Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-20 / 66. szám

2001. március 20., kedd HAZAI TÁJON 4. oldal □ Filmhét Tematikus filmhét kezdődött tegnap a nyíregyházi Montázs moziban. A négy dán filmet bemutató sorozat Lars von Trier Idióták című filmmel március 21-én foly­tatódik. A vetítések 20 órakor kezdődnek. □ Segélykoncert A nyíregyházi Alapít­vány a Rákos Gyermekekért segélykoncertet szervez március 26-án 19 órától a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A koncerten fellép az Edda Művek, valamint Demjén Ferenc. Aki jegyet vált a koncertre, a rákos gyerme­kek gyógyítását segíti. A konferencia kisvasútra ült Nyíregyháza (KM - Sz. J.) - Az Erasmus - Socrates - Intenzív Program keretében a regionális fejlődést középpontjába állító nemzetközi összehasonlító tanácskozás, mely március 11-én kezdődött és még a hé­ten is tart, vidékre is kitelepült. A né­metországi eichstatti Katolikus Egyetem, a trentoi egyetem (Olaszország), a finn University of Oulu és az amerikai Louis- ville-i egyetem professzorai és diákjai vi­déken tanulmányozták a mezőgazdaság­ban használt alternatív energiaforrások felhasználását. A nagyszabású rendezvény házigazdája a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Egész­ségügyi Főiskolai Kara, társrendezők a Szociális és Családügyi Minisztérium, va­lamint a A szervezők Tiszavasváriba is elvitték a népes vendégsereget, és Gazda Lászlóval, a Megye Fejlesztési Ügynökség igazgatójával régiónk területfejlesztésének jelenéről és jövőjéről is eszmét cseréltek. Csütörtökön részt vettek a nemzeti ünnep alkalmából tartott rendezvényeken, majd meglátogat­ták a sóstói falumúzeumot. A múlt pénte­ken kisvasútra szálltak és a kistérségi tár­sulásokkal ismerkedtek. A szombati napot a Huszár-telepen töltötték, s ellátogatnak Debrecenbe is. Újságolvasás A nyírpazonyi idősek napközijében a reggeli időt Németh István­ná és Pásztor Tamásné a megyei sajtó olva­sásával kezdi Elek Emil felvétele TÜSKÉS SAROK Na és...?! Lefler György "Vagy nem ízlett a közeli gyorsbüfében vásárolt étel, vagy egészen másról lehetett szó. A Jósa András Megyei Kórház előtti parkolóban mindenesetre ott árválkodott, miként egy absztrakt csendélet: a mű­anyag tányér, a villa és a kés. Na és a tá­nyéron az ételmaradék, amelynek pontos megállapítására az embernek nemigen tá­madt gusztusa. Az is elképzelhető, hogy az illető nagy-nagy kutyabarát, s az ételmara­dékot a kóbor ebeknek szánta. Ez esetben kifejezetten dicsérendő ismeretlen embe­rünk eme gesztusa. No, de akkor is, minek a villa és a kés?- Na és...?! - szinte hallom a választ a még mindig ismeretlen szemetelőtői, ahogy naponta megkapjuk, ha valakit ha­sonló cselekedete miatt megszólunk, meg­szólnánk. Uram bocsá! Megszólítani meré­szelünk, merészelnénk. Merthogy minden bizonyossággal hamar a hátunkban állna az a bizonyos olló, az a bizonyos kés. Na és...?! Vassá szilárdult a 65 közös év Igyekeztünk megbecsülni egymást, a mézes-mázosság hiányzott az életünkből Lefler György Nyíregyháza (KM) - Az arany- és gyémántlakodalmunkat annak idején a püspök úr előtt a templomban is megerősítettük. A vaslako­dalmunknak márcsak Isten volt tanúja - mondta a nyír­egyházi Szenderák János és felesége. No, meg a gyermekeik, unokáik, akik a közelmúltban köszöntöt­ték idős szüleiket a Család utcai házban. Még a hatvanadik há­zassági évfordulón, a gyémántla­kodalmon teljes volt a Szenderák család, azóta a nyolc gyerekből egy, István 54 évesen eltávozott az árnyékvilágból. Dohányosok voltunk- Annak bizony jó ideje már, 1936. február 22-én kötöttünk há­zasságot - kezdte a „vassá neme­sedett” életközösség hatvanöt év­nyi történetét a kilencvenedik évében járó Szenderák János bá­csi. - Jómagam 1911. december 4- én születtem Ibrányban, a felesé­gem, Nagy Veronika pedig 1913. február 26-án, Újfehértón. A kö­zös életünket hatvanöt évvel ezelőtt Kemecse-Haas-tanyán kezdtük, mindketten a dohány­ban dolgoztunk. Később a felesé­gem a háztartást vezette, a nyolc gyereket nevelte, én pedig eljár­tam dolgozni. Világéletemben kemény munkát végeztem, se­gédmunkás voltam mindig. Bár megvallom: nem maradtam meg sokáig egy helyen, rherthogy igyekeztem mindig odamenni, ahol többet fizettek. A legtovább Egész életünkben dolgoztunk a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Ilona-tanyai Tangazda­ságában voltam, 21 évig, onnan mentem nyugdíjba. De, nyugdíj után sem pihentem, még 15 évet ledolgoztam, hasonlóan cseleke­dett a feleségem is. Még három évvel ezelőtt egyedül felástam a 300 öles kertet, de már nem bí­rok. Nincs a lábamban erő! - csapkodta meg lábaszárát János bácsi.- Nyíregyházára 1942-be ke­rültünk - folytatta Veronka né­ni. - Előbb árendás házba lak­tunk, majd 1947-ben kaptuk ezt a házat, amelyben ma is élünk. Jöttek a gyerekek sorba: János, Mihály, Veronka, József, Juliska, György, László, no meg István, aki 1997-ben itt hagyott minket mindörökre. - Ez utóbbi gyerme­ke említésekor Veronka néni sí­rásba kezdett. Egyébként a legidősebb, János 64, a legfiata­labb, Laci 49 éves. Imádkozunk, tévézünk- Nem szeretem, ha beszél, mert rögtön sírni kezd! - mondta Já­nos bácsi a feleségére. - Mindig ez lesz a vége, pityereg itt ne­kem. A napok egyébként eltel­nek csendesen, többnyire imád­kozunk mindketten, vagy a tévét nézzük. A Herkulest és a Gye­rekszájat szeretjük a legjobban. Mindig jót nevetünk, amikor az az aranyos kislány azt mondja: Sándooor! Görögkatolikusok va­gyunk, s itt, ezek előtt a gyönyö­rű szent képek előtt adunk hálát A szerző felvétele az Istennek, amiért ilyen hosszú életet adott egészségben. Igaz, hogy néha fáj-sajog, de ezen már sokat segíteni nem lehet. A kor­ral jár - mosolygott János bácsi. - Egész életünkben dolgoztunk, tisztességgel felneveltük a nyolc gyermekünket; tizenhét uno­kánk és huszonkét dédunokánk van.- A feleségemmel igyekeztünk mindig megbecsülni egymást, a mézes-mázosság hiányzott az éle­tünkből. Hétköznapi módon él­tünk, ahogy kellett, s az, hogy nekünk ennyi adatott, nem a mi érdemünk. Minden hónap első péntekén megáldozunk, jön rendszeresen hozzánk Papp Mik­lós atya. Azt, hogy meddig, an­nak csak a jó Isten a tudója. ARCKÉP Molnár Mihályné gyermekgondozónő Nyíregyháza (KM - K. É.) - Mindig erre a pályára vágyott, ezért is jelentkezett a nyíregy­házi Kölcsey Ferenc Egészség- ügyi Szakközépiskolába, ahol 1976-ban végzett. Molnár Mihályné, a nyíregy­házi Nefelejcs bölcsőde gondozó­nője időközben megszerezte az általános asszisztensi és ápoló­női képesítést is, de felnőttekei azóta sem foglalkozott: őt min­dig is a gyerekek érdekelték, számára ők jelentenek min­dent.- Bölcsődésekkel, óvodások­kal foglalkozom. Azzal a kor­osztállyal, amely mindenre a legfogékonyabb. Ha szeretet Molnár Mihályné Kovács Éva felvétele adunk, tőlük biztosan szerete- tet kapunk cserébe. így talán a munka sem fáraszt annyira, bár bevallom, vannak nehéz időszakok. Elsősorban fizikai­lag, de olykor szellemileg is megterhelőek a napok. Igaz, - töpreng kicsit a válaszon - ha elő is fordul ilyen, ennek leg­gyakrabban nem is a gyerekek, inkább a felnőttek az okai. Az apróságokkal hamar megtalál­juk a közös hangot, a felnőttek­kel olykor bizony nehezebb. Molnár Mihályné családjá­ban két gyermek nevelkedik, mindkettő fiú. A nagyobbik a Krúdy-gimnáziumban tanul, a kicsi a Vécsey Károly Általá­nos Iskolában koptatja a padot. Férje távközléstechnikai mű­szerész, Nyíregyházán dolgo­zik.