Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-25 / 276. szám
2000. november 25., szombat 9. oldal *<■■<) i \ I mmwmmW HÉTVÉGE Kedves teher CSERVENYÁK KATALIN Idestova három éve dolgozik a nyíregyházi polgármesteri hivatal műszaki irodáján Darkó Ferencné, Edit építész üzemmérnök. Ebből aztán nem nehéz kitalálni, mi a feladata: műszaki ügyintéző, vagyis a város egy meghatározott területére ő adja ki az építési engedélyeket. Szokás mondani, ez a pálya nem tartozik a kifejezetten női szakmák közé.- Én nem is vagyok nőies nő - ellenkezik rögtön nevetve a kétgyermekes családanya. - Mindig fiús beállítottságú voltam, a pályaválasztásomat is valószínűleg ez befolyásolta. No meg az, hogy édesapám mérnök volt. Láttam a munkáit, és eszembe sem jutott más helyre jelentkezni. Egyébként barkácsoló típus vagyok. Autót, vízvezetéket, villanyt, a kertben szivattyút szerelek.- Megjavítom a mosógépet is. Nem ördöngösség, csak rá kell jönni a működési elvére - folytatja, majd hozzáteszi: - Én az a fajta barkácsoló vagyok, aki nemcsak szétszedi, hanem össze is rakja a gépeket. Természetesen Edit férje is építész üzemmérnök, évfolyamtársak voltak a főiskolán, Debrecenben, úgy ismerkedtek meg hajdan. Most már szinte felnőttek a gyermekeik, lányuk 20, fiuk 18 éves. Kézenfekvő a kérdés: ha már két építész is van a családban, vajon a saját lakásukat ők tervezték, építették-e? Szokatlan viszont a válasz:- Férjem vüágéletében kivitelező volt, tudja, mivel jár egy építkezés, ezért mondta azt: ő ebbe nem fog belerokkanni - feleli Edit. - De azért nem mondtunk le arról, hogy egyszer egy olyan házba költözünk, amit mi álmodtunk meg magunknak. Legszívesebben egy tanyára... Az egész családnak ugyanis egy közös hobbija van: az állatok. Kedvenceik - három macska és egy kutya - igen kalandos úton kerültek a házhoz. Ali, a tizenegy éves sziámi cica karácsonyi ajándék volt a fa alatt, ebben talán még nincs semmi érdekes. Nem sokkal később, az egyik fia is megérkezett utána, de ő beteges volt, hamar elpusztult. Vigasztalásul jött Cirmos. A család kedvencei Amatőr felvétel- Hazafelé tartottam éppen, amikor mellém csapódott az utcán egy kiscica. Sehogy sem akart elmaradni, s aki eléggé ismeri az állatokat, az megérti: szinte könyörgött, hogy vegyem föl. Na, cica, mondám neki, akkor gyere velem. Az állat érzi, ki szereti, és ösztönösen megy utána, ha segítségére van szüksége. Ennek már éppen nyolc éve...- Aztán a kislányom úgy gondolta, két cica mellé éppen elfér egy harmadik is. S mert nem rajongtunk az ötletért elsőre, megoldotta a problémát: egy dobozban hozta haza a pár hetes Kormit, és napokig titkolózott, rejtegette előlünk, míg végül kiderült a dolog. Természetesen maradhatott. Ugyancsak Mariann szerzeménye Bleki, a fekete keverékkutya. Pedigrés kutyamamája „félrelépett”, ami persze nem töltötte el örömmel tenyésztőjét. Ki is mondatott a kölykökre az ítélet. Bleki úgy menekült meg, hogy Mariann jelentkezett, majd az ő családja befogadja a kutyust.- Nem mondom, hogy egyszerű és köny- nyű megszervezni az életünket ennyi jószág mellett - magyarázza Edit -, hiszen nyaralni is csak úgy és csak oda megyünk, ahová vihetjük magunkkal a kutyát. Mégsem tehertétel. Nekünk így teljes az életünk, ha nem lennének, hiányoznának. Annyi önzetlen szeretetet, kedvességet nyújtanak. Amikor látják, hogy valamelyikünk szomorú, minden igyekezetükkel próbálnak vigasztalni. Ilyenkor minden csínytevésüket megbocsátja az ember. A szerző felvétele Feketeső a csempészhatáron Emlékezés egy negyvennégy évvel ezelőtti nagy csengeri razziára mmésKQMiómfAiumiiiiMsb MUTATÁSA (MV6 MOVEMBER 3-ÄH ZlOO ÖÚlAl vU 1800 6«ll6.) tvwÁsr y/W tl/S, *#, MánodA* 60 fi. éxtttte ■ 99 # JflU66fA/U/Ar ■ 6*. - átó jÁSr ó* * mcrfé/eMr Éli. - eJfeoof/S/o/ir • JTtorptfí/ &/tt ZÁRÁS? rtfíé t M . t Maticrtadáu *. Ai* jucC-ÍóJ i } t<i n 35 Aetírroaáv 2. Mo.'ásrrfáa x Mt. ‘ 6 ül és Ji AóétrcOau t'jtiifr rtvicrf* wéi t-3 JAjjtrfr < M * * **utt*i > t ti ♦ ~ty ásó /üfíf ( pt* / imw«/ }= ZO /S, i — xvm Mozpi/v& í M * t Ízesítőit }•- 3S /{ t-t fJb&pf/dt* < /tíz. ét fAttóroc*>>i >12 fá‘ ; 'r~'- “íz*"}:" . , , , hrtoük a ti/*6. A* ttd S w - fO Ar UPUUBŰŰLXÖZshßFM- t • /1****, /W-. . 6 f r.t 6 J* f tíicatí/tpSrté jfaX ' 1 T j * * ár Uftdii J,----------ÍXit outfit* s fO fi iUhkoma-rttunamuii hmkáu-ísswva pk-x a tvu múnuMsi m kú-oh A razzia útvonala KM-illusztráció Amióta határok léteznek, s azok más-más oldalán jelentősen eltérőek az áru- és pénzviszonyok, azóta a csempészet létezik. Háborúk után, avagy eltérő politikaigazdasági viszonyok miatt ez az ősi foglalkozás tömegméreteket is ölthet. Most, az Európai Unióba való betagozódás küszöbén érdemes ezen elgondolkodni, s felidézni a félszáz éve történteket. 1946 októberét írunk... Közel két hónap telt el az új, egyben erős fizetőeszköz, a forint megjelenése óta. Csengerben, de az ország más határszakaszain is virágzik a feketekereskedelem, a szervezett, szervezetlen csempészet. Megindult a forintnak külföldre, főleg Romániába való csempészése, hiszen ott még javában dühöngött az infláció és az áruhiány. A forint erejére jellemző, hogy egy zöld tízforintosért ötvenezer lejt is megadtak. A hírhedt Sóvilág A háborút követő békeszerződés értelmében Csenger ismét a határszélre került. Ebből a nem éppen kedvező helyzetből igyekeztek minél többen előnyt is szerezni, s elkezdődött tehát a szervezett csempészés. A környékbeliek kihasználva hely- és személyi ismeretségeiket, helyzeti előnybe kerültek. Az idősebbek emlékezetében ma is úgy él ennek a hírhedt időszaknak neve: mint a nevezetes „Sóvilág”. Mondhatni, hogy Csenger az ország érdeklődésének középpontjába került - távolabbi vidékekről is özönlöttek vonaton, gyalog, hogy a már lezárt Erdélyből az igen keresett sót és egyebet itt beszerezzék, majd in- nen az ország belsejébe tovább- vive busás haszonnal továbbadják. Ám nemcsak sót, hanem a Palesztinába kivándorolni szándékozó zsidókat is csempésztek az éj leple alatt Romániából. Hanem ez a virágzó csempész- vüág idővel oly nagy méreteket öltött, hogy a hatóságok is tudomást szereztek róla. A frissiben megalakult és átszervezett Honvéd Határőrség és a Gazdasági Rendőrség első feladatának a feketekereskedelem elleni közös harcot tekintette, a hires csempészközpontok - így a csengeri - felszámolását. E két szervezet (mely utóbbi később a törvénytelenségek élén járt) közös akciói 1946 őszén kezdődtek meg. A razzia szervezése A következőkben a Hadtörténeti Szemle 1971. 3. számában megjelent tanulmány adalékait hívom segítségül. A csengeri határőrség a 14. nyírbátori határvadász zászlóalj 48. csengeri századának területén vott- A határőrség laktanyája a korábbi Vám- és Pénzügyőrség (az egykori Képessy- kastély) épületében volt (a jelenlegi futbaÜpálya). 1946 októberében a csengeri őrs már kétszáz határsértőt fogott el, a csengeriek azonban kb. ötszázan megrohanták a határvadász laktanyát és kiszabadították a fogdákból az oda bezárt csempészeket. Könnyen tehették, hiszen az őrs létszáma ekkor nem haladta meg a húsz főt, korszerű fegyverek nélkül nem akadályozhatták meg a történteket. Ez a példátlan incidens volt a végső lökés a nagy csengeri razzia beindításához. Ennek időpontját 1946. december 4-én hétfőn 24 órától határozták meg. A fővárosi csapatparancsnokságon részletes tervet dolgoztak ki. A razziában összesen 340-en vettek részt. A csengeri század egész területére határzárt rendeltek el. A siker érdekében a Mátészalkáról, Csenger, Zajta és Vállaj felé induló vonatokon vonatellenőrző szolgálatot szerveztek, s már itt rengeteg seftelőt szűrtek ki. Az akció Csenger és Komlód- tótfalu körülzárásával kezdődött, amelyre 77 járőrt vettek igénybe. Hogy a körülzárt területről menekülőket, illetve az oda igyekvő csempészeket feltartóztassák, zárópontokat létesítettek. Az utcákon és a Számos-töltésen álló járőrök akadályozták a községekbe be- és küépést. A mozgó járőrök pedig az álló járőrök között portyáztak. Hat ellenőrző járőr kísérte figyelemmel mindkettő munkáját. Csempészkirály Csenger és Komlódtótfalu teljes körülzárása november 3-án éjféltől másnap 18 óráig tartott. Persze ezzel egy időben házkutatások is voltak a hírhedt csempész egyéneknél - ezt Csengerben 12, Komlódtótfaluban 6 kutatójárőr végezte. Ez alatt a két falu utcáin utcaellenőrző járőrök cirkáltak. Az egyik „csempészkirálynál” (nevét borítsa jótékony homály) tört arany, Napóleon aranyak, ötszázezer lej, százharminc vég vászon és még sok egyéb dugáru került elő. Egy másik ületőnél csekély félmillió lej volt. Délutánra másfél vagon „fekete” sót találtak az ártatlan külsejű almaszállító kocsik, szalmával megrakott szekerek aljáról. Ezenkívül még húsz mázsa szódabikarbónát, több mázsa dohányt, 1500 darab tűzkövet, egész zsákra való szaharint, ötmillió lejt, sok rubelt és dollárt szedtek össze ezen a nevezetes napon. A fiatalabb generáció számára talán nevetségesnek tűnnek eme becses árucikkek, melyeket ma már korlátlanul beszerezhetőek, ám a háború után ezek óriási értékeket képviseltek. Hiszen még a Dunántúlról, Pestről is képesek voltak levergődni ide sokan, akár életüket is kockáztatva. (Nem volt ritka a kifosztott, ismeretlen hulla az idő tájt a csengeri határban). A csengeri és komlódtótfalui razzia után még folytatódott az összességében csengeri razzia nevű hadművelet a környező községekben. Et az esemény volt az újjáalakult Honvéd Határőrség első nagy akciója, s ezzel Csenger neve bekerült a magyar hadtörténelem lapjai közé. Fábián László, Csenger A KM VENDÉGE Kenyere a német Marik Sándor Milyen különbség van a nők és a férfiak beszéde között? - tette fel a kérdést egy szakmai dolgozatban Papp László főiskolai adjunktus, s a választ szocio- lingvisztikai kutatás keretében kereste egy nyíregyházi társasházban. Kitűnt például, menynyire mások a köszönési szokások, eltérőek a reagálások sokféle szituációban. A részletek nélkül a következtetés: a különbségek kulcsa azokban az eltérő sztereotipiákban található, amelyekbe a két nem már kisgyermek korban kerül. Az érdekes téma azonban csak kitérő volt a doktori disszertációját most író, harmincnegyedik évében járó tanár pályáján, hiszen kenyere a német nyelv. Útja ehhez nem tipikus, hiszen az első német szavakat csupán a középiskolában tanulta - a Báthori István Gimnáziumban -, de ott olyan remekül alapozták meg némettudását, hogy életét is összekötötte Goethe nyelvével. S amikor mostanában szaktanácsadóként továbbképzést tart némettanároknak és a padsorokban Molnár Gábornét és Parraghné Horváth Ilonát, hajdani tanárnőit látja Nyírbátorból, arra gondol, milyen ajándéka az életnek, hogy éppen azok előtt beszélhet, akik őt elindították a nyelv felfedező útjára. Azért is készül különösen, hogy nekik is mondhasson újat, érdekeset. Mert egy dolog az, hogy a Nyíregyházi Főiskolán tanítja a nyelvet. Mennyi minden van a szakmában még azon kívül! Megszervezett például egy óvodai kísérletet Nyíregyházán, hogyan tanulhatnak nyelvet szinte játszva a kicsik. A kontrollcsoport a Dunántúlon azonos elvek szerint á tanult. Itt radt a némettanulás. A dunántúli csoport együtt maradt az általános iskolában, ők szinte kétnyelvűvé lettek. Nagy kaland volt viszont, amikor az új magyar-német nagyszótárba két betűt szerkeszthetett: az S és az Sz-betű- vel kezdődő szavakat. Ez azért volt különös szellemi élmény, mert diplomamunkája is szótárkészítés volt, egy kétnyelvű matematikai szakszótáré. Ám a leggyakrabban forgatott nagyszótárba Írni mindenképpen szakmai elismerés, hiszen dönteni elavult, megszűnt, hibás vagy éppen új szavakról - nagy felelősség, alapos fel- készültséget igényel. «I { .« # | j ; Papp László legalább olyan jó eredmények születtek, mégis kudarc lett: az óvoda után szétszéledt a csoport, mert különböző iskolákba mentek a gyerekek, s abbamaMost megint újabb feladat foglalkoztatja: a Német Tanári Kincsestár egyik szakmai tanácsadója és társszerzője. Óravázlatokat és olyan segédanyagokat gyűjtenek egybe, amelyek megkönnyíthetik és hatásosabbá tehetik a gyakorlott nyelvtanárok munkáját is. Papp László mindezek ellenére nem lett megszállottja a német nyelvnek, szívesen próbál ki mást is, tanult szakja szerint az oroszt, sőt a hobbiból tanult japánt is. Közben az foglalkoztatja, milyen nyelvpolitikai gyakorlat lenne a legjobb hazánkban. Mert kétségtelen, hogy a nemzetközi érintkezésben az angol vezet a német, a francia és a spanyol társaságában, de itthon a környező országok nyelvére több figyelmet kellene fordítani. Egy kétéves program keretében hétvégi szemináriumokon ukrajnai, szlovákiai, ausztriai nyelvtanárokkal arra próbáltak választ keresni: hogyan lehetne megkönnyíteni a nyelvi érintkezést a megszűnni látszó európai határok esetén. Kézenfekvő volt megkérdezni Papp Lászlótól: pedagógus feleségével együtt saját gyermekeikkel milyen nyelvtanulási gyakorlatot követnek.- Az eredeti terv nem vált be - mondja. - Mert természetesen megpróbáltuk, hogy lányunknak a magyar anyanyelve mellett legyen úgymond apanyelve is, a német. Mi ketten otthon csak németül beszéltünk - mindaddig, amíg egyszer meg nem kérdezte: neki miért nincs rendes, magyarul tudó apukája? Azóta „hagyományosan” tanul nyelvet. A kisebb fiúnál pedig még alig próbálkoztunk ilyesmivel.
