Kelet-Magyarország, 2001. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-06 / 5. szám

2001. január 6., szombat Kdét« hétvége 8. oldal Aranyozott kallitípiák ^3oros György hét-három éve készít auto­­nőm fényképeket Sóstóról. Ezek a felvételek - pontosabban elkészítésük technikája - azt a hangulatot fogalmazzák újra, amelyet a századfordulón érezhetett a szemlélő Sós­tón. Ezek a fotók aranyozott kallitípiák, amelyeket nem fotópapírra visz fel az alko­tó, hanem akvarellpapírra, amelyet előzőleg fényérzékennyé tesz. Ezekből a felvételekből készült egy falinaptár, amely a szakmabe­liek között nagy visszhangra talált. Az anyagból a közeljövőben Rómában mutat be néhányat, ahol három magyar kortárs fotóművésszel együtt mutatkozik be. A kis híd Sóstón Sétautak Tehetség reklámos karrier előtt Dénes másképp és más tempóban gondolkodik - ebből keresi majd a kenyerét :sá Áprily Lajos Téli panasz Miért örüljek, tél, neked? Nem hív havad, nem hív jeged. Valamikor, fagyok, havak, hogy vártalak, szomjaztalak. Minden csicsonkát délcegen kihúztam utca-széleken. íveltem pengő korcsolyán, és társam volt egy régi lány. Kezét meleg muff-oduban fogtam, szorítva boldogan... Hol a fiú, a víg s vitéz? Hol az a jég? Hol az a kéz?- Vigyázz, kerüld a sík jeget - mondják. Örüljek, tél, neked? Zúzmara Rezeg a bükkfa barna levele, De fenn fehér az erdő. Arra hó van? Köd szórta fehér porával tele a hideg szél borzolta régióban. Ne állj a szürke ég alatt sokat; mély ködhullám jöhet, húzódj a házba, elönti szélfogó nyírfásodat s öreg szíved fagyosra zúzmarázza. Szőke Judit Hogy 2008-ban hazánkban rendezik meg az olimpiát? Hűha! Hogy ehhez komoly, a lakosság részére szóló rek­lámkampány kell? Naná! Hogy ez csak egy feladat volt az idei Leo Ad Camp kreativ tehetség kutató ver­senyen? Sebaj! Különösen nem ártott ez a tény hírnevünknek, sőt személyes szerencseként értékelheti ifj. Nagy Dénes, aki idejében meg­tudta, mire készül a Leo Burnett Budapest Reklámügynökség, s hogy részt vett a vetélkedésen, majd kilencven, a későbbi szű­rők után tíz egyetemi hallgató és főiskolás közül másodmagával nyert a reménységteszten. A Leo Burnett Budapest törek­szik arra, hogy a munkaerőpia­con a legértékesebb és legtehet­ségesebb munkaerőt alkalmazza, és egyúttal olyan emberekkel dolgozzon együtt, akiknek szen­vedélye a reklámszakma. A Camp önálló kezdeményezésük, melyet azzal a céllal indítottak el, hogy lehetőséget teremtsenek a fiatal tehetségeknek. Új fordulat A 24 éves fiatalember, akit min­denki nyíregyháziként emlege­tett, tulajdonképpen mátészal­kai. Testvérei Pécsett, illetve Debrecenben dolgoznak szimfo­nikus zenekari művészként (na­gyon ritkán találkoznak), ő je­lenleg végzős a szombathelyi pe­dagógiai főiskolán. Kiskorától klarinétművésznek készült, de egy motorosbaleset pályamódo­sításra kényszerítette. A tragi­kusan végződő szenvedély (ma­gáról az eseményről nem szíve­sen beszél, csak - dacára annak, hogy nem épp szűkszavú fiatal­emberről van szó - bal kezének fejét mutatja némán) új fordula-Sziporkáztak Öröm volt hallani azokat az ötleteket, melyek tulajdon­képpen egy másfél napos tréning után születtek­­mondta Robert Lovy, a Leo Burnett kreatív igazgatója. Az ötletek minősége és a be­mutatott kreatív koncep­ciók a legjobb bizonyítéka annak, hogy az ország egyik legfontosabb kincse maga a magyar ember. A diákok sziporkáztak, intuitívak és nem utolsósorban kreatívak voltak. A hazai reklámszak­mának fényes jövőt jósolok. A vázlatokra csak egy pillantást vethetek, mert a reklámötletek tit­kosak Sipeki Péter felvétele tot hozott életébe: az ének-zene­­karvezetés szakkal párhuzamo­san végzi a marketing- és rek­­lámenedzserit (legyél marketin­ges, nagy szád van!, a reklámmal meg majd csak lesz valahogy - így ő) is, így mindjárt két diplo­mája lesz nyáron. Július 1-től pe­dig a Leo Burnett Reklámügy ­nökség eredményes csapatának kreatív asszisztenseként, junior art directoraként dolgozik majd. Nagyon reméli, kölcsönösen elégedettek lesznek egymással, s hosszú távon számíthat ő a cégre és rá a cég. A reklámosok soha sem vol­tak könnyű emberek, a