Kelet-Magyarország, 2001. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-10 / 59. szám
2001. március 10., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 9. oldal A HÉT SZTORIJA A szabolcsi borász Bodnár István Rózsa Zoltán Ha Nyíregyháza testvérvárosában, Kajaaniban jóféle tokaji borra gondolnak, akkor sok ember számára elsőként Rózsa Zoltán zamatos nedűi jutnak eszébe. Nem véletlenül, hiszen a gazda furmintját, szamorodniját, esetleg az aszúját sok finn ízlelte már meg. A borász korábban részt vett italaival a finn városkában tartott ünnepségen. A múlt évben pedig egy népes finn társaság még a magyarországi szüretre is eljött, ahol megcsodálták a vüághíres tokaji ital készítésének a titkát. A bornak és a finn kapcsolatoknak olyannyira híre ment, hogy a borászt még a finn nagykövetségre is meghívták a nemzeti ünnep alkalmából. De nemcsak finnek, hanem franciák és más delegációk is szívesen keresik fel pincéjét. Az érdekesség mindebben az, hogy a borász szabolcsi, Nyíregyházán él. Rózsa Zoltán a Mezőgazdasági Főiskolán végzett, majd gépész üzemmérnökként az Agroker- nél dolgozott annak megszűnéséig. Azután vállalkozó lett, gépalkatrészeket forgalmaz, de emellett régi álmát is igyekezett megvalósítani, érdeklődése a borászat felé fordult. Tállyán vett egy kis szőlőt, ami most már négy hektárnyi. Tavaly pedig megvásárolta a híres bortermelő és -kereskedő Lippóczy család egykori romos házát, amelyet most újjáalakít, és annak pincéjét is rendbehozza. (Tervei között szerepel, hogy később esetleg panziót is nyit itt, amelyet talán még ebben az esztendőben, a turizmus évében megnyitnak). Rózsa Zoltán nagy lelkesedéssel és egyre több szakértelemmel borászkodik, amiben nagyon sok öröme telik. A múlt esztendő különösen sok örömöt hozott számára, hiszen az évszázad legjobb termését takaríthatták be szerte a környéknek, és különösen magas, 22-23 fokos cukortaltalmú must lett az édes és sok aszúszemet tartalmazó szőlőből. Húsvétra az ebből készült bor végleg letisztul, az ünnepek alkalmából finom itallal kínálhatja majd a vendégeket. Természetesen piacra is visz belőle.. Hagyományos borkultúrával A borászkodásból már jóval több lett, mint hobby. Meglehet, hogy mostanában már több időt fordít erre a mesterségre, mint a másik vállalkozásra. A borokat is egyre szakszerűbben kezeli. Rózsa Zoltán két bora 1999-ben egy országos szövetkezeti borversenyen aranyérmet nyert. A gazda szerencsére sok mindenhez ért, mivel a papa kádármester volt (s egyébként 81 évesen még ma is dolgozik, mostanában épp szőlőt metsz), így Rózsáék akár a hordó javítást is elvégzik. Egyébként a család tállyai, a gyökerek odavalók. Beszélgetünk a borokról, szakszerű előadást hallok. Az is szóba kerül, hogy a tokaji bortermelő vidéken megjelentek a külföldi cégek és velük az ő hozott bortechnikájuk. Meglehet, hogy a módszerek A híres bortermelő Lippóczy család egykori háza és az eszközei modernebbek. Az itt élők viszont ragaszkodnak a régi, hagyományos módszerekhez, az évszázadok során jól bevált, híres borkultúrához. A termesztéstől egészen a hordóban való tárolásig a nemes penészes pincében. Csak ez adhatja meg ugyanis a borok hagyományos, igazi tokaji jellegét. Rózsa Zoltán most újból Kajaaniba készül, ahol nyáron ünnepük a két város testvérvárosi kapcsolatának 20 éves évfordulóját. Természetesen bort is visz magával. A tavalyit, az évszázad borát. Bizonyára sok finn örömére. 