Kelet-Magyarország, 2001. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-31 / 26. szám

Keleti HÁTTÉR 3. oldal 2001. január 31., szerda ______________I_______ PONT Diákélet Nyéki Zsolt Csetepaté egy házépítés körül Viharos volt a kenyértörés az építtető és a kivitelező között Beszterecen Győrke LAszló Nem az iskolának, hanem az életnek ta­nulunk! Hányszor hallottuk és persze en­gedtük el a fülünk mellett kisdiákként az unalomig ismételgetett intelmet, amit aztán kissé bölcsebben nem győzünk gyerme­keink tudatába vésni. Na igen, aki az emle­getett nagybetűs Életben többször megbi­zonyosodott a szülői igazságról, az már igyekszik kellőképpen felvértezni szeretteit a megélhetés küzdelméhez. S hogy a tudás mennyire felértékelődött az elmúlt években, arra a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mun­kaügyi Központ legutóbbi kimutatása is szemléletes példát hoz. Ebből kitűnik: a munkanélküliek több tíz­ezres táborán belül 1999-hez képest 2000- ben az egyetemet és a főiskolát végzett ál­lástalanok száma csökkent a legnagyobb mértékben, míg az alacsonyabb iskolai vég­zettségűek helyzetében jóval szerényebb a javulás. Tanulni kell tehát, mert a kiművelt főkre van kereslet, s mert a társadalom je­lentős rétegében ez az egyetlen lehetőség az egzisztenciális biztonság megteremtésé­re. Ott, ahol a gyerek nem örököl bejáratott vállalkozást, bankban ketyegő milliókat, csendben, érintés nélkül jövedelmező érték­papírokat, nos, ott nincs más esély, csak az elme pallérozása. Csakhogy a tanulás nem más, mint ko­moly befektetés, ezt ma kell kifizetni, bízva abban, hogy majdan egy jobb fizetésű állás (keleten egyáltalán munkahely!) megszerzé­séhez segít. A gondolatok fűzésében vi­szont adódik az újabb kérdés: akkor idővel az a réteg adja a társadalom szellemi elitt­jét, amelyik ma a legjobb anyagi helyzet­ben van? Kétségtelen, az ilyen körből indu­ló reménységek lépéselőnyben vannak, de az is sokszor bebizonyosodott már, hogy a pénzen vett diploma, különböző elismert vagy ismeretlen papír csak masni a kalap mellett. S aki régen azért ült iskolapadban, mert jó volt diáknak lenni, s ráérősen foglal­kozott azzal, mihez kezd majd magával, az most nagyon jól látja: a ma diákja vállalko­zó - befektet, dolgozik, nyelvvizsgákat tesz, hogy később kelendőbb áru legyen a mun­kaerő nagy piacán. Beszterce (KM) - Úgy tűnik, az állami támogatással, „szocpollal" épülő családi há­zak körül még mindig előfor­dulnak furcsaságok. Biri István és felesége négy ki­csiny gyermekükkel egy szobá­ban laknak a szülői házban. Ta­valy november közepén indult a „szocpolos” építkezés a besztere­­ci telken. Az időjárás kedvezett, karácsonyig felhúzták a falat is. A készültségi állapot szerint fel­vehették a pénzintézettől a támo­gatás első részletét, amit odaad­tak a kivitelezőnek. Ácskapocs- Az elején nem is volt semmi probléma - meséli Biri Istvánné. - Sőt. A tetőszerkezet is elké­szült. Már csak a cserepet kellett volna felrakni, hogy felvehessük a második részletet. Január kö­zepén azonban minden elrom­lott. Kifogásoltuk, hogy három ácskapocs helyett csak egyet használtak. Szakemberektől tud­juk, hogy három kell. Január 19- én elmentünk a Megyei Közigaz­gatási Hivatalba. Ott azt taná­csolták, ha minőségi kifogásunk van, azt jelentsük be az elsőfokú építésügyi hatóságnál Nagyha­lászban. Ezt még aznap meg is tettük. Január 21-én, vasárnap délután vagy harminc ember je­lent meg a telken. Mikor oda akartunk menni, mert itt lakunk a közelben, megfenyegettek. Hív­tuk a rendőrséget, de nem jöttek ki, azt mondák, ez bírósági ügy, tegyünk feljelentést. Ezt később meg is tettük. Na, a tetőszerkeze­tet még aznap szétbontották, csak néhány gerenda maradt ott.