Kelet-Magyarország, 2000. december (60. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
2000. december 23., szombat 1 HÁTTÉR 3. oldal „Nem apadt ki bennem a szeretet." Akár közhelynek, elcsépelt frázisnak is minősíthetnénk az előző mondatot, hiszen - különösen így karácsonytájt, advent végén - százezer-, milliószámra szállnak a szeretetről szóló üzenetek, jókívánságok, üdvözlőlapokon, levelekben vagy az éterben. Csakhogy indító mondatunkat nem más, mint a tíz éven át a legmagasabb állami méltóságban lévő ember nyilatkozta egy őszinte vallomásban. Miért fontos nekem, nekünk ez a gondolat? Illik, nem illik, Krisztus születésének 2000. évfordulóján sem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy államban élünk, ahol erőviszonyok határozzák meg sorsunk alakulását. Kormányok jönnek és mennek, egy viszont állandó: a hatalom. A hatalom, amely tehet csodát és amely rombolhat, s nem csak országokat, régiókat, de a társadalom legkisebb egységét a családot is. Éppen az elmúlt tíz év a példa rá, hogy amikor a demokrácia körülményei között kibontakozhatott volna a maga teljességében a tehetség, a jó szándék, az egymás megbecsülése, éppen ez alatt az idő alatt váltak ellenséggé (nem elírás, nem ellenfelekké), egykori barátok, családtagok, oszlottak föl társaságok, mert közben dúlt és dúl a harc azért a hatalomért, amely posztot és pénzt szül, amely érdemtelenül fölemelhet és ok nélkül letaszíthat. Szavakban persze naponta hivatkozunk a krisztusi szeretetre, tetteinkben viszont éppen ennek az ellenkezője tapasztalható nagyon sokszor. A revans, a legyőzni, eltiporni - olyan természetes kifejezésekké váltak, mint a kötőszó. Kiváltképp megfigyelhető ez a szűnni nem akaró háborúskodás a hatalom közelébe jutottak körében, amiből gyakorta kitűnik: aki hatlamat kapott, pénzt, nagyon sok pénzt is szeretne addig, amíg lehet - tisztelet a kivételnek. Közben ott vannak milliószámra a napi gondokkal küzdők, százezerszámra az elesettek, a szépre, a jóra, a megértésre vágyók. Van közöttük persze, aki az önmaga tehetetlenségének az áldozata, de a többség önhibáján kívüli vesztes. Az ő számuk lehetne sokkal, de sokkal kevesebb, ha a hatalom mindig párosulna emberséggel, ha a fiatalom elsősorban szolgálatot jelentene. U9y. ahogy az a nyugalomba vonult államelnökünk fentebb idézett mondatából is kisugárzik. Mert jórészt ez megmaradásunk záloga. Kiskarácsony, zsibbasztó csodás álom. nagykarácsony, el- Ferter János rajza □ Zenés áhítat A nyíregyházi evangélikus nagytemplomban december 25-én, délután öt órától karácsonyi zenés áhítatra várják a híveket. Közreműködik a gyülekezet ének- és zenekara. □ Csomagok a fa alatt Nyírturán ez évben is a Gyermekjóléti Szolgálat és a Gyermekétkeztetési Alapítvány pályázatán nyert csomagokkal, valamint az ADRA Alapítvány által felajánlott ajándékokkal tették szebbé a nagycsaládos gyermekek karácsonyi ünnepét. Hidományunk követei a világban A nyíregyházi főiskolák szakemberei három földrészen tartottak előadásokat Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - Három nagy főiskolánk a tudomány fellegvára is egyben. Akadémikusok, akadémiai és egyetemi doktorok, kandidátu- • sok oktatnak, miközben elviszik városunk, megyénk jó hírét a nagyvilágba. Három szakembert kérdeztünk a 2000. év ilyen tapasztalatairól. Sikolya László, a műszaki és mezőgazdasági főiskolai kar oktatási főigazgatóhelyettese: Vetéstől sütésig- Hazát váltottam, de megyét nem - mondja életének korábbi szakaszáról a Nyíregyházi Főiskola oktatója, aki egy évtizedet Nagykárolyban dolgozott, és immár ugyanennyit jelenlegi munkahelyén. A sokoldalúan képzett műszaki szakember már hosz- szabb ideje az Amaranth nevű növénynek szenteli kutatómunkáját, amelyről az idén Angliában a kétévenként megrendezendő nemzetközi kisgépesítési konferencián, Hollandiában pedig a szárítási konferencián is nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott kollégáival.- Amikor évekkel ezelőtt Vác- rátóton megismerkedtem ezzel a növénnyel, arra lettem figyelmes, hogy valami nagy, virágszerű termésből kézzel próbálják kisodorgatni az apró magvakat - emlékezik a kezdetekre. - A sziszifuszi munkára azért adták magukat a nemesítők, mert a mákszem nagyságú magvak fehérje-, kálcium- és vastartalma a gabonafélékének sokszorosa, glutint pedig nem tartalmaz, tehát a lisztérzékenyek is fogyaszthatják a belőle készült termékeket. Az Agrofoodon már kóstolók voltak, liszt, pattogatott, pogácsa egyaránt készül a nemesített Amaranth Editből, hasznosítja a sütő-, konzerv- és édességipar, valamint a reformtáplálkozás.- Én műszaki szakemberként kollégáimmal azonnal gépsorban kezdtem gondolkodni - folytatja. - Vetőgép, cséplőgép, szárító, őrlő, pattogató csak együtt ér valamit. Képzeljük csak el, amint a gombostűfejnél alig nagyobb ma- gocskákat pattogatják, miközben térfogata 9-10-szeres lesz. A lényeg, hogy az eljárást ki kellett találni, csak úgy lehetett elterjeszteni az Amerikából származó növényt. A sokféle részlet természetesen csak a szakembereket érdekelheti, a lényeg, hogy Amerikában hektáronként 1,5 tonnát takarítanak be az Amaranth- magvakból, nálunk, a mi általunk tervezett gépekkel és eljárással 4 tonnát. A termés kelendő, idén a svédek, tavaly a japánok mindet megvették, amit Magyarországon el lehetett adni. Most már a termesztés nagyobb mérvű elterjesztésén a sor, lassanként ebben is előbbre lépünk. Horváth László az Egészség- ügyi Főiskolai Kar tanszékvezető docense: Oktatófilm Izraelből- A szociális munkás szakma a föld gazdagabbik felén régóta ismert, az Egyesült Államokban több mint száz éve képeznek üyeneket, Izraelben pedig negyven éve - ad elsőként rövid körképet a Debreceni Egyetem Nyíregyházán működő karának egyik vezetője. - Nálunk csupán egy évtizede foglalkozunk szociá- lismunkás-képzéssel, ezért is mentünk az idén e két országba, ahol konzultációkon vettünk részt és oktatófilmet készítettünk, amelyet a távoktatás keretében akarunk hasznosítani.- Nemcsak nézelődni, tanulni mentünk, már mi is tudtunk tapasztalatokat átadni - folytatja. - Például az amerikai Kentucky államban azt láttuk, hogy nagyon kifinomultan oktatják az elméletet, mi viszont nagyobb figyelmet szentelünk a gyakorlatnak. Javaslatainkat - miután az európai módszereket másutt is tanulmányozták - elfogadták, sőt nyolc hallgató két hétre Nyíregyházára jött gyakorlatra, amit kéHorváth László Jeruzsálemben Foto: magánarchívum sőbb hivatalosnak is elfogadott a Luisville-i Egyetem.- Izraelben olyan nem képzelhető el, mint nálunk, hogy például a főváros egyik szociális otthona a több száz kilométerre lévő Máriapócson van, illetve most már csak volt. Jeruzsálemben gondot fordítanak arra, hogy a szociálisan gondozottak ne szakadjanak ki megszokott környezetükből, a szomszédoktól, az ismerős boltostól, ha már családjuktól valamilyen ok miatt el is szakadnak. Itt oktatófilmet is készítettünk olyan tapasztalatokról, ami Magyarországon még nincs, de amire a jövő szakembereinek már fel kell készülni. Rómában és Eperjesen Ivancsó István görögkatolikus pap, tanszékvezető főiskolai tanár:- Nyíregyházán, Budapesten és Rómában tanultam, voltam pap Debrecenben és Mátészalkán, huszadik éve tanítok, immár hatodik éve főállásban - mutatja be életútját röviden. - 1995 májusában jelen voltam a Római Pápai Keleti Intézetben az affiliális szerződés aláírásán, amelynek alapján egyetemi képzés történik a nyíregyházi Hittudományi Főiskolán.- A liturgikus tárgyak nálunk nagyon fontosak - avat be -, hiszen a szertartástan a legalapvetőbb dolgokat értelmezi, egyházunk mélységes szimbólumrendszerét magyarázza. A liturgika már rendszerbe foglalva mutatja be a szertartások értelmét, tartalmát, a teológiai hátteret. Talán a tipikon a legnehezebb, amely a szertartások módját jelentő szabálygyűjtemény. És végül ide tartozik a lelkiség teológia, amelynek keretében egyházunk 1600 éves örökségét dolgozza fel. Ivancsó István rendszeresen tart előadásokat Rómában, ahol gyakorta konferenciákon is részt vesz és Szlovákiában az eperjesi teológián rendszeresen kurzusokat vezet. Ezekről így beszél:- A magyar görögkatolikus egyház huszadik századi története rendkívül tanulságos más országok egyházi vezetői, egyháztörténészei számára, hiszen nehéz .körülmények között, de végül is folyamatosan működhetett. A mikéntről, ennek mélyebb ismereteiről tartott előadásaimat mindig nagy érdeklődés kíséri, mert a megmaradásról van szó. A legutóbbi konferencia publikációját most várjuk Rómából. Ezzel függ össze az eperjesi kurzus is. Szlovákiában fél évszázadra betitiltották az egyházat, a képIvancsó István A szerző felvétele zést, ezért sokkal nehezebb az újrakezdés, főleg a liturgikus területeken. Kézenfekvő, hogy mi segítsünk, akik szerencsésebbek voltunk, hiszen Nyíregyházán például éppen akkor indult a papképzés, amikor ott az egyház helyzete ellehetetlenült. Számomra öröm, hogy itt is, ott is elkötelezett, felkészült fiatalokat taníthatok egyházunk kulcsfontosságú tanaira. A London melletti Chelmsfordban (a képen balról a második) Sikolya László, jobbján a másik nyíregyházi előadó: Lengyel Antal külföldi vendégek társaságában Foto: magánarchívum Különleges varázsdoboz Nyéki Zsolt A HÉV lassított, a sínek mellett egy anya állt három kisgyerekével: az idősebb fiú úgy ötéves forma lehetett, a középső talán három, húgocskájuk pedig még beszélni, járni sem tudó csöppségként ült egy kopott gyerekkocsiban. A kicsik testét húsz éve is divatjamúlt, de tiszta kabátkák, kötött sapkák melengették - röpke pillantás elég volt ahhoz, hogy bárki észrevegye: szegény sorban élnek. Amíg a szerelvény meg nem állt, az anya a babakocsit átölelő karjai között fogta a két nagyobbik gyerekét, majd a kinyíló ajtóhoz terelte őket. Egy fiatal lány mindenkit megelőzve adta át a helyét, ahová az anya leültette a két fiát, a babakocsit óvón eléjük tolta, de ő maga állva maradt. Testével megtámasztotta a kocsit, gyors mozdulatokkal meglazította gyerekei öltözékét, s beszélni kezdett hozzájuk:- Na, mit ígértem nektek, ha ügyesen szálltok fel?- Rágót! - vágta rá a két fiú felcsillanó szemmel, s fegyelmezett lényükön nehezen palástolható öröm lett úrrá. Anyukájuk mosolygós fejcsóvá- lással vett elő nagy műanyag táskájából egy gondosan kimosott, nagy tejfölösdobozt.- Csiribi-csiribá, varázsdoboz, mit adsz Imikének? - írt köröket ujjával a tejfölös edény fölött.- Cukrot! - tört fel Imikéből, akinek arcára halvány, alig észrevehető szomorúság ült, mert anyukája nem cukrot, hanem egy apró csokit nyújtott át neki.- Csiribi-csiribá, varázsdoboz, mit adsz Lacikának? - fordult a másik kisfiúhoz az anya, ugyanúgy köröket rajzolva.- Csokit! - pattant a kívánság, ám ekkor egy szem cukorka került elő. Az édesség örömét itt is ki nem mondott csalódottság tompította. A kisfiúk pár pillanatig forgatták kezükben a számukra ritka finomságot, majd egymásra nézve egyszerre ragyogott fel a szemük:- Cserélünk? - s azonmód egymás tenyerébe csúsztatták a cukrot és a csokit, fürgén kibontották papírjaikból, s leírhatatlan boldogsággal kapták szájukba. Anyukájuk simogató tekintettel nyugtázta a jelenetet, majd hirtelen a kocsiban ülő, a testvéreit kerek szemekkel figyelő csöppséghez hajolt: - Jaj, szegénykém, hát te még nem kaphatsz ilyet! - s azzal egy csattanós csókot nyomott a kislány arcocskájára. A kicsi olyan sugárzó mosollyal köszönte ezt meg, hogy a meghitt pillanatokba feledkező utasok is beleborzongtak. K isvártatva leszálláshoz készülődött a család, de ekkor már nagyon sokan ugrottak segítségükre. Az utasok visszanéztek az ablakból, s látták: a peronon az anya két kézzel fogta a babakocsit, ölelő karjai között állt a két kisfiú, s addig nem mozdultak, amíg a szerelvény utolsó kocsija ki nem gurult az állomásról.