0J UJ Műemlékeink is veszélybe kerültek Ez a gulácsi templom most vízben áll A tiszacsécsei harangtorony eddig még megúszta A tudás értéke Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - Szomorú fintora az életnek, hogy Szatmár és Bereg felé tragikus helyzetben fordul az országos figyelem. Először az 1970-es tiszavölgyi árvíz idején jegyezték meg jó néhány település nevét. Az elmúlt három évben újra hallattak magukról a megyében csordogáló patakok, a lomhán haladó folyók. Petőfi látomásos indulata is kevés lenne ahhoz, hogy megjelenítse, amit most már negyedik éve átélnek itt az emberek. Nincs mód kiegyenesedni, s már újra itt van a következő csapás. Pusztulnak a természeti értékek, de azok az épületek is, amelyeket eddig nem bántott az idő, amelyek eddig menedéket nyújtottak. A hitet erősítették, hogy érdemes újra kezdeni. Óriási a veszteség, de hiszek benne: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha!” De nagy szükség van mindnyájunkra. Talán megmenekül a beregda- róci templom Balogh Árpád Számtalan helyen és esetben elhangzott(ik) politikusok és szakemberek részéről egyaránt, hogy felsőoktatásunknak kulcsszerepe lesz Magyarország nemzetközi gazdasági versenybe történő illeszkedésében. Az is ismert, hogy az egyre inkább tudástermelésre és elosztásra összpontosító sikeres gazdasági rendszerek ereje állampolgáraik jó oktatási felkészítésében, innovációs tevékenységében és cselekvőképességében rejlik. A fentiek megfogalmazói tehát az ország felemelkedésének kulcsát a kiművelt’ és a kor színvonalán cselekedni képes emberekben látják. Ezzel egyet lehet érteni. Következik továbbá mindebből az is, hogy akkor a felsőoktatás stratégiai ágazat, ami csak akkor marad az, ha megfelelő befektetéssel is együtt jár. Ez utóbbinak a forrása többcsatornás. Meghatározóan az állam finanszírozza az oktatást, kutatást s ma Magyarországon (a fejlettebb államokhoz képest) még lényegesen kisebb arányú a „magánszféra” részvétele ebben a feladatban. Önként adódik a kérdés: miért? Sajnos a válasz is olyan könnyen megadható mint a kér(A szerző egyetemi tanár, a Nyíregyházi Főiskola rektora.) désfeltevés, a befektetési hozam és a nyereség miatt. A befektetők általában ahhoz szoktak, hogy a ráfordított ösz- szeg mielőbb megtérül és nyereség képződik. Ez az idő azonban a felsőoktatásban hosszabb, mint egyéb befektetések esetén, hiszen a képzési idő 3-6 vagy akár 9 évig is eltarthat (tudományos fokozat megszerzése). Költség és hozam Tekintsük át, hogyan is értelmezhető a képzési célú befektetések nyeresége, a megtérülés kiszámíthatósága a felsőoktatásban, mi a valódi haszna a képzésnek. Alapvető kérdés, hogy a felsőoktatásban miként mérhető a befektetési hozam. A fejlettebb országokban erre több alkalmazott modell ismert. Ezek rendszerint a két leggyakoribb mérési módon a költség/ho- zam arányon alapulnak. A költség viszonylag egyszerűen meghatározható. A haszon számszerűsítése, azaz pénzbeli átváltása már bonyolultabb és természetesen nagyon sok vitára is adhat okot. Mindenekelőtt el kell különítenünk az oktatás hatását az egyéb befektetési tényezőktől, annak hatásaitól. Ezt könnyen megtehetjük, ha pl. egy feladatra alkalmazott csoportot kettéosztunk, az egyiket továbbképezzük, „oktatjuk”, a másikat nem, s lemérjük az eredményt. Ha az eredmény az, hogy az „oktatott” csoport