- Aranyos, rendes gyerme­kek, mindkettő jó tanuló - mondja jogos büszkeséggel az anya, aki nem titkolja azt sem, legkedvesebb időtöltése, ha fér­jével és gyermekeivel kirán­dulhat. Imádja a hegyeket, kedvenc helyük Lillafüred. Emellett érdekelnek a meg­magyarázhatatlan dolgok, je­lenségek, ezért is jártam éve­kig a Déry János Klubba. Művészek a károsultakért Nyíregyháza (KM) - A művész­világ most is megmozdult az ár­vízkárosultak megsegítésének érdekében. A Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszerveze­tének felhívására segélygálát szerveznek, amelyet Nyíregyhá­zán a bujtosi csarnokban tarta­nak április 29-én este 18 órától. Sulibál Nyíregyháza (KM) - Március 20-tól egész héten egymást érik a programok a nyíregyházi Inczé- dy György Szakközépiskola és Szakiskolában, ahol a hét végén, március 24-én 19 órától névadó és jótékonysági bállal koronáz­zák meg a rendezvényt. A zenéről a Polip együttes gondoskodik, lesz tombola, ér­deklődőket még fogadnak az is­kolában. Szívünkben ott maradunk, ahová születtünk KovAcs Éva Nyíregyháza (KM) - Borsy Zol­tán nyugalmazott ügyvéd 77 év­vel ezelőtt, Nyíregyházán szüle­tett. Apja kórházi tisztviselő volt, de fia mindig is a jogi pá­lyára vágyott, hiszen családjá­ban ez a foglalkozás nem számí­tott ismeretlennek.- A családomban volt ügyvéd is, bíró is, közelről láttam, is­mertem ezt a munkát. A nyír­egyházi Kossuth-gimnázium után így percig sem volt kétsé­ges, milyen pályára megyek. An­nál is inkább, mert rendkívüli módon tetszett, hogy az ügyvédi munka önálló, felettesi utasítá­sok és irányítások nélküli tevé­kenység, az ügyvédi megbízást képező feladatot az ügyvédnek saját szakmai megfontolása alap­ján kell megoldania. Megszerez­tem a diplomát, és ötvenöt évig dolgoztam Nyíregyházán, ugyan­azon a helyen. Az, hogy nekem mindez megadatott, nem kérke­dés, nem is érdem, sokkal in­kább isteni kegyelem. Immár két esztendeje annak, hogy felesé­gemmel felköltöztünk Budapest­re, ahol a lányom és családja él. Megöregedtünk, szerettünk vol­na közelebb kerülni egymáshoz. Nyíregyházától azonban nem szakadtam el. Ha tehetem, azon­nal jövök ide, azt szoktam mon­dani, onnan járok haza. A munkámat mindig is szeret­tem. Akkor voltam elégedett leginkább magammal, ha segít­hettem az embereken. Akár pol­gári, akár büntetőperben vállal­tam fel az ügyüket, célom min­dig az volt, hogy megelégedésük­re képviseljen érdekeiket. Ne­kem a szakmám szépségét ez je­lentette. Az, hogy valaki a sok ügyvéd közül épp engem tisztelt meg bizalmával, bennem bízik, Borsy Zoltán nyugalmazott Ügyvéd Elek Emil felvétele tőlem vár megoldást bajaira, mindig meghatott. Számomra az ügyvédkedés tisztességes, becsü­letes munka, az ügynek és az ügyfélnek a szolgálata, megbe­csülése. Praktizáló ügyvédként én minden esetben levelet írtam az ügyfelemnek, amikor pere be­fejeződött. Ebben megköszöntem megtisztelő bizalmát, azt, hogy a sok-sok ügyvéd közül engem kért fel. Ebben nem tettem kivé­telt. Akkor is így jártam el, ami­kor egyszerű parasztember, s ak­kor is, ha egy jómódú diplomás volt az ügyfelem. Dr. Borsy Zoltán 12 évig volt a megyei ügyvédi kamara titkára, 22 esztendeig pedig elnöke. A nyugdíjas ügyvéd idős korára sem vált meg fiatalkori hobbijá­tól. Aforizmákat,, szállóigéket gyűjt, s egykori, ezerötszáz köte­tes könyvtárában 250 kötet csak ezekkel foglalkozik. Nem csoda, ha ma már több mint százezer aforizmát őriz, gyűjteménye napról napra gyarapszik. Két gyűjteményes kötete áll készen, kiadóra vár. Egyik a nőkről, má­sik a népek bölcsességéről szól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom