Kelet-Magyarország, 2000. november (60. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-16 / 268. szám
2000. november 16., csütörtök Keleti GYERMEKSZEMMEL 8. oldal Mi magunk sem számítottunk arra, hogy lapunk általános iskolásoknak hirdetett játékára, a Drága Nagymamira ennyi fogalmazás érkezik. Még iskolai osztályok, szakkörök is elküldték címünkre dolgozataikat a határidőig. Az írásokat folyamatosan közöljük, olvasóinktól pedig azt kérjük, tegyék el ezeket az oldalakat, vagy jegyezzék meg, melyik tetszett a legjobban, mert a játék végén szavazni lehet arra, melyik három fogalmazás készítője - úgy is mondhatnánk: melyik három unoka - a legérdemesebb arra, hogy átvegye a 15, 10 illetve 5 ezer forintos ajándék csomagot az Inter- spartól. I NTER5PAR Mi ketten Balázs Attila illusztrációja Drága Nagymami! Egymás ellen kényeztetnek minket Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk két aranyos mamánk van. Az egyik Baktimami, a másik Papimama. Egymás ellen versenyeznek értünk, kényeztetnek bennünet. Mi ki is használjuk a helyzetet, hol itt, hol ott rendeljük meg a kedvenc süteményünket. Ők pedig feltétel nélkül halmoznak el bennünket minden jóval, szeretettel. Mi dicsérjük is őket és sokszor együtt készítjük el a megrendelt ételeket. Meghallgatjuk a régi történeteiket. Segítünk az őszi betakarítási munkákban és örülünk, ha még perselyünkbe egy kis pénzt tesznek. De nem feledkezünk meg papáékról sem, mert ők is jófejek. Reméljük, még sok-sok éven át élvezzük egymás szeretetét. Kozma Barbara, Kozma MArió, BaktalórAnthAza Ök és mi A Mikulást is ismerik A mi nagymamánk nem a városban lakik, hanem vidéken. Ö még fiatal nagymama, mi csak mamának hívjuk. Elég gyakran, szinte minden hétvégén megyünk hozzájuk. Ő mindig a kedvencünket főzi és süti nekünk, és az édesség is ott vár bennünket. Szerintünk az ő húslevese a legfinomabb. Nyáron sokat voltunk náluk. Szerettünk ott lenni, mert ott mindent szabad csinálni, nem szól ránk ha rosszak vagyunk. A konyhában, ha süt, segíteni is lehet neki. Olyan szerencsénk van, hogy még a dédink is él, és jól tartja magát. Ő még ugrálókötelezni is szokott velünk. Nyáron kirándulni vitt minket a falu melletti erdőbe. Tavaly Mikuláskor, amikor mamáék jöttek hozzánk, akkor jött a Mikulás is. Másnap reggel megtaláltuk a Mikulás kesztyűjét, amit mamáéknak odaadtunk, mert ők még a Mikulást is ismerik. Szóval ők sok mindent megtesznek értünk. Jó lenne, ha ez sokáig így lenne. Muri BoglArka, Muri Milán, Nyíregyháza Felnevelték nekem a szüléimét Nekem még mind a két nagymamám él, s éppen ezért hálát adok az Istennek minden percért, amit velük tölthetek el, mert tudom, nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Nagyon szeretem őket, mert ha ők nem nevelték volna fel olyan odaadóan szüléimét, én sem létezhetnék. Igazából nem tudom melyik nagymamámról írjak, hiszen mindkettőt egyformán szeretem, mert kiegészítik egymást. Az egyik a mezőgazdasági munkában, a másik a konyhában érzi otthonosan magát. A kércsi mamám sokat dolgozik betegen is, csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Pedig már több mint három éve a kórházat járja, s nem elég, hogy a teste fáj, de a lelke is, miután meghalt a fia. Bakti mamám is el van keseredve, mert neki is nemrég halt meg a fia, így megpróbálom felvidítani őket szeretetemmel Családunk és az egyik mamám és odafigyelésemmel, na persze ezzel a fogalmazással. Bár tudom, hogy nem áll képességeim között, hogy teljesen megvigasztaljam őket, de megteszem a tőAmatőr felvételek lem telhetőt, mert ők is így tennének fordítva. A bakti mamámnak is sokat fáj a lába, de eltűri, csakhogy minket meleg étellel várhasson ebédre. Ha beteg vagyok, ők ápolnak, s kényelmes ágyikóba fektetnek, s ellátnak minden jóval. Mindig megkérdezik, mit szeretnék, s kérésem valóra válik. Mindent megtennének értem. Egyszer, mikor kicsi voltam, kércsi mamámnál aludtam. Bár a szomszédban lakik, de mégis honvágyam volt. Haza szerettem volna menni. Ő pedig azért, hogy én jól aludjak, a téli hidegben önfelál- dozóan hazahozott bebugyolálva a takaróba. Millió jótettet sorolhatnék föl mind az egyik nagymamámról, mind a másikról. De mindegyiknek egy a lényege: mind az én javamat szolgálta. Tudom, hogy sohasem leszek képes meghálálni a jótetteiket. Éppen ezért megfogadom, hogy majd sok-sok év múlva én is ilyen nagymama leszek. Húrja Bettina, NyIrkércs Az én szivárványos fénysugaram Az én nagymamám nagyon kedves, jóságos asszony. Gyakran gondolok rá, s sokszor meglátogatom. Szívem örül, de összeszorul is egyben, amikor megpillantom fehér kis arcát, ráncos kezét. Ha nem vagyok vele, akkor is hallom, ahogy csoszog, s feddő szavakat mond nekem. Nagyon szeretném, ha még sokáig élne, mert ő számomra egy szivárványos fénysugár, amelyet erős és örök szálak tartanak össze. Ha ez a sugár egyszer elszakadna, belőlem egy élet darabkája szakadna ki, s már nem lennék ugyanaz, mint most, hogy velem van. Vele még az iszonyú perceim is csodás emlékké válnak. Ilyen volt például az egyik szülinapom is. Mivel ő már nagyon fáradt és öreg, azt hittem, hogy nem lesz itt a szünnapomon. Ezért nagyon szomorú voltam. Ám igen meglepődtem, amikor az ő hangja csengett a fülembe. Igen, eljött. Ekkor újra mosolyogtam. Boldogan az asztalhoz kísértem. Ez volt szülinapom legcsodálatosabb ajándéka. Bár nem szereti a tortát, most mégis megkóstolta, s ízlett neki, mert ez az én születésnapom volt. Jávor Anna, NyIrkércs Úgy sajnálom! Az én nagymamám a legkedvesebb a világon. Nyáron mindig vele szoktam lenni. Főz, mos, takarít. Most nagyon sokat dolgozik, mivel hogy a nagyapám legyengült. A nyár óta beteges. Majd megszakad a szívem, úgy sajnálom. Nagyon-na- gyon szeretem őket. A nagymamámnak aranyból van a szíve. Mint a nyári napsugár, olyan a lelke. Mint a piros alma, olyan a mosolya. Az utolsó fillérjét is nekem szokta adni. Pedig nagyon sok kell a nagypapám gyógyszereire. Bárcsak meggyógyulna. De ha nem tud, mit tehetnénk. Bele kell nyugodnunk. Az is jó, ha köztünk él. Pedig még csak 57 éves. Ők az én nagyszüleim Éles József és Éles Józsefné. TrohAk Zsuzsa, Nyírtass Szívem örül, mikor megpillantom fehér kis arcát Elfogadtak Nekem nem adatott meg, hogy az igazi nagyszüleimet ismerhettem volna. Jelenleg azonban nekem vannak a legtündéribb nagyszüleim. A nagymamám Bonka mama és a nagyapám Bor- bás Béla nagyapa. Ők Jármiban élnek és gyakran jönnek engem meglátogatni. Ilyenkor mindenféle finomsággal ellátnak. Mikor meglátom őket, mindig nagyon boldog vagyok, repdesek az örömtől. Nagyokat beszélgetünk, megsimogatom, puszilom az én drága fogadott nagyszüleimet. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megismerhettem őket és hogy elfogadtak unokájuknak. Kívánom, hogy sokáig éljenek erőben, egészségben. Bors Beáta, A nyIregyhAzi Magdaléneum LAKÓJA Kedves, őszinte és humoros Az én nagyim 1940. január 2-án született. Sajnos, már csak egy nagymamám van. Szabó Gá- bornénak hívják. Kedves, őszinte és humoros. A testvéreimmel együtt nagyon szeretünk a nagymamánknál lenni. Szerencsére egy faluban, Gulácson lakunk, így mindennap találkozhatunk vele. De nyáron mégis egy-két hetet nála nyaralunk. Nagyon jól érezzük magunkat vele. Ha ott vakációzunk, mindig késő estig beszélgethetünk a barátokkal. Velünk együtt öt unokája van, akiket nagyon szeret. Nagyon finomakat készít, süt, főz nekünk és sokat játszunk vele. kívánjuk, hogy még nagyon Nekünk van a legjobb ma- sokáig éljen köztünk! mánk, nagyon szeretjük és azt Tóth Regina, Gulács Nagyon jól érezzük magunkat vele Fáradhatatlan, ha az unokáiról van szó tem. Ha valaki megkérdezné tőlem melyiket szeretem jobban, nem tudnék válaszolni. Kicsi koromban Ónodi mama vigyázott rám és gyakran sétálgattunk. Ha beteg, lázas voltam, gyakran virrasztóit az ágyam mellett, borogatta lázas homlokomat. Nagyon hálás vagyok mindezért. Most, hogy édesanyám tanul, szintén ő viseli gondunkat, hétvégenként pedig szegénynek nagyon sok a dolga. Két családra süt-főz, sok jószágot nevel, a kerti munkát is egyedül végzi. Nem is tudom, honnan van ennyi ereje. Lenke mamit azért szeretem annyira, mert befogadott minket (én édesanyám első házasságából születtem). Úgy szeret mint az édes unokáját és ezt nem lehet nem észrevenni. Szívétlelkét odaadná. Ha elmegyünk meglátogatni, sürög-forog álPanyiczki Anikó landóan, azt sem tudja, mi minden finomságot rakjon elénk, elhalmoz minden jóval. Egyik kedves emlékem amikor édesanyám a kisöcsikémet várta. Én himlős lettem, és hogy anyukám meg ne fertőződjön, vállalta, hogy ápol, míg ki nem gyógyulok a betegségből. Nagyon aggódott mindkettőnkért. O amúgy is egy olyan tyúkanyó típus. Féltő, szerető gondoskodással veszi körül családtagjait. Ő is fáradhatatlan ha a családtagjairól, unokáiról van szó. Nem is tudom, hogyan tudnám ezt a sok jót meghálálni nekik, de ha ezeket a sorokat olvassák, remélem, ők is érzik, mennyire szeretem mindkettőjüket. Panyiczki Anikó, Nagyhalász Nekem két nagymamám van. Mindkettőjüket nagyon szereKicsi koromban sokat vigyázott rám