vérbe­liekről, a valóban sikeresekről azt tartják, nagy dumájuk van, lukat beszélnek az ember hasá­ba, elképesztő vizuális ötletekkel rukkolnak elő, s nahát, a szlo­genjeik! S a közvélemény a hitet­lenkedő dünnyögés közben enge­delmesen megveszi ezt vagy épp azt a whiskyt, bébipürét, öntisz­tító pelenkát. Azaz a szakma van, működik, s soha nem látott léptékben fejlődik. Mi van bennem? A termékek, a cégek, a gyártók, az eladásra specializálódottak között hihetetlen erős a verseny. Ez utóbbiak piacára rendkívül nehéz bejutni. Egy reklámügy­nökségbe, nem beszélve egy 3,6 milliárd forint éves forgalmú, külföldi tulajdonú, rangosról, be­kerülni felér egy főnyere­ménnyel. Dénesnek ez sikerült. Hogy mit kellett ezért tennie?- Ha nincs ez a pályázat, soha nem tudom meg, mi van ben­nem. Nekem, sokakkal ellentét­ben épp akkor indul be az „Ha a csillagok felé nyújtod ki a kezed, talán nem érsz el egyet sem, de az biztos, hogy nem egy maroknyi sárral térsz meg. ” Leo Burnett agyam, mikor fáradt vagyok. Te­kintettel arra, hogy igen keveset alszom, ám rengeteget olvasok, azt hiszem, ebben van valami serkentő, alkotókészség-tápláló, az állapot nálam folyamatos. Szerintem eddigi életem a feltöl­­tődésre volt jó. Van egy téma, amit körbe kell járni, van egy feladat, melyre én olyan megol­dásokat kínálok, amire más ta­lán még csak nem is gondol. Nagy szerencsém az is, hogy épp erre az ügynökségre akadtam, mert hallottam róla, jellemző eb­ben a szakmában az agyelszívás, ötletellopás. Ők azonban őszin­tén nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, a hazai utánpótlás fel­fedezésére, nevelésére. Igyekez­tek a lehető legtöbbet kibányász­ni a jelentkező fiatalokból. Rá­döbbentették a résztvevőket ar­ra, mennyi értékes tulajdonság van rejtve bennünk, ami nem­csak a maguk számára, hanem a reklámszakmának is érték. S ez nem bűn. A tehetséges fiatalember, aki egyszerre gondolkodik zenében, képben és szövegben, ezért erős­sége a komplex kampány, bevall­ja: nagyon sokat köszönhet Nyír­egyházának. Itt nyitották ki a szemét a világra, különösen me­leg szavakkal emlegeti a művé­szeti szakközépiskolát.- Itt kaptam az első leckéket - néz valahová a hátam mögé, s ta­lán tanárokra, egyéniségekre, lá­nyokra gondol, de egyre minden­képpen, akivel jó lenne baráti beszélgetés közben lezárni egy befejezetlen kapcsolatot!... Majd ugrunk:- Egyszer, ha gazdag leszek, mindennap alszom majd - lehet, hogy ez a titka az alkotókészség­nek? A technika kevés A reklám csapatmunka - eddig én így tudtam. Biztosan így is van, mindenesetre érdekes, hogy a versenyre csapatban érkeztek a legtöbben. Mindenki követte is ezt az irányt, összeszokott tea­mek méregették egymást, kivéve Dénest és egy fiatalembert - éle­tükben nem találkoztak. Az összeszervezési erőfeszítések el­lenére kijelentették: nem állnak össze, külön akarnak dolgozni. S lám, ők ketten megosztva nyer­tek. A reklám lelke a nagy ötlet, a kreativitás - eddig én így tud­tam. Dénesnek némiképp teher a saját alkotóereje:- Ha nem vigyázok, sok ember nem ért meg. Másképp, más tem­póban gondolkozom ugyanis, mint az átlag. Búcsúzunk, hiszen épp csak hazalépett, elvonatozik még Szálkára, s már rohan is vissza a Dunántúlra, hiába, ezer dolog várja. Bedugja belső zsebébe di­gitális noteszét, még belekuk­kantunk az internetbe, hogy jár a MÁV, majd az indulási időt egy rosszul fogó tollal hüvelykuj­ja párnájára írja. A talentum te­hát nem a technikán múlik. Járatlan út David Ogilvy, a reklám leg­nagyobb mestere így buzdí­totta tanítványait: Tekintse­tek magasabbra... Keresse­tek járatlan utakat! Verse­nyezzetek a halhatatlanok­kal! Nevezetes­ségeink Tarpa látnivalói közül kiemelkedik a középkori református templom és a 18. század végén épített, késő barokk díszítésű tornya. A Kossuth utcán álló templom kőkeretű déli bejárata fölött a Báthoryak (illetve a Gutkeled nemzetség) sárkányos címere látható. A korábbi restaurálás során gyönyörű gótikus freskókra bukkantak, amely kölönleges látnivalót kínál a turistáknak Balázs Attila felvétele Sóstói' tél Balázs Attila reprodukciója

Next

/
Oldalképek
Tartalom