- Hétfőn reggel odamentem - veszi át a szót Biri István -, há­rom ember már bent volt a por­tán. A kutyák nem bántották őket, hiszen ismerték az építő­ket. Aztán odahajtottak egy IFA­Vajon mikor épül tovább Biriék háza? val. Ekkor már hívtuk a 112-t. Közben többen is odajöttek, sze­rettem volna megakadályozni, hogy folytassák a bontást és az anyag elhordását. De nem tud­tam, mert valaki leütött, rám nyomták a kaput, a bal karom eltört. Mikor kijöttek a rend­őrök, kérték a bontási engedélyt, olyat persze nem tudtak mutat­ni. Viszont volt köztünk egy megállapodás, hogy a kivitelező a házépítéssel kapcsolatos ügyekben eljárjon. Ezt a megál­lapodást és számlákat mutattak. Az igazsághoz tartozik, hogy rendes írásbeli szerződést nem kötöttünk a vállalkozóval. Biri István a helyszínen mu­tatja: az alappal is gondok van­nak, mert porlik az öntött beton, majd hozzátette: - Vihetem-e a családomat egy ilyen házba? Zsákutca R. Emil vállalkozót - teljes nevé­nek közléséhez nem járult hozzá - telefonon értük utol. A szerző felvétele- Ahhoz, hogy Biriék egyálta­lán megköthessék a szerződést a támogatást folyósító pénzintézet­tel, rendelkezniük kellett volna a saját erővel. De annyi pénzük sem volt, hogy megterveztessék a házat. A feltételeket a szerző­déskötéshez mi biztosítottuk szá­mukra. Ez a befektetés közel két­millió forint volt. Mikor "már csak a cserepeket kellett volna felrakni, hogy felvehessék a tá­mogatás következő részletét, ak­kor álltak elő ezzel az ácskapocs­históriával. Kihívtuk a műszaki felelőst, aki nem kifogásolta az egy ácskapcsot, de Biriéket nem lehetett meggyőzni, sőt, ők fe­nyegetőztek, hogy feljelentenek. Értésünkre adták, hogy nélkü­lünk kívánják folytatni az épít­kezést.- Ekkor döntöttünk ügy, hogy a tetőszerkezetet, amiben egy fil­lérjük sem volt - hjszen eddig mindössze 660 ezer forintot kap­tunk tőlük - lebontjuk. Ezt kö­zöltük is velük. Kétségtelen, el­követtünk egy komoly hibát: nem rögzítettük írásban, hogy a támogatás részleteit a rendelke­zésünkre bocsátják. Számunkra ez a vállalkozás mindenkép­pen veszteséges, hiszen 1,2 millió forint fekszik az építkezésben, melyet addig nyilván nem foly­tathatnak, míg nincs műszaki felelős, aki látva a kialakult helyzetet, visszalépett. A veszte­ség miatt a többi, hasonló konst­rukcióban épülő lakást nem tud­juk befejezni a településen. Ter­mészetesen bírósághoz fordul­tunk. Arra a kérdésünkre, hogyan tört el Biri István karja, a követ­kező választ kaptuk: - Én nem voltam a helyszínen, az építők elmondása szerint elcsúszott és akkor tört el a karja. Jakab Ferencné tervezte a la­kóházat, s ő volt a műszaki fele­lős is.- Amikor összevesztek, úgy döntöttem, ilyen körülmények között nem vállalhatom a felelős­séget. Mivel honoráriumot még nem kaptam, úgy gondoltam megtehetem, hogy visszalépek. Döntésemről értesítettem az el­sőfokú építésügyi hatóságot. Az építkezés során többször ellen­őriztem a munkát: az alap mére­tei megfelelőek voltak, a többiek­ben sem tértek el a tervtől. A fa­anyag első osztályú volt. Csak vesztes van Poór József polgármester:- Amikor hétfőn délelőtt híre jött, mi történik, Szabó Zoltán jegyzővel azonnal a helyszínre siettünk. Sikerült megakadá­lyozni, hogy a helyzet ne mérge­sedjen tovább, és leállítottuk a visszabontást, az építőanyag el­hordását. Sajnálatos ez az eset, melynek csak vesztese lehet. A nagyhalászi polgármesteri hivatalban annyit sikerült meg­tudni, hogy november derekán adták ki az építési engedélyt, de a kivitelezés megkezdését az építtető nem jelentette be. Ferter János rajza Ötven év hűség Kiss László és neje, Pataki Magdolna a napokban ünnepelte Kálmánházán házas­ságkötésük ötvendik évfordulóját. A jeles esemény alkalmából fia, menye, két unoká­ja, a feleség húga és családja köszöntötte az idős házaspárt Amatőr felvétel ÉLETKÉPEK Lékhorgászat Kulcsok HÍREK □ Szívklub A nyíregyházi Városmajori Kö­zösségi Házban ma 17 órakor kezdődik a Szívklub programja. A szívritmuszavarokról tart előadást dr. Szilágyi Attila kardiológus fő­orvos. □ Fogadóórák Lakatos András országgyű­lési képviselő (MSZP) ma 10 órától Nyírjákón, a polgármesteri hivatalban, 14 órától pedig Laskodon, szintén a községházán tart foga­dóórát. □ Kertvárosi Népfőiskola Február 2- án, pénteken, 17 órától Nyíregyháza iskola­városi mivoltáról lesz szó a Kertvárosi Népfő­iskola szervezésében. Az előadó Hajdú Sán­dor irodavezető. Törő IstvAn Claudia, akár egy főfoglár, szinte félkilós kulcscsomóval járkál. Egyfajta nehezék is ez, hogy a cúgos, folyóparti uni ­versitas útján megkapaszkodva bejárhasson az új épületbe. Ha nem lenne eme terme­tes, fűzérre huzigált sok-sok kulcs, talán a szél a folyóba rö­pítené. Claudiánál szimbólum ez a kulcscsomó: az elmúlt évtized zárait jelképezik. Mára csak néhánynak van munkája, a többi csak ott fityeg kegyelem kenyéren, munka nélkül, még jövedelempótlóra sem jogosult, mert sohasem tud adni nekik egy kis közmunkát. Hát csak úgy vannak, nem rozsdásod­nak, végzik alattomos munká­jukat. Kilyukasztják a zsebet, lecsiszolják az ajtó mázát, mert az éppen sorossal együtt ők is forgolódnak, bújócskát kell ját­szani a gazdának. Már ötször is húzott egy határt, hogy nem akaszt rá többet. Csakhát a ka­bala hozta, diákbabona, s az az egy! Minap gyönyörű borítékot kapott. Izgatottan bontja, tépi: megint egy kulcs lép ki belőle. Szép, cizellált. Egy újabb zár valahol, melyet sohasem fog ki­nyitni, mint az a sok százezer, akinek hasonlóképpen elküld­ték, mint egyedüli nyertesnek. Csak rendeljen már valamit! Az nem érdekes, hogy visszaél­nek az adataival, vizsgaidő­szakban, betolakodnak a ma­gánéletébe és csábítják, az ada­tok birtokában helyzeti előnyt teremtve, s reményt arra, hogy a hiszékeny fiatalt majd bepal­­izzák. Mintha ez lenne a meny­ország kulcsa, vagy legalább egy páncélszekrényé, mely tele van pénzzel, hogy mégse kell­jen azt az ugyancsak csábító hatalmas hitelt felvenni, mely­nek súlya ugyan meg sem köze­líti ezt a termetes kulcscsomót. De ingerli az agyat: élni lehet belőle, előre elkölteni. Hogy lesz kifizetve? az még rejtély, ahhoz munka kellene. Van még egy újabb kulcs, de zárral együtt. Claudia kis ideig még forgat­ja a kulcsot. Mintha ez lenne a felemelkedés kulcsa. Mindig a kulcs jön meg, a zár soha. Lé­gyen az bár lakás, autó vagy széf. Ezek a zárak még nem mindenkinek nyílnak meg, s jó adat lojalitás is rangsorolja. Ö már tudja, hogy ez csak az ép­pen soros vizsga kulcsa. Kaba­lakulcs, oda fog kerülni a töb­biekhez. Talán Claudiának még lesz ideje kivárni hozzá a zárat is. Példa az örökváltság Százhuszonöt évvel ezelőtt 1876. január 28-án halt meg Deák Fe­renc, a haza bölcse. 1803. október 17-én született. Édesanyját a szü­letéskor, édesapját ötéves korá­ban veszítette el. Testvérei ne­velték fel. Győrött szerzett jogi végzettséget, és 1823-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Zalában me­gyei hivatalokat töltött be. Az or­szággyűlési követségben 1833- ban felváltotta a bátyját. Már folyt az 1832-36-os országgyűlés, amelyen a reformellenzék vezére lett. Küzdött a jobbágyok felsza­badításáért, amely csak 1848-ban történt meg. Nyíregyházán 1824- ben hajtották végre az örökvált­­ságot, amelyet Deák példának ál­lított. Kiállt a perbefogott Wesse­lényi, Kossuth mellett. Batthyányi Lajos első felelős magyar kormányában az igaz­ságügyi miniszteri tisztet töltöt­te be 1848. április 7-től szeptem­ber 11-ig. 1848 decemberében el­vállalta az országgyűlés békélte­tő küldetését. Eredménytelensé­ge miatt nem követte Kossuthot Debrecenbe^ hanem hazament Kehidára. Ô lett a* passzív el­lenállás példaképe. 1865. április 16-án a Pesti Nap­ló húsvéti számában megfogal­mazta a kiegyezés feltételeit. 1867. június 8-án megtörtént a koronázás. Deák Ferenc sem hi­vatalt, sem kitüntetést nem foga­dott el. 1876. január 28-án halt meg. Koporsóján ott volt Erzsé­bet királynő koszorúja, Kossuth békéltető mirtuszága. A kerepesi úti temetőben mauzóleum őrzi földi maradványait. Az új húsz­ezres bankó Deák Ferenc arcké­pét viseli. Dr. Reményi Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom