Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-04 / 258. szám
2000. november 4., szombat Kefet« HÉTVÉGE 8. oldal KM-TÁRLAT Melocco szobrai A. mátészalkai Szatmári Múzeumban a napokban nyitották meg Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását. A művész ezen a díjon kívül számtalan egyéb elismerésben részesült. A tárlat érdekessége, hogy azon a jeles művész sok monumentális alkotása, köztéri szobra fotókon is megtekinthető. A művész - többek között - a magyar művészeti élet kiemelkedő személyiségeit, történelmünk jeles alakjait formálta meg. Kisplasztikái is kiemelkedő tehetségéről árulkodnak. Leonardo Da Vinci Kislány labdával Martyn Péter felvételei MÚZSA Kányádi Sándor Szemerkél az őszi eső Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt még a zuhogó záporok is respektálták. De leginkább azon búsul, hogy azok is elszeleltek, akik árnyas lombja között nyáron által csiviteltek. Se egy rigó, se egy veréb, csak egy öreg, mindig álmos varjú maradt hűséges a lombja-vesztett diófához. Ül, csak ül és hallgat bölcsen, jól tudja, hogy nemsokára lesz az öreg diófának gyönyörűszép hósubája. Tőlük senki nem távozhat éhesen Készül a pörkölt: Giziké (balról) és Katika Cservenyák Katalin Vannak igazán nőies, nőknek való szakmák. Ezek azok, amelyek a gondoskodásról, ápolásról, szeretetről szólnak. Ide tartozik, akármilyen egyszerűen hangzik is, a főzés. Mert igaz ugyan a mondás: nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk, csak hát az sem mindegy, mit tesznek elénk az asztalra. Márpedig mi, emberek egy kicsit válogatósak vagyunk. Az üzemi koszt pedig az a kategória, amit inkább szokás kritikával illetni, mint dicsérettel. Sokszor csak azért, mert menza. Persze jócskán akadnak olyan munkahelyi étkezdék, amelyek konyhájáról csak jót hallani. Ezek közé tartozik házias ízeivel a nyíregyházi polgármesteri hivatalé is. A városházán, mióta az épület áll, mindig volt konyha - mondják az asszonyok, akik reggel fél hétkor kezdik a munkát. A főszakács Szanyi Mihályné, Erzsiké, aki 32 éve dolgozik a szakmában. Korábban a gabonaforgalmi óvodájában volt, lassan 15 éve pedig a városházán gondoskodik az éhes szájakról. Helyettesével, Lengyel Tiborné Gizikével fogadja a naponta frissen érkező árut. Fél nyolckor már a rántást kavarják a leveshez... Kétszáz liter leves A hét öt napján háromszáz embernek főznek itt ebédet. Több mint fele városházi dolgozó, a fennmaradó vendégek a környező munkahelyekről járnak ide hűségesen. Csak levesből kétszáz liter készül. A csütörtöki menü magyaros krumplileves volt, utána szokás szerint kétféle másodikból lehetett választani: sárgaborsó-főzeléket pörkölttel, savanyú káposztával, vagy rakott kelkáposztát. A heti étrendet a főszakács és az élelmezésvezető közösen állítja ösz- sze. Kusnyér Andrásné, Jutka gyakran megkérdezi az idejáró dolgozóktól is, mit ettek régen, sőt, nem egyszer előfordult már, hogy az ő receptjük alapján készítettek el valamit. Elvégre tanulni sohasem szégyen.- Bár nagyon igyekszünk mindenkinek a kedvére főzni, ezért is lehet kettőből választani, előfordul, hogy valakinek nem ízlik az ebéd. De hát a családban sem tudunk mindig olyan ételt tenni az asztalra, amelyik egyformán kedvenc - mondják az asszonyok. A nyersanyagot az élelmezésvezető, Kusnyér Andrásné adja ki. Ő kalkulál, „sakkozik” a nyersanyag-normával. Nem egyszerű ám kijönni 152 forintból. Ennyi ugyanis egy ember ebédjének nyersanyag-költsége. Ha pedig hozzávesszük, hogy a húsnak, amit a főzelékre tesznek, vagy amit a krumplihoz adnak, egy tányéron tíz dekának kell lennie, nyugodtan állíthatjuk, művészet, amit csinál.- Megpróbálunk változatosan főzni - mondja Jutka. - Van főzelék, de nagy szelet rántott hús is. Az ízeken soha nem spórolunk. Egy héten egyszer hústalan napot tartunk, ezt inkább elfogadják, mint azt, hogy többet kelljen fizetni. És persze folyamatosan kutatom az olcsóbb beszerzési forrásokat. A szállítók szerencsére már nincsenek monopolhelyzetben. Ami viszont a lényeg: jót csak jó nyersanyagból lehet főzni. A rossz áru fele így vagy ügy a kukában köt ki. Amikor a nyersanyagárral takarékoskodnak, a maguk munkaerejéből adnak többet az ételhez. Elő sem fordulhat, hogy bolti nudlit vagy krokettet tálalnának. Maguk gyúrják, sodorják, készítik, akárcsak a sztrapacs- kát, lapcsánkát, palacsintát, kőt- tes kalácsot. Csak palacsintából egy ebédre 450-et sütnek, töltenek. Ilyenkor beáll Jutka is. A zsemlemorzsát is maguk készítik, megszárítják a kenyeret és lereszelik. Ez sokkal finomabb, mint a bolti. A takarékoskodáshoz tartozik még, nyáron feldolgozzák és lefagyasztják az olcsó paprikát, paradicsomot, azt használják fel a téli hónapokban. Nekik teljesen természetes, hogy az otthon megtermett kaprot, zellerlevelet, petrezselyemzöldjét is itt főzik az ételbe. Csak úgy, grátisz. Mert imádják a munkájukat.- Hétfőn alig várjuk, hogy jöhessünk - mondja Soós Sándor- né, miközben villámgyorsan megtisztít egy kupac fokhagymagerezdet. - Imádjuk egymást. Az lenne a legnagyobb büntetés, ha egyszer azt mondanák, nem kell többet jönnünk.- Innen csak kacagás, vagy nótázás hallatszik ki - teszik hozzá kolléganői. Mikor érdeklődöm, aztán pletykálkodni szoktak-e, rázzák a fejüket. Az náluk tilos. Inkább a munkáról esik szó, családról. Az idősebbek, tapasztaltabbak sok hasznos tanácsot adtak már a fiatalabbaknak a gyermekneveléshez. És persze közösek az örömeik is, ha jövevénnyel gyarapodik a család, vagy sikerül a nagyobbik gyerek felvételije. A csapatban a legrégebbi dolgozó Pásztor Lászlóné, Kati, aki 28 éve konyhai kisegítő. Az ő feladata a mosogatás is. Balázs Jánosné is mosogat, zöldséget tisztít. Megérkezik az áru Pontban hétkor megérkezik a friss áru: csütörtökön ez 22 küó hús, amiből 15-öt pörköltnek készítenek elő, hetet darálni, a rakott kelkáposztához. Kelkáposztából 51 kiló jött. Három asszony pedig már tisztítja a krumplit a kiskonyhában. Ezt kockázzák a levesbe. Erzsiké már a rizsét (éppen öt küó) pergeti meg a zsiradékon, hogy aztán kétszer annyi vízzel felengedve megpuhuljon.- Ha valaki megkérdezné, mihez miből mennyi kell, ha egy évig nem jönnék dolgozni, akkor is fejből tudnám a választ - mondja a főszakács, közben kihajtott füzete fölé hajol, egyeztetni, minden megérkezett-e. Tálakban már kikészítette a fűszereket: pirospaprika, só, bors, delikát - mint annak idején a Juli- suliban. Nem mérte meg, csak szemre adagolt, de maga sem lepődne meg, ha mérlegre téve épp annyi lenne, amennyi a papírra van írva. Jókedvűen könnyebb Jutka, az élelmezésvezető 15 éve a Kelet-Magyarországban pillantotta meg az áUáshirdetést. Korábban könyvelő volt, aztán három évig otthon maradt gyesen a most 18 éves fiával. S hogy óvodába adta kisfiát, beadta pályázatát az akkori tanács élelmezésvezetői posztjára. Nem bánta meg.- Remek a csapat. Rengeteget dolgoznak, de jókedvűen. így sokkal könnyebb. Ha most azt mondanám nekik, hogy vissza kell jönniük este fél tizenegyre, biztos nem ellenkeznének. Soha vita köztük még nem volt. És persze olyan sem fordult elő, hogy egyetlen percet is késett volna az ebéd. Ahogy a színházban este hétkor felgördül a függöny, ugyanúgy pontban 12- kor felhúzzák a konyhából az étteremre nyüó két kisablakot. Egyiken a levest, másikon a másodikat adják ki. A főszakács és helyettese porciózza az adagokat. Mindig mosolyogva. Ez jár a vendégnek.- Nekünk az a legnagyobb dicséret, ha üresen hozzák vissza a tányért, akkor tudjuk: ízlett - mondják az asszonyok. - A legjobban pedig az esik, amikor beszólnak az ablakon visszafelé jövet, hogy köszönik, finom volt az ebéd. Persze, időnként mi is kikukucskálunk az ablakon, jó étvággyal esznek-e az asztaloknál. Osztják az ebédet: Erzsiké (balról) és Jutka a szerző felvételei Nevezetes ségeink Két régi templomot találhatunk Baktaló- rántházán. A kettő közül a későbbi a Jókai utcán álló barokk stílusban épült református templom. Egyes kutatók szerint az eredetileg gótikus épületet írott források csak a 17. század végén említik először. A 24 méter magas eklektikus tornyot 1844-ben építették hozzá. Ekkor történt a templom nyugati irányú bővítése is. A műemlék jellegű berendezés a 19. század elejéről való Elek Emil felvétele mű1 r3 ó - Jtot k