rövidebb idő alatt, jobb minőségben, nagyobb mennyiségben produkál, akkor ezt pénzbeli átszámítással konkrétan meg lehet határozni. A hozam megadható, a haszon kiszámítható. A költség/haszon arány tehát egyenlő: oktatás hozama/ok- tatás költsége. A nyugati és tengerentúli országokban végzett felmérések alapján ez esetenként 5 is lehet, azaz az oktatásba befektetett minden egyes dollár 5 dollár hasznot is eredményezhet. A megtérülési idő Sokszor azt halljuk, hogy a megtérülési idő nagyon hosszú. Pedig ha számításokat végzünk, kiderül, hogy nem sokkal (vagy egyáltalán nem) hosszabb mint pl. ha kicseréljük egy intézmény fából készült nyüászáróit műanyagra, ezáltal a fűtés hatékonyabbá válik és olcsóbb lesz, amelynek a megtérülési ideje 10- 15 év is lehet. Minden viszonylagos. Jelenleg a felsőoktatásba befektetett tőke esetén (számítások alapján) rövidebb idejű (3-4 éves) képzéseknél a megtérülési idő lényegesen kevesebb is lehet. Az USA-ban pl. elemzéseket végeztek egy bizonyos képzésre vonatkozóan, amelynek az évi költsége 100 ezer dollár volt, a képzési idő 3 év, és a számított várható hozam, megtakarítás 40 ezer dollár. Ennek a képzésnek a megtérülési ideje tehát 2,5 év. Vagyis a képzésbe befektetett pénz 2,5 év alatt visszafize- tődik. Mindemellett az „eszmei nyereség”. E fogalomkörbe az olyan hasznok tartoznak, amelyek közvetlenül nem válthatók át pénzbeli értékre, de mégis nagyon fontosak. Ezek sora szinte végtelen lehet. A diplomák értéke A legtöbb esetben az okoz fejtörést, hogy ki finanszírozza a képzést. Történelmi tapasztalat mutatja azt, hogy a képzés színvonala a támogatottságtól (finanszírozás) rendkívüli mértékben függ. Példázza ezt a magániskoElek Emil felvételei Az árhullám most éppen Zsurk környékén okoz veszélyt Iák, illetőleg egyházi intézmények eredményeinek összevetése az állami intézményekével. Nagyon fontos a versenyhelyzet is, de még fontosabb az, hogy a szóban forgó közösség milyen mértékben támogatja és akarja azt, hogy minél több „kiművelt emberfővel” rendelkezzék. A képzett munkaerő elhelyezkedési lehetősége a jövőben még jobban érvényre fog jutni, különösen akkor, ha számításba vesszük azt is, hogy ezeknek a munkaerőknek az átképzése lényegesen rövidebb időt vesz igénybe és olcsóbb is. Tízezer jelentkező Ebben az évben a felsőoktatási intézmények (a korábbi évektől eltérően) annyi hallgatót vehetnek fel költségtérítéses képzésre a megfeleltek közül, amennyire kapacitásuk van (a költség 40-100 ezer forint között változik Nyíregyházán). Örömteli lenne, ha ezzel a lehetőséggel mondjuk nemcsak a szülők - akik erre képesek -, hanem az erre alkalmas munkaadók, felhasználói szféra is élnének, és „beiskoláznák” a jövő számára a saját szakemberüket. Hovatovább szeptembertől úgynevezett diákhitel is felvehető, aminek egyik célja többek között az, hogy minél több lehetőségük legyen az arra érdemeseknek felsőoktatási intézménybe való bekerülésre. Az adatok még nem véglegesek, de ez évben a Nyíregyházi Főiskolára eddig még soha nem tapasztalt számban jelentkeztek felvételre (a jogelőd intézmények egyesített adataira építve). Az 1592 államilag finanszírozott felvehető helyre csaknem tízezer jelentkezőt regisztráltunk. Természetesen jelentős részük nem juthat be ebbe a finanszírozási keretbe, de sokuknak lehetőségük lesz választani a költségtérítéses formát - amennyiben erre alkalmasak lesznek.
