezetét csak sajátos keze­léssel és területfejlesztési be­avatkozásokkal lehet a felzárkó­zás útjára terelni. Ennek része lehet a regionális infrastruktúrákkal történő feltá­rás és a nemzetközi, határ menti együttműködés elősegítése. Min­denki emlékszik az ún. D-i autó­pálya koncepciójára, ami éppen az említett övezet megyéinek összefogására támaszkodott, de sajnos hosszú évek óta nem ka­pott állami garanciákat, illetve támogatottságot. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióba erőteljes perifériális lobby nyo­mására került be az ország suga­ras közlekedési hálózatát felvál­tó sugaras-gyűrűs rendszer, melynek egyik eleme a D-i pályá­hoz hasonló nyomvonal elképze­lés is. GDP és a munkanélküliség Dunántúli megyék és Pest megye: GDP Munk.nélk. Műk.tőke Pest megye 78 5,4 56,4 Fejér (közép-D.túi) 124 7,9 3,5 Komárom-Esztergom 84 9,4 2,3 Veszprém 81 8,1 1,1 Győr-M-Sopron (Ny-D.túl) 109 4,6 6,1 Vas 114 5,8 2,3 Zala 91 7,8 0,8 Baranya (D.-D.túl) 79 11,6 1,0 Somogy 69 12,5 0,7 Tolna 86 12,8 0.3 Dunán inneni megyék Borosd-A-Zemplén (É-Magyarorsz.J 69 19,8 4,7 Heves 73 12,1 1,7 Nógrád 57 15,6 0,5 Hajdú-Bihar (E-Alföld) 76 15,7 3,2 Jász-N-Szolnok 72 13,2 0,6 Szabolcs-Sz-Bereg 57 19,4 0.7 Bács-Kiskun (D-Alföld) 71 10,1 0,9 Békés 69 13,2 1,1 Csongrád 89 8,5 4,6 Usztics Mátyás A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom